Az ókori India filozófiája Centre for Philosophy

India földrajzilag és szellemileg is külön világ. A bölcselkedő emberi elme legrégibb ismert nyomainak hazája, az emberi kultúra egyik legrégibb bölcsője (mohendzso-daroi kultúra, i.e.. 3-4000 év). Az ókori indiai filozófiát teljes egészében az indo-árják gondolatvilága alkotja. árja (arya): „nemesek”, „hívek közül valók”, „szántani (paraszt)”. Kr. e. 1600- : Pandzsáb 1000- : Gangesz vidéke 500- : Dekkán Korszakolás: Nehéz, mert az indiai szellem sajátossága, hogy mindig is inkább az örökkévalóra, mintsem az időben mulandóra és annak rendszerezésére irányult (a tengerhez hasonlatos). In my presentation I would like to emphasize…. Centre for Philosophy

II. Az indiai filozófia nem-ortodox rendszerei I. A Védák kora II. Az indiai filozófia nem-ortodox rendszerei III. Az indiai filozófia ortodox rendszerei IV. Kitekintés az indiai filozófia további fejlődésére és előzetes értékelés In my presentation I would like to emphasize…. Centre for Philosophy

A Védák kora Department of Philosophy Kr.e. 1500-500 „védák”: az e korból származó iratok gyűjtőneve, a szó vallási, teológiai tudást jelent, eredetileg a feljegyzésre méltónak ítélt tudás egészével volt egyenlő. Négy fő része: Rig-véda Száma-véda Jadzsur-véda Atharva-véda Az egyes védák négy fő része: mantrák bráhmanák áranjakák upanisadok Kanonikus jelleggel bír a hindu hívő számára. Korszakolás az egyes részek keletkezési ideje szerint: óvédikus, azaz a himnuszok kora, Kr.e. kb. 1500-1000 az áldozati misztika kora, Kr.e. kb. 1000-750 az upanisadok kora, Kr.e. kb. 750-500 In my presentation I would like to emphasize…. Department of Philosophy

1.) A himnuszok és az áldozati misztika kora i.) a himnuszok kora: Rig-véda A filozófiai gondolkodás első csírái annak a kérdésnek a feltevésében mutatkoznak meg, hogy el van-e rejtve az istenek sokasága mögött a világnak egy végső oka. Feldereng az egység gondolata, amely később az indiai filozófia nagy és uralkodó témája lesz. In my presentation I would like to emphasize…. Centre for Philosophy

Nem volt semminek nemléte, se léte, nem volt levegő és fölötte kék ég. Hol volt a világ? Mi takarta, védte? Hol volt a magasság és hol a mélység? Az élet nem vált el a haláltól, egymásban pihent a nap és az éjjel: lélekzés nélkül lélekzett magától az Egy, és magányát dobogta széjjel. Fekete volt minden, mint mikor éj van, az idő csak készülő óceán volt: s ekkor az Egy, mely ott aludt a héjban, áttüzesedett s burkából kilángolt. Megszületett a Szerelem, a lélek magva és ura minden ösztönöknek; Nemlétig érő gyökerét a létnek ma is a vágyban keresik a bölcsek. És mikor a rend a határt kiszabta, mi volt alul: és mi került fölébe? Itt vak álmok, ott erők forradalma, lent bomlás, fent a formák büszkesége. Megtudtak-e mást is, akik kutatták? A titkokat bejárni volt-e szent ész? S ha istenek is csak azóta vannak, ki mondhatja meg, mi volt a teremtés? Ő, akitől van, aki a világra Őrködve néz, aki a maga őse, Ő, aki csinálta vagy nem csinálta: Ő tudja! tudja! … Vagy nem tudja Ő se? (Szabó Lőrinc fordítása) In my presentation I would like to emphasize…. Centre for Philosophy

ii. ) az áldozati misztika kora és a kasztrendszer kialakulása Kr ii.) az áldozati misztika kora és a kasztrendszer kialakulása Kr.e 750-500 Hindu Indiában a XX. századig tartóan meghatározó: kasztrendszer és a bráhmanák, a papi rend kedvezményezett helyzete. „varna”: szín (a kaszt szó portugál eredetű) árják vs. súdrák árják: bráhmanák; ksatriják; vaisják súdrák páriák A bráhmanák társadalmi helyzete. „brahman” és „atman” fogalmainak kialakulása Centre for Philosophy

