A neveléstörténet mint tudomány Nevelés- és művelődéstörténet, Pedagógiai problématörténet 1. előadás

„Hogy mire jó a történettudomány. Mi a „haszna” „Hogy mire jó a történettudomány? Mi a „haszna”? Valami kell, hogy legyen, mert nem szeretném azt hinni, hogy egész életemben fölösleges dolgot műveltem. Úgy gondolom, a múlt ismerete annyira természetes és általános igény, hogy nem is érdemes bizonygatni a létét. Nem szívesen képzelek el olyan társadalmat, amelynek tagjai nem törődnek sem az elődeikkel, sem az őket körülvevő tárgyak és intézmények eredetével. Akik a romok helyére új épületet emelnek, de hogy a rom maga mi volt, az közömbös számukra. Egy ilyen Huxley-féle világ iszonyú volna. Mármost ha megvan ez az igény, akkor végül is a mi dolgunk, történészeké, hogy kielégítsük, tehát szükség van ránk és a munkánkra.” (Engel)

Mi a történelem? A történelem az a szellemi forma, amelyben egy kultúra számot ad magának a múltjáról. A történelem az időben mozgó emberekről szóló tudomány. A történelemtudomány tárgya a múlt, produktuma a történelem A múlt az egész emberiség egész története, minden, ami megtörtént az emberi lénnyel, környezetével, kapcsolatukkal. Ez a totalitás nem ragadható meg.

„A neveléstörténet ismerete minden művelt embernek, de különösen a leendő tanároknak és tanítóknak szükséges. Ha nem tudjuk azt, hogy elődeink miképpen intézték a nevelés dolgát, és hogyan gondolkoztak felőle, ismeretlenek előttünk azok az okok és tényezők, melyek a mai nevelő eljárásunkat megérlelték. A célmeghatározások és alkalmazásaik, az elvek és eljárásmódok, melyek a múlt nemzedékek nevelésében uralkodtak, még ha tévesek is, tanulsággal szolgálhatnak nevelő és tanító tevékenységünk számos mozzanatában, felvilágosíthatnak a helyes útról, a helyes eszközökről, a helyes módszerekről, s óvatosságra inthetnek a nevelésügy újításaival, főleg jelszavakkal, és kísérletezésekkel szemben.” (Fináczy 1906)

Alapfogalmak Enkulturáció: a kultúra elsajátítása kultúra nélkül az emberi élet elképzelhetetlen, ezért az ember számára létfontosságú ez a tanulási folyamat. Szocializáció: kompatens társadalmi lénnyé válás, folyamat, mely által az egyének olyan tudásra, képességekre és állapotokra tesznek szert, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy a különböző csoportoknak és a társadalomnak többé-kevésbé hasznos tagjaivá váljanak.

Alapfogalmak - Nevelés „Nevelés alatt azokat a cselekvéseket értjük, amelyek által az emberek megkísérlik más emberek lelki diszpozícióinak bonyolult rendszerét valamely tekintetben tartósan javítani, vagy az értékesnek ítélt összetevőket megtartani, ill. a rossznak ítélt diszpozíciók létrejöttét megakadályozni.” (Brezinka 1978 In: Németh A) A nevelés tudatos, tervezett, szervezett, célorientált személyiségformáló tevékenység, amely rendszerint szakszerűen kiképzett nevelők irányításával és általában sajátos intézményi keretek között zajlik.

Alapfogalmak – Nevelés 2. A nevelés olyan célra irányuló, szervezett hatásrendszer, amely egyének és csoportok fejlesztését szolgálja, s amelyben az ember saját tevékenysége által elsajátítja a társadalmilag, történelmileg felhalmozott tapasztalatokat, kibontakoztatja legjobb adottságait, hajlamait. A nevelés a társadalmi lét velejárója, örök kategória. A nevelés a társadalom viszonyai által meghatározott, s e viszonyok változásaival együttjáró specifikus jegyeket hordoz magában, ezért a nevelés történelmi kategória is.

A nevelés mint történeti kategória eszményei céljai feladatai intézményei eszközrendszere lehetőségei eredményei folyamatosan változnak térben és időben. A nevelés milyenségét determinálják: a kor a nép a civilizációs sajátosság a hagyományok, a kultúra, a szokások a társadalmi állapotok

Mi a neveléstörténet? A neveléstörténet az a diszciplína (tudomány), amely feltárja a nevelés történeti, fejlődési folyamatát, s az e folyamatban érvényesülő összefüggéseket, törvényszerűségeket.

