rész HALÁSZ JÁNOS JOHN HALAS

Számos országban az animációs film létrehozása és a műfaj sajátosságainak kialakítása Magyarországról elszármazott művészek közreműködésének volt köszönhető.

A rajzfilm létezéséről szóló híradásokat hazánkban az első világháborút közvetlenül megelőző időből, kibontakozását az 1920-as évektől követhetjük nyomon. A szakirodalomban a mai napig úgy szerepel, hogy az első magyar rajzfilmstúdiót Bortnyik Sándor magániskolájának, a „magyar Bauhausnak” nevezett budapesti, a Nagymező utcában felállított Műhelynek három hallgatója, Macskássy Gyula, Halász János és Kassowitz Félix alapította 1932-ben.

Az emigráns alkotók egy része már saját korában a filmtörténeti tankönyvek részévé vált, a legtöbbjük kilétét és munkásságát azonban csak az utóbbi évek szisztematikus kutatása tárta fel. Számos évforduló ad külön aktualitást a visszatekintésnek, hiszen két éve ünne-peltük George Pal születésének a cen-tenáriumát, tavaly Jean Image lett volna ilyen korú, idén lenne száz éves Engel Gyula, két év múlva pedig John Halas születésének évfordulójára emlékezünk majd hasonló távlatból.

Ismert azonban egy 1929-es levél, amelyben a festőművész Berény Róbertet felkérik, hogy egy bizonyos Pantofilm Stúdió számára dolgozzon, amely a hazai trükkfilmipar szakembereit egyesítette ebben az „első és konkurencia nélküli” műteremben. Több adattal rendelkezünk Bortnyik Sándor animációs filmes kísérleteiről, habár sem a Műhely programleírásában, sem pedig az iskola hirdetésében nem szerepelt az oktatott tárgyak között rajzfilmkészítésre való utalás. Ugyanakkor Halász János visszaemlékezései és a korabeli tudósítások alapján biztosra vehetjük, hogy folytak az iskolában ilyen próbál-kozások. [1] Antal, 5. [2] Délibáb 1931, 26-28.

Halász elmondása szerint Bortnyik a húszpengős tandíj elengedése fejében arra kérte őt, hogy esténként trükkfilmjei készítésében segédkezzék. Az első ilyen munkája „tojás előtt totyogó csirkék rajzolásából állt”. A Királyfi és a Hattyútündér című, Bortnyik által elgondolt népmese-feldolgozás egyik utolsó jelenetében éppen azt olvassuk, ahogy a két mesefigura lakodalmán „a kis csirkék is elropják a csárdást”. Bortnyik magyar népmeséket fel-dolgozó filmjeiről – ahogy később Jaschik Álmos hasonló témájú, grandiózus próbálkozásaiból – sajnos csak tervek, vázlatok, rajzsorozatok és fényképes beszámolók maradtak.

Kétségtelen, hogy a Bortnyik-féle Mű-helyben az ifjú Halász János (John Halas) értett a legjobban az animációhoz. Halász még a tizennyolcadik életévét sem töltötte be, amikor a budapesti Hunniában Marczincsák György (a későbbi George Pál) irányítása mellett elsajátította a műfaj alapjait. Itt még csak főcímeket és rajzolt inzerteket készített heti hat és fél pengős fizetésért, többnyire külföldi filmek hazai mutációihoz. Pár hónapig Párizsban, a tű-animációs technikát kifejlesztő kazah származású művész, Alekszander Alekszejev műtermében is megfordult, ahol tovább gyarapította ismereteit.

Halász János 1932 és 1936 között Macskássy Gyulával és Kassowitz Félix-szel együtt Budapesten egy Coloriton névre elkeresztelt műtermet alapítottak és színes reklámfilmek készítésére rendezkedtek be. Amikor a Liszt Ferenc Magyar Rapszódiájára írt referencia-film-jük Londonban „felkeltette egy csoport mecénás figyelmét”, Halász az angol fővárosba utazott. Itt egy pénzember, bizonyos James Willing magyar származású felesége, Mecséry Ila (Ila Meery) közbenjárására 1936 végén szerződést kötött velük évi négy reklám- és két játékfilm készítésére. [1] Antal, 5. [2] Délibáb 1931, 26-28.

Music Man [Muzsikus] címmel a Magyar Rapszódia továbbfejlesz-tésével akartak betörni a szigetország piacára. A Piccadillyn a budapesti Coloriton londoni leányvállalataként elképzelt British Colour Cartoon Films Limitedet rendezték be. A stúdió ügyvezető igazgatója Richard Weiss-bach lett, aki berlini gyártulajdonos apja révén egymillió pengővel támo-gatta őket. A Muzsikus végül a Jancsi és Juliska történetének „egy egészen új álomvilágba helyezett” filmes adap-tációjaként készült el. A 280 fontot is meghaladó költségvetésű, tíz perces rövidfilmben az eredeti elképzelésből egyedül Liszt zenéjét tartották meg. A Muzsikust az első színes Technicolor-filmként üdvözölték Nagy-Britanniá-ban.

Ekkoriban még igen kevés rajzoló értett ahhoz, hogy az egymás után következő állóképek sorozatából miként lehet a helyes mozgás látszatát kelteni. Éppen ezért a munka is nehéz-kesen haladt. 1937 februárjában éppen munkatársakat toborzott Londonban Halász, amikor találkozott a tehetséges fiatal animátorral, Joy Batchelorral, akivel később mint férj és feleség lettek az angol animációs filmipar megteremtői. Halász és Batchelor a második világháború előestéjén újságillusztrációból próbált megélhetéshez jutni. 1940-ben Halász egykori budapesti munkatársa, Pál György éppen Londonból disszi-dált Amerikába, és a házaspárt bemutatta a J. Walter Thompson rek-lámügynökség művészeti vezetőjének, Alexander Mackendricknek. A találkozás a Halas & Batchelor Cartoon Films rajzfilmstúdió megalapí-tásával zárult.

A házaspár kezdetben az ügynökség székházában, Aldwych-ben reklámfilmeket (pl. Train Trouble [Vasúti szerencsétlenség], 1940), majd chelsea-i otthonukban, később Busheyben „Walt Disney-típusú”, náci-ellenes propaganda-rajzfilmeket készített a Brit Hírközlési Minisztérium számára. Az itt rendezett több mint hetven film között sorozatokat is találunk, az egyiket például Mussolini és Hitler által folyton lóvá tett arab fiú, Abu főszereplésével. A háború után Charlie-ról, a mindig csökönyös fickóról szóló sorozat lett az, aki a mozilátogatók számára a Marshall-terv révén újjáépült ország újfajta társadalombiztosítási rendszerét népszerűsítette.

A Soho Square-en álló műterem a háború után a legjelentősebb brit rajzfilmstúdióvá nőtte ki magát. A CIA támogatásával,George Orwell Állatfarmjának rajzfilm-adaptációjaként ők készítették el az első egészestés brit animációs filmet 1951 és 1954 között.

Később Halász szintén az elsők között volt, akik az animáció elméletével, történetével és technikájának a bemutatásával foglalkoztak, az Animáció Nemzetközi Szervezete, az ASIFA alapító elnöke volt. Munkásságával és szervezőkészségével kikezdhetetlen szakmai tekintélyt vívott ki magának.