Belefér-e az élet egy utcába? Szalontai Alexandra YB33KW
Témaválasztás A Budafoki út volt az első helyszín, ahol otthon éreztem magam.
Ki sem kell tennem a lábam innen Az út egész hosszában az egyetemhez kapcsolódó, a mi igényeinkre épülő boltok és szolgáltatások Papír és élelmiszerboltok, az olcsó büfék, menzák, kis kocsmák, makettezőboltok, fénymásolószalonok sora
Az én szemszögemből a „Budafoki” egy élettér. Egyszerre jelenti a mindennapok mókuskerekét, kellemes élményeket, találkozásokat, a nagyváros egy belakható szegletét és a bezártság érzését. Kényelem, időhiány vagy a megszokás biztonsága, ami ide köt?
Praktikus, kényelmes ez a berendezkedés Hiányoznak az egyedi, hangulatos helyek, sokszínű kis üzletek, kávézók, cukrászdák Ahogy a mi életünk, ez a környék sem, erről szól mostanában. Ha sokáig nézem az utcát, a tömeget, a nyüzsgést, mintha magunkat látnám. Dolgozatomban a tér funkciói és a használók életmódja, szokásai, viselkedése közötti kapcsolattal foglalkoztam. Hangulatunk, viselkedésünk meghatározza, hogy hogyan érzékelünk egy teret. És fordítva: a tér maga is hatással van a közérzetünkre. Ezért egyre inkább tudatosul bennem, hogy - mind emberileg, mind a helyet illetően, - ki kell szakadnunk ebből a mókuskerékből, ki kell lépnünk ebből a zárt térből és le kell mondanunk a megszokás biztonságáról. Az élet NEM férhet bele egyetlen utcába.