A másik Rákóczi „Ha helyénvaló az alattvaló alázata a király jelenlétében, hogyne volna az a teremtménynek az ő teremtője színe előtt.” (II. Rákóczi Ferenc)

Születése „Zavarba jövök és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem, s a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem – ki por és féreg vagyok a te színed előtt – udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül. A te szüleid szegények, az enyémek fejedelmek; te szegénységben jöttél a világra, én gazdagságban.” II. Rákóczi Ferenc 1676 március 27-én született az észak-magyarországi Borsiban. Édesanyja: a munkácsi vár hős védője, a dúsgazdag családból származó Zrínyi Ilona. Édesapja a már gyermekként Erdély fejedelmévé választott, de fiatalon elhunyt I. Rákóczi Ferenc volt.

Kisgyermekkor „Nagy vigasztalásomra szolgál, ha gyermekkoromra, és ifjúkorom kezdetére gondolok, hiszen gyakran mondták nekem, hogy semmiféle rossz hajlamom nincsen. Mégis gyakorta megbüntettek, mivel lusta voltam tanulni, és túlságosan átadtam magam a fegyvereknek és a háborúskodást jelképező gyermekjátékoknak. Azt mégis fájlalom Istenem, hogy nem emlékszem arra, vajon szerettelek-e téged, jóllehet tudom, hogy mindennap reggel és este imádkoztam hozzád. „ Az egymillió-kétszázezer hold nagyságú birtok és számos kastély örökösének számító kisfiút sokan csak „kis úr”-nak szólították. Ezüstkádban fürösztötték és a legdrágább ruhákban járatták. Rangjához illő neveltetéséről a családtagok és felkészült tanítók gondoskodtak. „Jézusom, szorgalmasan gyakoroltam a rám rótt feladatokat, de nem táplálkozott a lelkem a te igéd olvasásától. Igaz, a kongregáció összejövetelein olykor felolvasták a te követésedről szóló értekezést is, de nem magyarázták meg, értettem a betűt, de nem értettem a szellemet, nem elmélkedésre, hanem olvasás céljából helyezték elénk. „Semmi nem esik nékem oly súlyosan, mint tőled, egyetlen kedves fiamtól elszakadnom. Könyörögtem őfelségének, engedné meg, hogy te hozzám jöjj, s hogy tőled búcsút vehessek. Nem engedték meg…” Épphogy betöltötte a tizenkettedik életévét, mikor nővérével együtt elválasztották édesanyjától, akit soha többé nem láthatott viszont. Zrínyi Ilona, fiának címzett utolsó levelében így írt:

Ifjúkor Az édesanyjától örökre megfosztott Ferencet egy csehországi kisvárosba, Neuhausba szállították, hogy az ott lévő jezsuita atyák a bécsi udvar szellemében, hűséges alattvalóvá neveljék. „Jézusom, szorgalmasan gyakoroltam a rám rótt feladatokat, de nem táplálkozott a lelkem a te igéd olvasásától. Igaz, a kongregáció összejövetelein olykor felolvasták a te követésedről szóló értekezést is, de nem magyarázták meg, értettem a betűt, de nem értettem a szellemet, nem elmélkedésre, hanem olvasás céljából helyezték elénk .” „Nővérem házában laktam, melyet igen gyakran látogatott egyrészt férjének népes rokonsága, részben baráti köre, s azok, akik kíváncsiak voltak látásomra. …A nappal alvással és bőséges ebéddel telt, ezt kártyajáték, esetenként pedig színházi látványosság váltotta fel, s ha véget értek a játékok és a színház, vacsora következett. Ezeket ártatlan időtöltésnek szokta nevezni a világ, melyekre a szokások sodrása és mindnyájunk példája engem is hívogatott, és ha megtagadtam, hogy kövessem a többieket, rossz szemmel néztek rám. … különösen a kártyába felejtkeztem bele annyira, hogy nappalaimat, de gyakran éjjeleimet is ezzel töltöttem.” Miután befejezte tanulmányait, Csehországból Bécsbe, nővéréhez költözött. Megnyílt számára a világ. Szenvedélyes kártyajátékos lett, s az éjszakai élet is vonzotta. Színház, kártya, szerencsejáték, evészetek és ivászatok váltották egymást. A tizenhat éves fiatalembert így egyre jobban behálózták a világ hívságos dolgai. „Nővérem házában laktam, melyet igen gyakran látogatott egyrészt férjének népes rokonsága, részben baráti köre, s azok, akik kíváncsiak voltak látásomra. Minden új volt nekem, minthogy frissen léptem ki az iskolából és a jezsuita házból, és nyelvüket nem ismervén, mindenen némán és döbbenten csodálkoztam, sok olyan dologtól pedig természetes szeméremmel rendelkezvén elborzadtam, melyet azután fokozatosan megkedveltem. A nappal alvással és bőséges ebéddel telt, ezt kártyajáték, esetenként pedig színházi látványosság váltotta fel, s ha véget értek a játékok és a színház, vacsora következett. Ezeket ártatlan időtöltésnek szokta nevezni a világ, melyekre a szokások sodrása és mindnyájunk példája engem is hívogatott, és ha megtagadtam, hogy kövessem a többieket, rossz szemmel néztek rám. Akaratom ellenére először a kártyát próbáltam meg, azután elvetődtem a színházhoz, de kevéssel később mindez gyönyörködtetni kezdett engem, és különösen a kártyába felejtkeztem bele annyira, hogy nappalaimat, de gyakran éjjeleimet is ezzel töltöttem.