A neveléstörténet tudományának kialakulása 17-18. század: neveléstörténeti tárgyú munkák megjelenése (Conringot, Mangelsdorf, Rumkopf, Raumer, Schmid) De mint diszciplína csak a 19. század elején alakult ki (Browning)

A magyar neveléstörténet kialakulása A legelső magyar neveléstörténeti munkák a XVIII-XIX. század fordulóján keletkeztek. (Molnár János, Beély /Briedl/ Fidél József, Pauer János) A XIX. század végén és a múlt század elején alkotott Lubrich Ágost, Kiss Áron, Békefi Remig, Fináczy Ernő. A közelmúlt neveléstörténészei: Vág Ottó, Zibolen Endre, Vaskó László, Bajkó Mátyás, Tóth Gábor, Köte Sándor. Napjaink kutatói: Mészáros István, Kelemen Elemér, Pukánszky Béla, Németh András, Szabolcs Éva, Mann Miklós, Füle Sándor, Mikonya György, Kéri Katalin, Bollókné Panyik Ilona, Fehér Erzsébet…

A neveléstörténet tárgya A neveléstörténet vizsgálja és bemutatja: a nevelés, oktatás gyakorlatának történetét, amely a nevelőmunka módszereinek, eljárásainak koronként és társadalmanként változó hagyományait foglalja össze; a nevelés, oktatás intézményrendszerét, amely feldolgozza az intézménytípusok és az intézményrendszerek kialakulását, fejlődését; a neveléspolitikai, oktatáspolitikai törekvéseket, amely foglalkozik a közoktatáspolitika tartalmával és irányításának kérdéseivel. a nevelési elméleteket, a neveléstudomány történetét, nevelési nézeteket, pedagógiai irányzatokat.

A neveléstörténet feladata A mindenkor megvalósuló pedagógiai gyakorlatot és a pedagógiai gondolkodók megállapításait elemzi, felfedi a nevelés történetének összefüggéseit, törvényszerűségeit; Segít megérteni a jelenleg megoldásra váró feladatok előzményeit; Segítséget ad ahhoz, hogy a múlt értékes gondolatit, törekvéseit a mai szükségleteknek megfelelően átalakíthassuk, felhasználhassuk; Segít, hogy a túlhaladott gyakorlattal tudatosan szembeszállhassunk; Megmutatja a fejlődés irányát; Bemutatja kiemelkedő pedagógusok életét, munkásságát

A neveléstörténet haszna A neveléstörténet szükséges a neveléstudományok értelmezéséhez, mert minden pedagógiai diszciplína esetében elengedhetetlenül szükség van történeti dimenzióra A nevelés múltjának tanulmányozása megkönnyítheti a jelen megértését és kiinduló pontja lehet a nevelés rendszerének kidolgozásához.

A neveléstörténet fogalmának értelmezései hagyományos értelmezés: az intézményes neveléssel összefüggő elméleti és gyakorlati tényezők kutatását végzi újabb értelmezés: a kutatási területet kiterjeszti az intézményekben folyó nevelésen túlra is (pl. családi nevelés).

A történetírás és a neveléstörténet kapcsolata A szellemtörténeti hagyományok hatása: Leopold von Ranke historizmus tényszerűség: történelmi tények felsorolása és rendszerezése → a múlt eseményei megérthetők , megmagyarázhatók módszertani racionalitás: forráskritika

Multidiszciplináris szemléletmód hatása: Annales – kör: erőteljes gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténeti orientáció szociológia hatása mentalitástörténeti szemléletmód: Philippe Ariès, Norbert Elias Társadalomtörténeti szemléletmód hatása: kiemelt szerepet kaptak a mindennapi élet apró eseményei, a hétköznapi emberek  mikrotörténeti kutatások

A posztmodern nevelés-történetírás (Szabolcs Éva) Nem létezik egyetlen tudás, nem lehet egyetlen történetben elmagyarázni a világot, az embert, a társadalmat. A történeti megismerés különbözik a természettudományos megismeréstől: a múltbeli események nem ismerhetők meg úgy, ahogy a jelen események a történeti események egyediek a történeti cselekvők szabad akarattal rendelkező egyének

Magyarázat helyett megértés A múlt és forrás kapcsolata: múlt valósága ≠ forrás múlt reprezentációja ≠ forrás „A” történelem helyett történetek: a múlt egyedül érvényes reprezentációja helyett értelmezések

Neveléstörténeti csomópontok Tradícionalizmus és az intézményes nevelés Ókori klasszikus görögség és a rómaiak A keresztény szemléletű nevelés kialakulása A világi oktatás kiszélesedésének korszaka: reneszánsz és humanizmus Reformáció és ellenreformáció pedagógiája

Pedagógiai realizmus: Comenius, Apáczai Pedagógiai naturalizmus – a felvilágosodás Pedagógiai neohumanizmus: Pestalozzi, Tessedik A XIX. század pedagógiája: a pedagógia tudományos megalapozása A XX. század: a sokszínűség

Szempontok Történeti háttér Az adott korszak gyermekképe Családi nevelés Az intézményes nevelés: az oktatás tartalma, módszere A pedagógus Gondolkodók a nevelésről, források Elsősorban nyugat-európai és magyar hangsúly

Diakrón és szinkrón szemlélet a neveléstörténetben Neveléstörténet: a tágan értelmezett művelődéstörténet keretei között, diakrón és szinkrón szemlélet együttes érvényre juttatásával vizsgálható eredményesen.