1.) Az upanisadok kora Centre for Philosophy „upa”: közel, „sad”: ülni „upanisad”: „a mester közelében ülők” számára készült, tehát titkos, csak beavatottaknak szóló tan. Északi erdőkbe elvonuló látnokok és aszkéták. Jádnyavalkja Pesszimista alaphangulat szemben az óvédikus kor életvidám, evilág felé fordulásával: a lét szenvedésként történő értelmezése az indiai gondolkodás soha többé el nem tűnő alapmotívumává válik. Minden magasabb rendű és különösen filozófiai gondolkodás abban a pillanatban kezdődik csak, amikor a gondolkodót kétely és elégedetlenség ragadja magával és arra készteti, hogy a közvetlenül adott tapasztalati világot ne fogadja el egyszerűen és naivan adottként, hanem mögötte és rajta túl egy másik világot és a valódi igazságot keresse. Az a „misztikus” irány, amelyet ekkor vesz az indiai szellemiség, a gondolat és lélek befelé fordulása, végül szükségképpen minden érzékiség és külsőség leértékeléséhez vezet. Két fő gondolat: brahmanról és atmanról szóló tan, illetve a lélekvándorlás és megváltás gondolata. Centre for Philosophy

A.) Átman és brahman „brahman”: eredetileg „ima”, „varázsszöveg”, majd „szent tudás”, végül: általános teremtő világelv. Nagy világlélek, amelyből minden eredt és amely önmagában nyugszik és amelyben minden más is nyugszik. „A brahman minden dolgok ősoka.” „átman”: kezdetben „lehelet”, „lélegzet”, végül: „lényeg”, a „saját én”, „önmaga”, „az én ellentétben a nem-énnel”. Döntő lépés az a felismerés, hogy: brahman és átman egy és ugyanaz. A világmindenség brahman, de a brahman a bennünk lévő átman. (vs. szemita vallások - iszlám és régi zsidó vallás -: az isten úr, az ember az ő szolgája.) A világ lényegéhez vezető út: i.)„májá”: fátyol, csupán csalóka álomkép, illúzió. Ha a világ lényegéhez saját bensőnkön át vezet az út és csak az abban való elmélyülés által fejthető meg, akkor a bölcs számára a külső valóság megismerése nem jelenthet értéket. A dolgok térben és időben létező világa nem a tulajdonképpeni létezés, nem átman, hanem csak májá. Centre for Philosophy

ii.) „aszkézis” Az igazság ésszel nem fogható fel, szavakkal nem fejezhető ki, s nem is hozzáférhető mindenki számára. Még a kiválasztottat is hosszú út vezeti idáig: böjtölés, nyugalom, hallgatás, a legszigorúbb összeszedettség és önfegyelem, a figyelem és az akarat teljes elterelése a külvilágról. iii.) négy fokozat (húsz-húsz év) brahmacsárin (tanuló) grihasztha (családapa) vanaprasztha (remete) szannjászi (a világról „lemondó”, (brahman)) Centre for Philosophy

