Nemzetközi magánjog II. 10. Rész A külföldi jog alkalmazása

Amikor a bíróság, vagy más hatóság egy nemzetközi elemet tartalmazó jogviszonnyal szembesül… Eldönti, hogy a nemzetközi elem „jelentősnek” minősül-e. Eldönti, hogy van-e joghatósága. - a joghatóság egy állam bíróságaira (szerveire) általában vonatkozik. A konkrétan eljáró szervet a hatásköri és illetékességi szabályok határozzák meg; - a joghatóság nem jelenti azt, hogy az adott állam jogát kell alkalmazni.

A minősítés 1. A jogalkalmazás alapvető kérdése: az elbírálandó tényállásra mely jogszabályi rendelkezéseket, milyen jogi normát kell alkalmazni. Ennek érdekében a releváns tényeket az anyagi jog kategóriái, jogintézményei, fogalmai szerint kell értelmezni (szubszumálás). A nemzetközi magánjogi tényállások esetében a jogalkalmazás első lépcsője: a tényállásra alkalmazandó kollíziós szabály megtalálása. Minősítés: a konkrét tényállásra alkalmazandó kapcsoló szabály kiválasztása és az elbírálandó jogviszonyra történő alkalmazása.

A minősítés 2. A probléma felismerése: XIX. század vége Franz Kahn és Étienne Bartin egymástól függetlenül; Az elnevezés az utóbbitól származik (qualification). Máltai eset (Anton v Bartolo - 1889): Algíri Fellebbezési Bíróság. Egy eredetileg Máltán élő angol házaspár Algírba költözött, ahol a férj meghalt és jelentős ingatlanvagyont hagyott hátra. Az özvegy terjesztett elő vagyoni igényt, a máltai jog „özvegyi negyedre” vonatkozó rendelkezése szerint. A bíróság öröklési jogi kérdésként kezelte az ügyet és a fekvés helyének jogát, a francia jogot alkalmazta, amely viszont nem ismerte az özvegyi negyedet. Az özvegy arra hivatkozott, hogy ez házassági vagyonjogi igény, amire viszont a máltai jog az irányadó. Kérdés: az özvegy igénye öröklési jogi vagy házassági vagyonjogi?

A minősítés 3. A probléma lényege: A kollíziós normák hipotézisében szereplő anyagi jogi fogalmak, jogintézmények alapvetően a fórum anyagi jogának rendszerét, felépítését követik. A problémák okai: A fórum nemzetközi magánjogi és anyagi jogi szabályai közötti rendszertani eltérések: általában átmeneti jellegű az ilyen probléma; A fórum anyagi joga és a külföldi anyagi jog közötti rendszertani eltérések; A fórum anyagi jogában a külföldi jog által szabályozott jogintézmények ismeretlenek.

A minősítés 4. A fórum anyagi joga és a külföldi anyagi jog közötti rendszertani eltérések (példák): Az állam hagyatékkal kapcsolatos pozíciója: egyes jogrendszerekben az állam szükségképpeni törvényes örökös (pl. magyar, német, svájci, olasz, spanyol jog), máshol dologi jogi jellegű háramlási jogról beszélünk (pl. angolszász országok, osztrák, svéd jog); Elévülés: a kontinentális jogokban anyagi jogi, az angolszász jogokban eljárási jogi jogintézmény.

A minősítés 5. A fórum anyagi jogában a külföldi jog által szabályozott jogintézmények ismeretlenek (példák): Az angolszász trust ismeretlen általában a kontinentális jogokban; A mahr (móring), mint házassági jogi jogintézmény: a muszlim jogokban létezik, máshol nem.

A minősítés 6. A probléma felvetése: a minősítést melyik jog szerint kell elvégezni? Megoldási javaslatok: A lex fori szerint (Bartin és Kahn): Ez a legelterjedtebb módszer; a jogalkalmazó a saját jogrendszere szerint határozza meg a jogintézmény rendszertani helyét. Nem alkalmazható az adott jogban ismeretlen fogalmakra. A lex causae szerint (Martin Wolff): Azt a jogot kell alapul venni, amelyik az ügyre alkalmazandó: Circulus vitiosus. Jogösszehasonlító minősítés (Ernst Rabel): a minősítést új alapokra kell helyezni és nemzetközileg egységes fogalomrendszert kell kidolgozni. Funkcionális minősítés: Az anyagi jogi szabályozással elérni kívánt jogpolitikai célokat kell értékelni. Autonóm minősítés: A kollíziós nemzetközi egyezmények és az uniós kollíziós jog alkalmazása során érvényesül.