Diakrón szemlélet Diakrón: kronologikus, időrenben haladó vizsgálati mód. Probléma: korszakolás nehéz: a világ különböző területei eltérő fejlődési ütem; különböző kultúrák időfelfogása más lehet (pl.: lineáris, ciklikus, spirális, párhuzamos idősíkok stb.); a történettudományban használatos korszakhatárok nem jelentik feltétlenül a neveléstörténeti korszakhatárokat.

Szinkrón szemlélet Szinkrón: összehasonlításon alapuló, problématörténeti szálakat (pl.: a lánynevelés, a fegyelmezés, a taneszközök, a tanári szerep története stb.) kiemelő vizsgálata. Fontos területe a hatásvizsgálat.

A neveléstörténet vizsgálódási területei A nevelési – oktatási intézmények története: Óvodatörténet, iskolatörténet, gyógypedagógiai intézmények története A családi és intézményen kívüli nevelés története Nevelési ideák, eszmények, elméletek története Problématörténet Gyermekkor-történet Nevelésügyi helytörténet Összehasonlító neveléstörténet

A neveléstörténet differenciálódása A neveléstörténet komplex tudomány, önálló tudományterületei alakultak ki: 1. Oktatástörténet 2. Tantervtörténet 3. Tankönyvtörténet 4. Gyermekkor-történet 5. Testneveléstörténet 6. Nőnevelés története 7. Szakképzés története 8. Pedagógusképzés története

A neveléstörténet helye a tudományok rendszerében 1. a pedagógia szaktudománya 2. a pedagógia segédtudománya 3. a pedagógia határtudománya 4. a történettudomány része 5. a művelődéstörténet része 6. a társadalomtörténet része A neveléstörténet része a neveléstudományt alkotó diszciplínák rendszerének, mert pedagógiai jelenségeket vizsgál történeti módszerekkel.

A neveléstörténet interdiszciplináris kapcsolatai A neveléstörténet több tudomány kutatási eredményeit felhasználja: Történeti tudományok: filozófiatörténet, gazdaságtörténet, társadalomtörténet, művelődéstörténet, irodalomtörténet, tudomány- és technikatörténet, sporttörténet, írástörténet, vallástörténet, családtörténet Pszichológia és résztudományai Szociológia, etnográfia, archeológia, múzeológia, bibliográfia, antropológia

A neveléstörténet forrásai Forrás: minden olyan múltból fennmaradt emlék, amely lehetővé teszi a múltbeli élet rekonstruálását. A múlt megismerésének eszköze.

Források, segédanyagok Források csoportjai Források típusai Elsődleges (primer) források: a történelmi események részvevői, szemtanúi által az utókorra hagyományozott Másodlagos (szekunder) források: utólagosan tudósító Írott levéltári anyagok, pedagógiai, filozófiai gondolkodók művei, pedagógiai, nevelési tanácsadók, évkönyvek, joganyagok, újságok, iskolai anyagok, irodalmi alkotások, statisztikai közlemények, vallási szövegek enciklopédiák lexikonok bibliográfiák repertóriumok gyűjtemények szakfolyóiratok kézikönyvek olvasókönyvek fogalomtár

Tárgyi emlékek építészeti alkotások berendezési tárgyak, taneszközök piktografikus alkotások, képgyűjtemény divat gyermekjátékok Szóbeli források oral history népdalok, népköltészet film

A források lelőhelyei Levéltárak: Magyar Országos Levéltár: www.natarch.hu; országos, megyei, egyházi Könyvtárak: Országos Széchényi Könyvtár: www.oszk.hu, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Országgyűlési Könyvtár, Országos Pedagógiai Könyvtári és Múzeum: www.opkm.hu Virtuális könyvtárak: www.mek.iif.hu Múzeumok, képtárak, művészeti gyűjtemények Hang- és filmtárak

Felhasznált irodalom Kéri Katalin: Bevezetés a neveléstörténeti kutatások módszereibe. Műszaki Kiadó, Budapest, 2001. Németh András – Szabolcs Éva: A neveléstörténeti kutatások főbb nemzetközi tendenciái, új kutatási módszerei és eredményei – in: Báthory zoltán – Falus Iván szerk.: Tanulmányok a neveléstudomány köréből- Osiris, 2001. 46-76. Géczi János: A neveléstudomány történeti dimenziói – Új Pedagógiai Szemle 2002/2. 70-78.