B.) Lélekvándorlás és megváltás „Mi lesz az emberből halála után?” A jelenlegi életben tanúsított viselkedésnek megfelelően újjá kell születni. „móksa”: Az újjászületés nem túlságosan csábító azok számára, akik átlátták minden lét szenvedés voltát. Ezért nem is annyira arra törekedtek, hogy helyes életvitel révén magasabb fokon szülessenek újjá, sokkal inkább arra, hogy a halál és újjászületés örök körforgásából és váltakozásából kitörjenek. Ez a megváltás (móksa) indiai fogalmának értelme. „aham brahma asmi” – én vagyok a brahman. Mivel a tettek (karma) azok, amelyek az új élethez kötnek, a cselekvéstől való tartózkodás, a lemondás, az élni akarás legyőzése – az aszkézis – a megváltás előfeltétele. Azonban ennek tudással, belátással kell párosulnia: csak annak lehet része a megváltásban, aki ismeri az örökkévalót. A tudás pedig nem más, mint egynek lenni az átmannal. Ha viszont az átman bennünk magunkban van, nincs szükség rá, hogy hozzá távozzunk, akkor elég a felismerés: aham brahma asmi – az már meg is van váltva. Az egyéni lét nem őrződik meg, hanem feloldódik a nagy világlélekben. „Ahogy a folyók futnak az óceánba, S elvesztik benne nevük és alakjuk,” Az upanisad-gondolat jelentősége: Isten és a lélek azonossága. Érvényes minden jövendő filozófia számára: ha egyáltalán megoldható a dolgok természetének nagy talánya, akkor a kulcs csakis ott lehet, ahol a természet titka belülről tárul fel előttünk, azaz saját bensőnkben. Centre for Philosophy

II. Az indiai filozófia nem-ortodox rendszerei (vásztikák) Kr.e. 500 – Kr.u. 1000: klasszikus kor (1000 – máig: posztklasszikus kor) Alapvonásai: i.) egyrészt bírálat és kétely (szkeptikus és materialista tanok) másrészt új vallásalapítók fellépése (Mahávíra és Buddha) ii.) történelmileg világosan körvonalazható személyek és gondolatok iii.) a filozófia megszűnik titkos tan lenni iv.) a nép beszélt nyelvét, nyelveit kezdik használni Nem-ortodox (nem igazhitű) rendszerek: minden olyan gondolatrendszer, amely tagadja a védák autoritását. Vásztikák („nemet mondók”).. a csárvákák materializmusa dzsainizmus buddhizmus Centre for Philosophy

1.) a csárvákák materializmusa Általában támadja a vallást és határozott materialista irányvonalat követ. Lélek nincs, csupán az anyag létezik a négy elem alakjában. Nincs etikájuk, tagadják az erkölcsi világrendet és az ember legmagasabb és egyetlen céljának az érzéki örömöket tartják. Jelentősége: A bráhmanizmus megsemmisítő kritikájával végső fokon csupán szabaddá tették a terepet, amelyen azután hamarosan új vallások gyökereztek meg és terjedtek el. Centre for Philosophy

2. ) Mahávíra és a dzsainizmus Mahávíra (Nagy hős) Kr.e. 599 (549)- 527 (477) „dzsina” (megváltó)-tan (írásban csak 1000 évvel Mahávíra után) „fehér ruhások” vs. „levegő ruhások” Dzsainák üdvtana: a világ öröktől élő, de tisztán szellemi lelkekből (dzsivák)és élettelen anyagból (adzsívák) áll. A dzsívák rendelkeznek a mindentudás, az erkölcsi tökély és az örök üdvösség képességével. Ezt a képességüket azonban nem tudják kifejteni, mert kezdettől fogva anyaggal vannak átitatva, voltaképpen megfertőzve. A lélek megváltása az anyaghoz kötött állapotából akkor lehetséges, ha a beléhatolt anyagot eltávolítjuk (aszketikus vezeklési gyakorlatok) és az újabbak behatolását meg tudjuk akadályozni (szigorúan erényes életvitel). A szigorúan erényes életvitel követelményei: semmi élőt meg ne öljön; ne hazudjon, ne vegyen el semmit, amit nem adnak; mondjon le a világi dolgok élvezetéről. (Szjádváda logikája.) Megmaradtak kiválasztott kisebbségnek, amely máig jelen van India életében (pl. Gandhi). Department of Philosophy