A minősítés 7. Minősítés a magyar nemzetközi magánjogban: Jogtudomány: különbség van primer minősítés (az alkalmazandó jog meghatározása – lex fori szerint) és szekunder minősítés (a jogviszony tartalmának a meghatározása – lex causae szerint) Kódex 4.§: (1) Annak megítélése során, hogy a tényállásra alkalmazandó jogot melyik kollíziós szabály alapján kell meghatározni, a magyar jog fogalomrendszere az irányadó. FŐSZABÁLY: Lex fori

A minősítés 8. Minősítés a magyar nemzetközi magánjogban: (2) A magyar jogban ismeretlen jogintézmény minősítését a jogintézményt szabályozó külföldi jog alapján kell elvégezni, különös tekintettel annak a külföldi jogban betöltött funkciójára és céljára. Lex causae (3) Ha a külföldi jogintézmény a magyar jogban nem ismeretlen, de funkciója vagy célja eltér attól, amit a külföldi jogban betölt, akkor a minősítés során a külföldi jogra is figyelemmel kell lenni. Lex fori és lex causae együtt

A minősítés 9. Minősítés a magyar nemzetközi magánjogban: A minősítés problematikája nemcsak a kollíziós jogban merül fel, hanem a joghatóság megállapítása, illetve a külföldi határozatok elismerése és végrehajtása vonatkozásában is. Kódex 4.§ (4) bekezdése: A minősítési szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, amikor a jogalkalmazó saját joghatósága megállapításával kapcsolatban értelmez egy jogintézményt a megfelelő joghatósági kapcsolóelv beazonosításához. A minősítés kérdése felmerülhet a külföldi határozatok elismerése és végrehajtása során is (pl. melyik jogforrás alapján kell vizsgálni az elismerés és végrehajtás feltételeit, a külföldi határozatot hozó bíróságnak volt-e joghatósága a magyar jog szerint).

Az előkérdés 1. A görög hagyaték esete: Egy az 1950-es években Magyarországra menekült görög állampolgár férfi leszármazók nélkül hunyt el. A hagyatéki eljárásban felmerült a kérdés, hogy özvegye, akivel Magyarországon, de csak az orthodox ritus szerint kötött házasságot, örökös lehet-e. Ehhez meg kellett állapítani, hogy a házasság érvényes volt-e. Előkérdés: a jogalkalmazás során felmerülő, az anyagi jog által meghatározott tartalommal bíró fogalmak meglétének vagy hiányának az előzetes elbírálása, amely nélkül a főkérdés nem dönthető el.

Az előkérdés 2. A probléma lényege: Melyik anyagi jog szerint kell eldönteni az előkérdést? Lehetőségek: A lex fori szerint: azaz önálló kollíziós jogi kérdésként, mintha főkérdés lenne A lex causae szerint: a már megtalált alkalmazandó jog szerint. Magyar gyakorlat: a Kódex az előkérdésre külön szabályt nem tartalmaz, a gyakorlat az önálló elbírálást preferálja.

A vissza- és továbbutalás 1. Farkas Sándor esete: Farkas Sándor Magyarországon született, de Franciaországban halt meg francia állampolgárként. Hagyatéka egy magyarországi ingatlan volt. A hagyatéki eljárásban megállapításra került, hogy az öröklési jogviszonyokat az örökhagyó halálakori személyes joga (állampolgársága), azaz a francia jog szerint kell elbírálni. Csakhogy a francia kollíziós jog az ingatlan öröklésére a fekvés helyének a jogát rendeli alkalmazni. Probléma lényege: Amikor a fórum kollíziós szabálya egy külföldi jogra utal, azon csak az anyagi jogi szabályokat kell-e érteni, vagy a kollíziós szabályokat is?

