FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ÉS ÖKOLÓGIAI LÁBNYOM Nagy lábon élünk? Kistérségek Fejlesztéséért Tudományos Egyesület Trombitás Gábor, trombi@zpok.hu, 70/266-2493

A fenntartható fejlődés olyan fejlődési folyamat (földeké, városoké, üzleteké, társadalmaké stb.), mely „kielégíti a jelen igényeit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét arra, hogy kielégítsék a saját igényeiket” Brundtland-jelentés, 1987, ENSZ

A magyar fenntarthatóság „a fenntartható fejlődés a tágan értelmezett életminőség javulását szolgálja, amely nem szűkíthető le az anyagi jólétre, hanem magában foglalja a környezet minőségét, a demokratikus jogok érvényesülését, a természeti erőforrásokhoz valamint a társadalom nyújtotta szolgáltatásokhoz és intézményekhez való hozzáférést, a teljes testi, lelki egészséget, a szabadidőt, a biztonságot is. A társadalmi jólét a környezetminőség és a társadalmat alkotók életminőségének együttes megnyilvánulása. A természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásnak együtt kell érvényesülnie a jólét elérését, megtartását elősegítő gazdasági fejlődéssel és a társadalmi igazságossággal, esélyegyenlőséggel.” Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia, 2007. június, Magyarország

A fenntartható társadalom A fenntartható társadalom alapvető követelményei: szociális igazságosság, amelynek az alapja a lehetőségekhez való hozzáférés esélyegyenlőségének biztosítása, és a társadalmi terhekből való közös részesedés; az életminőség javítására való törekvés; a természeti erőforrások fenntartó használata, amelynek megvalósításához a társadalom környezet-tudatos és környezet-etikus magatartása szükséges; és a környezetminőség megőrzése.

Mit kíván a fenntarthatóság? A fenntarthatóság biztosítása azt kívánja tőlünk, hogy a jelen és jövő generációk létfeltételeihez szükséges természeti és épített környezet minőségét, értékeit megőrizzük. A fenntartható fejlődés célja mindezek értelmében az emberi társadalom fenntartása. Ebben a feladatban a környezet feltételként jelenik meg, ami azt jelenti, hogy addig a mértékig használhatjuk természetes környezetünk erőforrásait, amíg nem sértjük annak megújulási lehetőségét, azaz eltartó-képességét. A gazdaság a társadalom fenntartásának, és ezen keresztül a környezet használatának eszköze. Ezt az eszközt bölcsen, a társadalom hasznára, a környezet sérelme nélkül kell használnunk. A fenntartható fejlődés célja a növekedéssel ellentétben nem az, hogy nagyobbak legyünk, hanem az, hogy „jobbak”.

Fogyasztás és fenntarthatóság Ha ez erőforrásokat gyorsabban fogyasztjuk, mint ahogy a természet újra képes őket termelni, akkor a környezet pusztul – ez nem fenntartható Ha ez erőforrásokat lassabban fogyasztjuk, mint ahogy a természet újra képes őket termelni, akkor a környezet megújul – ez fenntartható

Fenntarthatóság indikátorok Fajlagos vízfelhasználás Fajlagos energiafelhasználás Üvegházhatású anyagok kibocsátásának mértéke Ártalmatlanításra kerülő hulladék aránya Újrahasznosított papír használat A térségben élők foglalkoztatása A fenntarthatósággal kapcsolatos tudásmegosztáson résztvevő munkavállalók aránya

Az ökológiai lábnyom az a föld-, illetve vízterület, amelyre egy bizonyos emberi népesség és életszínvonal végtelen (tetszőlegesen hosszú) ideig való fenntartásához szükség lenne

A lábnyom elemei Az erdőterület, amely az egyéni energiafogyasztással arányos szén-dioxidot megköti, a termőterület, amelyen a táplálkozáshoz szükséges élelem megtermelhető, a legelőterület, amely az ember által elfogyasztott hús előállításához kell, az erdőterület, mely a fa-és papírfogyasztást fedezi, a hal-, rák- és kagylófogyasztással arányos nagyságú tengerfelület, a lakáshoz szükséges földterület.

