Nemzetközi magánjog II. 6. Rész Dologi jog - A szellemi alkotások joga

A tulajdonjog és más dologi jogok általában Általánosan elfogadott alapvető elv a fekvési hely joga (lex rei sitae). Ez az elv még a középkori statútumelméletek nyomán vált az európai jogok részévé. Jelentése: ha valamely tulajdonjogi (dologi jogi) viszonyban külföldi elem van, a jogviszonyt annak az országnak a joga alapján kell megítélni, amelynek területén a tulajdon illetve a dologi jogi viszony tárgya fekszik. Problémák: a magyar jog szerinti használati jog sok jogrendszerben ismeretlen, mint ahogy a német jog szerinti Gesamthand vagy a francia jog szerinti antichrėse is.

A tulajdonjog és más dologi jogok Főszabály (Kódex 39. §): „(1) A dolog fekvésének helyén irányadó jogot kell alkalmazni - ha e törvény rendelet másként nem rendelkezik - a tulajdonjogra és más dologi jogra, ideértve a zálogjogot és a birtokot is.” A fekvési hely szempontjából releváns időpont: „a jogi hatást kiváltó tény létrejöttének az időpontja” (39.§ (2) bekezdés). Alkotórész vagy tartozék esetén a fődolog fekvésének a helye szerinti jog az alkalmazandó, egyéb dologkapcsolatra vagy dologösszességre pedig a legszorosabb kapcsolatban álló jog (39.§ (3) bekezdés)

A tulajdonjog és más dologi jogok Az alkalmazandó jog kiterjedése (Kódex 40. §): Az alkalmazandó jog határozza meg különösen a dolog jogi tulajdonságait, a dologi jog tartalmát, a dolgot terhelő biztosítékok sorrendjét, a dologi jog jogosultját, a dologi jog keletkezését, fennállását és megszűnését és a dologi jog harmadik személyekkel szembeni hatályát.

A tulajdonjog és más dologi jogok Kivételek a Kódex főszabálya alól 1: Lajstromozott vízi vagy légi jármű: a lobogó joga (lex bandi) – Kódex 42.§ (1) bekezdés; Vasúti jármű: az üzembe helyezés államának a joga – Kódex 42.§ (2) bekezdés; Úton lévő áruk (rei in transitu): a rendeltetési hely államának joga – kivéve az ilyen dolgok kényszerű eladásával, beraktározásával vagy elzálogosításával kapcsolatos dologi joghatásokat, mert ott a fekvés helyének a joga – Kódex 43.§ (1) bekezdés; Útipoggyász: az utas személyes joga – Kódex 43.§ (2) bekezdés;

A tulajdonjog és más dologi jogok Kivételek a Kódex főszabálya alól 2 (Kódex 44.§): A nyilvántartásba vétellel létrejövő dologi jogi biztosítékra a biztosítéki nyilvántartás vezetésének helye szerinti állam joga alkalmazandó. Ha nyilvántartásba vételre nincs szükség, vagy az alkalmazandó jog a fentiek szerint nem állapítható meg, a dologi jogi biztosítékra a biztosítéki adós személyes joga alkalmazandó. A tulajdonjog-fenntartással átruházott ingó dolog tekintetében a jogfenntartás joghatásaira a dolog fekvése szerinti állam joga alkalmazandó, kivéve, ha a felek az átruházott ingó dolog rendeltetési helye szerinti állam jogát választják. Fizetési számlára, banki letétre és dematerializált értékpapírra vonatkozó biztosítékra annak az államnak a joga alkalmazandó, amelyben a biztosítékot tartalmazó nyilvántartást, illetve számlát vezetik vagy amelyben a központi letéti rendszer működik. Követelésre alapított biztosítékra a felek által választott jog, ennek hiányában a biztosíték nyilvántartásba vételének helye szerinti állam joga, nyilvántartásba nem vett biztosíték esetében a biztosítéki adós személyes joga alkalmazandó.

A tulajdonjog és más dologi jogok Kivételek a Kódex főszabálya alól 3 (Jogválasztás – 45.§): Ingó dolog tulajdonjogának átruházására irányuló szerződésükben a felek a dologi jogi joghatásokra választhatják a dolog fekvése vagy a dolog szerződés szerinti rendeltetési helye államának jogát. Ha a vállalati (üzleti) vagyon, mint egész száll át, a felek a dologi jogi joghatásokra - ingatlan kivételével - választhatják a jogelőd személyes jogát. Jogválasztásra legkésőbb a perfelvételi szakban a bíróság által megállapított határidőn belül van lehetőség.

A tulajdonjog és más dologi jogok Statútumváltás (Kódex 41.§ (1)-(2) bek.): Ha a dologi jogi jogváltozást követően az ingó dolog tartósan egy másik állam területére kerül, a korábban szerzett jogok a dolog új fekvési helyének joga szerint ismerhetőek el. Ha a dologi jogi jogszerzés joghatása a dolog korábbi fekvési helyén nem állt be és az ingó dolog tartósan egy másik államba kerül, a jogszerzésre ez utóbbi állam joga alkalmazandó. Elbirtoklás (Kódex 41.§ (3)-(4) bek.): Az ingó dolog elbirtoklására annak az államnak a joga alkalmazandó, amelynek területén a dolog az elbirtoklási idő lejártakor volt. Az elbirtoklást a dolog fekvési helyének megváltozása nem szakítja meg.

A szellemi alkotások joga általában A szabályozás fő jellegzetességei: Általánosnak mondható, hogy az egyes államok nemzetközi magánjoga a területiség (territorialitás) elvét követi; A szellemi alkotások tekintetében a területileg „kompetens” állam joga az irányadó; Az ún. uniós egyezményeknek (Párizsi Unió 1883, Berni Unió 1886) hála az egyes országok anyagi joga nagyrészt egységes, ezért a tartalmi összeütközés lehetősége kicsi.

Szerzői jog Kódex 48.§: „A szerzői jogok létrejöttére, tartalmára, megszűnésére és érvényesítésére annak az államnak a joga alkalmazandó, amelynek területére a védelmet igénylik.” (lex loci protectionis) A „védelmet igénylik” kifejezés arra az országra vonatkozik, amelynek a területére vonatkozóan a jogvédelmet igénylik és nem arra, amelynek bírósága előtt az igény felmerült. A szerződéses természetű kérdésekre a lex contractus az irányadó.

Iparjogvédelmi jog Kódex 49.§ : Iparjogvédelmi jogok létrejöttére, tartalmára, megszűnésére és érvényesítésére annak az államnak a joga alkalmazandó, amelyben az oltalmat megadták, illetve ahol a bejelentést megtették.