Házasság és nászút Bécsben felajánlották az ifjú Rákóczinak Sarolta Amália, hesseni hercegnő kezét. Rákóczi maga is hajlott a rangjához illő házasságra, így tizennyolc évesen feleségül vette a számára addig teljesen ismeretlen leányt. „…adóságokkal megterhelve, amelyeket a játék és a fölösleges kiadások kedvéért csináltam, Magyarországra távoztam feleségemmel. Itt ivászatokba, lakomákba és vadászatba feledkezve életemmel haltam meg számodra Istenem. Gyötrelmeim néha olyan hevesek voltak, hogy az élettől megcsömörülve lóra ültem, és őrülten vágtattam úttalan utakon, és járatlan ösvényeken, szörnyű vakmerőséggel próbára téve Uram a te gondviselésedet. Mindemellett asszonyok szerelmére vadásztam, így latrok képében jártam a világban nyomorultul, és henteregtem a sárban.” Az esküvői ceremóniát követően feleségével és kisebb kísérettel együtt hazaindult Magyarországra. „…adóságokkal megterhelve, amelyeket a játék és a fölösleges kiadások kedvéért csináltam, Magyarországra távoztam feleségemmel. Itt ivászatokba, lakomákba és vadászatba feledkezve életemmel haltam meg számodra. Gyötrelmeim néha olyan hevesek voltak, hogy az élettől megcsömörülve lóra ültem, és őrülten vágtattam úttalan utakon, és járatlan ösvényeken, szörnyű vakmerőséggel próbára téve gondviselésedet. Mindemellett Az ifjú Rákóczi azonban Magyarországon is folytatta Bécsben megszokott világias életét…

A jobbágyok nyomora „Szegény alattvalóimat a német katonaság tönkretette távollétemben, s ha velük voltam, erősen gyötörtek panaszaik. A pogány zsarnokságra hasonlított a császári katonaság eljárásmódja a pénz kicsikarásában. A fizetésképtelenek feleségein ugyanis erőszakot követtek el, úgy, hogy az adósság törlesztése érdekében arra kényszerítették a férjeket, hogy engedjék át nekik az asszonyokat, és a gyalázatot a férfiak jelenlétében hajtották végre. Másokat megkorbácsoltak, olykor némelyek meg is haltak korbácsolás közben.” A főúri szórakozások közepette azonban felnyílt a szeme a birtokain élő parasztok nyomorúságos életére is.

