A világ vallásai Vallási ismeretek szótára Ábrahámtól Zoroaszterig THE PENGUIN Sorozat Vallási ismeretek szótára Ábrahámtól Zoroaszterig Kiadta: John R. Hinnels 1984. 550 oldal Lexikoni tömörséggel megírt könyv A téma hatalmas területe az emberiség szellemvilága történetének. Azt mondják, mindenkit lakva ismerni meg. Ez azt jelenti, hogy mindent másképp látunk kívülről, mint belülről. A római katolikus vallásba születtem, csak azt ismerem belülről. A többi vallást könyvekből ismerem.

A világ vallásai AZ ÖT VILÁGVALLÁS Helmuth von Glasenapp BRAHMANIZMUS BUDDHIZMUS KÍNAI UNIVERZIZMUS KERESZTÉNYSÉG ISZLÁM Verlag, Düsseldorf – Köln 19972 GONDOLAT KIADÓ BUDAPEST 1975, 1977, 1980, 1984, 1987 Az első könyv, melyet a világvallásokról olvastam, Glasenapp könyve. Amikor elolvastam azt a fejezetet, mely a kereszténységről szól, az volt a benyomásom, hogy nagyon felszínes. Nyilván ugyanilyen felszínesek a többi világvallásról szóló fejezetek is. Persze, amire vállalkozott, az olyan mintha markába akarná meríteni a tengert.

A világ vallásai Civilizációk és vallások Szöveggyűjtemény a civilizációk összehasonlító tanulmányozásához Cégér Kiadó Szerkesztette: Benkes Mihály 1994. 400 oldal képekkel Az ilyen könyveket érdemes olvasni. Ez szöveggyüjtemény, tehát nincs benne a szerző elfogultsága, legfeljebb a válogatásban.

A világ vallásai Szimonidesz Lajos A VILÁG VALLÁSAI PRIMITÍV ÉS KULTÚRVALLÁSOK ISZLÁM ÉS BUDDHIZMUS ZSIDÓSÁG ÉS KERESZTÉNYSÉG Könyvértékesítő Vállalat Budapest, 1988 Jelen kötet a Dante Könyvkiadó által 1928-ban kiadott kétkötetes munka egy kötetben megjelenő utánnyomása. Bevallom, én azért mentem a teológiára, mivel a vallás emberi jelensége mindennél jobban izgatta elmémet. Az ilyen könyvek, mint Szimonidesz Lajosé, hónapokra le tud bilincselni, és egy életre nyomot hagy bennem. Szimonidesz Lajos (Pusztaföldvár, 1884. november 4. – Budapest, 1965. július 18.) evangélikus lelkész, tábori püspök, művelődéstörténész, a történettudományok kandidátusa, szabadkőműves. (Wikipedia)

Szimonidesz Lajos „Ez a könyv a vallás csodálatos világát tárja fel és írja le. A vallás az emberiségnek az az örökké megújuló törekvése, hogy e világ anyaga és kézzelfogható valóságai mögött megismerje az örökkévaló lényeget, hogy rövid arasznyira terjedő élete alatt megtudja: honnan jött, miért él, hová megy és van-e az életének a mulandóságnál maradandóbb alapja?!...” A vallás, mint emberi jelenség, valóban csodálatos azon a szinten, ahol az embernek filozofikus kérdései támadnak, és legjobb tehetsége szerint mindent elkövet, hogy kérdéseire választ kapjon, ami majd iránytű is lesz életében. A házasság Isten által megtervezett intézmény, ahol természetesen diktálnak az ösztönök, de a tudat alatt érlelődik a válasz is, amikor a házaspárok gyermekeknek adnak életet.

Helmuth von Glasenapp előszavának néhány gondolata „Aki a természet vagy a szellemi élet valamely jelenségének lényegével és fontosságával tisztában akar lenni, nem szabad beérnie azzal, hogy az illető jelenség megnyilvánulási formáinak egyikét megismeri, hanem arra kell törekednie, hogy a különböző országokban, és korokban kialakult formáinak sokféleségét áttekintse. Ez vonatkozik a vallásra is.” Tökéletesen egyetértek az idézett két mondattal. Ám hozzá kell tennem, hogy a fészek melegéből nagyon tág és szellős területre jut az ember, ha arra vállalkozik, hogy a lehető legtöbb vallást megismerje. De ha a tarzusi Sault nem választja ki a feltámadott Úr, és nem állítja apostolai közé, akkor az első keresztények egy szekta tagjai maradtak volna, akiket kivetett volna magából a zsidó vallás, - ahogy meg is tette – és nem hódíthatta volna meg a világot.