Élő bolygó jelentés – 2008, WWF 1998 óta kétévente jelenik meg az Élő bolygó jelentés, amely számadatok alapján mutatja be a bolygó ökológiai állapotát. A biológiai sokféleség változását az élő bolygó index méri, az ökológiai lábnyom pedig azt elemzi, hogy mennyire használja az emberiség a Föld ökológiai tartalékait valójában.

Élő bolygó jelentés – 2008, WWF összesen 1686 gerinces faj 4645 populációját mérte fel, ez alapján az élő bolygó index az 1970-es évekhez képest 30 százalékkal romlott, azaz az elmúlt 35 évben a gerinces fajok egyedeinek száma 30 százalékkal lett kevesebb. Drámai csökkenés tapasztalható a trópusi és az édesvízi fajoknál. Ennek legfőbb okai között az erdőirtás, a nem megfelelő földhasználat, a vízfelhasználás, valamit a klímaváltozás áll. De ide sorolható még a természet szennyezése vagy a túlhalászat is.

Élő bolygó jelentés – 2008, WWF A Föld lakossága a világ természeti erőforrásaiból 30%-kal többet használ fel, mint amennyi rendelkezésére áll. A bolygó állapota romlik, a fajok sokfélesége tovább csökken, és egyre több állam küzd állandó vagy időszakos vízhiánnyal.

Az ökológiai lábnyomszámítás eredményei Ha fenntartható módon élnénk és igazságosan lennének elosztva a javak, elvileg minden egyes földlakóra 2,1 hektár, vagyis 21.000 m2 jutna (ez a biológiai kapacitás). A Föld lakosságának átlagos ökológiai lábnyoma jelenleg 2,7 hektár, ami azt jelenti, hogy 30 százalékkal nagyobb lábon élünk, mint amennyit a Föld eltartani képes. A Föld országainak 75%-a ökológiai adós, vagyis a nemzeti fogyasztás fölülmúlja az ország biológiai kapacitását.

Az ökológiai lábnyomszámítás eredményei A bolygó biokapacitásának fele 8 állam (Egyesült Államok, Brazília, Oroszország, Kína, India, Kanada, Argentína és Ausztrália) területén oszlik el. Az ökológiai adósok a világ többi állama, és a jövő nemzedékek biológiai tartalékait használják fel. Bolygónkra a legnagyobb terhet az Egyesült Államok és Kína rója, akik a Föld teljes biológiai kapacitásának 21 százalékát használják. Az Egyesült Államok lakóinak ökológiai lábnyoma fejenként 9,4 hektár, ezzel szemben egy kínai lakosé mindössze 2,1 hektár. Azonban Kína népessége négyszerese az Államokénak, így összességében ugyanolyan jelentős a terhelésük. Ha mindenki úgy élne, mint az Egyesült Államok lakói, akkor csak a Földnél négy és félszer nagyobb planéta tudná az igényeket kielégíteni.

Az ökológiai lábnyomszámítás eredményei Magyarország az előző, 2006-os jelentéshez képest nyolc hellyel került hátrább, vagyis lábnyomunk jelenleg a világ 40. legnagyobb lábnyoma. Ez azonban sajnos nem azt jelenti, hogy csökkent az ökológiai lábnyomunk, ami még mindig 3,5 hektár/fő, csupán azt, hogy más országok lábnyoma a mienknél gyorsabban nőtt.