A vissza- és továbbutalás 2. A probléma megjelenése: Collier v Rivaz (1841 - Anglia): Egy Belgiumban lakó brit állampolgár hátrahagyott egy végrendeletet és hat kiegészítést, amelyek közül kettő a belga jog szerint érvénytelen volt. A kérdés az volt, hogy ezek végrehajthatóak-e Angliában. A bíró a visszautalás miatt az angol jogot alkalmazta. Krebs v Rosalino (1861 - Németország): A Krebs fivérek kötelesrész-igényt terjesztettek elő az édesanyjuk hagyatékára vonatkozóan a mainzi jog alapján, ahol az örökhagyó élt a halálakor. Az ellenérdekű fél a polgárság miatt a frankfurti jogra hivatkozott.

A vissza- és továbbutalás 3. A probléma megjelenése: Forgo eset (1883 - Franciaország): Xavier Forgo bajor állampolgár volt, aki Franciaországban élt. Halálakor jelentős ingóvagyont hagyott hátra. Az örökségre bajorországi oldalági rokonai tartottak igényt, de bejelentkezett a francia államkincstár is. A francia kollíziós jog szerint az örökhagyó állampolgársága szerinti jogot, azaz a bajor jogot kellett alkalmazni, az viszont a hagyaték fekvése helyének a jogára utalt. Végül a Cour de Cassation a visszautalást elfogadva a francia öröklési jog szabályait alkalmazta.

A vissza- és továbbutalás 4. A vissza- és továbbutalás (renvoi) lényege: - A lex fori által kijelölt külföldi jog kollíziós szabálya visszautal a fórum jogára (visszautalás – renvoi au premier degré). A lex fori által kijelölt külföldi jog kollíziós szabálya továbbutal egy harmadik jogra (továbbutalás – renvoi au second degré). Létrejöttének a feltételei: Első feltétel: a fórum jogrendszere engedje meg a renvoi figyelembevételét. Második feltétel: a lex fori és a lex causae ugyanarra a tényállásra alkalmazzon eltérő kapcsoló szabályt.

A vissza- és továbbutalás 5. Elméleti és gyakorlati elvek pro és kontra: A visszautalás elfogadása révén a fórum a saját jogát alkalmazhatja. Nem indokolt a felhívott külföldi jog alkalmazása, ha az maga sem kívánja a saját alkalmazását. A vissza- és továbbutalás elfogadása elősegítheti a nemzetközi döntési harmóniát – ez azonban csak akkor igaz, ha a külföldi jog a renvoi tekintetében más álláspontra helyezkedik, mint a fórum joga.

A vissza- és továbbutalás 6. A gyakorlati megoldások: A renvoi elvetése = a fórum a külföldi jog anyagi jogi szabályait alkalmazza és nem veszi figyelembe a külföldi jog kollíziós szabályait (görög, olasz, dán, holland, norvég jog, USA tagállamok többsége). A visszautalás elfogadása = a fórum elfogadja a visszautalást, a továbbutalást azonban nem (spanyol jog). A vissza- és továbbutalás elfogadása (svájci, francia, belga, német, osztrák jog). A teljes vagy totális renvoi = foreign court doctrine. A fórumnak úgy kell megítélnie az ügyet, mintha a külföldi jog fóruma lenne (angol jog: Davidson v Annesley – 1926).

A vissza- és továbbutalás 7. A vissza- és továbbutalás mellőzésének az esetei: A kollíziós jogot egységesítő nemzetközi egyezmények többsége kizárja a renvoit (Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia egyezményei). Az uniós kollíziós jogot egységesítő rendeletek többsége kizárja a renvoit (lásd Róma I. 20. cikk, Róma II. 24. cikk, Róma III. 11. cikk. csak az Öröklési Rendelet 34. cikke fogadja el bizonyos kivételekkel) A felek jogválasztása folytán alkalmazandó jog kizárólag az anyagi jogi szabályokra vonatkoztatható.

