Verbális és non-verbális kommunikáció

A szimbólumok/jelek, lehetnek: 1. verbálisak orális szimbólumok, amelyekkel a beszélt nyelvben találkozunk írott szimbólumok, amelyeket az írott nyelvben használunk. 2. nem verbálisak paranyelvezet – opcionális vokális effektusok összessége, amelyek kísérik, megerősítik vagy megváltoztatják a kifejezett üzenet értelmét vagy éppen nyomatékot, erősítést adnak a szóban kifejezett üzenetnek (hanghordozás, hangsúly vagy bármi másnemű hangmoduláció)

kinezika - a test mozgásainak az összessége, amely a kifejezett üzenet értelmét fokozhatja, megváltoztathatja, csökkentheti vagy csak éppen önmagában lehet egy üzenet hordozója proxemika – meghatározza a kommunikáló partnerek térbeli távolságának a természetét, fokát és hatását, illetve hogyan kapcsolódik ez a távolság a kulturális és a környezeti tényezőkhöz.

Testbeszéd

A testbeszéd kutatásának története A 20-ik század előtt  Charles Darwin – Az érzelmek kifejezése az embernél és állatnál  kiindulási pontot jelentett a modern kutatók részére 1960-as évek elején kezdték el tanulmányozni 1970-es évek elején  Julius Faast – A testbeszéd a kutatók megfigyeltek és feljegyeztek több mint 1,5 millió különböző non-verbális jelet és szimbólumot.

Így született meg A. Mehrabian (1972) megfigyelése is, aki szerint az üzeneteknek egy kommunikáció során a következő összetevői vannak: 7% - verbális jelek, szavakkal van kifejezve 38% - paraverbális jelekkel van kifejezve 55% - non-verbális jelekkel van kifejezve, mint például a gesztika, mimika, tér-és időbeli helyzet stb.

A testbeszéd értelmezésében és megértésében óriási szerepe van az empátiának és az intuiciónak, mint az emberi pszichikum tudatalatti részének egyeseknek könnyű észrevenni, hogy a közlő személy hazudik vagy legalábbis az, amit verbálisan közöl, nem egyezik azzal, amit jelez a nem-verbális üzenete: lesütött szem megérinti a fülét

Ekman vizsgálatai szerint: 6 alapérzelem öröm Bánat Undor Félelem Düh meglepődés

Tér és idő Összhang (mikrojelzések, az apró kis testi üzenetek, a test vagy egy testrész tartása)

Proxemika (térközszabályozás) proximus latin eredetű szóból származik (közelebbit, közelséget jelent) a testbeszéd alkotóelemeként ez határozza meg az egyének közötti testtávolságot, amelyet kommunikációjuk során betartanak minden embert úgynevezett levegőbuborék vesz körül, amelyet más szóval zónatávolságokra osztott területeknek is nevezhetünk. Ez a következőképpen vázolható fel Európa, Ausztrália és Amerika elővárosainak középosztálybeli lakóit tekintve:

Intim zóna (15-45 cm között) ez a legfontosabb, ezt saját tulajdonunknak tekintjük és csak azoknak a közelálló barátoknak, családtagoknak adunk belépési engedélyt, akik érzelmileg közel állnak hozzánk szoros intim zóna (legfeljebb 15 cm-ig terjed az emberi testtől és ez csakis és kizárólagosan fizikai érintkezés során érhető el) Személyes zóna (46-122 cm között) mindennapi tevékenységek, munkahely,baráti összejövetelen Társadalmi zóna (122-360 cm között) idegenek, ismeretlenek és mindazok, akiket nem ismerünk elég jól Nyilvános zóna (360 cm fölött) ez az a távolság, amely a legmegfelelőbb, ha egy embercsoporthoz/embercsoportttal beszélünk.

Gesztusok A kar gesztusai: tenyérgesztusok kéz és alkar gesztusai

A kéz archoz vitelének gesztusai

Szemmozgások

A kar és a láb gesztusai, mint védekezési mechanizmusok

Cigaretta, szivar, pipa és szemüveg által teremtett gesztusok

Birtoklási és territoriális gesztusok

Tükörképek és mások gesztusainak tudat alatti utánzása

Szociális státus és testalkat révén kialakuló mozgások