Helmuth von Glasenapp előszavának néhány gondolata „Aki arra szorítkozik, hogy a vallásnak csak egyetlen típusával vagy korszakával foglalkozzék, az nem ismeri fel, hogy más vallási szférák hívei ugyanazokra az érvekre hivatkozva, ugyanolyan határozottsággal valamennyien a saját meggyőződésüket tartják végérvényesnek és megcáfolhatatlannak. Még vallásos álláspontból kiindulva is tarthatatlan az a nézet, hogy létezhet olyan abszolút vallásforma, amelyre valamennyi embernek törvényszerűen át kell térnie.” Ez egy olyan kijelentés, melyről minden létező vallás és azon belül a felekezetek elvetendőnek tartanak. Ennek ellenére igaz. Lehet róla vitatkozni, de nem lesz eredménye. H. von Glasenapp a vallástudományok professzora Tübingenben. 1963-ban halt meg.

Civilizációk és vallások „Napjainkban megnőtt a civilizációk egymás közti érintkezésének kényszere és lehetősége. Ez a felismerés váltotta ki a kötet tervezőinek (néhai Steinbach Antal és Benkes Mihály) gondolatát, hogy olyan válogatott gyűjteményt szerkesszenek, amely lehetővé teszi az egyébként szerteágazó irodalomban való tájékozódást.” Az idézett szöveghez nem kell kommentár.

Vallástipológia Ahogy nincs két teljesen egyforma ember, úgy nincs két teljesen egyforma vallás sem. Mégis vannak formák, típusok az emberek világában, és ugyanígy vannak a vallásokban is. Albert Schweitzer szerint az alábbi típusok ismerhetők fel a vallásokban: 1. monisztikus vagy dualisztikus vallások 2. optimista vagy pesszimista vallások 3. logikus vagy etikus vallások 4. (ez már Max Weber felismerése) aktív vagy passzív vallások Albert Schweitzer: evangélikus lelkész, teológiai tanár, orgonaművész, orvos és misszionárius. Részletes kifejtésre itt nincs lehetőség az idő szabta korlátok miatt, de két megjegyzést teszek: 1. a metafizikai dualizmusra: Isten és a teremtett világ, anyag és szellem, test és lélek, jó és rossz. A dualizmus különbözik mind az egyetlen alapelv létét elfogadó monizmustól, mind pedig a kettőnél több alapelvet tételező pluralizmustól. A filozófusok néha egyszerre több duális kategóriát is alkalmaznak: Arisztotelész például egyidejűleg használta az anyag és a forma, a test és a lélek, ill. az eszmei és az anyagi szubsztanciák dualizmusait. 2. Az aktív és passzív világnézet talán Lao-ce és Konfu-ce szemben álló elvei a legjobb példa.

Félelmében lesz vallásos az ember? Origenész szerint: „Az emberi lélek természeténél fogva vallásos.” De! Démokritosz úgy vélte, hogy a vallást különféle természeti jelenségek keltette félelemérzés okozta. Érdemes önmagunkon megvizsgálni, hogy igaz-e ez az állítás, akár az első, akár a második. Az áldozat-bemutatás szinte minden vallás eleme. Emögött pedig a függőség tudata rejtőzik. Nemde nyilvánvaló ez a tudat? Másik tudatmegnyilvánulás a barátság. Aki nekem segít, az a barátom. Harmadik tudatelem a hála. Aki rajtam segít, annak hálával tartozom. Ezek evidenciák az ember szellemi ébredésében és egyáltalán a természetében.

Brahma - brahma szanszkrit nyelven BRAHMAN, az Upanisadokban (ind vallásbölcseleti szövegek) a legfőbb létező, az abszolútum, minden dolgok forrása. A brahman a lehatárolt és folyton változó világegyetem örök, tudatos, felfoghatatlan, végtelen és mindenütt jelenvaló szellemi forrása. A brahma minden érzékelhetőtől kategorikusan különbözik, s a sokféleség, amit az ember észlel, csalóka módon vetül rá erre a valóságra, vagyis illúzió. Egy másik iskola úgy véli, a brahma nem különbözik a világtól, tulajdon művétől, csak annyiban, hogy ennek látszatjellege esetleges viszonyokat idéz elő. Egy harmadik iskola szerint a brahma olyanfajta viszonyban áll a szellemi-anyagi valósággal, mint a lélek a testtel, s a jelenségvilág a brahma sugárzó megnyilatkozása. Ez az iskola a brahmát azonosítja Brahmával, a megszemélyesített istenséggel, aki egyidejűleg immanens és transzcendens. Egy negyedik iskola nem fogadja el a brahma és a világ azonosítását, fenntartja a legfőbb létező ontológiai elkülönültségét, s azt az istenséggel azonosítja. A korai hindu mitológiában a brahmát a teremtő Brahmá isten személyesíti meg, aki Visnuval, a fenntartóval és Sivával, a pusztítóval együtt alkotja az istenhármasságot (Britannica Hungarica)

