A jog „A jog nem az amit adnak, hanem amit nem vehetnek el” /Ramsey Clark amerikai ügyvéd/

DEFINÍCIÓ A jog az állami hatalmat gyakorló, meghatározott szervek által, meghatározott módon alkotott, nyilvánosan kihirdetett, legálisan kikényszeríthető, az emberek viselkedését befolyásoló, általános, normatív magatartási szabály. Az egész jogrendszer valójában magatartási szabályok és azok összefüggéseinek gyűjteménye, azonban e szabályok megalkotásának és alkalmazásának olyan szigorú feltételei vannak, amelyek egyetlen más szabályrendszerre - illem, erkölcs, szokás stb. - sem érvényesek.

Az állam A jogszabály csak akkor él, ha azt betartják; gondoskodni kell azok betartatásáról is egyedül az állam mint főhatalom rendelkezik a szabályok betartatásához szükséges, legális eszközökkel, mint amilyen pl. a bírság vagy a fizikai kényszerítés, Egyedül az állam alkalmazhat legitim módon kényszerítő eszközöket, azaz a fizikai kényszer jogos alkalmazásának monopóliuma csakis az államot illeti meg. Ma már azonban ezt is csak az emberi és állampolgári jogok maximális figyelembevételével, szigorúan meghatározott körülmények és feltételek között teheti meg, tehát a kényszerítéshez szükséges, formalizált, speciális eszközök - pénzbírság, vagyonelkobzás, személyi szabadság korlátozása, motozás, börtön, sőt, az élet kioltása - alkalmazását az államra nézve kötelező, jogállamban semmilyen körülmények között át nem hágható jogszabályok bástyázzák körül.

Pl. az emberi jogokat - mint amilyen az egyenlő, megkülönböztetés-mentes elbánáshoz, személyi szabadsághoz, magántitokhoz, emberi méltósághoz, egészséghez, tanuláshoz, tulajdonhoz, igazságos elbíráláshoz stb. való jog - az Alkotmány biztosítja, s, azok semmilyen szinten nem károsodhatnak. Nincs olyan alacsonyabb rendű jogszabály, olyan hatósági, iskolai, intézeti, önkormányzati stb. intézkedés, amely ezeket megsérthetné, vagy bármilyen minimálisan is, de csorbíthatná.

Általánosságban az mondható, hogy eleve csak olyan törvény alkotható, amely szellemében illeszkedik a jogrend egészébe, nem kerül ellentmondásba hatályos törvényekkel, nem ellentétes érvényben lévő nemzetközi szerződésekkel, nem alapvetően idegen az adott kultúra hagyományaitól

A jogalkotás a törvény szigorúan meghatározza a törvényalkotás menetét, tartalmi és formai követelményeit törvényt csak arra jogszabályban felhatalmazott testület alkothat Alapvetően két módon, illetőleg kétféle indíttatásból születik törvény: egy már meglévő és gyakorolt szokást, emberi viszonyt ismer el azzal, hogy jogszabályi formában megfogalmazva, jogi kereteket teremt a gyakorlásához (a jog mint tükör működik: magával a szabályozással ismer el egy már meglévő magatartást, emberi viszonyt. Az ilyen típusú törvényalkotás igen fontos, mert a társadalmi és életviszonyok változásának rugalmas követésével biztosítja a jogszabályok életszerűségét) cél a jövő alakítása lehet, ilyenkor a jog iránytű funkciója kerül előtérbe, azaz szabályrendszerén keresztül megkísérli a társadalmat egy kívánatos magatartásforma felé terelgetni (pl: a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról amely megteremti egy érzékeny, morálisan diszkrimináció-, fizikailag pedig akadálymentes társadalom megszületésének feltételeit )

