A környezetpolitika eszközei, a környezetvédelem szabályozása

A szabályozórendszerrel szembeni követelmények Mi is a környezetvédelmi szabályozás célja? …hogy a gazdálkodó szervezetek olyan módon folytassák tevékenységüket, hogy a környezet állapota a megfelelő minőségben tartósan fennmaradjon, tehát bizonyos környezeti minőségre vonatkozó normákat mindenki betartson.

…a szabályozásnak a következő követelményeknek kell megfelelnie Javuljon, vagy legalább ne romoljon a környezet állapota. Ennek érdekében meg kell határozni a megengedhető szennyezés mértékét /normáját/. Ellenőrizni és mérni kell a gazdálkodó szervezetek környezetszennyező tevékenységét. Szankciókat kell kidolgozni a normákat nem teljesítőkkel szemben. A szankciókat oly módon kell meghatározni, hogy azok ösztönözzék a gazdálkodókat korszerűbb beruházásokra (innovációkra), környezetbarát technológiaváltásra, termékváltásra. Adott környezetminőséget a lehető legkisebb társadalmi ráfordítással kell elérni.

A szabályozásnak figyelembe kell venni, hogy a piac sehol sem tökéletes, (azt állami beavatkozások, monopóliumok befolyásolják) és a környezetvédelmi szabályozásnak illeszkednie kell a gazdaság egyéb területein működő szabályozó mechanizmusokhoz. Politikailag elfogadható legyen (mind a környezeti norma, mind a be nem tartók szankcionálása tekintetében). Rugalmas legyen, azaz képes legyen igazodni a változó gazdasági körülményekhez. Áttekinthető legyen : a túl bonyolult szabályozási rendszerben a végrehajtás nehézségei rontják a hatásosságot. Forrásképző szerepet is be kell töltenie: egyes környezeti feladatok ellátására finanszírozási alapot képezzen, bár ennél is fontosabb, hogy orientálja a gazdasági élet szereplőit.

Környezetszabályozási eszközök Direkt (közvetlen) vagy normatív szabályozás Közvetett, vagy gazdasági (piaci) szabályozás, amelynek eszköztípusai az adó vagy díj (vagy más hasonló közteher), a támogatás (szubvenció), betétdíjak (letét visszafizetés) rendszere, a piacteremtés, szennyezési jogok rendszere, felelősségbiztosítás Egyéb: a meggyőzés eszközei (közvetett vagy közvetlen meggyőzés és/vagy nyomás alkalmazása pl: önkéntes egyezmények, ill. környezetvédelmi megállapodások érdekében folyó tárgyalások.

Direkt (közvetlen) vagy normatív szabályozás Jogszabályok útján történő szabályozás, amely közvetlenül hat a környezetet szennyezőre. Döntően korlátozásokon, tilalmakon alapul, ezáltal segíti a környezetre káros tevékenységek megakadályozását, illetve korlátozását. Ha a szennyező nem teljesíti az előírásokat büntetéssel kell szembenéznie! Legfontosabb eszközei a normák.

A környezeti normák 4 egymásra épülő kategóriái Célok mekkora anyagi áldozatot hajlandó és képes vállalni a társadalom a környezet tisztaságáért, és mennyire igényli a társadalom a környezeti minőség javítását környezeti cél: politikai döntés kérdése Kritériumok Bizonyos műszaki paraméterek előírását jelenti meghatározott felhasználásra kerülő környezeti elemek esetében pl: ivóvíz minősége

Immissziós vagy környezetminőségi normák Adott térségre írja elő a környezeti normákat, hogy az egyes környezeti elemek - a talaj, a levegő, a vizek - a különböző szennyezőanyagokból milyen mennyiségeket tartalmazhatnak meghatározott ideig vagy tartósan, anélkül, hogy az élővilágot veszélyeztetnék, vagy kedvezőtlen ökológiai hatást váltanának ki. Természettudományos megalapozottságúak. Fő céljuk: az irreverzibilis ökológiai változások megakadályozása. Az immissziós normákat koncentráció egységekben adják meg. Ezekhez kapcsolják pl. a szmogriadó vagy más katasztrófák miatti vészintézkedések elrendelését. Emissziós vagy kibocsátási normák kéményenként vagy üzemenként írják elő a kibocsátható szennyezőanyag mennyiségét.

