Klasszikus kor

Klasszikus kor Kr.e. 500-339 A „Klasszikus” jelentése: az a szellem, amely a klasszikus népek (görögök és rómaiak) irodalmi, művészeti és erkölcsi életében megnyilvánul a maga nemében a legjobb, olyan, amely tökéletesen megfelel ideáljának, illetve szabályainak nagyság maradandó alkotások újkori stílusirányzat (a barokk után) a civilizáció aranykora

Klasszikus kor vagy Görögország aranykora Athénra összpontosítva Kezdet ión felkelés (amely az első nagy görög-perzsa összecsapáshoz vezetett) a perzsák végleges legyőzése Marathón és Thermopülai Athéni terjeszkedés és gyarmatosítás déloszi szövetség peloponnészoszi háború Athén és Spárta között 27 éven keresztül tartott és Spárta győzött Periklész Athén legjelentősebb vezetője volt az Akropolisz megépítője A déloszi szövetség pénzét használta különféle városfejlesztési munkálatokhoz Hogyan hatottak a görög-perzsa háborúk a művészetre?

Mindennapi élet Lakosság: 300000 Felnőtt férfiak: 50000 Nők: nem vehettek részt a város vezetésében a törvény őket is védte kevesebbnek tartották őket a férfiaknál Rabszolgák: ők végezték az alanta munkák legnagyobb részét sok külföldi volt közöttük

Mindennapi élet több anyagi javuk volt házaik egyszerűek voltak az élelem egyszerű volt a vallás jelentősége: mindennapos templomi szertartások az istenek kegyeit keresték hűség a polisz legfontosabb (városvédő) istenéhez többistenhívők (politeisták) voltak, de egyes istenek „népszerűbbek” voltak

Dráma A Dionüszosz ünnepekhez kapcsolódott - az előadás egész nap tartott, egy nap 3 drámaíró 3 drámát mutatott be ● Az előadás módja - a színészek maszkot viseltek - a női szerepeket is férfiak játszották - kórus - akkusztika - az előkelők a színpadhoz közel ültek - „deus ex machina” (isteni közbeavatkozás) Témák - elsősorban trójai és thébai mondakör

Dráma Tragédia Thespis találta ki ezt a műfajt (Kr.e. a VI. században) a legfontosabb tudnivalók: Kb. 1000 színmű keletkezett, de csak 31 maradt fenn – Aiszkhülosztól, Szophoklésztól és Euripidésztől. Középpontjában egy konfliktus áll és egy tragikus hős, aki bátran szembeszáll az egész világgal, vállalja önmagát és valamilyen magasztos célért küzd. Általában hibái is vannak, ennek ellenére vagy épp ezért azonosulni tudunk vele. Egyedül harcol, magára marad és végül el is bukik, de erkölcsi győztesként bukik el. Konfliktusrendszer: a szereplők viszonyulása a konfliktushoz és ezzel együtt a tragikus hőshöz.

Dráma Aiszkhülosz (Kr.e. 525-456) Írásainak középpontjában a morális és vallási értékek állnak. Drámái többnyire jóval pozitívabban érnek véget, mint a „tragikus hármas” másik két képviselőjének (Euripidész, Szophoklész) munkái. Oreszteia trilógia Agamemnón Áldozatvivők Eumeniszek

Dráma Szophoklész (Kr.e. 496-406) Periklész barátja nagy tekintély és vagyon 123 tragédiát írt, amelyből csak 7 maradt fenn (pl. Antigoné, Oidipusz király) újítás: egy jelenetben az addigi kettő helyett három szereplőt is szerepeltetett bátran és lendületesen ábrázolta kora aktuális politikai problémáit, és hősében Athénnak, a tengeri szövetség fejének kulturális küldetését dicsőítette

Dráma Euripidész (Kr.e. 484-406) mindent átalakított, az elődei által feldolgozott tárgyakat újra feldolgozta az isteneket és hősöket „lehúzta” a földre, és olyannak jellemezte az embert, amilyen a többi drámaírót felülmúlja a szenvedélyek, főleg a női lélek bemutatása, az érdekfeszítő bonyolítás, a valósághű jellemzések terén.

