Globális környezeti ideológiák „0” gazdasági növekedés (Római klub – A növekedés határai) Fenntartható fejlődés (A jelen generáció igényeit úgy kell kielégíteni, hogy az ne veszélyeztesse a jövő generáció életfeltételeit) A fenntartható fejlődés kellemes ideológia arra, hogy az emberiség nyugodt szívvel dughassa a homokba a fejét. A fenntartható fejlődésbe belefér a gazdasági növekedés, a növekvő fogyasztás, s nem okoz igazi konfliktust a különböző fejlettségű országok között sem. Az elmúlt két évtizedben egyre szaporodtak a fenntarthatóságot megkérdőjelező tények (túlhalászás, ózon probléma, globális melegedés, vízhiány, stb.). De az ideológia azért is jó, mert a személyes felelősséget a globális problémákban nem lehet megfogni, az legfeljebb államok szintjén jelentkezik. ???

Gyökeresen új helyzetet teremtet egy akár a személyek szintjéig is lebontható mutató, az ún. ökológiai lábnyom bevezetése (1995) A ökológiai lábnyom az a terület, ami károsodás nélkül (azaz fenntartható módon) meg tudja termelni egy adott személy aktuális életviteléhez szükséges javakat, számszerűsíti, hogy életmódunk mekkora hatással bír a természetre. (

Eredetileg minden egyén ökológiai lábnyoma hat elemből állt össze: az a terület, amelyen a táplálkozáshoz szükséges élelem megtermelhető; annak a legelőnek a nagysága, amely az általa elfogyasztott hús előállításához szükséges; a fa- és papírfogyasztásának megfelelő nagyságú erdőterület; a hal fogyasztásával arányos tenger; a lakáshoz szükséges földterület; annak az erdőterületnek a nagysága, amely az egyén energiafogyasztásával arányos mennyiségű szén-dioxid megkötéséhez szükséges

A komplex mutató környezeti szempontok alapján teremt lehetőséget arra, hogy mérés alapján összehasonlíthatóvá váljon egyének és országok fogyasztási szintje, illetve ugyanígy a rendelkezésükre álló erőforrások is. Ez lényegesen több annál, mint, hogy a fejlett országok többet fogyasztanak az országukban rendelkezésükre állónál, vagy nagyobb a káros anyag kibocsátásuk. Az egyének felelőssége is meghatározható! A komplex mutatóban alapján rá kell döbbennünk, hogy a fenntartható fejlődés sem globális szinten, sem az országok nagy részében nem reális lehetőség!

Csalóka ábra: az átlagos lábnyom méret alig változik már három évtizede. Ennek magyarázata, hogy a fejlett országok lábnyom növekedését a kevesebbet fogyasztó, nagy népességnövekedésű országok mintegy kompenzálják. Pedig a Föld teljes ökológiai lábnyoma ez idő alatt kb. háromszorosára nőtt!

Az emberiség ökológiai lábnyoma komponenseinek alakulása ( )

Az ökológiai lábnyom és a biológiai kapacitás régiónként

A társadalmi fejlettség és az ökológiai lábnyom közötti kapcsolat 2003-ban (Forrás: WWF 2006)

Hol az igazság?

AZOK A CSODÁLATOS STATISZTIKÁK

A Föld országainak CO 2 kibocsátása 2004-ben Az egy főre jutó CO 2 kibocsátás országonként 2004-ben

HOGYAN BIZONYTALANÍTSUK EL A KÖZVÉLEMÉNYT? IPCC ellen „kamu” nemzetközi szervezetek. Félrevezető szövegek: A kellően nem tájékozott közvéleményt ilyen megállapításokkal is befolyásolni lehetett: „a mai napig a tudomány képtelen annak megállapítására, milyen szintű üvegházgáz-koncentráció minősülhet veszélyesnek, ennek következtében logikailag lehetetlen megítélni a szükséges intézkedések mértékét”. De mit szóltak volna ilyenhez a katonák: „mivel a Vörös Hadsereg szándékát illetően – hogy tudniillik a hidegháború idején meg akarták-e szállni Európát – bizonytalanság uralkodott, felesleges volt a biztonságot növelő védelmi eszközökre pénzt kiadni.” Hamis tanulmányok is.

Al Gore nagy sikerű könyvében számokat is hoz az ügyes manipulációkra. Egy részletes felmérés adataira hivatkozva bemutatta, hogy miközben a lektorált, tudományos folyóiratokban a globális felmelegedéssel foglakozó szakcikkek (928-at értékeltek) egyöntetűen bizonyítottnak látták a felmelegedés tényét, addig a négy legbefolyásosabb amerikai napilapban 14 év alatt megjelent 636 cikk több mint fele (53%) megkérdőjelezte azt. Miután az emberek zöme nem a szakcikkekből tájékozódik, természetes volt a bizonytalanság. A manipulációk mögött sokszor maga az amerikai kormány állt. Egy újságíró talált olyan dokumentumot, ahol a következő célt fogalmazták meg: „el kell érni, hogy a globális felmelegedést ne a tények, hanem az elméletek közé sorolják”.

A NYILVÁNOSSÁG SZEREPE NE ÜLJÜNK FORDÍTVA A LÓRA!

Néhány példa (de itt is szemléletbeli probléma – mi a viszonyítás, hol vagyunk) Csökkentse otthonának hőmérsékletét akár csak 1°C-kal, és takarítson meg akár 300 kg széndioxid kibocsátást háztartásonként és évente. Otthonában úgy állítsa be a termosztátot, hogy éjszaka vagy távolléte alatt hűvösebb legyen, és ezzel takarítson meg kb. 440 kg széndioxid kibocsátást háztartásonként és évente. Cserélje ki a régi, szimpla üvegezésű ablakokat dupla üvegezésű ablakokra, és takarítson meg akár 350 kg széndioxid kibocsátást háztartásonként és évente. Ha jól szigetelt a háza, több mint 630 kg széndioxid kibocsátást takaríthat meg háztartásonként és évente. Növelje a hűtőgépe teljesítményét azzal, hogy hűvös környezetbe helyezi, és akár 150 kg széndioxid kibocsátást is megtakaríthat évente.

Hasznosítsa újra hulladékát! Például 1 kg alumínium újrahasznosításával kb. 9 kg széndioxid kibocsátást takarít meg. (?) Mielőtt kinyomtat vagy ben elküld egy dokumentumot, fontolja meg, valóban szükséges-e, és takarítson meg kb. 7 kg széndioxid kibocsátást évente. Vegye figyelembe a fogyasztást, amikor régi autóját újra cseréli, és takarítson meg kb. 410 kg széndioxid kibocsátást évente. Győződjön meg arról, hogy megfelelő a nyomás a gumiabroncsokban, és ezzel takarítson meg kb. 140 kg széndioxid kibocsátást évente. 110 km/óra sebesség helyett 90 km/óra sebességgel közlekedjen az út 10 %-án, és takarítson meg 55 kg széndioxid kibocsátást évente. Hagyjon ki évente egy rövid távú oda-vissza repülőutat, és kb. 360 kg széndioxid kibocsátást takarít meg évente. Hagyjon ki évente egy hosszú távú oda-vissza repülőutat, és kb kg széndioxid kibocsátást takarít meg évente. Kerékpározással helyettesítse a rövid autóutakat, és takarítson meg kb. 240 kg széndioxid kibocsátást évente.