A szabadságharc „Hazám fölszabadításához a szerencsétlen nép nyomorúsága miatt való fölindulásomban kezdtem hozzá…. Ezeket az indítékokat most sem tagadja meg lelkiismeretem, de ehhez a nagy tetthez nem a te segítséged kikérésével, nem a beléje vetett bizalommal, s ami a legfőbb, életmódom megjavításával kezdtem hozzá Istenem, hanem a világi politika szabályait, elveit és az emberi bölcsesség ábrándjait követve. Távol volt tőlem a korona megszerzésének vágya, mindazonáltal hajtott engem az önelégültség hiú vágya vagy inkább gyönyöre.” „Az ország közügyeinek intézésébe jóhiszeműen kezdtem bele, és a dolgok menetét gondviselésedre bíztam Uram. De fájdalmasan emlékezem arra, hogy ettől még nem váltam jobbá a te színed előtt, és mivel cselekedeteim rendszerint ellenkeztek parancsaiddal, most látom, hogy benned való bizodalmam vakmerőség volt. … Mert hiszen, ha igazságodat szerettem volna, ó, Istenem, téged szerettelek volna, ha téged szerettelek volna, arra törekedtem volna, hogy minden bűnnek még az árnyékát is elkerüljem. Nem szerettelek, ó, végtelen szeretet; és mivel az emberi szív szeretet nélkül nem képes létezni, téged nem szeretve, magamat szerettem. Így mindazt, amit cselekedtem, nem miattad, hanem szeretetem tárgya miatt tettem, ami nyomorult magam voltam.” Bár Rákóczi sok erkölcsi erényt tanúsított a szabadságharc idején, és a győzelem érdekében mindent megtett amit emberileg tehetett, Vallomásaiban mégis kritikusan emlékszik vissza régi önmagára. az ország közügyeinek intézésébe jóhiszeműen kezdtem bele, és a dolgok menetét gondviselésedre bíztam. De fájdalmasan emlékezem arra, hogy ettől még nem váltam jobbá a te színed előtt, és mivel cselekedeteim rendszerint ellenkeztek parancsaiddal, most látom, hogy benned való bizodalmam vakmerőség volt. … Mert hiszen, ha igazságodat szerettem volna, ó, Istenem, téged szerettelek volna, ha téged szerettelek volna, arra törekedtem volna, hogy minden bűnnek még az árnyékát is elkerüljem. Nem szerettelek, ó, végtelen szeretet; és mivel az emberi szív szeretet nélkül nem képes létezni, téged nem szeretve, magamat szerettem. Így mindazt, amit cselekedtem, nem miattad, hanem szeretetem tárgya miatt tettem, ami nyomorult magam voltam.

Emigrációban „Önmagamat mindenkinél jobban szeretve azt akartam, hogy mindenki szeressen engem,. Az egész nap sok órája közül csak néhány reggeli volt az enyém. A fönnmaradt időt az üdvösségem szempontjából haszontalan könyvek olvasása foglalta el, ezt követték férfiakkal folytatott beszélgetéseim egészen az ebéd ideéig, ahol válogatott és barátságos asszonyok vettek körül, így semmi nem hiányzott, sem a gyomromnak, sem a szememnek. Az ebédlőasztalt játékasztalok váltották föl, egészen az esti órák világi látványosságaiig. Mindezeket én akkor igen ártatlan dolognak tartottam. Papok társaságában a keresztényt játszottam, katonák közt a katonát, politikusok közt a politikust alakítottam. Hazudoztam és hízelegtem a nőknek. … Ezek a világ, a test és az ördög hívságai és csábításai, melyek révén e foglalatosságok közepette elkárhozik az élet. Ismétlem, ezek azok a foglalatosságok, melyeket a legártalmatlanabbnak hisznek, és jaj, mily sok egyházi ember megengedi, eltűri, folytatja, sőt még tanácsolja is őket. Mindezek közben lelkiismeretem semmiféle bűnnel nem vádolt, mert saját megszokott tisztátalanságaitól elvakultan mindezt érdektelennek tartotta. A játékok, színielőadások, vadászatok, mindenféle társalkodások, fényes lakomák mindennapi kenyerem voltak. Mondd meg nekem, te világi élet fia, bárki vagy is, mi hiányzott nekem, aki olyan királyi házakban és kertekben laktam, melyekhez még csak hasonlót sem láttak soha a régiek? Ragyogó és mindenki tetszésével kitüntetett öltözékeim voltak, szívem mégis nyugtalan volt, mert távol voltam az én Uramtól, igazi célomól, és olyan teremtményeket választottam szerelmem tárgyául, kik soha nem maradnak meg ugyanabban az állapotban.” A szabadságharc bukását követően emigrációba vonult. A Párizs környéki kastélyok és a főúri paloták váltak a bujdosó fejedelem ideiglenes otthonává. Válogatott férfiak és asszonyok társaságában töltötte mindennapjait, s a száműzöttek sanyarú sorsát nem igazán ismerte… „Önmagamat mindenkinél jobban szeretve azt akartam, hogy mindenki szeressen engem, s a mindenki tetszésének elnyerésére irányuló törekvés, teljes egészemben megszállt engem. Az egész nap sok órája közül csak néhány reggeli volt az enyém, A fönnmaradt időt az üdvösségem szempontjából haszontalan könyvek olvasása foglalta el, ezt követték férfiakkal folytatott beszélgetéseim egészen az ebéd ideéig, ahol válogatott és barátságos asszonyok vettek körül, így semmi nem hiányzott, sem a gyomromnak, sem a szememnek. Az ebédlőasztalt játékasztalok váltották föl, egészen az esti órák világi látványosságaiig, Mindezeket én akkor igen ártatlan dolognak tartottam. papok társaságában a keresztényt játszottam, katonák közt a katonát, politikusok közt a politikust alakítottam. Hazudoztam és hízelegtem a nőknek. … Ezek a világ, a test és az ördög hívságai és csábításai, melyek révén e foglalatosságok közepette elkárhozik az élet. Ismétlem, ezek azok a foglalatosságok, melyeket a legártalmatlanabbnak hisznek, és jaj, mily sok egyházi ember megengedi, eltűri, folytatja, sőt még tanácsolja is őket. Mindezek közben lelkiismeretem semmiféle bűnnel nem vádolt, mert saját megszokott tisztátalanságaitól elvakultan mindezt érdektelennek tartotta. Mondd meg nekem, te világi élet fia, bárki vagy is, mi hiányzott nekem, aki olyan királyi házakban és kertekben laktam, melyekhez még csak hasonlót sem láttak soha a régiek? … Ragyogó és mindenki tetszésével kitüntetett öltözékeim voltak, szívem mégis nyugtalan volt, mert távol volt tőled, igazi céljától, és olyan teremtményeket választott szerelme tárgyául, kik soha nem maradnak meg ugyanabban az állapotban.”