A vissza- és továbbutalás 8. A magyar jog megoldása: Kódex 5.§ (1) bekezdés: Ha e törvénynek az alkalmazandó jogot meghatározó kollíziós szabályai külföldi jogra utalnak, a külföldi jognak a kérdést közvetlenül rendező anyagi jogi szabályait kell alkalmazni. A magyar jog főszabályként nem fogadja el a renvoit. Kódex 5.§ (2) bekezdés: Ha az alkalmazandó külföldi jogot e törvény értelmében az állampolgárság határozza meg és a külföldi jog kollíziós szabálya A magyar jogra utal vissza, a magyar anyagi jogot kell alkalmazni; Egy másik külföldi jogra utal tovább, ennek a jognak az anyagi jogi szabályait kell alkalmazni. A vissza- és továbbutalás kivételes elfogadása.

A csalárd kapcsolás 1. Forum shopping: a joghatóság befolyásolása. Hasonló jelenség megfigyelhető az alkalmazandó jog befolyásolása esetén is. Fogalma: A jogviszony alanyai, annak érdekében, hogy a jogviszonyukra irányadó jog alkalmazását elkerüljék, mesterségesen olyan kollíziós tényállást hoznak létre vagy színleléssel olyan kollíziós tényállás látszatát keltik, amely egy olyan anyagi jog alkalmazásához vezet, aminek alkalmazására a felek csalárd magatartása nélkül nem kerülhetett volna sor.

A csalárd kapcsolás 2. Példák: A skóciai Gretna Green házasságkötési színhelyül való választása angolok által a házasságkötési alsó korhatár elkerülése érdekében. A dániai Tønder házasságkötési színhelyül való választása Németországban élő, ott elvált, de nem német állampolgárok által, akiknek az állampolgárság szerinti joga nem tette lehetővé a válást. Carlo Ponti és Sophia Loren esete: állampolgárságuk megváltoztatásával érték el, hogy a válásra ne az olasz jog legyen az alkalmazandó. Gran Canaria eset (1989 – Németország): német turisták spanyolországi nyaralásuk során „spanyol” szolgáltatóktól vásároltak szolgáltatásokat, így elérve a spanyol jog alkalmazását, és a fogyasztókra kedvezőtlenebb szabályok alkalmazását. Centros ügy (1997).

A csalárd kapcsolás 3. Mesterséges elem: ha az eltérő kapcsolás ténylegesen megvalósult kapcsolatra épült (pl. tényleg máshol kötötték meg a szerződést). Színlelt elem: ha az eltérő kapcsolás teljes valótlanságon alapszik (az ügyletkötés helye a valóságostól eltérő). Az egyes jogrendszerek megoldásai: Szigorú megítélés: francia jog – a közrend sérelmét jelenti, portugál és spanyol törvény – általános tilalom. Nagyvonalú megítélés: német jog. Elnéző viszonyulás: angolszász jogok. A Kódex már nem tartalmaz rá vonatkozó rendelkezést.

Egyéb kérdések 1 Több jogrendszerrel rendelkező államok (6.§): országon belüli területközi és személyközi kollízió esetén az adott állam szabályai döntik el, hogy melyik jog az alkalmazandó. Jogválasztás (7.§): A jogválasztásnak a Kódex eltérő rendelkezése hiányában kifejezettnek kell lennie. A jogválasztási megállapodás létrejöttére és érvényességére az adott jogviszonyra irányadó jogot kell alkalmazni, de akkor is létrejöttnek és érvényesnek kell tekinteni, ha megfelel a megállapodás megkötésének helye szerinti jognak.

Egyéb kérdések 2 Statútumváltás (14.§): Az alkalmazandó jogot meghatározó körülmények megváltozásának a változást megelőzően alkalmazandó jog szerint érvényesen létrejött jogviszonyokra csak akkor van hatása, ha a törvény kifejezetten így rendelkezik. A statútumváltás új általános szabálya lefedi a korábban külön kimondott, hasonló tartalmú speciális rendelkezéseket, így ezekről külön szabály a törvény különös részében nem szükséges. Példák: Az állampolgárság megváltozása nem érinti a korábbi személyi állapotot és az annak alapján létrejött jogokat és kötelezettségeket. A magyarországi menedékjog nem érinti a korábbi személyi állapotot és az annak alapján érvényesen létrejött jogokat és kötelezettségeket. A házastársak személyi és vagyoni viszonyai körében ugyanez érvényesül a korábbi jog alapján megállapított névviselés és az érvényesen létrejött vagyonjogi hatások vonatkozásában, ideértve a házassági vagyonjogi megállapodást is.