Makroökonómia 2. előadás

Gazdasági erőforrások (input, termelési tényező) mindazok a természeti feltételek, javak, szolgáltatások és tevékenységek, amelyek egy jószág előállításához szükségesek: Munka (L) Természeti tényezők (A) Tőkejavak (K) Vállalkozó (E)

Munka Az ember mindazon szellemi és fizikai képességeinek összessége, amelyeket a javak előállítása során felhasználhat Természeti tényezők Mindazon erőforrások, amelyek a természetben készen találhatók és természetes formájukban használhatók javak előállítására Tőkejavak Olyan termelt javak, amelyeket további termelési folyamatokban használnak fel Vállalkozó Feltárja, illetve felkelti a termelés iránti igényeket, egységbe szervezi, működteti és irányítja a termelési tényezőket

Tényezőjövedelmek: A munka jövedelme a munkabér A tőke jövedelme a kamat A föld jövedelme a földjáradék A vállalkozó jövedelme a profit

A piacokon játszott szerep és az ehhez kapcsolódó döntések alapján a gazdasági szereplőket négy szektorba vontuk össze. Egy-egy szektorban levő gazdasági szereplőknek hasonló gazdasági céljaik vannak, hasonló erőforrásokkal és korlátozó tényezőkkel kell számolniuk, és ezek alapján hasonló gazdasági döntéseket hoznak. Zárt gazdaságban három szektort különböztetünk meg egymástól: Háztartások Vállalatok Állam A teljes makrogazdasági modellek tartalmaznak egy negyedik szektort is, a külföldi gazdasági szereplőket.

A gazdasági szektorok a különféle piacokon lépnek kapcsolatba egymással. A fogyasztási cikkek piaca formális szempontból egységes, a vevők céljai és az eladók magatartása hasonló. A termelési tényezők piacainak megkülönböztetése azonban fontos, bár minden esetben a vállalatok a vevők, vásárlásuk célja a termelés megvalósítása, az eladók azonban nem egyformán viselkednek az egyes termelési tényezők piacán: munkapiac tőkejavak piaca tőkepiac

Munkapiac A munkát a háztartások közvetlenül a vállalatoknak kínálják, a munka eladásával jövedelemre és ezen keresztül szükségleteik kielégítésére törekszenek Tőkejavak piaca A tőkejavakat a vállalatok termelik meg és ők is vásárolják meg egymástól. Az ehhez szükséges pénzügyi forrásokkal azonban a vállalatok rendszerint nem, vagy nem kellő mértékben rendelkeznek

Tőkepiac Ahol a pénzbeli megtakarítással rendelkező gazdasági szereplők kölcsönadják forrásaikat a tőkejavakat vásárolni szándékozó gazdasági szereplőknek. Az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy a tőkepiacon kötvények adás-vétele folyik. A tőkejavak és fogyasztási cikkek piacát együttesen árupiacnak nevezzük.

A zárt gazdaság makromodelljei még a pénzpiacot is magukban foglalják, mivel a makrogazdasági folyamatok erősen függnek a pénztől és a pénzpiactól. A nyitott gazdaság modelljei mindezeket tartalmazzák, de még beépítik a valutapiacot is, ahol a külgazdasági tranzakciók pénzoldala koncentrálódik.

A kereslet és a kínálat kölcsönhatása minden piacon kialakítja az árakat és a cserélt mennyiségeket. Az árupiacon más piacok közrehatásával létrejön a reáljövedelem nagysága és az általános árszínvonal, a tényezőpiacokon kialakuló árak pedig meghatározzák az összjövedelem elsődleges elosztását. A munkapiacon kialakuló egyensúlyi vagy nem egyensúlyi helyzettől a foglalkoztatás is függ. A pénz- és tőkepiac együttesen szabályozza a gazdaságban érvényesülő kamatlábat. A valutapiac pedig a valutaárfolyam és a fizetési mérleg állapotának meghatározója.