A jogalkotó. A jogforrás és a jogforrási hierarchia Bármilyen nyakatekerten is hangzik, jogszabályt csak az alkothat, akit erre jogszabály feljogosít Legfőbb jogalkotó az Országgyűlés Törvény felhatalmazása alapján – Kormány, miniszter, önkormányzat A jogszabályi hierarchia csúcsán az Alkotmány áll, ezt követik az Országgyűlés által alkotott törvények, majd a fent említett sorrendben (kormány, miniszterek stb.) a többi jogszabály. Ezen hierarchia legfontosabb szabálya, hogy alacsonyabb rendű jogszabály nem mondhat ellen a magasabb rendűnek.

kikényszeríthető egyedül az államnak van törvényi felhatalmazása, monopóliuma arra, hogy erővel, szankciókkal, erőszakkal éljen a jogszabályok betartatása érdekében. Pl.: pénzbüntetés, vagyonelkobzás, privilégiumok megvonása, a személyi szabadság korlátozása, sőt, az élettől való megfosztás A kikényszerítés elvének jogszerűségét többnyire minden társadalomban elfogadják, azonban amikor az állam, külön erre a célra létrehozott intézményrendszere útján, (rendőrség, igazságszolgáltatás, végrehajtó szervek stb. ) gyakorolni is kezdi e jogot, a végrehajtás módja, gyakorisága, aktuális okai stb. gyakran váltják ki az emberek ellenérzését, s inkább a szenvedő alanyokkal éreznek szolidaritást (pl. sok százezres tartozást felhalmozó, kisgyermekes családok kilakoltatása, apró bolti tolvajlás miatt megbüntetett nyugdíjas, durva rendőri eljárás, indokolatlan hivatali eljárások stb.).

AZ EMBEREK VISELKEDÉSÉT BEFOLYÁSOLÓ … elvi célja, hogy az emberek viselkedését a társadalmi együttélés szempontjából előnyös irányba befolyásolja a jogszabályok mindig az aktuális állam éppen aktuális értékrendjét tükrözik, (diktatúrában például a gyülekezést és a sajtószabadságot korlátozó vagy ellehetetlenítő törvényeket hoznak, szociálisan érzékeny kormány a szegények, betegek, öregek, tehát a társadalom esettjei sorsát javító intézkedések törvényi alapjait teremti meg, az elsősorban a gazdaság fejlesztésére törekvő kormány pedig a vállalkozások terheit és a gazdasági bürokrácia csökkentését eredményező törvények megszületésével kísérli meg az emberek ilyen irányú aktivitását serkenteni) A jogszabály mindig igen pontosan leírja, hogy milyen helyzetben, milyen viselkedést vár el vagy tilt.

NORMA Minden jogszabály normát tartalmaz. A norma maga az a szabály, amely magatartási előírást, követelményt, lehetőséget, tiltást tartalmaz, a norma a jogszabály "szíve". Hogy mi a norma, a mérce, az adott viselkedés gyakorlásával kapcsolatos elvárás, koronként, politikai rendszerenként, államonként, nemzetenként változik; A jogi norma történelmi elődje a szokás, az erkölcs és a vallás, amelyek normáinak megsértőit mindig is elég szigorú, többnyire érzelmi, gazdasági vagy társadalmi szankciókkal sújtották, de egyikhez sem társult a hatalom kényszerítő ereje erkölcsi-etikai normák, a felnövés során mintaként átvevődő szokásnormák, a koronként változó illemszabályok és etikett, (jelentősek a vallási normák, amelyek erőteljesen hathatnak a közerkölcsre) A bennünk élő vagy ránk parancsolt normák, legyenek azok szokásnormák vagy jogi normák, tudatossági foka eltérő: - modellkövetés, mindig azonosan cselekszünk (köszönés, tisztálkodás, közlekedés) - tudatos tanulás, tapasztalatszerzés (pl. szakmai normák, biztosítási és bankügyleteink során követendő normák stb.). Az emberek nagy része ösztönösen, minden különösebb meggondolás és értelmezés nélkül, jogkövető magatartást mutat, mert erre szocializálják kisgyermekkora óta. Ebben az értelemben az állampolgár maga is jogalkalmazó.

