II./2. Közösségi munka Kunbábony, Civil Kollégium Képzési Központ április május

A közösség funkciói Roland L. Warren (1957,1963) szerint ha a közösség valóban létezik, akkor annak az azonos földrajzi elhelyezkedésben, amely a fizikai és lelki biztonságot otthonként nyújtja, az alábbi öt funkciónak kell megfelelnie:  szocializáció  gazdasági boldogulás  társadalmi részvétel  társadalmi kontroll  kölcsönös támogatás

A közösség funkciói A szocializáció, melyen keresztül a közösség bizonyos értékek olt tagjaiba, olyanokat, amelyek a leginkább az adott kultúrában érvényesek. A gazdasági boldogulás: a közösség biztosítja tagjainak a megélhetést. A társadalmi részvétel. A közösségben biztosítja tagjai számára a társasági, társadalmi élet lehetőségét, a jogok és kötelességek gyakorlását. A társadalmi kontroll is a közösség funkciója. A kontroll alapját a közösség értékei és normái jelentik, valamint a köz ügyei iránti elkötelezettség és felelősség. A kölcsönös támogatás, s az ahhoz vezető együttműködés, mely folyamat segítségével a közösség tagjai megvalósítják azokat a feladatokat, amelyek túl nagyok, vagy túl sürgősek ahhoz, hogy egy egyedülálló személy kezelni tudja.

A közösség funkciói „Bár mindegyikük fontos a lokalitás szempontjából, ezek nem feltétlenül olyan funkciók, amelyek felett a közösség kizárólagos felelősséggel vagy hatalommal bír. Épp ellenkezőleg: ahhoz, hogy a közösség e funkciókat közösségi szinten ellássa, a társadalmi szerveződésben szoros kötéseknek kell jelen lenniük a helyi alapú egységek, pl. vállalkozások, iskolai vezető testületek, önkéntes szervezetek és szociális rendszerek között, amelyek jócskán túlmutatnak az adott közösség határain… Azt sem mondjuk …, hogy ezeket a funkciókat nem láthatják el másfajta társadalmi rendszerek, pl. informális csoportok, formális szervezetek, vagy egész társadalmak. A közösségnek azonban az egyik fő jellemzője éppen az, hogy e funkciókat a lokalitás szintjén szervezi meg.” (Warren, 1963)

A közösségfejlesztési folyamat  új mozgások létrehozása  a helyzet feltárása  a közösség véleményének, késztetéseinek és cselekvési potenciáljának feltárása és a problémák mellérendelése  a feladatok közös rangsorolása, a problémamegoldó folyamatok tervezése, a cselekvési terv és az önsegítő projektek készítése  intézményépítés  partnerek  koordinálás

A közösségfejlesztési folyamat Varga szerint a fejlődés tulajdonképpen egy mozgásokkal teli közegben valósul meg. A fejlesztői munka első fázisában tehát először is új mozgásokat kell létrehoznunk. Ez elsősorban a lakosság és szervezeteinek bevonását jelenti: az érintett körzet megszervezését, a kapcsolatfelvételt, majd a kommunikáció kereteinek kialakítását. A folyamatot kezdeményező közösségfejlesztő(k) főbb szerepei: kezdeményező, bátorító, ösztönző, interjú készítő, nyilvános beszélgetéseket facilitáló, a folyamat kibontakozását módszertanilag segítő szakember. (Baldock 1974, Biddle 1957)

A közösségfejlesztési folyamat A második fázis (ez persze történhet egyidejűleg is az első fázissal) az adott terület mintegy lefényképezése, a helyzet feltárása. Ezt a fázist hívjuk társadalmi-gazdasági diagnózisnak, de olyannak, amelynek felállításában a közösség nem-szakember tagjai is aktív szerepet vállalnak, hiszen e tudást elsősorban nekik kell birtokba venniük. A legfontosabb a közösség önmagáról való tudásának feltárása és a problémák azonosítása, de fontosak a helytörténeti, településszociológiai, statisztika, valamint a szakterületi és fejlesztési anyagok feltárása, s e tudás közösségi használatba vétele is. Szerepek: katalizáló, koordináló, támogató, megerősítő, szakértő.

A közösségfejlesztési folyamat A harmadik fázis a közösség véleményének, késztetéseinek és cselekvési potenciáljának feltárása és a problémák mellé rendelése. Itt az a lényeg, hogy ezt a folyamatot nem a fejlesztő, hanem – szükség esetén, az ő segítségével - a közösség maga végzi. Szerepek: módszertani szakértő, szervező.

A közösségfejlesztési folyamat A negyedik fázis a feltáruló feladatok közös rangsorolása, a problémamegoldó folyamatok tervezése, a cselekvési terv és az önsegítő projektek készítése. Fejlesztői szerepek ebben a fázisban: elemző, tervező, fejlesztő.

A közösségfejlesztési folyamat Ötödik fázis: Intézményépítés, új szervezetek életre segítése a helyi közösségben, új közösségi szervezetek megalakulása, képzések, a cselekvéshez szükséges attitűd kialakítása és a technikák elsajátítása, különböző helyi tevékenységek (projektek) beindulása, információs rendszer kialakítása, a nyilvánosság fórumainak létrehozása. A nyilvánosság érdeklődésének felkeltése, PR tevékenység. Az önszervező folyamatok életben tartása, segítése. Szerepek: tanácsadó, módszertani szakember, képző, szakértő.