Megtérés „Jelen voltam a királynak tartott prédikációkon, és a te irgalmadból Uram ezek jobban hatottak rám, gyakrabban kezdtem gondolkodni rajtad és renyhe életemen. Magadhoz vontál Istenem, és én a világi élettől megcsömörülve nem álltam ellen… egyetlen szolgám kíséretében egy gyaloghintón eltávoztam az udvari életből, és valóban a te vezetéseddel és különleges gondviseléseddel szerencsésen megérkeztem abba a boldog magányba, mely iránt akkor egyedülálló szeretetet oltottál belém. Te jobban tudod, Uram, mint én, hogyan töltöttem el azt a három napot. Én csak azt tudom, és ezért téged mindörökké dicsérlek, hogy ettől az időtől kezdve megszabadítottál engem minden gyalázatomtól, megtisztítottad lelkiismeretemet, és más emberré kezdtél alakítani. Elhatároztam, hogy segítségeddel fölhagyok tisztátalanságaimmal, és az éjszakai órákban megszakítom álmomat, hogy dicséretedet zengjem.” Az édes semmittevés, a céltalan szórakozások, a nőkkel való kacérkodások lelki csömört váltottak ki a bujdosó fejedelemből, és komolyan kezdett gondolkodni az élet végső kérdéseiről, saját magáról, addigi tetteiről. Egyre többet olvasta a Szentírást, s részt vett a királynak tartott prédikációkon is. Érezte, ahogy az Úr szava lelke mélyéig hatol és megítéli őt…

