Készítette: Nyírő Mátyás 8.b Reformkor színjátszás Készítette: Nyírő Mátyás 8.b

    Az első színtársulat 1790-ben Budán alakult meg Kelemen László vezetésével. Főleg Pesten lakó diákok látogatták a színházat, de a Martinovics-féle mozgalom leleplezése után a társulat 1796-ban feloszlott. A második magyar színésztársaság, neves színészekkel, 1807-15-ig játszott a fővárosban. Hetenként kétszer játszottak kevés számú közönségnek, de minden alkalommal új darabot kellett előadniuk. A bemutatott darabot részben német színházaktól kölcsönözték. A műveket a színészek, a pesti egyetemi ifjúság (jogászhallgatók) maguk fordították át.

1815-ben a magyar színészetnek vidéki városok (Kassa, Miskolc, Kolozsvár, Székesfehérvár) adtak otthont. 1819-ben meglepő sikerrel adták elő Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon c. színművét. 1837-ben megnyílt a Nemzeti Színház Budapesten, így a magyar színészet a fővárosban végleges otthonra talált.

Katona József élete (1791-1830) Kecskeméti polgárcsalád fia. Apja takácsmester, aki fia taníttatására nem sajnálja az anyagi áldozatot (pesti, kecskeméti piaristáknál tanul, filozófiai tanfolyamot végez). Jogásznak szánja. Az ifjú joghallgató azonban történeti tárgyú könyveket olvas, s tagja a pesti magyar (második) színtársulatnak. Színész és fordító, dramaturg és szerző! Mégsem talált otthonra a színházban. Hozzájárult ehhez az a viszonzatlan szerelem is, amelyet a primadonna, a későbbi Déryné iránt érzett. Emellett apja nagyon haragudott a "komédiázás" miatt. Még utolsó drámájaként belefogott a Bánk bán megírásába (1814), ám kudarcok érték. Két tanulmányt is írt ebben az időben. Az egyikben Kisfaludy Károly Ilka c. darabját bírálta, a másikban a magyar drámaírás akadályairól értekezett. A színészetről nem nyújt hízelgő képet A rózsa c. vígjátéka sem. 1820-ban visszatért Kecskemétre. Szülővárosának tanácsától kapott egyedül elismerést. Ügyész, majd főügyész lett. Kecskemét történetét kutatta, de irodalmi tevékenységét nem folytatta.

"...Ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, élelméről gondoskodik és - elhallgat" - írta előbb értekezésében. Jóslata a maga életében, sajnos, valóra vált. 1830. április 16-án a város köztiszteletben álló főügyésze, Katona József, egy hosszú, fárasztó tárgyalás után a szívéhez kapott, és holtan esett össze. A város nagy részvéte mellett temették a már fiatalon is tekintélyes jogtudóst, ám az senkinek sem jutott eszébe, hogy a főügyész egyetemista korában verseket, sőt drámákat is írt és magyar irodalom egyik legnagyobb tragédiaköltője volt.