1. példa: az ingázás lábnyoma az USA-ban - kerékpár Alapadatok: 230 munkanap/év, napi 2x5 km-nyi ingázás, 15 millió hektárnyi autóút (1ha=10.000 m2), 1,75 fő/autó Kerékpár: Kerékpározás: 90 kJ/kilométer, megtett út: 10 km/nap Az élelmiszerek termesztéséhez föld, feldolgozásukhoz pedig energia kell. A mezőgazdasági termeléséhez és az élelmiszer feldolgozásához szükséges kereskedelmi energia föld-egyenértéke jellegzetesen ugyanannyi, mint a termőterület, ezért az élelmiszer megtermeléséhez és feldolgozásához igényelt teljes földterület a termelési terület kétszerese. Az útfelületet elhanyagolhatónak tételezzük fel. Egy kilogramm könnyű élelmiszer tápértéke körülbelül 13.000 kJ. A mezőgazdasági termelés világátlaga évente 2600 kilogrammnyi gabona hektáronként. SZÁMÍTÁS: 900 [kJ/fő/nap] x 230 [nap/év] x 2 / (13.000 [kJ/kg] x 2600 [kg/ha/év]) = 0,0122 hektár vagyis évi 122 négyzetméter bringásonként.

2. példa: az ingázás lábnyoma az USA-ban - autóbusz A rövid távon járó buszok energiaszükséglete 0,9 MJ/fő/km. Az utak, a buszok és a fenntartás közvetett energiaszükséglete feltételezések szerint további 45 százalékkal járul hozzá ehhez (ugyanúgy, mint az autóknál). Évi 100 gigajoule-nyi fosszilis üzemanyag fogyasztás egy hektárnyi ökológiailag termelékeny föld használatának felel meg. 1,45 x 0,0009 [GJ/fő/km] x 230 [munkanap/év] x 10 [km/nap] / 100 [GJ/ha/év] = 0,03 ha/fő = 300 négyzetméter/fő A buszközlekedéshez útfelület is szükséges. Első megközelítésként azt feltételezzük, hogy egy busz utasa csak 2,6 százaléknyit használna abból az útfelületből, amire egy autós tart igényt ugyanazon a távolságon (lásd lejjebb), A vancouveri csúcsforgalom 98,4 százalékát kitevő autók az ingázók 62 százalékát szállítják, tehát egy busz utasának csak az autóvezető által elfoglalt útfelület körülbelül 2,6 százalékára van szüksége: (0,016/0,38)/(0,984/0,62) = 0,026 ez 128 x 0,026 = 3 m2-t. Ezért a teljes földkisajátítási igény a napi kétszer 5 kilométeres átlagos buszozáshoz megközelítőleg 303 négyzetméter.

3. példa: az ingázás lábnyoma az USA-ban - autó Benzinfogyasztás: kb. 12 liter/100 km, a benzin energiatartalma: 0,035 gigajoule/liter autógyártás és útfenntartás közvetett szénfogyasztása: +45% Az autós ingázás fosszilis üzemanyag lábnyoma: 1,45 x 12 [l/100km] x 0,035 [GJ/l] x 10 [km/nap] x 230 [munkanap/év] / 100 [km] x 100 [GJ/ha/év] = 0,14 ha/fő = 1400 négyzetméter/fő Ezenfelül az autóknak útfelületre van szükségük. Az útfelület amerikai állampolgáronként: 15.000.000 [ha] / 250.000.000 [amerikai] = 0,06 ha/fő = 600 négyzetméter/fő Az autók használják az útfelület 97,4 százalékát. Azonban a napi (2x5 [km] =) 10 kilométernyi ingázás csak körülbelül 1/8-át teszi ki az átlagos évi autóhasználatnak, s minden autóra 1,75 ember jut. Ezért a 10 kilométeres ingázáshoz szükséges fejenkénti útterület 0,974 x 0,125 x 1,75 x 600 = 128 négyzetméter lenne, többnyire mezőgazdasági területen. Így a teljes földkisajátításnak az egy személy által használt autóval való ingázásra eső hányada 1530 négyzetméter.

Honlapok Global Footprint Network: http://www.footprintnetwork.org Living Planet Report: www.panda.org/lpr/08 Lábnyomszámítás magyarul: http://www.kothalo.hu/labnyom/