3.) A buddhizmus A.) Buddha élete Kb. Kr. e. 560 – 480 Sziddhártha („az, aki elérte célját”, szüleitől), Gautama (Gótama, védikus tanítómester után, akitől családja származtatta magát), Buddha („megvilágosodott”, ő maga használta, miután része volt a megvilágosodásban) Fogantatásának és születésének legendája (Májá prófétikus álma) Útja a megvilágosodáshoz A „négy nemes igazság”: - minden élet szenvedés; minden szenvedés oka a vágyban, a „szomjúságban” rejlik; e vágy megszüntetése a szenvedés megszűnéséhez, az újjászületés láncolatának megszakadásához vezet; az út, amely elvezet a szabaduláshoz a nemes nyolcágú ösvény: helyes hit, gondolkodás, beszéd, viselkedés, életmód, törekvés, elhatározás és elmélyülés. Élete a megvilágosodása után Utolsó szavai: „Minden mulandó, ami csak létezik; küzdjetek lankadatlan!” Centre for Philosophy

B.) Buddha tanítása Források: páli nyelvű tri-pitaka (három kosár) kánon Vallás isten nélkül. Hittételei: a négy nemes igazság. (Későbbiekben: Buddhát istenként tisztelték, noha Buddha maga ezt elutasította.) Dharma. A végtelen számú, végső alkotóelem, amelyekből minden létező áll. A dharmák nem lelkek vagy más eleven dolgok, hanem élettelenek. Viszont minden élőlény, az isteneket is beleértve, valamint minden összetett dolog, ilyen élettelen dharmákból tevődik össze. A dharma nem tartósan létező, hanem szakadatlan keletkezik és hamarosan elmúlik. Csak örök változás van, a dharmák szakadatlan keletkezésének és elmúlásának örök áradata. Csak a pillanat valóságos, az univerzum azonban nem más, mint a egyes létpillanatok szakadatlan folyama, a „mulandóság folytonossága”. Bennünk sem létezhet tartós én. A lélek, a tudat is pillanatonként elmúlik és újjászületik. Az idő nem összefüggő folyamat, hanem egyes pillanatok egymásutánja. Nincs tartósság és európai értelemben vett történelem. Buddha némileg lebecsüli a hagyományt, és szinte sosem támaszkodik történeti forrásokra. Az erkölcsi világtörvény. – Újjászületés, megváltás, nirvána. Az okság törvényének minden történés alá van vetve. Ennyiben a buddhizmusban is van tartósság, maga a világtörvény (ez is dharma). Az ok és okozat törvénye nem kevesebb szigorral vonatkozik az erkölcsi folyamatokra, mint a külső eseményekre. Erkölcsi törvényről, erkölcsi világrendről van szó. Centre for Philosophy

Centre for Philosophy

Az „életkerék”: múlt-jelen-jövő-múlt… és a „nirvána” („a láng állapota, amikor már kialudt”, béke). A gyakorlati etika. 1. Ne pusztíts el semmiféle életet. 2. Ne vedd el, amit nem adnak neked. 3. Ne szólj valótlant. 4. Ne igyál bódító italokat. 5. Ne paráználkodj. Nemzetközi. A kasztrendszert nem támadta, de számára nem fontosak a kasztok. Centre for Philosophy

C.) A buddhizmus történetéről és elterjedéséről Buddha halála utáni évszázadok: kanonizálódás, irányzatok és szekták létrejötte. Időszámításunk kezdete körüli századok: egyházzá válás, mahájána (nagy szekér) vs. hínajána (kis szekér) - Földrajzi-történeti kiterjedése. Centre for Philosophy

D.) A buddhista filozófiai rendszerek - Nagyszámú és sokféle. Két út a nirvánához: -logikai műveletek (dialektika) fokozatain át a helyes belátáshoz: pl. a tagadás logikájának rendszerei -hosszan tartó, pontos terv szerint zajló meditáción keresztül: pl. a zen-buddhizmus - Centre for Philosophy