A közösségfejlesztési folyamat A hatodik fázis a belső és külső partnerek megkeresése és aktivizálása: kapcsolatszervezés, hálózatépítés a helyi, országos és nemzetközi szervezetek között, konfliktuskezelés, érdekérvényesítés. Szerepek: kapcsolatszervező, hálózatépítő, konfliktuskezelő, tárgyaló, agitátor, „ügynök”, „ügyvéd”, megbízásos tárgyalófél („követ”), stb.

A közösségfejlesztési folyamat A hetedik fázis a szerteágazóvá vált munka koordinálása, az esetleg elakadó megvalósítások továbblendítése, a megvalósult folyamatok értékelésének és a továbblépés tervezésének segítése, szakmai segítségnyújtás a lokális társadalomfejlesztés szellemi infrastruktúrájának megteremtésében, a döntéshozók és a jogalkotás befolyásolása. Szerepek: koordináló, facilitáló, lobbizó, érdekképviselő, tanácsadó, stb.

Interjú közösségfejlesztésben Aktivizáló interjú funkciói: kapcsolatfelvétel, bizalomépítés, részvételre mozgósítás, közösségi hálózatépítés A helyi közérzetre kérdez rá a helyi véleményformálók körében. - Mit jelent az Ön számára itt élni? (Mi a jó az itteni életben? Mi a rossz?) - Min kellene változtatni és hogyan? - Ön mivel járulna hozzá a változásokhoz? Az első kérdés a helyi identitás tartalmára kérdez, a második a fejlesztési elképzeléseket veszi számba, a harmadik pedig a cselekvési kapacitást.

A közösségi munka indikátorai (Hallgató és Vercseg) Az elért eredmény megfelel-e a közösségi munka alapelveinek (közösség és részvétel), erősítette-e a folyamat a közjót, a közösségiséget, a civil társadalmat? Ha igen, mennyiben járult hozzá a következőkhöz? - csoportok és hálózatok fejlődése - egyének fejlődése - önkormányzás - foglakoztatás fejlődése - környezeti fejlődés - a közösség egészségének fejlődése - a szociális helyzet és a szolgáltatások fejlődése.

Esetkezelés és közösségi munka Az egyéni esetmunka és a települési szintű közösségfejlesztés között egy egységes ív húzható, amelynek Peter Baldock szerint öt fázisa van: 1. minden szociális esetkezelő azonnal bekapcsolódik a közösségi munkába, amint a tisztán tanácsadói szerep helyett másokat is megpróbál bevonni a kliensének való segítségnyújtásba 2. további embercsoportok bevonása a gondozói tevékenységbe önkéntes csoportok, vagy olyan struktúrák létrehozásával, amelyeknek célja az intézmények közötti további kapcsolatok kialakítása 3. olyan csoportvállalkozások beindítása, amelyekben a klienseknek lehetőségük van egymás segítésére 4. olyan csoporttevékenység útján tud segítséget nyújtani, amelyben a kliensek némelyike is részt vesz más olyan emberekkel együtt, akik nem kliensek, de akikkel azonos problémáik és lehetőségeik vannak 5. „tiszta” közösségi munka, vagyis amikor az, hogy közös tevékenység révén segítséget nyújtunk a kontakt populációnak, nem feltétlenül függ össze az esetkezelő szolgálat működésével

Szakmaköziség 1. Ahol a problémák állandóan ugyanazok. 2. Ahol a problémák általában bonyolultak, összetettek. 3. Ahol a problémák megoldására több, pótlólagos erőforrás bevonására van szükség. 4. Ahol olyan a probléma, hogy valószínűleg egyetlen szakma sem tudna magában megoldást nyújtani rá. 5. Ahol a probléma természete azt sugallja, hogy az interprofesszionális hozzáállás hatékonyabb lehet, mint az egyetlen szakma által nyújtott megoldás. 6. Ahol már van létező példa arra, hogy interprofesszionálisan dolgoztak együtt korábban.

A képessé tétel folyamata - Kifejezni (kifejteni) a „saját” nézőpontunkat (individuális szint); - Megformálni a „mi” igazságunkat (a csoport szintje); - Tárgyalni/megegyezni „másokkal” (a közösségi megmozdulás szintje). enablement / empowerment

A képessé tétel folyamata Hatások a következő területeken: - Pszichológiai (pl. növekvő bizalom/önbizalom, jártaságok és tudás szerzése); - Társadalmi (pl. egy sokszínűbb és toleránsabb kultúra ösztönzése, amely szembehelyezkedik az előítéletekkel és a diszkriminációval); - Gazdasági (pl. az erőforrások újraelosztása, vagy a munka, a pénz megvonása; bérlők, vagy munkások sztrájkjai); - Politikai (pl. az irányelvek megváltozása, fokozott képviselet vagy konzultáció, a döntéshozáshoz és információkhoz való hozzáférés). Ezek alapján látható, hogy a képessé tétel nem értelmezhető gazdasági és politikai sík nélkül, és nem teljes akkor, ha megáll egy bizonyos szinten, akár az egyén, akár a csoport szintjén, vagy ha nem indukál változásokat a fent említett területek mindegyikén.” (Lakatos 2009)