bráhmanizmus az ind vallásnak a védikus korszakot követő szakasza. Nevét részint a hatalmi pozícióban lévő papi kaszt – a brahmanok – után kapta, részint pedig a legfőbb hatóerő, a brahma után, amely mindinkább kibontakozó filozófai spekuláció tárgyaként egyre nagyobb fontosságot kapott. A brahmanizmust az különbözteti meg a rákövetkező klasszikus hinduizmustól, hogy az utóbbiban fokozott jelentőséget nyertek a személyes istenségek, mint VISNU és SIVA, továbbá kialakult az érzelmi odaadáson alapuló vallásos gyakorlat, a bhakti.

véda (szanszkrit: „tudás”, „bölcsesség”), az Indiát a Kr. e. II. évezred második felében meghódító indoeurópai (árja) népesség archaikus szanszkrit nyelvű szent szövegeinek (himnuszgyűjteményeinek) összefoglaló neve. E szövegek születésének idejét nem lehet biztonsággal meghatározni, de a legtöbb kutató egyetért abban, hogy legalábbis egy részük a Kr. e. 1400– 1200 táján keletkezett. Lejegyzésük a Kr. e. XV– V. századra tehető.

Idézetek Rigvéda himnuszokból A minden formálóhoz „Mindenfelől szem és mindenfelől kar és mindenfelől láb, eget-földet olvasztott karja, szárnaya: ő a teremtő, az egyetlen Isten. A szók urát, e mindent alakítót hívjuk segítségül áldozatunkhoz, fogadja kedvvel adományainkat a jóltevő, a mindenkin segítő.

Én vagyok… Az ős valák én, s a Nap is valék én! Ma is, ha valaki felismeri: „Én vagyok a brahman”, MINDENSÉGGÉ válik. Az isteneknek nincs hatalmuk megakadályozni, hogy azzá váljék, mert a lényegükké is válik. Viszont aki más istenséget tisztel, mondván: „Más ő, és más vagyok én, az nem jutott el a megismerésre.”

buddhizmus A buddhizmus Indiában keletkezett a Kr.e. VI. században. Alapítója a vallási hagyomány szerint Sziddhártha Gautama Buddha (kb Kr.e. 540-480) volt. Buddha nagy hatású vallási-filozófiai rendszert dolgozott ki, amelyet szóban hirdetett, s amelyet tanítványai foglaltak írásba. A buddhizmus alaptanítása az, hogy az egész élet szenvedés, amelynek oka az élethez való ragaszkodás. A szenvedést úgy lehet legyőzni, hogy az ember tudatosan elfojtja vágyait. Akinek ez tökéletesen sikerül, az kiszabadulhat a kényszerű és újabb szenvedéseket hozó újjászületések láncolatából és eljuthat a Nirvánába, a nemlét állapotába.

Buddhista etika 1. Nem szabad ölni sem embert, sem állatot 2. Nem szabad elvenni más tulajdonát 3. Nem szabad érinteni más asszonyát 4. Nem szabad hazudni 5. Nem szabad bor fogyasztani

KÍNAI UNIVERZIZMUS Kínai hagyományos felfogás, világszemlélet szerint a világmindenség hatalmas, eleven organizmus, amely folytonos mozgásban van, és amelynek egyes tagjai kölcsönösen szüntelenül hatnak egymásra.

Li ki Az analógia törvényét a Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított Tabula Smaragdina mondja ki: "Az, ami fent van, az ugyanaz, mint ami lent van; ami lent van, az ugyanaz, mint ami fent van." Mi ez az analógia? A Li ki azt mondja: "Ha a királyi székben hivatott ember ül és belőle életadó szellem sugárzik, az emberek között nincs betegség, a háziállatokat nem támadja járvány, a gabonát nem lepi el a gyom és a rozsda, a tartományok hercegei nem viszálykodnak, és a nép között nincsen szükség büntetésre. Ha pedig az emberek között fellép a betegség, a háziállatok között járvány, a gabonát ellepi a gyom és rozsda - azért van, mert az ég csillagai nem járják törvényes útjukat, de hogy az ég csillagai nem járják törvényes útjukat, azért van, mert a templomok csarnokait elhanyagolják." Íme az analógia. Íme a dolgok között levő érzékfölötti azonosság, amelyet csak egyetlen ponton zavarjanak meg, az egész azonnal megzavarodik.

