A 4 messiási csoda Dr. Arnold G. Fruchtenbaum Az ősi izraelita rabbik a csodákat két csoportba sorolták: 1. Az első csoportba tartozókat bárki végre tudta hajtani, akinek Isten Szelleme erre hatalmat adott. 2. A csodák második csoportját „messiási csodáknak” nevezték, amelyeket csak a Messiás tud megtenni. Jézus Krisztus mindkét csoportba tartozó csodákat tett. Valahányszor az Úr Jézus messiási csodát tett, a reakció más volt, mint a többi esetben.

A 4 messiási csoda 1. Leprás meggyógyítása 2. Néma démon kiűzése 3. Vakon született ember meggyógyítása 4. Négy napja halott feltámasztása

A Messiás személyének kivizsgálása A Szanhedrin (Nagytanács) törvénye szerint, ha megindult egy messiási mozgalom, akkor azt ki kellett vizsgálni két fokozatban. Az első fokozat volt a „megfigyelés”. Küldöttséget szerveztek, hogy az vizsgálja ki az ügyet, de pusztán megfigyelés útján. Meg kellett figyelniük, ami elhangzott, amit az illető tett és tanított. Ekkor még nem volt szabad kérdést feltenniük, vagy kifogást emelniük. Ha a mozgalmat jelentéktelennek tartották, akkor nem foglalkoztak tovább vele.

A Messiás személyének kivizsgálása Ha úgy látták, hogy jelentős dologról van szó, akkor következett a vizsgálat második fokozata, amelyet „kikérdezésnek” neveztek. Ezen a fokon kikérdezték az illetőt vagy a mozgalom tagjait. Ez alkalommal kérdéseket tettek fel és kifogásokat emeltek, hogy megállapítsák: igényeiket el kell fogadni, vagy el kell vetni. A leprás meggyógyításának esetében Lukács az első fokozatot, a „megfigyelést” jegyzi fel.

A Messiás személyének kivizsgálása A zsidó vezetők megfigyelték tehát, hogy a názáreti Jézus azt állítja, joga van megbocsátani a bűnöket. Ezért vagy istenkáromló, vagy messiási személy. Nyilvánvaló tehát, hogy ezt látva és hallva a zsidó vezetők vissza fognak térni Jeruzsálembe, és bejelentik, hogy az Úr Jézus mozgalma jelentős. Ez után az esemény után elkezdődött a Szanhedrin vizsgálatának második lépcsőfoka, a „kikérdezés”. Az Úr Jézust, amerre csak ment, a farizeusok követték, és többé már nem maradtak némák. Kérdéseket és ellenvetéseket tettek fel neki. Alapot kerestek arra, hogy elutasítsák, vagy elfogadják messiási igényeit.

2. A néma démon kiűzése Máté 12, 22-37 Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. Az egész sokaság elcsodálkozott ezen, és ezt mondta: „Csak nem ez a Dávid Fia?” A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, kijelentették: „Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével.” Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa? És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok! Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert?

Máté 12, 22-37. (folytatás) Akkor azonban kirabolhatja a házát. Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol.” „Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg. Még ha valaki az Emberfia ellen szól, annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.” „Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát. Viperák fajzata! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.”

A néma démon kiűzése A Máté 12,22 szerint az Úr Jézus kiűzött egy démont, amely a megszállott embert megvakította és megnémította. A démonok kiűzése akkoriban egyáltalán nem volt szokatlan a zsidók világában. Még a farizeusok, a rabbik és követőik is ki tudtak űzni démonokat. De a farizeusi judaizmusban a démonok kiűzésének sajátos rituáléja volt, amely három fokozatot tartalmazott: Először az ördögűzőnek kapcsolatba kellett kerülnie a démonnal, mert amikor a démon beszél, akkor annak az embernek a beszélőszerveit használja, akit megszállt. Másodszor, a démonnal való beszélgetés során meg kell tudni a démon nevét. Harmadszor, ennek a névnek a használatával tudták kiűzni a démont. Voltak alkalmak, amikor az Úr Jézus ezt a zsidó módszert alkalmazta, például a Márk 5-ben, ahol a gadarai megszállottból űzte ki az ördögöket.

