A szókészlet tagolódása, rétegződése

Két osztályozási szempont: A szókészlet követi vagy éppen előidézi a társadalommal együtt mozgó nyelv változásait. Két osztályozási szempont: Diakron: a szavak eredetét, születését, a szókészlet fejlődéstörténetét vizsgálja. Szinkron: a mindenkori adott szókészlet rétegzettségét a szavakat használó embercsoportok hovatartozása szerint alakítja ki.

a területi-földrajzi hovatartozás alapján kialakított szókészleti réteg  a tájnyelvi szavak, a regionalizmusok a társadalmi csoportnyelvi szókészleti réteg  a szociolektusok tudományágak, szakmák terminológiája, szakszókincse: fékhenger, kúpkerék, perselyez (autószerelés); diópánt, falc, holkergyalu (asztalosság), metafora, szinekdoché, ütemkiegyenlítődés (irodalomtudomány). a társadalomban sajátos helyet elfoglaló kis csoportok szókészleti rétegei  diáknyelv, kaszárnyanyelv, zsargon, argó, jassznyelv

A szókészlet eredet szerint rétegei A gondolkodás differenciálódásával egyenes arányban nőtt és nő a szókészlet nagysága, (esetleg: a szavak számának növekedésével együtt fejlődött a gondolkodás). Egy ősi szókészlet-magra fokozatosan rakódtak és rakódnak új és új szókészleti rétegek. A nyelvtörténet négy jelentős réteget különít el: a) ősi alapnyelvi réteg b) belső keletkezésű szavak c) jövevényszavak d) idegen szavak

Az ősi alapnyelvi réteg 1000–1200-as nagyságrendű réteg ezek a szavak adják nyelvünk szókészletének sajátos arculatát 1000–1200-as nagyságrendű réteg szerepe jelentős  a mindennapi élet legalapvetőbb fogalmai tartoznak ide rokonságnevek: apa, nő, feleség; természeti jelenségek: ég, éj, ősz; állatnevek: fecske, hal, lepke; közhasznú szavak, lakásrészek, elemi cselekvésű igék, személyes névmások használatuk gyakori, és gazdag a szócsaládjuk (számos képzett és összetett szavakat hozunk létre belőlük) Pl.: szem: szemel, szemlél, ökörszem, stb.

Belső keletkezésű szavak a szóképzés és a szóösszetétel a szóalkotás legfontosabb módjai Képzés: szív + (e)s → szíves; szem + telen → szemtelen. Összetétel: szív + kamra → szívkamra; lát + cső → látcső. Ritkább szóalkotási módok: szóelvonás: kapál → kapa; nagymosás → nagymos rövidülés: laboratórium → labor szóvegyülés: citrom + narancs → citrancs; csupa + kopasz → csupasz népetimológia: nyugdíj → nyögdíj A szóteremtés a „semmiből” létrehozott szavakat eredményez. Ezek a hangutánzó, illetve hangulatfestő szavak: andalog, szöszmötöl, hess.

Jövevényszók a nyelvbe kívülről, más nyelvekből bekerült szavak rétege ez a kölcsönzés annyira régi, hogy jövevényszavaink idegen eredetét csak az etimológia tartja nyilván a toldalékok gazdagsága révén beépültek a magyar nyelvbe, a köznyelvi tudatban már magyar szavakként élnek Közöttük időbeli eltolódások vannak, attól függően, hogy a „kölcsönző” néppel, nyelvvel a magyarság milyen időszakban került kapcsolatba.

nagyon régiek  az iráni eredetű szavak: tej, vaj, tehén; a török jövevényszavaknak két időbeli rétege van: a honfoglalás előtti korból: bika, borjú, tyúk, sarló, kéve a későbbi átvételek a honfoglalás utániak, egyesek a török hódoltság idejéből származnak: basa, aga, betyár, kaszab(ol), korbács a szláv nyelvekből átvett szavak szintén a honfoglalás előtti kortól származhatnak egészen napjainkig az államigazgatással, a kereszténységgel kapcsolatos szavak: király, megye, kereszt, szent, pap, karácsony; a családi élet, lakberendezés szavai: cseléd, unoka, pince; a földművelés állattartás köréből való szavak: zab, szalma, asztag, málna. német jövevényszavak  a városias életmód, illetve a hadi élet kifejezései: lant, farsang, kastély, polgár, ostrom, pisztoly.

az idegen szó használható, ha: Idegen szavak kölcsönzéssel átvett szavak megőrizték idegen „kívülálló” jellegüket az idegen szó használható, ha: nincs magyar megfelelője, és a társadalom számára fontos fogalmat jelöl: film, alumínium, norma, vitamin nincs magyar megfelelő és széles körben ismert, bár nem fontos fogalmat jelöl: bár, sanzon, sláger jelentésben, hangulatában eltér a magyar megfelelőtől: náció ≈ nemzet; akta ≈ ügyirat; klinika ≈ kórház magyar megfelelője nehézkes, pontatlan: energia, profit, antikvitás használatának hangulat- és környezetidéző ereje van, műveltségszó: tajga, szamovár, trojka köztes esetek: az idegen szó használata megengedett, bár nem kötelező: autó ≈ gépkocsi; patika ≈ gyógyszertár; probléma ≈ kérdés A mai magyar nyelvre legnagyobb hatást az angolszász eredetű idegen szavak gyakorolják.

Állandóság és változandóság a szókészletben Egy adott korban a nyelv egységét egy viszonylag állandó szómennyiség biztosítja. Az időben változó nyelvnek legmozgékonyabb összetevője a szókészlet. A mennyiségi változás két véglete: az archaizmusok  az elavuló, kipusztuló szavak: dézsma, bakó, kopja a neologizmusok  az újonnan bekerült szavak: műhold, internet, betűreklám

a szavak elavulása, új szavak keletkezése, bekerülése mellett jelentős a nyelvváltozatok közti kölcsönhatás miatt bekövetkező belső mozgás főként a kiegészítő, peremszókészleti rétegek felőli hatás következtében állandóan bővül, gazdagodik a köz- és irodalmi nyelv szókészleti rétege