Ősegyház (I.) Kialakulás, előzmények, történeti háttér, a zsidóságtól való elszakadás (1-2. század)

Fontos! Eredetileg nem állt az alapítók szándékában az egyházat ilyen formában, ilyen keretek között szervezzék meg. Nem véletlen, hogy az egyház ilyen irányban fejlődött az elmúlt 2000 évben.

Őskereszténység Szorosan véve: a jeruzsálemi apostoli egyház Tágabb értelemben: az apostolok által a Palesztina területén kívül alapított egyházak is

Lényege: Az őskereszténység ideje a folytonosság az Ó- és Újszövetség között, és ez adja meg a zsidóságtól elválasztó többletet. A többlet pedig Jézus Messiásként és Isten Fiaként való elfogadása, akiben Isten minden ígéretét teljesítette.

Eusebios úgy tekintett erre a korra, mint a pogánysággal és az eretnekséggel folytatott folyamatos küzdelem, amelyben a kereszténység győzött. A keresztény vallás fejlődését nem érzékelte.

Pedig nem lehet eltekinteni attól, hogy a pogány római birodalom hellenizált részén élő zsidóságon belül született meg a kereszténység.

Az első 300 év feladatai A) A bibliai Izraellel való kapcsolat fenntartása úgy, hogy a különbségek nyilvánvalóak legyenek. B) Az apostolok halála után a tekintély kérdése

Izraellel való kapcsolat Kérdés volt, hogy a mózesi törvény mennyire kötelező. Az egyház a középutat választja: Tiltja: - házasságtörés - fojtott állat vérének fogyasztása - bálványáldozati lakomától Így a pogányoknak is elfogadható.

Jeruzsálem 70-ben és 135-ben elpusztul Jeruzsálem 70-ben és 135-ben elpusztul. Ez megkönnyítette az elszakadást. Ekkortól már csak eszme maradt.

Apostolok tekintélye ortodoxok: püspök, presbiter, diakónus az örökös. - gnosztikusok: a szektaalapítók. Utóbbiak miatt kellett az erős egyházi hierarchia, nélkülük az egyház szétporladt volna. Ugyanígy fontos a szentírás kanonizálása, valamint a hitvallások. Ezek kellettek a Szentírás értelmezéséhez.

2. század Keresztény szerzők feladata a kereszténység védelme, mely már túllépett a zsidóságon, de azért még túl közel volt. Tehát Jusztinosz († 165.) a zsidó és a pogány kihívásra válaszol. (Dialógus a zsidó Trifónnal) Nála kezdődik a filozófia felhasználása a hit megértéséhez. (Az Újszövetség inkább filozófia ellenes)

3. század Egyház robbanásszerű fejlődésének a kora. A birodalom közben válságba kerül. Császárkultusz felerősödik. a filozófia segítségével a pogányság megújulása is megkezdődött, megszületett a neoplatonizmus. (Porphüriosz) Iraeneus, Alexandriai Kelemen, Órigenész már a gnoszticizmusra válaszol. Ehhez szükséges a hit rendszerezése, amihez kell az antik filozófia.

Az új vallás központjai Alexandria, Jeruzsálem, Róma Alexandria: A hellenizált világ fővárosa, a septuaginta szülőhelye. Jeruzsálem a gyökér. Róma: a pogány világbirodalom központja.

hellenizmus Kulturális és vallási jelenségként értelmezhető. A görög nyelv és kultúra lesz az általános. Egységes kulturális közeg. Ez egy kozmopolita városi lét, határa az oikumené.

A birodalmai adminisztráció miatt tömeges írásbeliség. Ekkor lesz a könyvtár a tudós társaságok székhelye. Ekkor jelennek meg a szótárak, katalógusok, lexikonok.

A világkultúra világvallást igényel. Régi kultuszok összeolvadnak – szinkretizmus. Így vallás iránti közömbösség. Vallás helyett vallásbölcselet. Az egyén számára útkeresés – gnoszticizmus sikerének az alapja.

Hellenizmus hatása a zsidóságra Komoly ellentéteket szül. Görög nyelv átvétele, de a törvény megtartása. Más út Palesztínában, más a diaszpórákban. Ezek közül a legfontosabb Alexandria.

Alexandria Az itteni zsidóság ápolja jeruzsálemi kapcsolatait, templomba jár, tekintélye kezd vetekedni a palesztinai közösséggel. Van görög Tóra fordítása IV. Ptolemaiosz Philometer (180-145) uralkodása alatt IV. Onias főpap Leontopoliszban szentélyt állított fel és áldozatot mutatott be.