NORMA Parancsoló erejű kötelező vagy parancsoló norma ereje igen nagy, nem tűr semmiféle meggondolást vagy egyéni kompromisszum kialakítását (ne ölj!) megengedő norma a résztvevőkre bízza, hogy az adott helyzetben, a törvény adta keretek között milyen megoldást választanak (szerződéskötés)

A jog mint magatartási szabály minden jogszabály kimondottan az emberi viselkedés, azaz cselekedetek befolyásolását szolgálja az adott területen, pontosan meghatározva, hogy milyen helyzetben, milyen magatartás tanúsítása az elvárt mérce (tanköteles kor,be kell íratni az iskolába), megtilthatja egy bizonyos viselkedés gyakorlását (dohányzás) kötelezhet egy bizonyos, más által gyakorolt viselkedés passzív eltűrésére (szomszéd építkezik)

A jog tartalma független az alkalmazás helyétől, az alkalmazó személyétől A jogot sohasem a felettes adja (nem a fenntartó az igazgatónak, nem az igazgató a beosztottnak és nem a beosztott a gondjaira bízott gyermeknek, növendéknek vagy fogyatékos személynek), így azt sem el nem veheti, sem nem korlátozhatja (zsebpénz) A jognak az intézményi hierarchiához sincs köze, az nem szolgálhatja jobban az igazgatót, mint a konyhalányt. A jog független. Az egyéb kategóriák - erkölcsi, vallási, viselkedési, gondolkodási, politikai, pedagógiai, ízlésbéli, érzelmi stb. - elleni, szubjektív megítélésen alapuló "vétségeket", nem lehet jogi eszközökkel megtorolni, mint ahogy jogi vétségeket sem lehet pl. pedagógiai vagy vallási eszközökkel büntetni.

A jogegyenlőség és a jogképesség A jog mindenkire és mindenkire egyformán vonatkozik: a jogegyenlőség biztosítása az igazságos társadalom alapja Annak a számára, aki az életkora, tapasztalatai csekély volta, alacsony iskolázottsága, szellemi adottságai vagy fizikai állapota miatt nem képes érvényesíteni a jogait vagy kiállni azok érvényesüléséért, annak a számára a jogrendben rejlő jogegyenlőség az egyetlen biztosíték arra, hogy jogai ne csorbuljanak A jogegyenlőség azt is jelenti, hogy a Magyar Köztársaságban minden ember, a születésétől a haláláig jogképes, azaz a saját jogán jogokat és kötelezettségeket vállalhat, szerezhet (A gyermeknek és a fogyatékos személynek is teljes körű a jogképessége, ugyanúgy és ugyanannyi joga és kötelezettsége lehet, mint a többi állampolgárnak. A cselekvőképességhez, tehát az életkorhoz vagy szellemi állapothoz kötött korlátozások - pl. a házasságkötés, a választójog, munkaviszony teremtés, honvédelmi kötelezettség, büntethetőség terén - nem jelentik a jogképesség vagy a törvény előtti állampolgári jogegyenlőség csorbulását. Az adott személy korlátozottsága nem a jogok tartalmában, hanem csupán azok érvényesítési módjában jelenik meg. Jogképessége korlátozatlan, jogai maradéktalanul megvannak, de életkora vagy egyéb állapota miatt azok egy részét csak törvényes képviselője útján tudja gyakorolni)

Lehetőségek a jogkövetkezmények kivédésére A jogi rendelkezések két típusúak: anyagi jogi (a különböző jogágakba tartozó jogszabályokat, mint pl. büntetőjog, polgári jog, munkajog, családjog stb.,) és eljárási jogi természetűek (igen szigorúan meghatározza a jogszabály alkalmazásának körülményeit, kiköszöbölje az esetlegességet, a következetlenséget, a szubjektivitást (az elfogultságot és a részrehajlást), tehát lehetőleg azonos mércével mérjen a hasonló típusú esetekben) A jogállam ismérve, hogy ilyenkor mindig biztosít lehetőséget a jogorvoslatra.