taoizmus A taoista vallás. A filozófiai taoizmus tételei és szövegei a hadakozó fejedelemségek korában (Kr. e. 481– 221) alakultak ki. A vallási (vagy ezoterikus) taoizmus mozgalomként és vallási közösségek hálózataként csak a Kr. u. II. században öltött testet. Tanai és spirituális gyakorlatai egyaránt az örök élet kérdése köré csoportosultak. Noha ez alapjában véve összeegyeztethetetlen volt a taoizmus filozófiájával, a bölcseleti szövegek utaltak arra, hogy a taóval harmóniában élőknek lehetőségük van életük meghosszabbítására és arra, hogy megvédjék magukat minden ártalomtól. Az ilyen „tökéletesek” (hsien, azaz „halhatatlanok”) élete a vallási taoizmus központi paradigmája lett. Lao-ce mint a szent szövegek kinyilatkoztatója és megváltó szinte megistenült. Részletesen kidolgozták a lelki tökéletesedés módszereit is.

konfucianizmus Kínában több mint kétezer éven át követett hagyományrendszer; *h40562---Konfuciusz* (lásd ott) személyével kapcsolódik össze. Néha vallásnak, néha filozófiának tekintik, de voltaképpen politikai eszmerendszer, társadalometika és -elmélet, viselkedési kódex, értékrendszer és művelődési hagyomány egyszerre, és mint ilyen, a kommunista hatalomátvétel előtt egyaránt meghatározta a kínai taoisták, buddhisták és keresztények mindennapi életét és kultúráját, de eljutott a hatása Koreába, Vietnamba és Japánba is.

ISZLÁM Az iszlám az Arab-félszigeten keletkezett a Kr.u. VII. században. Alapítója Mohamed (kb Kr.u. 570-632), aki tanítását isteni kinyilatkoztatásra vezette vissza. Az iszlám központi tanítása az az egyszerű tétel, hogy egyetlen Isten van, - Allah -, akinek Mohamed a legfőbb prófétája. Az iszlám híveinek öt fő kötelessége van: 1) a hitvallás ("nincs más Isten Allahon kívül és Mohamed az ő prófétája"); 2) napi ötszöri, meghatározott módon végzett ima; 3)a jótékonykodás; 4) a Ramadán havi böjt és 5) legalább egyszer zarándoklat Mekkába, a Kába-kőhöz. További előírások közé tartozik, hogy tilos számukra a sertéshús fogyasztása, a szeszes ital élvezete stb. Az iszlám híveinek az igaz hitet fegyverrel is terjeszteniük kell. Az iszlám szent könyve a Korán, Mohamed szóban adott tanításainak később írásba foglalt gyűjteménye.

Mohamed Mohamed 570 körül született Mekkában. A város fontos kereskedelmi központ volt, s lakói a kurajs (koreis) törzshöz tartoztak. A kereskedelemből meggazdagodtak, de a vagyon egy kis csoport kezében összpontosult. A törzsi összetartás és szolidaritás fölbomlóban volt, a kereskedők csakis a saját érdeküket nézték, és nem törődtek a szegények iránti hagyományos kötelezettségeikkel. 610 körül, miközben ilyesmin töprengett, Mohamednek látomása támadt, amelyben egy lenyűgöző teremtmény ezt közölte vele: „Te Isten küldötte vagy!” Így lett Mohamed próféta (nabí). Ettől kezdve haláláig időről időre isteni kinyilatkoztatásokat kapott. Ezeknek egy részét Mohamed és követői megőrizték az emlékezetükben, más részét leírták. 650 körül összegyűjtötték a részleteket, és a Koránban, az iszlám vallás szent könyvében írták le mindet, szinte teljesen a mai formájában.

Mohamed Mohamed körül nagyon hamar összegyűlt a vele rokonszenvező hívők kis tábora. Ez jórészt fiatalokból állt; az új vallás neve iszlám lett, a követőit pedig muszlimnak („belenyugvó”) nevezték, bár a Korán elsősorban „hívőkként” emlegeti őket. Mohamed, miután felesége, Hadídzsa (Khadídzsa) meghalt, nem folytathatta misszióját Mekkában. 622-ben kivándorolt Medina városába. Ez volt a hidzsra, a muszlim időszámítás kezdőpontja. Medinában Mohamed eleinte semmiféle különleges hatalomhoz nem jutott, de élete vége felé hadi sikereinek köszönhetően szinte egyeduralkodóvá vált. 630 januárjában Mekka is ellenállás nélkül megadta magát a Prófétának. Legnagyobb haditettét azonban 630 végén hajtotta végre: sikeres hadjáratot indított Szíria határaira, a bizánciak és az ott élő keresztény arab törzsek ellen. Amikor 632 júniusban Mekkában meghalt, szinte egész Arábia az uralma alatt volt. Nem nevezte ki utódját, s ez később a muszlim közösségen belül súlyos szakadásokhoz vezetett.