A megváltozott élet „Búcsút mondtam a kártyának, és minden szerencsejátéknak … Éreztem, hogy nő az erőm a gyalázataimmal és oly sok éven át szokássá öregbedett tisztátalanságaimmal szembeni ellenállásra. … Már kezdtél megtanítani rá, ó, örök bölcsesség, hogy ne szeressem, hanem kerüljem el a világi társalgást, és tartsam szilárdan magam mindkét nembeli barátaim rólam alkotott véleményével szemben. Ezeknek nem tetszett új életmódom, mely ugyan nyilvánosan semmiféle változást nem mutatott, mégis észrevehették azok, akikkel korábban éjszakába nyúló, többnyire haszontalan, és másokat becsmérlő csevegéseket szoktam folytatni, melyekben hol ennek, hol annak az életéről, szokásairól és botrányos cselekedeteiről volt szó. … eloldottad azokat a köteleket, melyekkel a világ fogva tartott és széttépted egyiket a másik után … Nagy hasznomra volt annak a könyvecskének az elolvasása, melyet a kamalduli atyák rendfőnöke adott, Az üdvösség fontosságáról, s amely az üdvösség akadályait mutatta be, és önmagam megismeréséhez vezetett. Sugallta és megmutatta nekem azokat a nehézségeket, melyeket a világi társaság és élet okoz, és ezek érzékelhetővé váltak számomra. Így változtam meg bensőmben.” Megtisztult lelkiismerete arra sarkallta, hogy hagyjon fel a világias szórakozásokkal és a semmittevő időtöltéssel. Nem akart már a világ sodrában élni, csupán Isten akaratának engedelmeskedni. Búcsút mondtam a kártyának, és minden szerencsejátéknak … Éreztem, hogy nő az erőm a gyalázataimmal és oly sok éven át szokássá öregbedett tisztátalanságaimmal szembeni ellenállásra. … Már kezdtél megtanítani rá, ó, örök bölcsesség, hogy ne szeressem, hanem kerüljem el a világi társalgást, és tartsam szilárdan magam mindkét nembeli barátaim rólam alkotott véleményével szemben. Ezeknek nem tetszett új életmódom, mely ugyan nyilvánosan semmiféle változást nem mutatott, mégis észrevehették azok, akikkel korábban éjszakába nyúló, többnyire haszontalan, és másokat becsmérlő csevegéseket szoktam folytatni, melyekben hol ennek, hol annak az életéről, szokásairól és botrányos cselekedeteiről volt szó. … eloldottad azokat a köteleket, melyekkel a világ fogva tartott és széttépted egyiket a másik után (…) Nagy hasznomra volt annak a könyvecskének az elolvasása, melyet a kamalduli atyák rendfőnöke adott, Az üdvösség fontosságáról, s amely az üdvösség akadályait mutatta be, és önmagam megismeréséhez vezetett. Sugallta és megmutatta nekem azokat a nehézségeket, melyeket a világi társaság és élet okoz, és ezek érzékelhetővé váltak számomra. Így változtam meg bensőmben. Ki vagyok, Uram, hogy méltó köszönetet tudjak mondani neked én, a féreg és hamu mindazért, amit nekem nyújtottál? (…) szembehelyeztél magaddal, és igazában a magam számára lettem teher, mivelhogy terhem minden nap, minden pillanatban elvont engem tőled. Te a legteljesebb tökéletesség vagy, én földkupac, haszontalan alkotmány, üres edény. Te méltóztattál belém helyezni kegyelmed kincseit, én azonban minden pillanatban megcsúszom, leesek és összetörök. Tudom, Uram, te semmivel nem tartozol nekem, én viszont mindennel neked tartozom, és ezért nem kérem, hogy érdekemben tégy valamit, hanem önmagadért, mert a te teremtményed vagyok, akit a te fiad drága vére váltott meg, és aki oly sok mindenért tartozom neked, és ez a legfőbb érve bizalmamnak. Ó, gyönyörűségem, Istenem, ki vagyok én, hogy ily nagy irgalmas vagy hozzám? Erősíts meg rendeléseid útján, tedd, hogy hordozzam keresztemet, így fiadat követve elérkezzem oda, ahova ő is érkezik, hogy vezessen engem, és általa egyesüljek veled örök szeretetben.