A közvetlen szabályozás eszközei Nyílt tiltás: tisztán hatósági szabályozóeszköz, amely a norma szintje feletti szennyezést jogtalannak tekinti, és a termelő személyt vagy szervezetet tevékenységének megszüntetésére kötelezi. Pl: DDT, freont tartalmazó spay Engedélyeztetési eljárás:új vállalatok létesítésekor a kivitelezési terveket, az alkalmazni kívánt technológiákat engedélyeztetni kell Normák állítása: a közvetlen szabályozás leggyakrabban használt eszköze. a levegő és vízminőségi normák vagy célok kitűzése, az immissziós normák meghatározása, az emissziós normák, termékegységre vagy technológiára vonatkozó normák megállapítása, a norma betartását ellenőrző monitoring rendszer kifejlesztése, a norma betartásának kikényszerítése, a normát megsértők szankcionálása (leggyakrabban bírságolás).

A szennyezőanyagok normákkal történő korlátozására: Emissziós normák előírása önmagában zsákutcába vezet gátolja az innovációs lehetőségek feltárását és alkalmazását a szennyezés csökkentése terén a termelők ellenérdekeltsége miatt a termelők a technikai újításokat, fejlesztéseket eltitkolják, nehogy szigorúbb normákat és így magasabb költségeket idézzenek elő. Immissziós normákon alapuló szabályozás a szennyezés maximálisan megengedhető mértékét kell megállapítani, az egyes létesítményekre vonatkozó korlátozásokat úgy kell megszabni, hogy a keletkezett össz-szennyezés ezeken a határokon belül maradjon nem kell az egyes források kibocsátását külön-külön szabályozni. Radikálisabb, mert kizárólag a kialakuló szennyeződésre koncentrál, nem foglalkozik a korlátozás gyakorlati megvalósításának lehetőségeivel, a technikai színvonal kérdésével. Kiszámíthatatlansága miatt kockázatos. Előnye, hogy jobban ösztönözné az innovációt és értelmetlenné tenné a szennyezés-csökkentési lehetőségek eltitkolását, segítene alkalmazkodni az adott környezeti feltételek változásához.

Az emissziós normák gyakorlati változatai egy szennyezőforrás (pl. egy kémény vagy egy csatornanyílás) megengedhető kibocsájtásának meghatározása tonna/év vagy kg/óra és más hasonló egységekben. a szennyezés elhárítás adott fokának meghatározása (pl. az összes porszennyezés hány %-át kell eltávolítani), az alkalmazható legjobb megoldás, vagy az elérhető legjobb szennyezéselhárítási technológia alkalmazásának megkövetelése, a kibocsátásra vonatkoztatva szennyezőanyag koncentráció előírása (pl. a kipufogógáz megengedhető CO tartalma %-ban), a kibocsátás megtiltása a koncentrációhoz vagy a kárköltséghez kötötten, kibocsátási korlátok a termelés inputjától vagy outputjától függően, azokban az esetekben, amikor a felhasznált input és a kibocsátott szennyezés között nyilvánvaló kapcsolat áll fenn.

A normák betartásának ellenőrzése állami szerepkör monitoring rendszer kiépítése és működtetése Az ellenőrzés szúrópróbaszerűen történik, az önbevallás adatainak az ellenőrzése érdekében ún. feketelistán (vöröslistán) szereplő anyagok (mérgező, bioakkumulációra hajlamos anyagok) köre és mennyisége idővel gyorsan bővül Szankcionálás Bírságot csak annak kell fizetni, aki túllépi a norma alapján megengedett szennyezési szintet (semmi sem ösztönzi a termelőt arra, hogy a szennyezés-kibocsátást ennél nagyobb mértékben visszaszorítsa)