+ kettős – alacsonyabb és magasabb - igazság tana -A tagadás logikája Nágárdzsuna: + kettős – alacsonyabb és magasabb - igazság tana + a bizonyítás négyszeres módja + a létrejövés nyolcszoros tagadása + „középső ösvény” A négy fő buddhista rendszer: Kiindulópont: a közönséges, kritikátlan gondolkodás elképzelése a világról (dolgok, személyek, ideák) Vaszubandhu (420-500) realista rendszere Centre for Philosophy

2. Harivarman (250 és 350 között) nihilista rendszere 3. Idealista vagy csak tudat-tan (Vaszubandhu, Aszanga) 4. Nágárdzsuna nihilista rendszere 1 és 2 hínajána, 3 és 4 mahájána -Zen-buddhizmus Nem szokásos értelemben vett filozófia és nem szokásos értelemben vett vallás. A zen-élmény. Buddha a maga tiszta igazságát hallgató megértéssel adta tovább egy tanítványának, az pedig ugyanígy tovább a tiszteletreméltó tanítók sorának. Sajátos meditáció. Gyakorlati emberek: „Munka nélkül nincs evés” Centre for Philosophy

III. Az indiai filozófia ortodox rendszerei (ásztikák) Ásztikák („igent mondók”): a régi bráhmanizmusból kiindulva a Védákban rögzített gondolatokat fejlesztik tovább. Násztikák és brahmanizmus rivalizálása: filozófiai virágzás, különösen a vitatkozás művészete (logika és dialektika). Források: Upanisádok ebből a korból Szútrák (emlékeztetők, egészen rövid tanbeszédek) Bhagavad-gítá (A Magasztos Szózata) Manu törvénykönyve Centre for Philosophy

A hat jelentősebb rendszer: 1. njája-rendszer – 2. vaisésika-rendszer 3. szánkhja-rendszer – 4. jóga-rendszer 5. púrva-mímánszá-rendszer – 6. védánta-rendszer 1.) Njája és vaisésika Njája („bizonyíték”, „szabály”). Gótama. Vaisésika („különbség”). Kanáda. Centre for Philosophy

Összeegyeztethetősége a Védákkal. 2.) Szánkhja és jóga i.) Szánkhja („szám”, „számlálás”): a létet és a fogalmakat tartalmaik felsorolásával meghatározó rendszer. Kapila. Dualisztikus (két elv): prakriti (aktív, anyagi elv) vs. purusa (nem aktív, de lélekkel és tudattal bíró elv) Ateista. A prakriti 24 eleme. A tanítás magva: Miért szenvedünk? Csak addig szenvedünk, ameddig a külvilág bizonyos viszonyai és folyamatai hatnak ránk. Azok azonban csak addig hatnak ránk, ameddig sajátunknak érezzük őket. Ez azonban tévedés, mert lényünk magva, a purusa, valójában idegenül és kívülállóan áll szemben az objektív történésekkel. Mindössze rá kell ébresztenünk! Összeegyeztethetősége a Védákkal. Centre for Philosophy

Patandzsali négy könyv, 194 szútra. ii.) jóga Szintén a bölcsességhez és a megváltáshoz vezető utat akarja megmutatni, csak éppen a súlypontot a gyakorlat oldalára helyezi át, hogy megadja az odavezető utat és eszközöket. Szánkhja és jóga – elmélet és gyakorlat. Különbség: a jógának van személyes istene (az egyetlen, tiszta purusa). Patandzsali négy könyv, 194 szútra. Jóga („iga”): önuralom, megfeszítés, fegyelem. A jógi számára kijelölt sokéves, fáradságos út a megváltáshoz: fegyelem: nem-ártás (ahimszá), igazságszeretet, szemérmesség, minden önösség és gyakorlati érdek feladása; önfegyelem: (testi és lelki) tisztaság, igénytelenség, aszkézis, tanulás és az isten tiszteletének öt parancsolata helyes ülés Centre for Philosophy

a lélegzés szabályozása az érzékszervek elvonása minden külső tárgytól a gondolatok egyetlen tárgyra összpontosítása minden egyéb kizárásával meditáció, elmélkedés („Óm.”) elmélyülés és elragadtatás, a legmagasabb fok: a szellem mint különálló lény elveszíti öntudatát. A jógi üdvözült, istenihez hasonló betekintést nyer a világ ősokába. Ez az állapot (mint ahogy végső fokon az egész jógaélmény) olyanok számára, akik nem élték át, szavakkal nem közvetíthető. Centre for Philosophy

