dr. Arapovics Mária 2011. október A felnőttek tanulása dr. Arapovics Mária 2011. október

Vázlat A megismerési folyamat Motiváció Tanulási és tanítási stílusok Módszerek

A megismerési (kognitív) folyamat alapjai az érzékelés az észlelés a figyelem az emlékezés a képzelet a gondolkodás

a) Érzékelés Látás Hallás Szaglás Ízlelés bőrérzékletek: tapintás, hőmérséklet–érzékelés, fájdalom–érzékelés testérzékletek.

b) Az észlelés funkciói, észlelési képességek a tárgyak elkülönítése, kiemelése (pl. alak–háttér észlelés) tárgyak, dolgok térbeli helyzetének észlelése (hol van, milyen távolságra van) tárgyak, ingerek felismerése (pl. formaészlelés előzetes ismeretek, tapasztalatok, azaz a sémák előhívása) vagy állandóságok észlelése (pl. világosság, alak, szín, nagyság, hely).

c) A figyelem A figyelem lehetőséget biztosít a felénk áramló ingerhalmaz szelektálására, az információk felvételére és feldolgozására: tudatunk egy meghatározott tárgyra vagy jelenségre való irányulására.

C)A figyelem – a figyelem terjedelme (hány dologra tudok egy pillanatban figyelni?), – a figyelem tartóssága (mennyi ideig tudjuk lekötni magunkat valamely dologgal?), – a figyelem megoszlása (tudunk–e párhuzamosan két vagy több tevékenységet is folytatni?), – s a figyelem átvitele. Az érdeklődés szerepe jelentős a tanulási folyamatban .

A felnőttkori érdeklődés jellemzői Határozott profil Hajlamához legközelebb eső életterületek felé fordulás Sokrétű befogadóképesség, nyitottság Az érdeklődés a transzfer segítségével fokozatosan szélesíthető Az élethelyzetek változása, az életben a felnőttre váró követelmények hatására észreveszi a hiányosságokat, s egy–egy területen elmélyült tudás megszerzésére törekszik.

d) Az emlékezés sajátosságai A bevésés gyorsasága a megőrzés tartóssága Mechanikus emlékezés ha a megjegyzésre szánt ismeretanyag résztényezői között nincs, vagy nem látjuk az értelmes összefüggést. Gondolati emlékezés ha az ismeretanyag összefüggésekre épül, és az elsajátítás ezen összefüggések mentén történik. Asszociáció kapcsolat az emlékezeti tartalmak felidézésekor

d) A gondolkodás A gondolkodás aktivitása, önállósága és tudatos irányítottsága szerint Asszociatív megértő és problémamegoldó gondolkodás.

Motiváció A motiváció azoknak a késztetéseknek a gyűjtőfogalma, amelyek cselekvésre indítanak. Erősebb késztetés - nagyobb cselekvési készséggel párosul.

A motiváció folyamata Szükségletek Késztetés a szükségletek 17 Szükségletek Késztetés a szükségletek kielégítésére Motivált magatartás

Motiváció Külső motiváció külső jutalmazás / jutalom ez a fajta külső motiváció rövid ideig tart. A siker utáni vágy (hírnév, pénz, stb.) vagy a negatív következményektől való félelem megerősíti az akaraterőt. Hasznosságra törekvés Belső motiváció belső „jólét” érzése Egy cselekvés végrehajtása már önmagában is jutalomnak tekinthető. Az emberi agy megjutalmazza saját magát a teljesítményért azzal, hogy fokozott boldogságérzetet teremt.

Abraham Maslow Önmegvalósítás Megbecsülés szükséglete Társas szükséglet Biztonsági szükséglet Fiziológiai szükséglet

Edward Lee Thorndike A felnőttek tanulási motivációjának legfőbb elve: a tanulás sikere külső megerősítés, elismerés hatására a tanulás öröméhez vezet, ami fokozza az önbizalmat, megnöveli a tanulás iránti érdeklődést.

Thorndike hatástörvénye megerősítés  eredmény   erősebb motiváció a tanulás öröme   magasabb igénynívó  nagyobb önbizalom

Motiváció típusai Egzisztenciális: munkával kapcsolatos, akkor ösztönzik az embert tanulásra, ha munkahelyét meg akarja tartani, előbbre kíván lépni vagy új munkahelyre szeretne menni. A magasabb iskolai végzettségűek sokkal motiváltabbak alacsonyan képzett társaiknál, ők lesznek a képzések, továbbképzések állandó résztvevői.

Presztízs motívumok 2. Presztízs motívumok: a közvetlen környezet ösztönzése, család, munkahely, baráti környezet hatása. az egyén be akarja bizonyítani önmagának is, hogy még képes tanulni, új ismereteket megszerezni, segít aktívan tartani értelmi képességét kapcsolattartás másokkal, a magányosság elkerülése.