A pénz megjelenése önellátás árucsere általános egyenértékes árupénz bimetallizmus monometallizmus

A pénz funkciói értékmérés forgalmi eszköz fizetési eszköz a termék ára a pénzen keresztül határozódik meg forgalmi eszköz a tranzakciók a pénz segítségével bonyolódnak le fizetési eszköz az áru eladása és az árbevétel időben elválhat felhalmozási eszköz nem kell a pénzt azonnal áruvásárlásra fordítani nemzetközi pénz

A pénzhelyettesek megjelenése a nemesfémek helyett önmagukban értéktelen, papír anyagú pénzhelyettesek forogtak az ipari forradalmat követően az áruk bővülésével a szükséges pénzmennyiség is növekedett relatív pénzhiány alakult ki kereskedelmi váltóval fizettek bizalom problémája tőkeerős bankok bankárváltókat bocsátottak ki hitelpénz

A modern pénz az egyes államokban végül egyetlen törvényes fizetőeszköz maradt, melynek kibocsátása állami monopólium I. világháború után megszűnt a pénzhelyettesek aranyra történő korlátlan átválthatósága a modern pénz belső értékkel nem bíró, mesterséges, teremtett eszköz, melynek gazdaságba való bekerülése és onnan történő kikerülése csak a bankrendszer intézményeinek segítségével történhet

A modern bankrendszer szereplői központi bank a „bankok bankja” feladatai: pénzkibocsátás, pénzintézeti számlák vezetése, költségvetés finanszírozása, árfolyam-politika kialakítása, devizatartalékok menedzselése kereskedelmi bankok betétgyűjtés, hitelezés, fizetési forgalom lebonyolítása, egyéb szolgáltatások nem monetáris pénzintézetek biztosítók, befektetési alapok

A modern pénz teremtésének módjai Hitelnyújtás hitelszámla betétszámla + 1 000 +1 000 Kereskedelmi bankpénz született A bank devizavásárlása + 10 $ +2 000 Ft

Pénzteremtés a bankrendszer egészében A multiplikátor-hatás A központi bank kötelező tartalékrátát határoz meg. Ez azt jelenti, hogy a pénzintézetek betétállományuk adott százalékát kötelezően jegybankpénzben tartalékolják. Tegyük fel, hogy pótlólagos 1000 Ft jelenik meg valamely pénzintézetben: I. bank Jegybankpénz: + 1000 Betét: + 1000

Az I. bank hitelt nyújt az „A” vállalatnak: Jegybankpénz: + 1000 Betét(X): + 1000 Tartalék: 100 Hitel(A): + 900 Betét(A): +900 Az „A” vállalat vásárol a „B” vállalattól, amely a II. banknál vezeti a számláját. I. bank Jegybankpénz: + 1000 Betét(X): + 1000 Tartalék: 100 Hitel(A): + 900 Betét(A): +900 Betét(A): -900 Jegybankpénz: -900 II. bank Jegybankpénz: + 900 Betét(B): + 900

A II. bank a 900 Ft jegybankpénzből 90 Ft-ot tartalékol, a többiből hitelt nyújt a „C”vállalatnak: Betét(B): + 900 Tartalék: 90 Hitel(C): + 810 Betét(C): 810 A „C” vállalat A „D” vállalattól vásárol, amely a III. banknál vezet számlát: III. bank Jegybankpénz: + 810 Betét(D): + 810 És így tovább...

Az összes pénzmennyiség: 1000 + 900 + 810 + 729 + … + … = 1000 * (1 + 9/10 + (9/10)2 + (9/10)3 + … + … ) = 1000 * ( 1 / ( 1 - 9/10) ) = 1000 * 10 = 10 000 1 m = t a multiplikátor a tartalékráta reciprokával egyenlő

Pénzteremtő és pénz-újraelosztó hitel Azok a bankok és pénzintézetek is nyújthatnak hitelt, amelyek nem vesznek részt a pénzforgalom lebonyolításában. Ezek a nem-monetáris pénzintézetek jegybankpénzt adnak ügyfelüknek. A pénz-újraelosztó hiteleknél nem nő meg az aktívák és a passzívák tömege, csak az aktívák átrendeződnek. Pénzteremtő hitel Kereskedelmi bank Aktívák Passzívák + Hitel + Kereskedelmibank-pénz Pénz-újraelosztó hitel Takarékpénztár + Hitel Pénzre szóló követelés - Jegybankpénz (pl.: takarékbetét)