Hála „Ki vagyok, Uram, hogy méltó köszönetet tudjak mondani neked én, a féreg és hamu mindazért, amit nekem nyújtottál? … Te a legteljesebb tökéletesség vagy, én földkupac, haszontalan alkotmány, üres edény. Te méltóztattál belém helyezni kegyelmed kincseit, én azonban minden pillanatban megcsúszom, leesek és összetörök. Tudom, Uram, te semmivel nem tartozol nekem, én viszont mindennel neked tartozom, és ezért nem kérem, hogy érdekemben tégy valamit, hanem önmagadért, mert a te teremtményed vagyok, akit a te fiad drága vére váltott meg, és aki oly sok mindenért tartozom neked, és ez a legfőbb érve bizalmamnak. … arra késztetsz, hogy érezzelek a szívemben, melyben szentségházadat elhelyezted, attól kezdve, hogy megszabadítottad a bűntől. Méltó voltam minden földi büntetésre, és gyötrelemre, viszontagságra, ínségre és nyomorúságra és te, Uram, még ezredrészükkel sem látogattál meg engem. Az a méltányos tehát, hogy örvendezzem irgalmasságod miatt, nem pedig az, hogy panaszkodjam azért, amit elszenvedek. Ó, gyönyörűségem, Istenem, ki vagyok én, hogy ily nagy irgalmas vagy hozzám? Erősíts meg rendeléseid útján, tedd, hogy hordozzam keresztemet, így fiadat követve elérkezzem oda, ahova ő is érkezik, hogy vezessen engem, és általa egyesüljek veled örök szeretetben.”

Rodostó Rákóczi által Rodostóban faragott szék Mindeközben élénken figyelte a nagypolitika eseményeit is. Rákóczi azt remélte, hogy tekintélyét és befolyását felhasználva, a távolból is hasznára tud lenni hazájának. Ilyen megfontolásból kiindulva utazott Törökországba, hogy a Portával tárgyaljon, de csalódnia kellett. Annyit tudott elérni, hogy hű követőivel és barátaival együtt rendszeres ellátásban részesült. Így élete hátralévő idejét egy törökországi kisvárosban, Rodostóban töltötte. A bujdosók közül nem mindenki osztozott a fejedelem hitében. Más örömök után nézve elhagyták maradék hitüket, ám Rákóczi minden vele lévő magyarért felelősséget érzett… „A te kezedben van a szívünk, Uram, döfd át szereteted nyilával, gyújts föl a lomhákat, vezesd vissza az eltévelyedetteket, világítsd meg a vakokat, lágyítsd meg a hajthatatlanokat, bátorítsd a gyengéket, szilárdítsd meg a habozókat, tanítsd a tudatlanokat, erősítsd a jókat, hogy mindnyájan erőnk és képességünk szerint tegyünk eleget igazságodnak, üdvözítőnk, Jézus Krisztus érdemei révén. … Állíts szentséges akaratod ösvényeire, és engedd, hogy kövessenek engem. Szólj mindig a szívemhez, és engedd, hogy általam megértsék hangodat, hogy így vezérelvén elvezessem őket legelőidhez, legfőbb és igaz pásztorunk!” „Tizenkét óra felé étszaka mindnyájan mellette voltunk. – írja Mikes Kelemen, a fejedelem haláláról. Végtire szegény, ma három óra után reggel, az Istennek adván lelkét elaluvék, mivel úgy halt meg mint egy gyermek. Szüntelenül reá néztünk, de mégiscsak azon vettük észre általmenetelit, midőn szemei felnyíltak. – Amicsoda életet élt, és amicsoda halála volt, hiszem, hogy megmondották néki: ma velem lész a paradicsomba. – Ő szegény árvaságra hagya bennünket ezen az idegen földön. Itt irtóztató sírás, rívás vagyon közöttünk. Az Isten vigasztaljon minket.”

„Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások, minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levőkért…” (Pál levele Timóteushoz 2. fejezet 1-2. vers)

Az idézetek az alábbi könyvekből származnak: II. Rákóczi Ferenc: Vallomások. Emlékiratok Bp. Szépirodalmi Kvk. 1979 Mikes Kelemen: Törökországi levelek. Bp. Európa Kvk. 2000. Kertész Erzsébet: A fejedelemasszony. Zrínyi Ilona élete. Kossuth Kvk. 1986 Vágvölgyi Zoltán zotim@freemail.hu

November 24. Házassági karambolok Köszönöm a figyelmet! Vágvölgyi Zoltán Következő alkalmunk: október 13. Izrael még ma is Isten népe? Előadó: id. Frank Sándor – Karmiel, Israel November 24. Házassági karambolok Dr. Pálhegyi Ferenc, pszichológus, Akadémiai professzor - Budapest December 22. (munkanap) Midenki Kegyelmet kaphat! Kübler János lelkész, Szeged Van kérdése, ötlete, témajavaslata? Írja meg nekünk! Szívesen fogadjuk a tesz@csongrad.hu vagy a 6641 Csongrád, Pf. 136. címeken.