A néma démon kiűzése Volt azonban egyfajta démon, amellyel szemben a zsidó módszer tehetetlen volt, éspedig amikor a démon megnémította a megszállt embert, ezért az nem tudott beszélni. És mivel nem tudott beszélni, semmiképpen nem lehetett kapcsolatot teremteni ezzel a démonnal, megtudva a nevét. Tehát a judaizmus keretei között lehetetlen volt kiűzni a néma démont. Azonban a rabbik tanítása szerint, ha majd eljön a Messiás, neki lesz hatalma arra, hogy az ilyen démont is kiűzze.

A néma démon kiűzése A Máté 12, 22 szerint az Úr Jézus pontosan ilyen démont űzött ki; a 23. vers szerint, pedig pontosan az volt a csoda célja, hogy az egész sokaság elcsodálkozzon, és ezt messiási csodának mondja: „Csak nem ez a Dávid Fia?” Csak nem ez a zsidók Messiása? Soha nem tették fel ezt a kérdést, amikor az Úr Jézus másfajta démonokat űzött ki. Most azonban, amikor néma démont űzött ki, feltették a kérdést, mert a rabbik tanításából tudták, hogy ez messiási csoda volt. Csakhogy a zsidó tömegek mindig hajlamosak voltak a vezetők követésére. Az újszövetségi időkben, mivel a farizeusi judaizmus népszerű volt a tömegek között, ez a vezetőkövetés nagyon erősen jellemezte őket. Így tehát, még ha meg is kérdezték: „Csak nem ez a zsidók Messiása?” – a kérdést nem voltak hajlandók önmaguk eldönteni. A vezetőiktől várták a döntést.

Kétféleképpen dönthettek: A zsidók válasza A második messiási csoda és a zsidó tömegek kérdezősködésének a fényében a zsidó vezetők rájöttek, hogy nyilvánosságra kell hozniuk végleges döntésüket, Jézus Krisztus messiási igényeivel kapcsolatban. Kétféleképpen dönthettek: 1. Kijelenthették volna a bizonyítékok fényében, hogy Ő a Messiás. 2. A másik lehetőségük, hogy elutasítják Jézus Krisztus messiási igényét. De ha ezt választják, akkor meg kell magyarázniuk, hogy tudta az Úr Jézus mégis végrehajtani azokat a csodákat, amelyekről azt tanították, hogy csak a Messiás tudja majd megtenni.

A zsidók válasza A farizeusok a második lehetőséget választották, és elutasították Jézus messiási igényét. A magyarázatuk pedig az volt, hogy az Úr Jézust magát is démonoktól – mégpedig magától Belzebubtól (a legyek ura), a démonok fejedelmétől – megszállottnak mondták. Tehát nem Ő a Messiás, hiszen maga is démonoktól megszállott. Míg az első messiási csodára az volt a reakciójuk, hogy elkezdték a vizsgálódást, a második messiási csodára az, hogy elutasították az Úr Jézus messiási igényét. Izráel vezetőinek ez a cselekedete készítette elő a zsidók véres történetét a következő 2000 évre.

Az ítélet Jézus Krisztus kétféleképpen reagált. a) Az elsőben védte magát, négy dolog elmondásával 1. Minden ország, város vagy ház, amely meghasonlik önmagával, elpusztul. Ha a Sátán a Sátánt űzi ki, meghasonlott önmagával. 2. Ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok. 3. Ha én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor elérkezett hozzátok az Isten országa. 4. Hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor azonban kirabolhatja a házát.

Az ítélet b) A második reagálása ítélet volt. Jézus azt mondta, hogy ez a nemzedék megbocsáthatatlan bűnben vétkes, mégpedig a Szent Lélek káromlásában. Az ítélet tehát ki lett mondva e fölött a nemzedék fölött, és ezt az ítéletet semmiféleképpen nem lehetett enyhíteni. Ez bekövetkezett 40 évvel később, Kr. u. 70-ben Jeruzsálem és a templom lerombolásával.