Érdeklődési motívumok 3. Érdeklődés, probléma megoldása, élethelyzetből adódó kíváncsiság a tanulás kiváltó oka. Jellemzően a már inaktívaknál fordul elő, egészségügyi, szociális, korábbi foglalkozással összefüggő, családi élethelyzetből fakadó problémák megoldása érdekében történő tanulás.

A TANULÁSI MOTÍVUMOKAT NÖVELŐ TÉNYEZŐK Siker, elsősorban külső elismerés, tanárok, csoporttársak elvárásainak való megfelelés Sikert növelő tényező a jó érdemjegy. (gyerekek, unokák) Önbizalom. Az életkorral növekvő mértékben fordul elő a képzés kezdetén az önbizalom hiánya. A tanulmányaikat idő előtt befejezők jelentős része az első kudarcok hatására dönt a kimaradás mellett.

A TANULÁSI MOTÍVUMOKAT NÖVELŐ TÉNYEZŐK Tanulás iránti érdeklődés. Ez a képzés első harmadában különösen nehéz, hisz ekkor még alapvetően elméleti ismeretek oktatása folyik. A második harmadtól dominánssá válik a gyakorlati tantárgyak aránya, itt már fel tudják használni munkahelyi vagy más területen szerzett tapasztalataikat. A gyakorlatban azonnal alkalmazható, praktikus ismeretek növelik az érdeklődést. A környezet támogatása

Tanulást gátló tényezők Ha a résztvevő felnőttek nem látják célját vagy értelmét a képzésnek, nem érzik hasznosíthatónak, alkalmazhatónak, praktikusnak a célt. Ha a tanulásszervezők az életkörülményeikre nincsenek tekintettel (pl. időbeosztás, család, lakóhely távolsága, szabadidő). Ha a tanulás eredményeiről nincs gyors visszacsatolás. Ha kisiskolás módszereket tapasztalnak a résztvevők, ha nem kezelik őket felnőttként. Ha rossz a környezet, kényelmetlenek a tárgyi feltételek. Nem megfelelőek az oktatók, az oktatás szervezői. Ha rossz a csoportlégkör Ha nem építenek a résztvevők meglévő tapasztalataira

Tanulási környezet meghatározói környezeti tényezők (hőmérséklet, fény, zaj, zsúfoltság stb.) fiziológiai és érzelmi állapot, motiváció (egészség, pihentség, zaklatottság, érdektelenség stb.) szociális környezet (társak, csoport) fizikai, perceptuális jellegű tanulási tényezők (auditív, vizuális, mozgásos stb. ingerek) pszichológiai tényezők, ezen belül a személyiség jellemzői és a kognitív (megismerési) stílus.

Tanulási stílusok

Witkin (1950) – érzékszervi döntések a)Területtől függő b)területtől független

A megismerési stílusok oktatási vonatkozásai– Hogyan tanulnak a tanulók? Területtől függő Külső megerősítés segít Közvetítő alkalmazása,kívülről biztosított struktúra Fogalmak megtanulásánál azonosítási pontokra koncentrálnak Jobbak a társadalomtudományi területek megtanulásában Területtől független Inkább belső motiváció jellemzően rendszert teremtenek Tesztelés, azonosítási pontok végigpróbálása Segítségre szorulnak társ.tud anyag elsajátíásában

A megismerési stílusok oktatási vonatkozásai– Hogyan tanítanak a tanárok? Területtől függő Előnyben:megbeszélés módszere, tanulókkal kölcsönhatás Kerüli a negatív visszacsatolást és az értékelést Területtől független Előnyben:előadások, felfedezések, személytelenebb Hangsúlyozza a hibák kijavítását, negatív értékelést

A megismerési stílusok oktatási vonatkozásai– Oktatás és életpálya-tervezés Területtől függő Szociális készségek igénylő interperszonális területek (ált.isk.oktatás,szociáltud. rehab. tanácsadás, szoc.gond Az embert hangsúlyozó szakosodás (klinikai pszich, szociál.tud oktatása) Határozatlanabbak a szakterület választásában, Szaktárgyak: nem személytelen és kognitív területről választják Területtől független Analitikus és nem személyhez kötött területek (fizikai, bio.tud,mérnöki, műszaki) Személytelen és megismerési készségeket követelő szakosodás (kisérleti pszicho, sebészeti betegápol, term.tud oktatás) Szakmai pályatervezés, érdeklődésük speciálisabb, szaktárgyak: nem személyes és nem szociális területről választják

Kolb és Fry (1975) - tapasztalati tanulás Tapasztalati tanulási modell Konkrét élmény A fogalmak vonatkozásainak kipróbálása új helyzetben Észlelések megfontolások Elvont fogalmak és általánosítások megfogalmazása