A modern pénz tulajdonságai Törvények szabályozzák kibocsátását és köteleznek elfogadására Hitelpénz, vagyis hitelnyújtással keletkezik és hitel-visszafizetéssel szűnik meg Nincs belső értéke, vásárlóereje a forgalomban alakul ki A modern pénz két formában jelenik meg: A készpénz tárgyi formában megjelenő törvényes fizetési eszköz, ami lehet bankjegy vagy érme A bankszámlapénz a bankkal szemben fennálló látra szóló követelés. A modern pénz értékét nem a kibocsátó szándéka vagy a pénz tárgyi formájának értéke határozza meg, hanem a gazdaság egészében kialakult árak színvonala

Fisher-féle forgalmi egyenlet M * V = P * Y M a forgalomban levő pénzmennyiség V a pénz forgási sebessége (egy pénzegység évente hány tranzakció lebonyolításában vesz részt) P az árszínvonal Y a reálkibocsátás

Pénzkínálat likviditási fok alapján M0 Monetáris bázis: készpénz+jegybanki számlapénz M1 tranzakciós pénz: M0+látra szóló betétek M2 tágan értelmezett pénz: M1+határidős betétek M3 tágabban értelmezett pénz: M2+takarékbetétek, takaréklevelek stb. MS = m * MB MB monetáris bázis, m multiplikátor, MS pénzkínálat

A pénzkereslet Három fő elemet különböztetünk meg: tranzakciós pénzkereslet a különböző ügyletek lebonyolításához pénzre van szükségünk, az éppen esedékes kiadásokat nem tudjuk mindig az akkor esedékes bevételekből teljesíteni óvatossági pénzkereslet a bevételi/kiadási struktúra valamilyen okból megváltozhat, hogy ennek negatív hatásait kivédjük, óvatossági pénzkereslet formájában pénztartási igényünk megnő spekulációs pénzkereslet a reálkamat nagyságától függ, alacsony reálkamat mellett magas, hiszen valószínűleg széles az egyéb, alternatív befektetések köre, melyek nagyobb hozamot biztosítanak

A pénz időértéke Ha kölcsönadok 100 Ft-ot 10%-os kamatra egy évre, akkor egy év múlva megkapom a 100 Ft-ot plusz 10 Ft kamatot, összesen 110 Ft-ot. De úgy is fogalmazhatok, hogy (10%-os piaci kamat mellett) a mai 100 Ft egy év múlva 110 Ft-ot ér.

Jövőérték Ha ma PV összegű pénzünk van, akkor n év múlva ez fog érni PV a mai érték FV a jövőérték n év múlva i a piaci kamatláb

Jelenérték n év múlva befolyó FV összeg mai értéke:

Beruházáselemzés Különböző időpontokban befolyó pénzeket összegezni a jelenértékük segítségével lehet: Ha I összegű beruházás egy év múlva R1, két év múlva R2, … n év múlva Rn bevételt hoz, akkor a teljes beruházás jelenértéke:

Ha NPV > 0 ( a nettó jelenérték pozitív), akkor a befektetett tőke kamatán felül még profitot is hoz. Ha NPV = 0, akkor a beruházás éppen a piaci kamatlábnak megfelelő jövedelmet hoz Ha NPV < 0 ( a nettó jelenérték negatív), jobban járok, ha a pénzemet bankbetétbe teszem

Megnézhetjük, hogy mekkora kamatláb esetén lesz a nettó jelenérték éppen 0: r a belső kamatláb, a beruházás átlagos jövedelmezőségi rátája ha r > i , akkor a beruházás nyereséges

A tranzakciós pénzkereslet a szokásos kiadások fedezetére tartott pénzkészlet Lt = f(Y) Az óvatossági pénzkereslet az a pénzmennyiség, amit előre nem látható kiadásokra tartanak Ló = f(Y,i) A spekulációs pénzkereslet a piaci kamatlábbal ellentétesen változik Ls = f(i) Az összesített pénzkereslet: L = Lt(Y) + Ló(Y,i) + Ls(i) = k * Y + L0 - h * i