A közvetlen szabályozás hátrányai a normák mértékének megállapításával kapcsolatos nehézségek a viszonylag magas adminisztrációs költségek. Pl. nagyszámú engedély kiadása különösen a normák változtatásakor hosszabb időbe telhet, ami gazdasági hátrányt okozhat a vállalatoknak. a szabályozás elfogadtatásával kapcsolatos társadalmi-politikai problémák. Társadalmi-politikai problémákat okozhat éppen a normák változtatásakor (szigorításakor) az, hogy a korábbi gazdaságossági megfontolások érvényüket vesztik, és csődbe juttathatnak vállalkozásokat. A szabályozásnak ez a formája olyan tisztán műszaki szempontokon alapuló, túlzott biztonságra törekvő védekezést követel meg, amelynek költségei magasak. a környezetvédelmi tevékenység fejlesztésére vonatkozó ösztönzés hiánya, mivel a megállapított normák általában minden szennyezőre egyformán érvényesek, nem ösztönöznek arra sem, hogy a szennyezés mértékét ott csökkentsék legjobban, ahol az a legolcsóbb, a környezet használatát ingyenesen biztosítja azok számára, akik a megszabott norma alatt szennyeznek, a szabályok, normák nemzetközi összehangolásának hiánya is csökkenti a módszer eredményességét.

Közvetett (vagy gazdasági) szabályozás a gazdasági érdekeltség alapján törekszik a gazdasági élet szereplőit a megfelelő környezeti magatartás irányába terelni ösztönzőbb és rugalmasabb, mint a jogi előírás és szankcionálás Eszköztípusai az adó vagy díj (vagy más hasonló közteher), - az érintett gazdálkodóknál, ill. fogyasztóknál, mint ktg. jelennek meg. a támogatás (szubvenció), betétdíjak (letét visszafizetés) rendszere, a piacteremtés, szennyezési jogok rendszere, felelősségbiztosítás

Adó, környezethasználati díj, illeték, járulék kár alapján kivetett adó (Pigou féle adó) - úgy korrigálja a piaci szabályozásnak azt a tökéletlenségét, hogy a termelés magánköltsége alacsonyabb, mint társadalmi költsége (a társadalomnak el kell viselnie a negatív externális hatásokat is), hogy a kivetett adóval - hatósági előírás alapján - megnöveli a termelő magánköltségeit. Így a szennyező termelésre kivetett adóval a termelés költsége a társadalom és a magánvállalkozó számára megegyezik, vagy legalább is közelít egymáshoz, ezáltal biztosítható az erőforrások optimális elosztása a különféle termékek termelése között. A környezeti díjak = a szennyezésért fizetendő ár A környezeti díjak hatásai Ösztönző hatás: költség- és az árváltozástól függ, amit a díj idéz elő Redisztributív – újraelosztó – hatás: főként ez érvényesül, mivel a díjak túl alacsonyak ahhoz, hogy az ösztönző hatás kibontakozhasson

A Pigou féle adó fogyatékosságai A szennyező termelés egységére kivetett adó nem vált be, az okozott károk nagyságának felbecsülése komoly nehézségeket okoz, A környezeti folyamatokban a változók nagy száma, bonyolult kölcsönhatásaik, a szinergizmusok, az időtényező szerepe miatt a környezetszennyezés által okozott ökológiai változások és okozott károk pénzben való kifejezése problematikus, egységnyi termeléshez egységnyi szennyezést feltételez, elég, ha a termelést adóztatják. A valóságban azonban adott termékféleség termelése a technológiától, a környezetvédelmi megoldásoktól függően egészen különböző szennyezés-kibocsátással járhat, A kár megelőzésére, a technológia fejlesztésére, az innovációra nem ösztönöz.

Termékdíjak A Pigou-féle adó mai megfelelője, Olyan termékekre vetik ki, amelyek a termelési, fogyasztási, értékesítési folyamat során veszélyesek a környezetre, mennyiségük környezeti problémát okoz, Egyes termékjellemzők alapján (pl: ásványolaj kén tartalma) vagy a termékre (ásványolaj) vetik ki Egyre inkább térthódít, hogy az adót nem a termelés, hanem a szennyezés egységére vetik ki, ami a társadalom teherviselő képessége és környezetminőség iránti igénye által megszabott normákhoz alkalmazkodik.

A szennyezés kibocsátás egységére kivetett adótípus Kibocsátási vagy környezetterhelési díj, adó: minden szennyező a kibocsátás minden egysége után díjat fizet. Ösztönöz a szennykibocsátás állandó csökkentésére, Olyan esetekben hatékonyak, amikor a szennyezőknek lehetőségük van az emisszió csökkentésére. Az adó mértékének a meghatározásához ismerni kell a szennyezés megszüntetésének határköltségeit az egyes szennyezőknél. A vállalatnak addig érdemes a szennyezés elhárításával foglalkozni, ameddig annak költsége kisebb az adónál, vagy azzal legfeljebb megegyező. Az adó kivetése a gazdálkodó számára választási lehetőséget jelent szennyezi a környezetet és ennek megfelelően adót fizet, vagy olyan környezetkímélő technológiát, vagy tisztítási eljárást alkalmaz, aminek révén mentesül az adófizetéstől.

