A stressz biológiai és pszichológiai jellemzői Dr. Hullám István

Alapfogalmak Megterhelés (stress): valamennyi olyan behatás, amely az ember élettani és/vagy pszichológiai alkalmazkodási mecha-nizmusaira befolyást gyakorol. Más megközelítésben: pszic-hológiai feszültségi állapot, amelyet az emberre ható stresszo-rok (stresszor – károsító környezeti hatás) idéznek elő. Igénybevétel (strain): a megterhelések hatására bekövet-kező, egyénenként és esetenként különböző mértékű, jellegű és irányú funkció-változások összessége. Az igénybevétel következményei: fáradás, ill. elfáradás, amely a szervezet maximális funkci-onális lehetőségeinek csökkenése, egyúttal olyan fiziológiai dezorganizáció, amely a központi idegrendszer szintjén is megjelenik és az agykérgi aktiváció csökkenését eredményezi.

Selye-féle általános adaptációs szindróma I Selye-féle általános adaptációs szindróma I. (GAS = General Adaptation Syndrome ) stresszor > stressz > stresszreakció Először a megfelelő agyi területek aktiválódnak (a külső és a belső történések stresszként való minősítése a központi ideg-rendszer kognitív – érzelmi értékelő és vezérlő struktúrái mű-ködésének eredménye), majd bizonyos belső elválasztású mirigyek (pl.: agyalapi mi-rigy, csecsemőmirigy, pajzsmirigy, mellékvesék, stb.) műkö-dése fokozódik, a szervezetet fokozott teljesítményre felkészítő hormonok (pl. adrenalin, kortizol) kerülnek a véráramba, megnövelik a szívfrekvenciát és a pulzusszámot, több oxigént juttatnak el az izmokhoz.

Selye-féle általános adaptációs szindróma II.

Selye-féle általános adaptációs szindróma III. A stresszreakció finomabb biológiai folyamatai: stresszorra adott szöveti gyulladásos reakció (mely kezdetben a védekezés természetes része pl: sérülések esetén), majd gátlása gyulladáscsökkentő hormonok termelésével (mellékvese kortizol termelése) a vérkeringés dinamikus fokozása a szervek jobb vérellátása érdekében, az anyagcsere fokozása, az idegrendszer és az izomzat oxigenizálása, az ürítési funkciók beindítása Ez a mechanizmus evolúciós eredetű, az ún. harcolni vagy mene-külni reakció: az egyed akár felveszi a harcot a stresszorral akár elmenekül, mindenképpen fokozott teljesítményt kell nyújtania.

Selye-féle általános adaptációs szindróma IV.

A Selye-féle általános adaptációs szindróma három fázisa

Pszichológiai stresszorok biológiai hatásai I. Nem kívánatos stressz (distressz): a szervezet fokozódó kimerülését okozza, gyengíti az immunrendszert és növeli a betegségekkel szembeni érzékenységet. Kívánatos stressz (eustressz): az egyén által önként vállalt, sőt aktívan keresett, az izgalommal járó tevékenységek /pl.: extrém sportok, kalandok, különleges munka, stb./. A pszichés megterhelés mértéke és az idegrendszer aktivá-ciós szintjének összefüggése a stresszhatás szempontjából Túlságosan kis aktiváció esetén csökken a figyelem, ezért csökken a munkavégzési hatékonyság, információs alulterhelés lép fel és ennek következményeként nő a „kihagyás” típusú hibák valószínűsége Túlságosan nagy aktiváció esetén pedig információs túlterhelés követ-kezik be megnövekedett számú „téves beavatkozás” típusú hibákat e-redményezve. Mindkettő elfáradáshoz vezet

Pszichológiai stresszorok biológiai hatásai II. A stressz mértékének és az operátor teljesítményének összefüggései: Igen alacsony stressz: az operátor még a normális éberségi szintjének a fenntartásához szükséges inger-mennyiséget sem kapja meg környezetétől. Az optimális stressz szint: az operátor aktív interakcióban van környezetével, olyan ritmusban beszélget kollégáival, olvas le kijelzőket, hoz döntéseket, végez beavatkozásokat (pl.: műszer-tesztek, karbantartás), amelyet kényelmesnek érez. A mérsékelten magas stressz: olyan tempójú információ-feldolgozást kíván meg az operátortól, amely eléri vagy meghaladja aktuális infor-máció-feldolgozó, probléma-megoldó kapacitását. Az extrém magas stressz: minőségileg különbözik az előzőektől, mert élettani és kognitív – érzelmi folyamatok egymást rontva eredményez-hetik a magatartás és a munkafolyamat disszociációját (szétesését).

Pszichológiai stresszorok biológiai hatásai III.

Stressz hatására kialakuló pszichés mechanizmusok és folyamatok A „tanult tehetetlenség” elmélete: A befolyásolhatatlanság és bejósolhatatlanság növelik a stressz súlyosságát (mentők, tűzoltók, baleseti sebészek), mert a kiér-tékelő kognitív mechanizmusok nem tudnak problémamegoldó típusú megküzdési technikákat generálni. Poszttraumás stresszbetegség: alakulhat ki, ha az ember o-lyan eseményeken megy keresztül, amelyek meghaladják az emberi szenvedés normális terjedelmét. Tünetei: (a) süketség a világra, érdektelenség (b) a trauma állandóan visszatérő újraéledése (c) alvásvar, koncentrációs nehézségek és túlzott izgatottság.