Az iszlám tanítások négy forrása Az iszlám tanítások négy fő forrásra, ill. alapelvre (uszúl) vezethetők vissza. Ezek a következők: 1. a Korán; 2. a szunna („hagyományok”); 3. idzsmá („konszenzus, egyetértés”); 4. idzstihád („önálló gondolkodás”). A *h40810---Korán*nal (lásd ott) külön szócikk foglalkozik. A következőkben vázlatos ismertetés olvasható. Az iszlám szent könyvének világképe szigorúan monoteista: Isten (Alláh) tökéletesen egyetlen, mindenható, mindentudó és irgalmas. Az ember feladata, hogy Isten akaratának engedelmeskedjék (iszlám), s az embernek különleges felelőssége van e világi élete során. A muszlim hit öt nagy hitelvből áll: 1. hit az egyetlen Istenben; 2. hit az angyalokban; 3. hit az isteni kinyilatkoztatás könyveiben; 4. hit a prófétákban; 5. hit az utolsó ítélet napjában. Az iszlám fejlődésének korai szakaszában ezekhez csatoltak egy hatodik hitelvet is, azt, hogy Isten előre eldöntött minden jót és rosszat e világon. A hitvallás (saháda) szövege a következő: „Nincsenek istenek, csak az egyetlen Isten, és Mohamed Isten prófétája.”

Az iszlám vallás öt pillére Minden muszlim kötelessége az iszlám vallás öt pillérét gyakorolni. Ezek: 1. a hitvallás elmondása, legalább az ember élete során egyszer; 2. imádkozás naponta ötször, lehetőleg közösségben; 3. a zakát („megtisztító”) adó befizetése a szegények javára; 4. böjtölés Ramadán hónapban, napkeltétől napnyugtáig; 5. ha nincs egészségi vagy anyagi akadálya, a mekkai zarándoklat (haddzs) elvégzése. Az ima ideális esetben közösségben elvégzett szertartás, ám ha ez kényelmetlenséget okozna, az ember egyedül is elmondhatja. A pénteki nap déli imája azonban mindig közösségi esemény, amikor a szorosan vett ima után prédikáció (hutba) is elhangzik. A hutba egy részét a helyi nyelven mondják el, a recitálás arabul folyik. Az éjszakai imádságokat (tahaddzsud) nagyon dicséretesnek tartja az iszlám dogma, de ezek nem kötelezőek. A böjti hónapban, Ramadánkor, hosszú imaszövegeket (tarávíh) szoktak elmondani az összegyűlt hívőknek, mielőtt nyugovóra térnének. A Ramadán-havi böjt arra emlékezik, hogy e hónapban bocsátotta le Isten a Koránt az embereknek (Korán, 2:185).

Az iszlám szent helyei Az iszlám vallás szent helyei között a legfontosabb Mekka, ott is a Kába-kő szentélye, ahova az évenkénti zarándoklat irányul. A muszlim hagyomány szerint a Kába-szentélyt maga Ábrahám építette. A második legszentebb hely a Próféta medinai mecsetje, a harmadik pedig Jeruzsálem, az eredeti kibla (az az irány, amerre ima közben fordul az ember), ahonnan Mohamed mennyei utazása (mirádzs) elindult. A síiták számára különlegesen szent helynek és zarándoklatok célpontjának számít még az iraki Karbalá (Ali fia, Huszajn [Huszain] itt halt mártírhalált) és az iráni Meshed (itt van eltemetve Ali ar-Ridá imám). A szúfi szentek síremlékei is hatalmas tiszteletnek örvendenek, és gyakran búcsújárások, zarándoklatok célpontjai. A leghíresebb ilyen szent, Abdal-Kádir al-Dzsílání síremléke Bagdadban van, s minden évben számos zarándok keresi föl a muszlim világ legkülönbözőbb országaiból

Statisztika 2000-ben népesség 6.055.049.000 városlakó 2.881.079.000 írástudó 3.261.345.000 az evangéliumot még nem hallhatta 26.9 % Nagyobb vallások hívei izraelita 14.434.000 keresztény 1.999.564.000 muszlim 1.188.243.000 szikh 23.258.000 hindu 811.336.000 buddhista 359.982.000 törzsi vallású 228.367.000 nem vallásos 768.159.000 ateista 150.090.000