jogorvoslat jelenti mindazokat a formákat (fellebbezés, panasz, kifogás, kérelem stb.), amelyekkel egy személy vagy egy szervezet jelezheti, hogy elégedetlen az adott döntéssel: a döntést magát érzi alaptalannak, indokolatlannak, igazságtalannak, ránézve aránytalanul előnytelennek – a jogszabályt sérelmezi azon eljárás ellen van kifogása, amelynek keretei között a döntés megszületett, pl. elfogult volt a döntéshozó, formailag hibás a határozat, határidő túllépés történt, a döntéshozó nem is volt illetékes az ügyben stb. A jogorvoslatot minden esetben a döntéshozó felettes szervéhez kell benyújtani az azt vagy elfogadja, új eljárás lefolytatására utasíthatja az elsőfokú döntéshozót, vagy előírhatja a döntéshozatal folyamatában fellelt hibás elem kijavítását, vagy elutasítja, egyidejűleg helyben hagyva az eredeti határozatot,

Jogrendünkben - ún. kontinentális jogrend: germán típusúnak vagy írott jogon alapulónak is nevezik, hisz a jog a leírt jogszabállyal azonos - a jogértelmezés kizárólag a jogalkotó, a Legfelsőbb Bíróság, az Alkotmánybíróság és a bírák privilégiuma. Jogvitákban csak az arra felhatalmazott szerv értelmezheti a jogszabályt, a jogtudomány által elfogadott módszerekkel, mint amilyen pl. a nyelvészeti módszerekkel történő nyelvtani, a logikai, a történeti megközelítésű vagy rendszertani értelmezés. Az angolszász jogrendszerben - esetjogként vagy precedensjogként is emlegetik - a bírói döntések nemcsak elvi, orientáló jellegűek, mint nálunk, hanem a hasonló esetekre nézve precedensül is szolgálnak, azaz ügydöntő súlyt nyernek - jogként működnek -, s a jövőre nézve kötelező erejűvé válnak mind a civil jogalkalmazók, mind pedig a bíróságok munkájában.

Jogforrás - jogalkotó A jogi nyelv sajátosságai közé tartozik hogy a jogforrás kifejezést két értelemben használják: jogforrás pl. az Országgyűlés, mert törvényt alkot, s jogforrás maga az általa alkotott, írott jogszabály is, amelyet a mindennapokban alkalmaznunk kell A jogalkalmazók köre széles: ide tartozik az a köztisztviselő (Önkormányzatban kiad egy engedélyt a megfelelő jogforrás (jogszabály) alapján, s mondhatni, ha átvitt értelemben is, d e jogalkalmazó az iskolaigazgató és az intézetvezető is, aki a vonatkozó jogszabályok szerint működteti az intézményt. Ugyanakkor természetesen jogalkalmazó a bíró is, adott jogforrások felhasználásával végezve munkáját.

A jogalkotás szakaszai Jogalkotás - jogalkalmazás A jogalkotás szakaszai Előkészítés Kibocsátás Kihirdetés Kezdeményezés (jogalkotási terv) Tervezet elkészítése Tervezetek véleményezése Jogalkotó elé terjesztés Elfogadás Aláírás Kihirdetés, illetve közzététel: a jogszabály kibocsátója (Pl. törvény esetén a köztársasági elnök) Az előadó vázlatosan ismertesse a folyamatot, az egyes szakaszok egymásra épülését. (Térjen ki a közjogi érvénytelenség problematikájára) (Pl. testületi jogalkotó nem volt határozatképes, vagy a jogszabály nem került szabályosan kihirdetésre, vagy nem az kerül aláírásra, amit a jogalkotó elfogadott (közlönybeli tévedések, szerkesztési hibák jogi jelentősége) Tegyen említést a törvény kezdeményezésére jogosultakról. (Alkotmány 25.§. (1)) Attitűdformálásra is alkalmas, ha az előadó aláhúzza a következő mondatot: Aki normát ír, annak tudnia kell, hogy milyen célokat szolgál az általa elkészített jogszabály-tervezet. Az előadó e dia és a következő diák felhasználásával tekintse át egy adott törvény megszületésének folyamatát. (tetszés szerint választott törvény alapul vételével) Pl. Az Országgyűlés törvényben kívánja szabályozni az idegen civilizációkkal való találkozás során tanúsítandó magatartásokat. 19 19