Komoly félelem az elszakadástól. Alexandriában évente megünneplik a Septuaginta elkészültét. Palesztinában ez nemzeti gyásznap. A diaszpórában élő zsidóság mindinkább allegórikusan tekintett a törvényekre.

Zsidóság a birodalomban Pogány környezetben a zsinagógák körül létrejött az istenfélők csoportja, akiknek tetszett a rendezett, erkölcsös családi élet, az összetartásuk, a karitatív jellegük. Ezért prozelita keresztséggel csatlakoztak, körülmetélés helyett vízkeresztség, felesküdés Izrael Szentjére. Ez a társadalmi csoport az apostoli misszió bázisa.

Palesztinában Itt sem egységes Szadduceus Farizeus Esszénus Zelóta Tehát a zsidóság nem egységes Krisztus korában, de többségben leszámoltak a messiás elvárásával.

Zsidó-görög hagyomány Biblia az előbbitől, de az utóbbi nyelvén! A keresztény irodalom első emlékei az apostolok levelei, Szent Pál levelei. A nyelvük görög, de az érvelés rabbinikus. A zsidókhoz írt levél vigasztaló beszéd. A Jelenések Könyve zsidó apokaliptikus irodalom.

Az őskeresztények florilegiumokat olvasták, azaz az ószövetségi helyek messiásról összegyűjtött szövegrészeit. Tehát a korai művek kétarcúak. A zsidó gondolkodásban gyökereznek de a hellén világ számára íródnak.

Az őskereszténység nyelve a köznyelvi görög (koiné). Mivel kezdetektől volt irodalma, így nem az írástudatlan társadalmi rétegek vallása. De az irodalom náluk nem a múltba, hanem a jövőbe tekintés eszköze volt. Ebben is szakít az antik hagyományokkal.

A latin, szír és örmény írásbeliség ebben az időszakban még nem játszott szerepet. Az első latin nyelvű szöveg a 2. század végén egy vértanú akta.

Zsidó-keresztény szétválás Kezdetben a zsidóságon belül. De azoktól magukat megkülönböztetve. A többlet pedig Jézus Messiásként és Isten Fiaként való elfogadása, akiben Isten minden ígéretét teljesítette.

A keresztények számára Jézus volt az isteni ige, amely szólt Mózesnek a csipkebokorból, vagy a Sinai kinyilatkoztatáskor. De több Mózesnél, mert Jézus az Atya fia és Üdvözítő. Kivételessége fogantatásában és feltámadásában nyilvánvaló.

A zsidóság többsége nem fogadta el Jézust megígért messiásnak, mert a szenvedő messiás gondolata idegen volt tőlük.

A fő probléma a parúzia késlekedése. Új iratok a kánonba, amit magyarázni kellett. Stratégiát kellett alkotni a, hagyományok őrzése b, missziózás, és a külvilág megértése

Már az elején komoly gond a pogányokhoz való viszony Már az elején komoly gond a pogányokhoz való viszony. Szükséges-e zsidóknak lenniük, ha keresztények akarnak lenni? Apostoli zsinat: nem.

Palesztinában anarchia. Kr. u. 62. Jakab † A tömeges kivándorlás célja Antiochia. 200 körül már János és Szűz Mária halálát is idekötik.

70. Jeruzsálem elpusztítása. A zsidókeresztényeket kivetik a zsidók, mert nem vettek részt a felkelésben. A keresztényeknek nem tetszik, hogy nem misszióznak. Ekkortól eljelentéktelenednek. Iraeneus (†202) már eretneknek és ebionitának, azaz szegénynek nevezi őket.

De nem tagadják meg az örökséget! Markion (2. szd.) gnosztikus alapokon tagadja az Ószövetséget. Szerinte Jahve gonosz, és nem beszélhetünk a próféciák beteljesüléséről. – Kiközösítik. Valeriosz (2. szd) allegórikusan értelmezi az Ószövetséget. Miattuk lesz rendszeres katekizmus Rómában.

70 után már Róma a fő központ Péter és Pál apostolok miatt. Ekkor még Nero császár helyi üldözését leszámítva pozitív a birodalomhoz való viszonyuk.

Domitianus idején változás. Ő már Dominus et Deus Irritáló, hogy nem lehetett őket behatárolni. Misszióztak, és kizárólagosságot követeltek. A hit alapjait történeti kontextusba helyezték, ami az ókori embert szintén zavarta.

De az első két évszázad üldöztetései csak elszórtak voltak. A keresztények a 2. század végén már Róma felső rétegeiben is jelen voltak.

montanizmus Az üldöztetés újabb problémát vet fel. Keresztények egy csoportja provokálja a hatóságokat a biztos üdvözülés érdekében. Új eretnekség, amellyel meg kell küzdeni.