A kibocsátási díj előnyei és hátrányai ugyanazt az eredményt kisebb összköltséggel képes elérni, módosítja a költségelosztást környezetkímélő termékek és technológiák bevezetésére ösztönöz, diffúz szennyezőkre is alkalmazható Pl: az üzemanyag vásárlásakor a tulajdonosok un. "termékdíjat" kötelesek fizetni. Hátránya: díj nagyságának a megállapítása bonyolult. A díjak túlnyomó többségének célja, hogy pénzügyi alapot képezzen valamely környezetvédelmi tevékenység megvalósítására a jövedelmek környezeti célú újraelosztását célozza meg, a környezetkímélő technológiák bevezetését ösztönző hatása kevésbé jelentkezik.

Támogatás (szubvenció): pozitív ösztönzés A szennyező részesülhet pénzügyi támogatásban, hogy szennyezés csökkentő intézkedéseket hajtson végre. A támogatások főbb formái: dotáció (támogatás), amit a vállalat a visszatartott, a környezetbe ki nem bocsátott szennyezőanyag fejében kap, ill. a környezetvédelmi célú beruházások részleges vagy teljes finanszírozására. Állami, költségvetési pénzt igényel. adókedvezmények, gyorsított leírás az adómérséklés, vagy adóelengedés azt célozza, hogy a korábbinál szigorúbb normáknak a termelők anyagi tönkremenetelük nélkül tudjanak eleget tenni. állami kölcsönök, kamatkedvezmények esetén a piaci kamatok egy részét a költségvetés viseli. Az ilyen ingyen pénzeket nem kellő hatékonysággal használják fel és a társadalmi megítélés sem túl kedvező: fizessen a szennyező elv megsértése!

Betétdíj (Letét-visszafizetési) rendszer Minden más szabályozóeszköznél alkalmasabb a környezeti problémák kezelésre! Azokban az esetekben alkalmazható, ha a környezetkárosodást okozó források száma nagy, ezek a források mobilak, a szennyezés eredete egyértelműen nem mutatható ki. Lényege: A potenciális károkozóra illeték formájában adót vetnek ki, az okozható kárral kb. megfelelő nagyságban, és számára fizetés formájában támogatást adnak a letét jelenlegi értékének megfelelő nagyságban, ha bizonyos feltételek teljesülnek (pl. ha bizonyítható, hogy a kár nem következett be). Használható lenne a módszer pl. a fáradt olaj, a használt akkumulátorok, a roncs-autók, az üdítőitalos dobozok felelőtlen szétdobálásának megelőzésére.

Piacteremtés A "szennyezési jogok" piaca a gazdasági (piaci) és a normatív (hatósági) szabályozást kapcsolja egybe, alapját az immissziós normák alkotják - előírva a megengedhető szennyezettségi szintet, emissziós normákat állapítanak meg az immissziós normák teljesítéséhez. A módszer változatai: Emissziócsökkentési jóváírások (Emission Reduction Credits): A norma alatt szennyező vállalatok többletteljesítményét ismeri el jóváírások formájában azért, hogy ne csak a norma által előírt határig, hanem azon túl is érdekelt legyen a vállalkozó emisszióját csökkenteni. A jóváírások ugyanabban a régióban eladhatók, bérbe adhatók, vagy tartalékolhatók. Jóváírást, "szennyezési jogot" az vesz, akinek a szennyezés tisztítása drágább lenne, akinek pedig a szennyezés-csökkentés olcsóbb, az a normán felül tisztít. A termelők így érdekeltek a szennyezés csökkentésében, és a szennyezés-csökkentő technológiák fejlesztésében.