A joggal szembeni követelmények Jogalkotás - jogalkalmazás A joggal szembeni követelmények A jognak: általánosnak, közzétettnek, jövőbeni cselekvésre irányulónak, világosnak, ellentmondás-mentesnek, lehetségest követelőnek (reálisnak), stabilitással rendelkezőnek Az előadó fejtse ki az egyes pontok tartalmát, ahol lehet, világítsa meg példákkal. Emelje ki a közzétettség esetében, hogy a társadalmi normát „szájhagyomány” útján lehet megismerni, és azt, hogy a jövőbeni cselekvésre irányuló követelményből következik a visszaható hatály tilalma. Általánosság: pl. a jegyző illetményének megállapítása nem a jog világába tartozik , mert egyszeri rendezést jelent, így nem általános Közzétettség. Pl. a polgármester irodájának falára kifüggesztett rendezési terv nem tekinthető jogszabálynak, mivel az érintettek számára nem került megfelelően közzétételre. Jövőbeni cselekvésre irányuló jelleg: pl. nem mondhatja azt a jog, hogy ha tegnap pofon vágtam a gyermekemet, azért holnap bűnhődnöm kell, mert az mától fogva tilos. Világosság: pl. ötfordulatos összetett mondat, többszöri alárendelt mondatösszetétellel biztosan nem világos Ellentmondásmentesség: pl.pl ugyanabban a kérdésben nem lehet a jogosult egyszerre kötelezett is Realitás: pl nem írható elő, hogy minden államigazgatási ügyet egy napon belül kell intézni, vagy a türelmi zóna kijelölésének problémái Stabilitás: pl. zavart okoz, ha egy költségvetési rendeletet a képviselőtestület ülésén napirendenként módosítanak A szabály és a hivatalos cselekvés összhangja (konformitás): pl. „Vizet prédikál és bort iszik” Pl. a nemdohányzók védelméről szóló törvényt maguk a képviselők sem tartják be. 20

A jogszabály szerkezete Jogalkotás - jogalkalmazás A jogszabály szerkezete Preambulum (törvény esetében) Bevezető rész (rendelet esetében) Általános rendelkezések Részletes rendelkezések Záró rendelkezések Az előadó ismertesse: a preambulum helyét, szerepét (kiemelve, hogy nem kötelező eleme a jogszabálynak és mely esetekben indokolatlan az alkalmazása, de egyben megfelelő alkalmazása esetén nagy segítséget jelenthet a jogalkalmazó számára a helyes jogértelmezéshez), (ünnepélyes hangvételű deklaráció. Pl. A Magyar Köztársaság biztosítja a piaci verseny tisztaságát) A bevezető rész helyét, szerepét (kiemelve, hogy nem kötelező eleme a jogszabálynak és mely esetekben indokolt az alkalmazása), Pl. indokolt, sőt kötelező, ha a jogszabályt magasabb szintű jogforrás felhatalmazására alkották, ilyenkor a felhatalmazást biztosító jogszabályhelyet pontosan meg kell jelölni. Esetlegesen itt kell felsorolni az egyeztetésben résztvevőket. Jogszabály módosítása esetén a módosítandó jogszabály megjelölése kötelező. A rendelkező rész helyét, szerepét (kiemelve, hogy kötelező eleme a jogszabálynak és bemutatva az általános és a részletes rendelkezések funkcióját, jogtechnikai szerepét, viszonyát), Itt kell meghatározni a tárgyi, személyi hatályt, ha az szükséges, a területi hatályt. Az időbeli hatályra vonatkozó rendelkezéseknek azonban nem itt, hanem a záró részben van a helye. A záró rendelkezések helyét, szerepét (kiemelve, hogy kötelező eleme a jogszabálynak) – részletes szabályok a későbbiekben kerülnek ismertetésre. 21