Dráma Arisztophanész (Kr.e. 450-385) A görög komédia atyja Happy End nem akart mindenáron vicces lenni Több műve szólt a háború hiábavalóságáról Madarak Lüszisztráté Kifigurázta Aiszkhüloszt és Szophoklészt is

Zene Platón hitt az ethosz szerepében a zene képes hatni az emberek éltére A zene formálja a lelket Zenei skála (Püthagorász) A zenének a görög drámában is szerepe volt hozzájárult az opera kialakulásához Zeneszerszámok: líra, cimbalom, tamburin, furulya

Művészet Preklasszikus egyszerű agyagedények geometrikus díszítés átmenet az emberábrázolás felé (tökéletes szimmetria) szobrászat – szimbolikus emberábrázolás túlzott arányosság általánosítás drámai kifejezésmód hiánya realizmus hiánya

Művészet Klasszikus szobrászat Jelentős újítások: Jellemzők: Vázák jobb technikák valósághű ábrázolás a szépség szeretete Jellemzők: Pontos arányok – aranymetszés Pheidiász – a legnagyobb szobrász Parthenón, Olümpiai Zeusz-templom Vázák mitológiai jelenetek Polügnotosz

Építészet A templomok eredetileg egyszerűek és téglalap alakúak voltak két oszlop a bejáratnál oszlopok körös-körül Oszloprendek Dór Ión Korinthoszi

Építészet szakkifejezések

Építészet Arányosságra törekedtek. Az olümpiai Zeusz temploma

Építészet Az Akropolisz: Parthenón

Építészet A Parthenón Periklész megbízásából Pheidiász tervei alapján a Déloszi Szövetség pénzéből finanszírozták Pheidiász volt az építkezés felügyelője ión vonásokkal kombinált dór oszlopok felfelé vékonyodó oszlopok egymáshoz nagyon közel találhatóak ez tette szükségessé az optikai korrekció alkalmazását: a sarokoszlopok megvastagítását, tengelyüknek kissé befelé hajlítását és a szomszédjaiktól való távolság felére csökkentését

Építészet A Parthenón (rekonstrukció) A dór stílusú templom központi celláját egy fal két részre osztja: a keleti, nagyobb cellájában Athéna Parthenosz szobra A késő klasszikus korban hiányzott a kezdeményezőkészség, nem voltak annyira merészek, hogy eredetit alkossanak

Történetírás Hérodotosz (Kr.e. 484-420) a történetírás atyja igyekezett elhatárolni magát a mítoszoktól törekedett rá, hogy megragadja az események közti belső, törvényszerű összefüggést, az emberi történelem alaptörvényét nagyon olvasott volt műve, amelyet „Történelem” címen emlegetnek, a görög-perzsa háborúkról szól

Történetírás Thuküdidész (Kr.e. 470-405) Kiemelkedő hadvezér/történetíró volt. mivel nem tudott egy várost megvédeni a spártaiak ellen, száműzték Athénból jelentős szónoklatokat is belefoglalt művébe sokan kritizálták, mivel nem hallhatta mindezeket a szónoklatokat Története a háború befejezése előtt véget ért lehet, hogy ő is a háborúban halt meg

„A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék „A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék. Úgy gondolkodj, mint a bölcs, de úgy beszélj, mint az egyszerű emberek.” (Arisztotelész)

Az elmúlt évszázadokban szokás volt az ókori görög kultúrával kapcsolatban a „görög csodát” emlegetni. Ez épp annyira indokolatlan, mint az újabban divatossá váló teljes tagadása. Anélkül, hogy a kérdésre egyetlen, egyedül érvényes választ kellene keresni, egyet érdemes kiemelni. A görögök öröksége a mitológia, de a mitológia cáfolata is; tőlük származik a demokrácia fogalma, de első, máig megfontolást érdemlő kritikái is; ők fedezték fel a művészi ábrázolás olyan eszközeit, mint a perspektíva, az árnyékolás vagy a színek egymásra hatása, de Platónnál olvashatunk először arról, hogy mindez szemfényvesztés, és az igazi, érvényes művészet absztrakt formákban fejezi ki magát. Vagyis az igazi „csoda”, amit tőlük örökölni lehet és kell, a nyitottság a másképp gondolkodásra, másképp kifejezésre, a másképp nézésre, az emberi természetek és lehetőségek sokféleségének felismerésével és elfogadásával. (Szilágyi János György)

Köszönöm a figyelmet.