Emissziókiegyenlítés (Offset): Az emisszió kiegyenlítése új üzemek létesítését teszi lehetővé, ha a meglévő üzemek legalább a létesítendő üzem által okozott emisszió mértékéig csökkentik szennyezés-kibocsátásukat. A kiegyenlítés vállalatokon belül történik. Buborékpolitika (Bubbles Policy): Adott szennyezőanyagra egy térségben, kvótát szabnak, amit a szennyezők együttesen nem léphetnek túl. Együttműködési stratégia:ott legyen a legnagyobb mértékű az emisszió visszafogása, ahol ez a legolcsóbban megtehető. Az emissziós normák hívei ellenzik a módszert, mert, ha az egyik kibocsátó az előírtnál jobban tudja csökkenteni a szennyezést, akkor az előírt normák túl lazák, szigorítani kell. Attól is tartanak a vállalkozók, ha együttműködésük során új, korszerű technológiákat alkalmaznak, akkor ez az emissziós normák szigorításához vezethet.

Az összevont szennyezés-kibocsátás (Netting Out): A vállalatra vonatkozó összevont emissziós norma meghatározásával az innovációt kívánják elősegíteni. Ha az új létesítmény megvalósulása nem növeli a vállalat káros emisszióját, az új létesítmények engedélyezését nagyon leegyszerűsítik. Előnyük: jól illeszkednek a piacgazdaságok működéséhez, önállóságot biztosítanak a gazdálkodóknak, és környezeti költségmegtakarítást tesz lehetővé anélkül, hogy a környezet minőségi mutatói romlanának.

A szennyezési jogok piacának működési tapasztalatai több gyenge pontja is van, mivel a szennyezőanyagok kibocsátási mennyiségeit meghatározó normarendszer kialakítása nehéz állami feladat, el kell dönteni, hogy az immissziós jogok rendszerét (Ambient Permit System APS) vagy az emissziós jogok rendszerét (Emission Permit System EPS) dolgozzák ki, APS - a szennyezést befogadó közeg terheltsége szerint ad ki szennyezési jogokat: a különböző körzetekben a földrajzi és egyéb adottságoktól függően más mértékek lehetnek a normameghatárzók, így az árak is eltérnek, EPS - az emisszió források szerint adnak ki szennyezési jogokat: egységes (minden körzetre vonatkozó) árat szabnak, tehát megvalósulhat az egy piac - egy ár gyakorlata "forró pontok" kialakulásának veszélye: egy kisebb területen súlyos szennyezés jön létre, miközben az átlagszennyezettség nem változik.

Milyen módszerrel történjék a bizonylatok vagy "szennyezési jogok" szétosztása a rendszer beindításakor? ingyenes szétosztás: azoknak kedvezne, akik korábban elhanyagolták a környezetvédelmi tevékenységet értékesítés útján: kinél legyenek az eredeti jogok: a központi hatóságnál vagy a vállalatoknál? Ha a központi hatóság? - vállalatok vásárolják meg a működésükhöz szükséges jogokat a hatóságtól, ami pénzeszközöket von el egy esetleges környezetvédelmi beruházástól, és a szennyezés-csökkentés árát végül is a lakosság mint fogyasztó, ill. mint alkalmazott viseli. Ha a vállalatok? - a kibocsátás csökkentése érdekében a hatóság vásárolja azokat vissza. A lakosság adófizetői minőségében szenvedi el a környezetminőség javításának árát.

További problémák A piac csak viszonylag nagy emissziót megengedő bizonylat állomány esetén működőképes, ha szigorúak a normák, kisszámú bizonylat kerül forgalomba, ami a rendszert rugalmatlanná teszi. A bizonylati rendszer bevezetésének ökológiai feltételei is vannak: szennyezett, sűrűn lakott, erősen iparosodott környezetben minden lehetőséget meg kell ragadni a terhelés csökkentésére, és nincs mód a gazdálkodásra. Ahol bevezethető a módszer, jelentős gazdasági előnyökkel bír: a szennyezés-csökkentést úgy érik el, hogy az a vállalatok számára számottevő költségmegtakarítást tesz lehetővé. Bizonyos esetekben elősegíti a szennyezés-csökkentő technológiák kutatását és alkalmazását. Hiányossága Nem képes kezelni a diffúz szennyezőket (közlekedés, javítóműhelyek, kisvállalkozások stb.), amelyeknél az emisszió ellenőrzési költségek igen magasak. Alkalmas eszköznek bizonyult viszont a nagyipar (energiaipar, kohászat, vegyipar stb.) emissziójának mérséklésére.