A jogszabály érvényessége és hatályossága Jogalkotás - jogalkalmazás A jogszabály érvényessége és hatályossága Érvényesség Hatályosság A jogszabály keletkezéséhez kötődik. Feltételei: A jogszabályt megfelelő a jogalkotó hatáskörrel felruházott szerv megfelelő eljárás során alkossa A jogszabály illeszkedjék a jogforrási hierarchiába Feleljen meg a megalkotásra előírt speciális eljárási szabályoknak Megfelelően legyen kihirdetve Az adott jogi norma meghatározott időben, meghatározott területen és meghatározott személyi körre nézve alkalmazandó, illetve alkalmazható. időbeli hatály területi hatály személyi hatály szervi hatály tárgyi hatály Az előadó gyakorlati példán keresztül tegye érthetővé, hogy a jogszabály érvényessége és hatályossága nem szinonim kategóriák. Gyakran előfordul olyan sajátos szituáció, amikor a jogalkotó állami szerv elfogad és közzétesz valamely jogi normát, de az csak egy későbbi időpontban lép életbe. Ez a jogszabály tehát érvényes, de nem hatályos. A jogszabály érvényessége a „születéshez”, a keletkezéshez kapcsolódó fogalom, érvényességi feltételek nélkül jogi norma nem létezhet. Érvénytelen jogszabály azonban nem lehet hatályos, a hatályosság előfeltétele az érvényesség A jogszabályok hatályának közkeletű fogalma: az adott jogi forma meghatározott időben, meghatározott területen és meghatározott személyi körre nézve alkalmazható, illetőleg alkalmazandó. Ennek megfelelően a jogszabályok időbeli, területi és személyi hatályát ismerjük. A jogszabály időbeli hatálya az az időtartam, amely alatt a jogi norma alapján jogviszonyok keletkezhetnek, módosulhatnak, szűnhetnek meg. Az előadó ismertesse az időbeli hatály kezdetére és végére vonatkozó előírásokat, külön emelje ki a visszaható hatály problémáit, az ezzel kapcsolatos alkotmánybírósági álláspontot (lsd. Tankönyv)  A személyi hatály – jogelméleti értelemben – nem közvetlenül a jogszabályok címzettjeinek körét határozza meg, hanem azt, hogy ki lehet egyáltalán címzett. Az előadó ismertesse a személyi és területi hatályra vonatkozó rendelkezéseket. Pl. nem érvényes az az önkormányzati rendelet, amelyet az ülésen az egyik napirend keretében megalkot a képviselő-testület és a másik napirend tárgyalása során már alkalmazza is. De érvényes az a jogszabály, amelyet szeptember 15-én kihirdetnek azzal, hogy rendelkezéseit a következő év január 1-től kell alkalmazni, de nem hatályos, vagyis nem alkalmazható. 22

A törvény kihirdetése. Az érvényesség és hatályosság kérdései Csak az a jogszabály érvényes, amely eleget tesz a jogszabályalkotásról szóló törvény előírásainak, azaz megfelelő testületek, megfelelő módon alkották, és ugyanakkor eleget tesz a jogszabályokkal szemben támasztott követelményeknek is A hatály időre, térre és személyekre vonatkoztatva határozza meg, szűkíti és pontosítja azoknak a körét, akikre nézve az adott jogszabály kötelező erővel bír.