Klasszikus védánta: Sankara (Kr.u. 800 körül). 3.) Mímánszá és védánta Mímánszá: (legkevésbé jelentős) a Védák korának vége óta megjelenő sok rendszert, különösen a szánkhja filozófiát támadja, és helyettük a megszentelt hagyományhoz és a vallásgyakorlás ősi formáihoz való alázatos visszatérést követeli. Védánta („a Védák vége”): eredetileg az Upanisádok, majd az upanisádok alapgondolatát - mindennek brahmában és átmanban való egységét - legkövetkezetesebben továbbvivő filozófiák. Klasszikus védánta: Sankara (Kr.u. 800 körül). India legnagyobb filozófusának számít. Mindössze 32 évig tartó élete során újra hatalmassá és virágzóvá tette az upanisad gondolatát, miután a Védák hagyományát 1200 évig beárnyékolta a Védák tekintélyét tagadó buddhizmus és az inkább csak nevében, mint mélyebb értelmében hozzá kapcsolódó szánkhja filozófia. Centre for Philosophy

tat tvam aszi – „ez vagy te” aham brahmászmi – „én vagyok a bráhma” A régebbi tanokat megörökítő 555 szútrához fűzött kommentárok formájában fejtette ki tanítását. A kiindulópontot a régi tételek alkotják: tat tvam aszi – „ez vagy te” aham brahmászmi – „én vagyok a bráhma” Ez azt jelenti: a brahma, a világ örök princípiuma, amelyből minden keletkezik, és amelyben minden nyugszik, saját legbensőbb énünkkel azonos. Ez az én, az átman, lényege szerint megismerhetetlen, szavakba nem foglalható. Egyetlen valóság létezik csak, az átman, ami a brahma. Ennek a tételnek azonban ellentmond a külső látszat. A mindennapi tapasztalat ugyanis azt tanítja, hogy nem egy valóság van, hanem a valóságosnak sok formája és alakja, és saját énünk a mulandó testhez való kötődésében ezek egyikeként jelenik meg számunkra. Centre for Philosophy

Ebből az következik, hogy megismerésünknek ezt a sokféleséget mutató eszközeit kritikának kell alávetnünk. Hogyan lehetséges egyáltalán a tudás, hogyan jön létre és hogyan lehet érvényes a kétségbevonhatatlan? Sankara ezzel azt a kérdést teszi fel, amit a tizennyolcadik századi Kant, és elmondhatjuk, hogy vele egyenrangú eredményekre jut. Minden tapasztalatunkat az érzékek közvetítésével szerezzük. Amit tudásnak nevezünk nem más, mint az érzékek szolgáltatta anyag feldolgozása. Ámde maga a valóság jut-e birtokunkba? Nem! Mint később Kant, ő is rámutat, hogy a tapasztalás a dolgokat nem igazi lényegükben mutatja meg, hanem csak úgy, ahogyan azok érzékeinknek megmutatkoznak, tehát csak mint jelenségek. Azt hinni, hogy ezen az úton feltárulhat a világ lényege, csalóka látszat, májá csupán. Centre for Philosophy