Változás Krisztus szolgálatában A Máté 12,38-45-ben megtaláljuk a farizeusok válaszát és Jézus Krisztus viszontválaszát. A farizeusok megismétlik támadásukat, és újabb jelet kívánnak Jézustól, mintha már nem bizonyította volna be hitelesen messiási voltát. Ezért Jézus a farizeusoknak azt mondta, nem kapnak több jelet, kivéve egyet: Jónás jelét, amely a feltámadás jele. Teljességgel igaz, hogy az Úr Jézus ez után az esemény után is tett csodákat, de csodáinak célja megváltozott. Többé nem arra törekedett, hogy azok jelek legyenek Izráel számára, hogy döntésre juthassanak Jézus Krisztus messiási igényével kapcsolatban. Ezek után csodáinak célja az volt, hogy felkészítse 12 tanítványát arra a munkára, amely rájuk várt éppen ennek az elutasításnak következtében.

Az első változás, amint korábban utaltunk rá, csodáinak célját érintette. A második változás azokat az embereket illette, akikkel a csodákat tette. Eddig valahányszor az Úr Jézus csodát tett, a tömegek javára tette anélkül, hogy először hitet kívánt volna tőlük. Mostantól kezdve azonban csak az egyének javára és szükségük szerint tett csodát, és megkívánta tőlük azt, hogy higgyenek. Eddig valahányszor meggyógyított valakit, azt mondta neki, hogy menjen, és hirdesse milyen nagydolgot tett vele Isten. Ettől kezdve azonban azt mondta a meggyógyított embernek, hogy ne mondja el senkinek, hogy mit tett vele Isten. A harmadik változás arra az üzenetre vonatkozott, amelyet Ő és tanítványai közvetítettek. Eddig az Úr Jézus és tanítványai bejárták egész Izráel földjét, hirdetve az Ő messiási voltát. Amikor Péter ezt a nagy kijelentést tette a Máté 16,16-ban: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” – Jézus azt mondta neki, ne mondja senkinek, hogy Ő a Messiás, vagyis a Krisztus (20. v.). A negyedik változás tanítási módszerére vonatkozott. Eddig valahányszor tanította a sokaságot, világosan szólt, és meg tudták érteni. Ennek egyik példája a Hegyi Beszéd a Máté 5–7-ben. Ezután viszont valahányszor a sokaságot tanította, azt példázatokban tette. A tanítványai meg is kérdezték tőle: „Miért beszélsz nekik példázatokban?” (Mt 13,10) Az Úr Jézus azt felelte, hogy a példázatok célja az volt, hogy elrejtse az igazságot a sokaság elől: „…mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek” (Mt 13,13).

Változás Krisztus szolgálatában Nehéz megérteni, miért változott meg Jézus Krisztus szolgálata ezen a négy fontos területen, ha nem értjük meg, milyen döntő volt az Úr Jézus messiási voltának elutasítása azon az alapon, hogy Ő démonoktól megszállott. A farizeusok és követőik elegendő világosságot kaptak, de ők elutasították, így több világosságot nem kapnak.

Egy másik néma démon kiűzése Három evangélium jegyzi fel azt az eseményt (Mt 17,14- 20; Mk 9,14-29; Lk 9,37-43), amelyben egy férfi odavitte démonoktól megszállt fiát a tanítványokhoz, de ők képtelenek voltak a démont kiűzni. Mi volt a különleges ebben a problémában? A tanítványok korábban ki tudtak űzni démonokat, miért nem tudták kiűzni ezt a démont is? Azért, mert a néma démon kiűzése, amint az előzőekben láttuk, messiási csoda volt. Amikor a tanítványok nem tudták kiűzni a néma démont, megerősítették azt az állítást, hogy az Úr Jézus a Messiás. De ekkor jött Jézus, és kiűzte ezt a démont is, és újra megtette a második messiási csodát.

Jézus magyarázata a kudarcra Az Úr Jézus elmondta tanítványainak, hogy azért nem tudták kiűzni a néma démont, mert nem a megfelelő módszert használták. Míg a többi démon kiűzhető Jézus Krisztus nevével, a néma démon csak imádság által (eszközével) kényszeríthető távozásra. Amit tanítványainak tenniük kellett volna, az nem a szokásos eljárás volt, amely bevált a többi démon esetében, hanem egyszerűen bízniuk kellett volna Istenben, az Atyában, hogy Ő tegye meg ezt nekik.