Ókori római régészeti leletek

Capitoliumi farkas

Capitoliumi farkas A capitoliumi farkas egy 0,75 méter magas bronzszobor, amely egy szoptatós nőstényfarkast ábrázolt. A szobor eredetileg a Laterán előtti téren állt, erről már a 10. században említést tettek források. 1471-ben került mai helyére, a római Palazzo dei Conservatori antik múzeumába. A szobor stílusa alapján a Kr. e. 5. században keletkezhetett Közép-Itáliában, esetleg Etruriában. A szobor alatt látható két gyermekalak, Romulus és Remus, eredetileg nem tartozott a szoborhoz, csupán a reneszánsz korban készült, ekkor helyezték a farkas alá őket, utalva a Róma alapításáról szóló mondára. A szoborról több másolat készült, amelyeket a világ számos városában felállítottak.

Római kori mozaik

Római kori mozaik Herculaneumban található a Neptunuszt és Amphitritét (tengerek királynőjét) ábrázoló mozaik, amelynek egyik jellegzetessége a rendkívül ritka kék és zöld színű mozaikszemek alkalmazása. Az előkerült mozaikok többsége a nápolyi múzeumban tekinthető meg. A római kori mozaikok egy része visszafogott színvilágú, a szemcsék fehérek, barnák, vörösek. A gazdag emberek otthonaikat is mozaikokkal díszítették, ahol gyakori téma volt főúri szórakozás témáinak ábrázolása, mint például a szicíliai Piazza Armeniánál feltárt villa (Villa del Casale) vadászatot bemutató színes padlómozaikja

Pompeji

Pompeji 79. augusztus 24-én a Vezúv kráterét évezredekig elzáró lávadugó váratlanul, iszonyú erővel zúdult ki. A tűzhányó kilométernyi magasságba lövellte a kőtörmeléket, és fülsiketítő égzengés kíséretében felrobbant a hegy csúcsa. Pompejit 7–8 méter vastag hamuréteg fedte be, és kövek szüntelenül hulló zápora temette el Az első leletekre 1592-ben bukkant rá Domenico Fontana, nápolyi mérnök, aki a Sarno-folyó csatornázási munkálatait vezette. Ekkor kerültek a felszínre az első márványtáblák, érmék, amelyek iránt akkoriban nem volt nagy tudományos érdeklődés Az ásatásokat hivatalosan 1748. április 6-án kezdték meg Rocqu Joaquín de Alcubierre spanyol mérnök vezetésével, akinek nevéhez fűződik Herculaneum 1738-as felfedezése is 1763-ban egy táblát találtak, Respublica Pompeianorum felirattal, ekkor sikerült a várost véglegesen beazonosítani Mostanra a város közel kétharmadát már kiásták. Az intenzív, nagy felületű feltárásokat leállították, a régészek inkább rekonstruálják és dokumentálják a már feltárt épületeket. A legértékesebb leleteket a nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeumban, illetve a helyszínen kialakított bemutatóhelyen őrzik Napjainkban Olaszország egyik kiemelt turisztikai célpontja, a Világörökség része

Aquincum

Aquincum Aquincum egy római település és katonai tábor volt a mai Budapest (Óbuda) területén Aquincum feltárása 1778-ban kezdődött, amikor egy óbudai szőlősgazda római padlófűtés maradványaira talált munka közben. A leletet Schönvisner István egyetemi könyvtáros azonosította Aquincum városával Azóta szinte folyamatosan zajlanak a feltárások Aquincum városában, és a II. világháború utáni helyreállítási munkák és a folyamatos korszerűsítések miatti óriási földmunkák során sorra kerülnek elő a föl alól az ókori emlékek, ezért a 2000 éves Aquincum nemcsak a jelenlegi romterület, hanem a teljes budai oldal és a pesti Belváros területe is. Aquincum feltárása Magyarország legnagyobb régészeti vállalkozásának tekinthető, 2004-ig összesen 742 ásatást végeztek itt. Az ásatások körülményei nem ideálisak, mert többnyire a városi forgatagban, a közlekedés leállítása nélkül kell dolgozni, és az ásatásnak lépést kell tartania az adott építkezés ütemtervével. Ez nem egyszerű, mert az építkezés gépesített, míg a régészeti munka időigényes, kézi tevékenység. 1971 és 2001 között Aquincum 25 európai nagyvárosban mutatkozott be