Kolb és Fry tanulási stílusai Akkomodátor Konkrét tapasztalat+ Aktív kísérletezés Konvergáló Absztrakt fogalomalkotás+ Divergáló Konkrét tapasztalat+ Elmélkedő megfigyelés Asszimilátor Absztrakt fogalomalkotás+

Konvergáló Erős a gondolatok gyakorlati alkalmazásában Jól szerepel, ha csak egy helyes válasz létezik (pl.IQ-teszt) A hipotetikus-deduktív gondolkodást specifikus problémákra tudja koncentrálni Emóciómentes, jobban szeret dolgokkal foglalkozni, mint emberekkel Szűk érdeklődési kör, fizikai tudományokon belüli szakosodás Sok mérnökre jellemző

Divergáló Nagy képzelőerő Jó a tervek kialakításában és abban, h. különböző szempontból lássa a dolgokat Érdeklik az emberek Széles kulturális érdeklődés Művészetekre szakosodik A humán tárgyakkal foglalkozó és a bölcsészettudományi hátterű emberekre jellemző

Asszimilátor Erős készség az elméleti modellek megalkotására Kitűnik az induktív okfejtésben Inkább az absztrakt fogalmak foglalkoztatják, mint az emberek – nem sokat törődik az elméletek gyakorlati alkalmazásával Az alaptudományok és a matematika iránt vonzódik Gyakran dolgozik a kutató- és tervező részlegekben

Akkomodátor (Alkalmazkodó) A dolgok elvégzése az erősebb oldala Inkább vállalja a kockázatot Jó teljesítményt nyújt, amikor gyorsan kell alkalmazkodni a közvetlen körülményekhez Intuitív módon oldja meg a problémákat Számít a másoktól származó információkra Gyakran található meg tevékenység-orientált foglalkozásokban (marketing, kereskedelem)

A tanulás (információfeldolgozás) Kolb féle modellje Konkrét tapasztalatok szerzése Érzékelés Alkalmazkodó tanulási stílus Divergens tanulási stílus Tapasztalatgyűjtés A fogalmak aktív alkalmazása új szituációban A tapasztalatok visszatükröződése Konvergens tanulási stílus Asszimiláló tanulási stílus Megfigyelés Elvont fogalmak alkotása (általánosítása) Gondolkodás

A preferált érzékelési típuson alapuló tanulási stílusok Modality Preference Inventory Vizuális típus Auditív típus Gondolkodási közeg: kép, ábra Gondolkodási közeg: verbális, szöveg Kinesztetikus típus Gondolkodási közeg: mozgásos, videó, animáció

Tanulási stílusok auditív vizuális mozgásos társas egyéni impulzív reflektív mechanikus

Didaktika – oktatói szerepek Az oktatás (tanítás-tanulás) elméletével és gyakorlatával foglalkozó tudomány, a nevelés része, irányított tanulás útján történő személyiségfejlesztés Főbb kérdéskörei: Miért? Mit? Hogyan? Ki? Kit? Hol? Mivel?

Tanulási paradigma Résztvevőközpontúság Tanítás Tanulás Tapasztalatok Kompetenciaalapúság, problémaközpontúság Módszertudatosság Érzelmek és a tanulás:élményközpontúság (kalandpedagógia, múzeumandragógia)

Az érzelmek/ élmények a tanulásban Csíkszentmihályi Mihály 1998.

Szakirodalom Atkinson, R.L., R.C. Atkinson, E.E. Smith, D.J. Bem és S. Nolen-Hoeksema: Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó, 1999, második, javított, ill. átdolgozott kiadás Bernáth László- Révész György (1995) A pszichológia alapjai, Tertia, Budapest Kálmán Anikó (2008) A felnőttkori tanulás sajátosságairól. In: Benedek András – Lada László (szerk.) (2008) Tanulás életen át /TéT/ Magyarországon. Tempus Közalapítvány, Budapest. 126-152. o. Maróti Andor (2005) Tanulmányok és előadások a felnőttek képzéséről. Nyitott Könyv, Budapest. Tanár-továbbképzési Füzetek (2008): Benedek András – Koltai Dénes- Szekeres Tamás- Vass László, (szerk.) NSZFI Andragógiai szöveggyűjtemény II. szerk. Maróti Andor, Nemzeti Tankönyvkiadó Zrinszky László (2005) A felnőttképzés tudománya, Bevezetés az andragógiába.OKKER, Budapest. Felnőttoktató (2009) szerk. Henczi Lajos. Nemzeti Tankönyvkiadó.

Köszönöm a figyelmet! arapovics.maria@ppk.elte.hu