A TÜRELEMRŐL (TERTULLIANUS) Konfliktus és konfliktuskezelés a kereszténység történetében

Tertullianus 160. Karthágó szülötte, apja római katonatiszt volt iskolai műveltségét a kor elvárásai szerint szerezte (filozófia, retorika – kétnyelvű!) 195 körül: Rómában jogot tanult, ebben az időben keresztelkedett meg visszatért szülővárosába, élete végéig (220.) ott élt apologéta, tanító, aszkéta, fokozódó erkölcsi kérlelhetetlenséggel – előbb távol maradt a városi gyülekezettől, majd csatlakozott a montanistákhoz

A iii. század egyháza 180-250 között anarchikus állapotok a Római Birodalomban a katonacsászárok korszaka erősödnek a regionális vonások Észak-Afrikában (Karthágó) felvirág- zik a latin műveltség 247-ben millenniumi ünnepségek Decius császár (249-251) megkezdi a keresztények szervezett, birodalmi mé- retű üldöztetését II-III. szd. apologetika a keresztény teológiában görög és latin nyelvű kultúrkörök lassú különválása a filozófusokkal folytatott, teológiai megközelítésű polémia a birodalom szélesebb társadalmi köreivel kialakított szorosabb együttműködés a belső kritikus irányzatok erősödése

A türelemről (De patientia) A klasszikus filozófiák egyik kedvelt témája: a bölcsességből fakadó erény a sztoikus eszménykép fontos vonása a korabeli oktatás eleme Tertullianus tudatosan vitázik róla: az antik keresztény teológiai kritikája klasszikus felépítésű apologetikus munka Alapállása: „… Ahogyan a betegek is folyton hangoztatják az egészség előnyeit, amíg annak híjával vannak, így én, nyomorúságos halandó, bár folyamatosan a türelmetlenség tüzei emésztenek betegre, a nékem hiányzó türelem egészségére sóhajtozom…” (A türelemről I.1 Vanyó László fordítása)

Apologetika: a konfliktus és feloldása A türelmetlenség Tertullianus szerint a keresztény hit alapkérdése – jellemzi Isten viszonyát a világhoz (megváltás), a keresztény ember hitét (követés) és az ezekből fakadó eljövendő reménységet (eszkatológia). A türelemről szóló tanítás tehát nem bölcseleti elmélkedés vagy erénytan, hanem a keresztény teológia alapvető eleme. A kozmikus alapkonfliktus: a bűnbeesés – melynek eredete is a türelmetlenségben gyökerezik, és a következményeiben is az érvényesül.

Az isten türelme „Magát az Istent állítja ez már elénk, mint a türelem első példaképét. Lám, ő a napfény ragyogását egyaránt szórja jókra és gonoszokra. Az évszakok jótéteménye- it, az elemek szolgálatát, mindenfajta nemző erőnek adományait méltóknak, de ugyanakkor méltatlanoknak osztályrészül engedi.” Jézus Krisztus születése, szenvedése, kínhalála a türelem diadala (Ézsaiás 53. fejezete, a kard elutasítása a Gecsemáné kertjében, megkínoztatása). Engedelmeskedünk-e hát a világ Urának úgy, ahogyan mi magunk engedelmesség alá hajtjuk a ház körüli állatainkat? Isten ellenlábasa, az ördög bukása is a türelmetlenségből fakad, s ezt terjesztette ki halálos ragályként az emberre és a teremtett világra is.

A türelem próbatételei: meghasonlásaink kötődés az evilági javakhoz, a pénz szeretete jogtalanságok és sértések fájdalma a fizikai bántalmazások a gyász vesztesége a bosszúállás indulata a házasságtörés tüze Segítő példák és igék: Ábrahám hite a boldogmondások (Mt 5) a szeretet himnusza (1Kor 13) az ellenség szeretetéről szóló parancs a Hegyi Beszéd tanításai

A türelem édestestvérei és gyümölcsei „Hogy röviden foglaljuk össze a dolgot: minden bűnt a türelmetlenség rovására kell írnunk. A rossz: a jóban való türelmetlenség. Senki sem szemérmetlen, aki a szemérmességben, gyalázatos, aki a becsületben, istentelen, aki a vallásosságban, nyugtalan, aki a nyugalomban nem türelmetlen. Bárki emberfia gonosszá lesz, ha hiányzik belőle a jóban való kitartás.” (V,21) A türelem ajándékai tehát: irgalmasság állhatatosság (hosszútűrés) „Mindazt, ami az Isten tetszésére van: oltalmazza a türelem.” (XV,1)