Vidjá igazi tudás, univerzális megismerés csak annak jut ki, aki átlát a májá fátylán, az érzékek általi tapasztalás feltételességén. Ő akkor világosan felismeri, hogy énünk minden külső jelenségtől különbözik és független, és hogy Brahma. Az ilyen megismeréshez nem külső tapasztalással, de nem is elmélkedéssel, reflexióval, hanem egyedül a Véda örök isteni kinyilatkoztatásából, különösen befejező részeiből, az upanisadokból lehet eljutni. Kidolgozza a megismerés két, alacsonyabb és magasabb fokáról szóló tanát. Az alsó fokon, az exoterikus megismerésben világ és isten (istent egzisztenciaként felfogva nincs különbség köztük) a sokaság formájában jelenik meg; isten mint ísvara, világteremtő jelenik meg, különböző ismertetőjeleket kap, és a nép sokféle formában tiszteli. Ez a fok nem elvetendő, mert az ilyen képzetek alkalmazkodnak a tömeg felfogóerejéhez és legalább előcsarnokként szolgálnak az igazi megismeréshez. Centre for Philosophy

Az ezoterikus megismerés magasabb fokán áll a filozófus Az ezoterikus megismerés magasabb fokán áll a filozófus. Ő látja, hogy a jelenségek májá-jellege mögött ott az egyetlen Brahma, akit nem láthatunk el jelzőkkel, mert abszolút megismerhetetlen. A tudó nem kárhoztatja a megismerés alacsony formáját; minden templomban imádkozhat és minden isten előtt meghajolhat ő, mert a megismerhetetlen tiszteletének ezek a formái illenek az emberi gondolkodás és észlelés formáihoz, szívében azonban mindezek mögött az örök egységet tudja és tiszteli. Hogyan váltható meg az ember az egyéni léttől, a szenvedéstől? A megváltás az átman bensőnkké válása. Ez vezet el minket saját létünk rövidségén és kötöttségén való felülemelkedés és a lét óceánjában való feloldódás állapotába, amelyben már nincs különbség, változás, idő, csak béke. A régi hasonlat tér itt vissza a nevüket és alakjukat elvesztő, óceánba ömlő folyókról. Centre for Philosophy

A védánta gyakorlati etikájának fő követelményei: Különbségtétel örök és nem örök között; Lemondás az e világi és túlvilági jutalomról; A hat eszköz: lelki nyugalom, önuralom, lemondás az érzéki élvezetekről, minden fáradalom elviselése, belső összeszedettség, hit; Az egyéni földi léttől való megváltás vágya. A jó cselekedeteknek inkább csak negatív szerepük van, segítenek eltávolítani – mint az aszkézis is - az igazi tudás útjában álló gátlásokat, kísértéseket és kedélyhullámzásokat. Nem a cselekedet üdvözít, hanem a jámbor meditációval és a Véda tanulmányozásával elnyert helyes megismerés. A tudónak közömbösek a cselekedetek, mert felismerte, hogy azok a jelenségvilághoz tartoznak és valójában nem az ő tettei. Centre for Philosophy

IV. Kitekintés az indiai filozófia további fejlődésére és előzetes értékelés 1.) További fejlődés: megmerevedés. Belső ok: a buddhizmus eltűnése Indiából. Külső hatások: idegen uralom (mohamedán hódítás, brit uralom). Ma? 2.) Európa és az indiai filozófia. i.) Anquetil Duperron: 1801-2-ben latinul kiadta az upanisadokat. (Korábban már megjelent angolul a Bhagavad-gítá.) XIX.sz-i indológia: Friedrich Schlegel, Max Müller, Paul Deussen Goethe, Herder. Schopenhauer: az indiai filozófia szellemét tanulmányozó és elsajátító filozófusok közül az első helyen. Schelling. Centre for Philosophy

+a régi védikus írások autoritásán alapszik; ii.) Az indiai filozófia lényeges eltérései az újabb kori nyugati filozófiától: +a régi védikus írások autoritásán alapszik; +mindegyikük a gyakorlatra irányul; +intuíció elsődlegessége a tisztán értelmi megismeréssel szemben; +lélekvándorlás gondolata +tolerancia +a földi dolgok lebecsülése. Centre for Philosophy