Ki vagyok én? Que sais- je? (Montaigne) Készítette: Törökné Beke Ida Fergéné Mészáros Éva 2010.03.

A delphoicától (Delphoi jósnő) felelete „ Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.”

Önismeret a szó az önmagunkról való tudást jelöli, azt, hogy ismerjük képességeinket, adottságainkat, vágyainkat, céljainkat, tudatában vagyunk személyiségünk pozitívumainak, de korlátainak, hiányosságainak is (Dévai).

önismeret Az önismeret az érzelmi és indulati ellentmondások érzékelésének képességét, a másik emberre adott reakciók sokszínű élményhátterének teljesebb figyelembevételét, a személyiség belső mozgásainak, dinamizmusainak fokozott átélését, a logikailag nem jól megragadható, az énkép fogalmába bele nem gyömöszölhető lelki tartalmak érzékelését jelenti. (Buda Béla)

Önismeret szintjei Az önismeret „felszíne” Önismeret „mélyebb” szintje Az önismeret „társas” szintje

Az önismeret „felszíne” Milyen adottságaim, képességeim vannak? Milyen tudással, ismeretekkel rendelkezem? Mi érdekel, mik a céljaim? Milyen az akaraterőm, kitartásom? Mennyire bírom el a feszültségeket, kudarcokat?

Az önismeret „mélyebb” szintje Milyen élmények, történések alakították ki jelenlegi viszonyulásaimat? Honnan erednek és mire irányulnak indítékaim, vágyaim, hogyan nyilvánulnak meg ezek? Viselkedésem mennyire van összhangban szándékaimmal, céljaimmal?

Önismeret „társas” szintje Hogyan tudok megfelelni az irántam támasztott követelményeknek? Milyen vagyok a különböző társadalmi szerepeimben? (barátként, gyermekként..) Milyen hatást váltok ki az emberekből? Hogyan látnak engem mások? Mennyire egyezik az a kép, amit mások rólam alkotnak, azzal, amit én önmagamról kialakítottam?

Énkép értelmezései Az énkép az énről való tudásunkat, önmagunkkal kapcsolatos ismereteinket, melyek egyidejűleg magukban foglalják testi énünket, szociális szerepeinket, különböző csoportokban betöltött tagságunkat, vágyainkat, értékrendszerünket (Sallay). A személyiség olyan önmagáról alkotott képe, amely jórészt mások véleménye alapján alakul ki, és amely irányító funkcióval rendelkezik (Linville–Carlston)

Énreprezentáció három eleme Az aktuális énkép (azok a tulajdonságok, amelyekkel éppen jellemezzük magunkat), Ideális énkép (tulajdonságok, melyeket birtokolni szeretnénk) Kell(ene) énkép (tulajdonságok, amelyekről azt gondoljuk, hogy kell, illetve kellene birtokolnunk), utóbbi kettő képezi a lehetséges énképet

Önértékelés Olyan értékítélet, amelyet magunkról megfogalmazunk és hosszabb ideig fenntartunk. Az önmagunkkal kapcsolatos érzelmeinket, értékítéleteinket foglalja magában, és énfogalmunkhoz hasonlóan a társas összehasonlítástól függ.

Pozitív önértékelés A szeretetteljes családi légkör, ahol a sikerek hangsúlyozása, a jutalmazás dominál, a gyermekben pozitív önértékelést alakít ki.

Pozitív önértékelésű személyek Kevésbé veszik észre saját negatív tulajdonságaikat. Nem nagyon érzékenyek a külső „vészjelzésekkel” szemben (inkább kicsinyítik, mintsem felnagyítják azokat). Jó viszonyra törekszenek környezetükkel. A konfliktusokat hajlamosak elsimítani. Képesek jól beilleszkedni a közösségbe.

Negatív önértékelés A feszült légkörű, türelmetlen, túl követelő családban, ahol a hibák hangsúlyozása, a büntetés dominál, a gyermekben negatív önértékelést alakíthat ki.

Negatív önértékelésű személyek Saját negatív tulajdonságait felnagyítja. Érzékenyen felfogják a környezet negatív jelzéseit. Ingerlékenyek. Védekezésre, támadásra készek. Nehezen alkalmazkodnak.

Önismeretszerzés módjai Forrása a többi ember: Metakommunikációs jelzések helyes értelmezése. Őszinte, segítő barátokhoz, csoportokhoz tartozás. Család segítsége, támogatása. Önmegfigyelés. Kritikus helyzetekben szakember felkeresése (pszichológiai tanácsadás). Önismereti igény, önismereti csoportban való részvétel. Pszichológiai írások tanulmányozása. Pszichológiai kultúra (film, színház, könyv).

Önnevelés, önfejlesztés Az egyén önmagára irányuló tudatos, rendszeres munkája annak érdekében, hogy kiküszöbölje bizonyos hibáit, és olyan pozitív tulajdonságokat alakítson ki önmagában, amelyek megfelelnek a társadalom követelményeinek és személyes életterének.” (Kovaljov)

Önmenedzselés céljainkat magunk határozzuk meg, saját magunkat tudatosan irányítjuk, céljainkat magunk határozzuk meg, életünket és szakmai tevékenységünket célorientáltan, rendszerezetten és ésszerűen tervezzük meg, bevált módszerekkel és eszközökkel oldjuk meg problémáinkat, az energiánkat, a rendelkezésre álló időnket, az eszközeinket hatékonyan és eredményesen osztjuk be és használjuk

Az önmenedzselés „filozófiája” Sikerorientáltnak kell lennünk. Ki kell alakítanunk egy átgondolt életkoncepciót. Motiváltnak kell lenni. Mindenhez pozitívan kell hozzáállni. Nem mások, hanem mindig mi vagyunk elsősorban felelősek saját sikereinkért és kudarcainkért. Dolgozni kell, nem pedig hagyni, hogy mások dolgoztassanak.. Tudjunk kikapcsolni/ kikapcsolódni. (nemcsak azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem a családért, a barátokért, a bánatért és az örömökért, amelyek mind hozzátartoznak életünk teljességéhez.

Ha az ember nem ismeri önmagát, belső énjét, sosem ismer meg másokat rendesen, és ha nem szereti önmagát, sosem tudja meg, mennyire szereti őt egy másik ember.  Andy McQuade