Karácsony A rendeződést szolgáló szokások Karácsony A rendeződést szolgáló szokások. A rendet a világban nem kitalálni kell, hanem megtalálni. Nem kihívás, befogadás.

FÉNYVARÁZSLÁS A Nap nemcsak kint araszol, hanem bennünk is – bent varázsolom, kint segítem Látható és láthatatlan fény (Nap, arany, arány, erény, irány) Árpádházi királyok és aranypénzek (körkereszt) Károly-Róbertig (képmás)

Adventi koszorú? (Nem ilyen!)

Adventi koszorú Adventus (latin) megérkezés

Készüljünk böjttel, tisztulattal, és akkor megszületik bennünk a fény Lemondásból, halálból, áldozatból támadó, születő fény Akkor istenképmás lesz karácsonykor

December 13-án, Luca napján ültettek Luca búzát. Vele nőtt a reménység, hogy meg fog születni a fény

December 24. Ádám-Éva napja –az esztendő legsötétebb napja – nincs mit ünnepelni, ünnepi étkezés nem ekkor, hanem az éjféli mise után: amikor már megszületett a megváltó fény

Láncos Miklós - multi-mikulás (magyar hagyomány) (Kereskedelem)

Éjszaka is nyitva tartó, kivilágított Plázák Fogyassz! Vegyél! Te ilyen akarsz lenni?

Északi sámánok: a légyölő galóca piros, fehér pöttyös kucsmájának porát a tűzbe hajították, és révületbe estek a füstjétől. A maradékot a rénszarvas megnyalta, és függővé vált. Aztán együtt repültek a felső világba. Igaz, hogy gyógyító célzattal, mert messze voltak a családok, és a nagy hóban csak így lehetett felkeresni a betegeket. Ma a piros süveg, fehér hópelyhekkel, és a repülő rénszarvas kereskedelmi jelképpé vált, és nem a gyógyítást szolgálja. A révülésnek is egész más kimenetele van. Öntudatlanul, az élvezeteknek élni, a valóságtól elszakadva, masszaként.

Nem kint kell gyűjtögetni, hanem bent, a szívünkben, a tudatunkban. Ajándék – eredetileg csak áldozati! Igazán adni csak magadból tudsz Alálógó fenyőág – a fentről jövő áldás – fénylő fa (luc-lux)

25-re virradóra terítették az asztalt – oltár Rétes – szemtelenül nem anyag – csigavonalba (élet) – dió-rend, mák-szaporaság Hal – áldozatból támadó élet – HALálból élet (nem pusztulásból!!!

A fehér ló megszüli aranycsikaját karácsony éjen Kerecseny sólyom (fényhozó madár) – a mi szentlélek-madarunk a turul utóda Sólyom (üdvösség), salom, szálem, Hiero-sólyom - Jerusalem

Ősvallásunk ünnepe is a téli napforduló, a beteljesülés, születés és új élet ünnepe. Ezen az éjszakán búcsúzott öregedő napunk – kit őseink Öreg Miklós (Arany Nap; Arany Apácska) néven tiszteltek, ekkor indult útnak a világegyetem túlsó partjáról Csodaszarvasunk. Népünk Ákosnak, Ékesnek is hívta. Agancsai végén égő gyertyák ragyogtak, közöttük parányi bölcsőben az újjászületett nap, Magor pihent, hogy majd ismét megküzdjön földünk két ősellenségével: a sötétséggel és hideggel. Nemcsak a külsővel. A belsővel is.

Hatalmas találkozás, hatalmas várakozás éjszakája a Karácsony este: Boldogasszonyunk, s az Élet születésének szent ünnepe. Házról házra járva tisztelődtek az emberek, s jókívánságokkal vetették be egymás életét: ezek a a gabonával együtt érnek, növekednek majd naggyá az új esztendőben. És zengett az imaének, hogy újjáteremtse a világban a szépet, a jót, a nemeset. A karácsonyesti áhítat ideje az önmagunkba nézés ideje is volt. Némely vidéken kerecsenmadarat repítettek az ég felé, ünneplő lelkük jelképeként. Boldogasszonyunk szülte, bízta Csodaszarvasunk őriztére szép napunkat a teremtés hajnalán.

Csodafiú szarvas rója égi útját Csillag koronája ezer ágán ezer gyertya, gyújtatlan gyújtódva, oltatlan oltódva, hordozza a fénylő napot kerek világon. Elfárad Csodafiú szarvas elmúlás havára, egyre lejjebb szállva rója égi útját… már-már elbukik, ellankad egészen Látá ezt az égi Turul a jóságos, ki Kerecseny madár képében alászállva, lankadó égi társát megragadja, mielőtt azt földre hullva a sötét Kalamajka elragadhatná, visszaviszi csillagországútra, - kapjon új erőre. Tollaiból életvizet cseppent a fáradt fényhozóra. Csodafiú szarvas új erőre kelve szárnyal immár feljebb, - egyre feljebb … Jön már Karácsony Szent fényhozó napja!

Áldott karácsonyt!