A rugalmas kompenzációs szabályozás Az NSZK-ban dolgozták ki a levegőszennyezés mérséklésére, A szennyezés fokozatos csökkentését tűzi ki célul és arra törekszik hogy a költségeket optimalizálja. Lényege, hogy a vállalatoknak a hatóság által előírt normához kell alkalmazkodniuk. Ha azonban valamely vállalat a normában előírt mértéknél nagyobb mértékben csökkenti a szennyezőanyag kibocsátását, akkor ezt a többletteljesítményt más vállalatnak eladhatja a körzetében, így a vevő az adott szennyezőanyagból normáján felül szennyezhet. Az adás-vételhez a hatóság csak abban az esetben járul hozzá, ha az érintett üzemek körzetében a szennyezettség jobban csökken, mintha egyenként csak az előírt normát teljesítették volna.

Környezeti felelősségbiztosítás A környezetvédelem gazdasági szabályozásának fontos eszköze – adók, környezethasználati díjak stb. Terheket rónak a lakosságra, a fogyasztás visszaszorítására szolgálnak. Kötelező környezeti felelősségbiztosítás Célja: kártalanítsa az olyan károsultakat, akiknek kártérítés járna, de nincs kitől behajtaniuk. Pl: károkozó nem ismert, vagy ismert, de elévülés vagy fizetésképtelenség miatt rajta a környezeti kár elhárítása nem kérhető számon. (felelősségbiztosítási szerződés kötése!!!) Tipikusan a szennyezések következményeinek a felszámolását szolgálja, A felelősség-biztosítási rendszer kiépítése csak állami garanciák mellett remélhető, Díjának mértékét nehéz meghatározni. Önkéntes környezeti kockázati biztosítás Veszélyes tevékenységet folytatók kötik, hogy a tevékenységük káros környezeti kockázatainak anyagi következményeit elhárítsák ill. csökkentsék.

Letét visszafizetési rendszer Az eszköz neve Általános leírása Díjak Kibocsátási díjak Ösztönző kibocsátási díjak: A díj által összegyűjtött jövedelem nem kerül vissza a szennyezőhöz. Disztributív kibocsátási díjak: A díj által összegyűjtött jövedelmet támogatás formájában visszakapja a szennyező. Az összeget új, szennyezés-csökkentő (pollution controll) berendezésekre kell költeni. Felhasználói díjak: Befizetések a szennyező kibocsátások közös vagy közösségi szintű megtisztítása költségeinek fedezetére. Termékdíjak/adó- differenciálás: Hozzáadódnak azon termékek árához, amelyek szennyezik a környezetet, illetve elhasználódásuk után nehezen elhelyezhetők; az előbbinek bevétel növelő hatása van. Adminisztratív díjak: Ellenőrzési és engedélyezési díjak Támogatások Segélyek, támogatások: Vissza nem fizetendő pü.-i támogatások, melyeket akkor fizetnek, ha a kedvezményezett szennyezés-csökkentő intézkedéseket hoz. Puha kölcsönök: Szennyezés-csökkentő intézkedések meghozatalához kötött kölcsönök, melyeknek kamata alacsonyabb, mint a piacon szokásos. Gyorsított értékcsökkenési leírás: Lehetőség a gyorsított leírás alkalmazására, adó- vagy illetékmenteségre, ill. visszatérítésre, amennyiben bizonyos szennyezéscsökkentő intézkedést meghoznak. Letét visszafizetési rendszer A potenciálisan szennyező termékek árát pótdíjjal megnövelik. Amikor a termék, illetve megmaradt részei visszakerülnek, a pótdíjat visszafizetik Piacteremtés Mesterséges piacok, amelyeken a szereplők a tényleges és potenciális szennyezés "jogait" adhatják-vehetik. Kibocsátás-kereskedelem (buborékok, jóváírás, nettósítás, bankok): Egy üzemen belül, egy cégen belül, ill. cégek között. Piaci beavatkozás: Beavatkozás az árak alakulásába a piac stabilizálása érdekében; tipikusan a másodlagos (újra feldolgozott) anyagok piacán. Felelősségbiztosítás: A szennyező felelőssége, mely egy biztosítási piac kialakulásához vezet.