Személyi és területi hatály A személyi hatály arról rendelkezik, hogy kire vagy kikre vonatkozik a jogszabály. Vannak mindenkire egyaránt vonatkozó jogszabályok , s vannak olyanok, amelyek szűkebb kört érintenek A területi hatály megszabja, hogy hol kell alkalmazni az adott jogszabályt. Azok a törvények, amelyeket az állam központi szervei bocsátanak ki, az egész ország területén hatályosak, az önkormányzatok helyi rendeletei csak a saját közigazgatási területükön belül.

Időbeli hatály A hatálybalépés időpontját többnyire maga a törvény tartalmazza (Ezt úgy kell meghatározni, hogy elegendő idő álljon a rendelkezésre a megvalósításhoz szükséges gyakorlati lépések előkészítésére. Visszaható hatály többnyire nem létezik, tehát pl. nem büntethető valaki egy olyan cselekedetéért, amely az elkövetés pillanatában még nem számított jogszabályellenesnek. Kivétel, ha az az érintettek számára előnyös, ekkor a jogalkotó rendelkezhet a visszaható hatályról

A jogalkalmazás folyamata Jogalkotás - jogalkalmazás A jogalkalmazás folyamata Eljárás megindítása Konkrét tényállás tisztázása Jogszabály értelmezése Bizonyítás Döntés meghozatala Az előadó utaljon vissza a korábban már bemutatott diára (hatósági jogalkalmazás fogalma), és hogy annál a fogalomnál a jogalkalmazás fogalmát a jogalkalmazó szervek felől közelítette meg a tankönyv (alanyi fogalom), míg e dián lévő fogalom a tevékenység oldaláról határozza meg a jogalkalmazást. (tartalmi fogalom) A jogalkalmazási folyamat bemutatása során az előadó emelje ki, hogy a tankönyv ugyan nem tartalmazza az ellenőrzés, szankció SZAKASZÁT, de az logikusan kapcsolódik a jogalkalmazás folyamatához. Utaljon arra, hogy a jogértelmezés azért került külön feltüntetésre, mivel minden más szakaszban fontos helyet foglal el. Átkötésként utalhat arra, hogy a jogértelmezést már korábban áttekintettük, e dia kapcsán csak a folyamat többi szakasza kerül bemutatásra. A továbbiakban külön fóliákon részletesen megismerkedünk a tényállás megállapításával, a döntéssel, ezért e dia kapcsán az ellenőrzésről és a szankcióról beszélünk részletesen. A hatóságnak döntését követően meg kell győződnie arról, hogy amennyiben döntésében kötelezettséget állapított meg, teljesítette-e azt a kötelezett határidőben. Ha az ellenőrzés eredményeként azt állapítja meg, hogy nem, akkor az ügy jellegétől függően vagy elrendeli a végrehajtást, vagy szankciót alkalmaz. A szankció alkalmazása akkor gyakoribb, ha az eljárás ellenőrzéssel indul (hatósági ellenőrzés) az önkéntesen követendő jogszabály teljesítésének ellenőrzése érdekében és a szankcióval a jogsértésre reagál a hatósági ellenőrzést végző hatóság. Döntés közlése Szankció, illetve végrehajtás Ellenőrzés 26 26

Jogalkalmazó tevékenységek fajtái Mindennek megfelelően a jogalkalmazó tevékenység két alapvető fajtáját szükséges elkülönítenünk: a közfeladat megvalósítását szolgáló jogalkalmazó tevékenységet; meghatározott jogok, illetve kötelezettségek) a döntés következményeképpen jönnek létre. Ekkor a döntéshozó szerv a fennálló tények, adatok, körülmények stb. mérlegelésével a jövőre nézve állapít meg jogkövetkezményeket; döntése ennek megfelelően új anyagi jogviszonyt keletkeztető (konstitutív jogalkalmazói döntés). a jogvédelmi célú jogalkalmazó tevékenységet; a jogalkalmazó döntése ekkor tehát nem keletkeztet új anyagi jogviszonyt, csupán megállapítja a létező jogviszonyt (deklaratív jogalkalmazói döntés