Önbemutatás és közösségi identitás Minden fejlesztés fontos előfeltétele a saját helyzet megértése, meghatározása – kik vagyunk, hogyan kerültünk ilyen helyzetbe, mások is vannak-e ilyen helyzetben, ki(k), mi a felelős ezért és hogy lehet ebből kikerülni? Mit tudunk mi magunk is megtenni azért, hogy a helyzetünk, a gyerekeink helyzete megváltozzon?

Kirekesztettek közössége A kirekesztéssel sújtott közösségek jellemzői (Paul Henderson) - elnyomottság érzése - szegénység és munkanélküliség - a konfliktusok magas szintje - az elszigeteltség érzése - a létbizonytalanság, a kiterjedt bűnözés és a bűnözéstől való félelem - szegényes lehetőségek - alulfinanszírozott és megbízhatatlan közösségi szolgáltatások Ugyanakkor - találékonyság - informális hálózatok és társadalmi kötődések - kölcsönös segítségnyújtás - sokszínűség

Kirekesztettek közössége Sok hátrányos közösségre jellemző az elnyomottság érzése. Ez kétségkívül igaz az olyan etnikai kisebbségekre, mint pl. a romák, akik gyakran szembesülnek kirekesztő gyakorlattal. Olyan vidéki közösségekre is áll azonban e tétel, amelyeket az állami intézmények évek óta hanyagolnak, s amelyek vagy földrajzi értelemben elszigeteltek, vagy még mindig az ipari hanyatlással együtt járó szegénységgel és zavarodottsággal küzdenek – pl. Nagy-Britanniában, Belgiumban, Franciaországban vagy Magyarországon.

Kirekesztettek közössége Szegénység és munkanélküliség. Ez két olyan kérdés, amely sokakat érint a hátrányos helyzetű közösségekben. A különböző országok között meglehetősen nagy eltérések tapasztalhatóak ezen a téren. A szegénységi ráta például Csehországban 8%, míg Észtországban 18%. Mindazonáltal leginkább a szegénység és a munkanélküliség magas koncentrációja az, ami igazán fontos a közösségfejlesztés és társadalmi kirekesztés megértése szempontjából. Az elhanyagolt önkormányzati lakótelepek, belvárosi területek és elszigetelt vidéki közösségek tapasztalják meg leginkább ezeket a problémákat.

Kirekesztettek közössége A konfliktusok magas szintje. Ez különösen a sűrűn lakott területeken és azokban a közösségekben nyilvánvaló, amelyekben minimális a kapcsolat és a megértés a különböző kultúrák, vallások és etnikai csoportok között. A lepusztult környezet csak súlyosbítja a konfliktusokat: rosszul karbantartott lakótömbök, a közbiztonság hiánya, nyílt drogterjesztés, vandalizmus és graffiti. Ám a konfliktus burkoltabb formái más közösségekben is jelen lehetnek, például olyan vidéki közösségekben, ahol a meglehetősen jól eleresztett újonnan érkezettek nem integrálódnak kellőképpen a régebben ott élők társadalmába.

Kirekesztettek közössége A közösségfejlesztés által megcélzott közösségek közül sokakat érint az elszigeteltség érzése. Mindez gyakran az állami intézmények gondatlanságára vezethető vissza, ami azt az érzést keltheti a helyi lakosokban, hogy az állami intézmények úgysem tartják be az ígéreteiket – tehát semmi sem működik.

Kirekesztettek közössége A leginkább kirekesztett közösségekre jellemző a létbizonytalanság, a kiterjedt bűnözés és a bűnözéstől való félelem. Ez inkább a belvárosi szomszédságokról és lakótelepekről mondható el, a vidéki közösségekről ritkábban.

Kirekesztettek közössége Szegényes lehetőségek – pl. a jó minőségű játszóterek és közösségi létesítmények hiánya. Alulfinanszírozott és megbízhatatlan közösségi szolgáltatások – pl. túl kevés szociális munkás, ifjúsági munkás vagy egészségügyi alkalmazott.

Kirekesztettek közössége Találékonyság: képesség az önsegítés egyéni és kollektív módon való megvalósítására, pl. vállalkozások kialakítása esetén. Informális hálózatok és társadalmi kötődések, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy eredményesen lépjenek fel a közösségi küzdőtereken. Ebből a szempontból különösen fontos a nők szerepe. Kölcsönös segítségnyújtás – az emberek a közösségben való együttélés természetes részeként segítik egymást. Ez különösen bizonyos vidéki közösségekben szembetűnő. Sokszínűség – a sokszínű, multikulturális közösségek pozitív aspektusai, és az ebből fakadó gazdagság. Ezzel szemben találjuk a „jól eleresztettek” közösségeit, amelyek nehezen lépnek kapcsolatba a tőlük különböző emberek közösségeivel.