József Attila: A Dunánál „A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.” G:\Magyar\Művek\A DUNÁNÁL (Kaszás Attila) - remix.avi

Keletkezés - téma A Szép Szó különszámában jelent meg: Mai magyarok régi magyarokról (1936) Programvers-jelleg: az ontológiai egység bizonyítása / kísérlet a tiszta műfajok visszaállítására A személyes és közösségi emlékezet verse: J. A. saját származásán keresztül igazolja a (Duna menti) nemzetek összefogásának szükségességét.

Műfaj minta: a klasszikus pindaroszi óda téma: összefogás, összetartozás felépítés: 3 számozott egység versindító helyzet: konkrét, de reflexióra késztet (1) reflexiók (2) következtetések(3) hangvétel: fokozatosan emelkedő

cím egyszerre jelöli meg: a fő témát, a központi motívumot, és a versindító szituációt egyidejűleg utal a tájleíró jellegre és a nemzeti problémakörre evokatív: Petőfi verseit is megidézi: A Dunán, A Tisza).

Szerkezet - motívumok A számokkal elválasztott egységeket motívumok kötik össze az idő, a munka, az emlékezés motívumai gyermek-szülő motívum Központi motívumrendszert alkot a víz, melynek centrumában a Duna áll: utal a magyarság európai szerepére az állandóság és a változás közös szimbóluma

1. szakasz Az 1. szakasz az alapszituáció megragadásával indít: a költő önszemléletében a külső tárgyi valóság és a belső tudatállapot egymásba fonódik (Mintha szivemből folyt volna tova,/zavaros bölcs és nagy volt a Duna). A szakasz központi képe a Duna, melyet jelképpé növeszt a hasonlatok sorozata. A folyó egyszerre lesz a személyes és az egyetemes emberi sors szimbólumává (ld. életszakasz-hasonlatok: mint az izmok, ha dolgozik az ember; mint édesanyám, ringatott; mint...temetők) Sőt, egyfajta, az egész mindenséget meghatározó archévá, őselvvé is magasztosul, hiszen az örök változás elvét hordozza magában (ld. esőmotívum: el is áll; cseperész; hosszú eső; örök eső).

2. szakasz A 2. szakasz paradox képek sorozata: a költő személyes létezésének paradoxonát állítja a középpontba. Múlt és jelen egymástól elválaszthatatlan: ami elmúlt, itt van velünk, jelenünk viszont folyamatosan formálja a múltat (Enyém a múlt és övék /az ősöké/ a jelen). - A második részt szervező képek az egy, az egység, a keleti filozófiák tanításához éppúgy kapcsolódnak, mint Plótinosz gondolataihoz, aki mindent az Egyre vezetett vissza. A hellenisztikus gondolkodónál is a kezdeti ősegységből alakult ki a kettős világ. (A korreszpondencia elve – ld. Baudelaire.)

3. szakasz A harmadik rész a tárgyból levonható magatartásformát és mintát tartalmazza. Az 1-2. vsz. a történelmi–szociális egységet hangsúlyozza, de közben személyes léttörténetének nyitányát is feltárja a költő. Ez a megállapítás 1936-ban, az erősödő fajelmélet időszakában hittétel az embereket, emberiséget a fajon, származáson túl összekötő lényegi–nembeli összetartozás mellett. - A lírai én a szakasz 3. strófájában föllép a szelektív emlékezet és történelemfelfogás ellen, akár osztályszempontból (Werbőczi és Dózsa), akár a nemzeteszme jegyében (Árpád és Zalán) történik a szelekció.

Zárlat Az utolsó strófa a sor elejére vetett és itt nyomatékosított E/1. személyű személyes névmással a lírai én szerepét és feladatát hangsúlyozza. A bonyolult filozófiai és bölcseleti fejtegetés után az első mondat egyszerű kijelentése („Én dolgozni akarok”) rendkívül nyomatékossá válik. A Duna-kép újbóli megjelenése keretet ad az ódának, és lehetőséget teremt a fő következtetés megfogalmazására: a múlt bevallása és számbavétele lehet a kiindulópontja a jövőbe irányuló jelenbeli cselekvésnek.

Összegző gondolatok A vers a ma embere (magyarja) számára is lényeges üzenettel bír, a nemzeti sérelmek tisztázását és a nemzetek közötti megbékélést szorgalmazza a jövő építésének nevében. József Attila nem tesz különbséget jelen, múlt és jövő között - mindhárom ugyanolyan fontos, hiszen „egymást ölelik”, akár a Duna hullámai.

G:\Magyar\Művek\József Attila- A Dunánál [Latinovits Zoltán] (Tomanek - Poetry & All that jazz I.-cut).avi