Húsvét

Mi van ezeken a bábokon belül?

Folyadék! A lárvák (hernyók) idegrencere teljesen átalakul. A hernyó a bábon belül felolvad, és néhány nap / hét alatt teljesen más külső alakot ölt ez az állat. De ez ugyanaz az állat? Ugyanaz az egyed? Hogyan lehetne megvizsgálni? A hernyóknak “meg lehet tanítani” kiskorában valamit, és megnézni, hogy a belőlük kifejlődött lepkék emlékeznek-e rá? De mit tudnak hernyók megtanulni? Kísérlet: 1. Egy hernyótársaság felének megtanílják, hogy egy bizonyos szagnak a közelében valami veszély éri őket. A társaság másik felének nem tanítanak ilyet. 2. Hagyják, hogy bebábozódjanak 3. És amikor kifejlődött minden lepke, ezt a szagot keltik a közelükben 4. Azok a lepkék, akik hernyó korukban megtanulták, hogy ez veszélyt jelent igyekeznek menekülni Hogy tárolta az emlékeket ez a hernyó? Nem az agyában, mert az feloldódott és új sejteket képzett. Még a tudósok se tudják.

1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.  2 Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!” 3 Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. 4 Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. 5 Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be. 6 Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, 7 és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. 8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt.  9 Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. 10 A tanítványok ezután hazamentek. 11 Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba,  12 és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. 13 Azok így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” Ő ezt felelte nekik: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.” 14 Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. 15 Jézus így szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom.”   16 Jézus nevén szólította: „Mária!” Az megfordult, és így szólt hozzá héberül:  „Rabbuni!” - ami azt jelenti: Mester. 17 Jézus ezt mondta neki: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” 18 Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki. 19 Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!”  20 És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.  (János 20,1-20) Gondolkoztam rajta, hogy milyen történetet mesélhetnék nektek az életemből, amikor nagyon el voltam keseredve, és utána valami olyan történt, ami teljesen megfordította a szomorúságomat. De azt hiszem, hogy azt a boldogságot, amit ezek az asszonyok és a tanítványok akkor vasárnap reggel átéltek, manapság is csak a Jézussal való találkozáskor lehet átélni. ** 1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.  2 Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!” 3 Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. 4 Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. 5 Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be. 6 Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, 7 és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. 8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt.  9 Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. 10 A tanítványok ezután hazamentek. 11 Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba,  12 és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. 13 Azok így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” Ő ezt felelte nekik: ** „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.” 14 Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. 15 Jézus így szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom.”   16 Jézus nevén szólította: „Mária!” Az megfordult, és így szólt hozzá héberül:  „Rabbuni!” - ami azt jelenti: Mester. 17 Jézus ezt mondta neki: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” 18 Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki. 19 Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!”  20 És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.  (János 20,1-20) Gondolkoztam rajta, hogy milyen történetet mesélhetnék nektek az életemből, amikor nagyon el voltam keseredve, és utána valami olyan történt, ami teljesen megfordította a szomorúságomat. De azt hiszem, hogy azt a boldogságot, amit ezek az asszonyok és a tanítványok akkor vasárnap reggel átéltek, manapság is csak a Jézussal való találkozáskor lehet átélni.

Borzasztóan el lehetettek keseredve, valami olyan történt, amire egyikőjük sem számított, pedig ha Jézusra figyeltek volna, tudhatták volna előre, nem? De nem emlékeztek rá, és ezért váratlanul érte őket. Egyik napról a másikra az a biztonságérzet elvesztették, amit Jézus mellett tapasztaltak, az a diadalmenet, amiben csodáról csodára láthatták Jézus mindenek feletti hatalmát, és ami aztán igazi diadalmenetben Jézus virágvasárnapi bevonulásában érte el a tetőfokát, amikor egy városnyi ember éljenzett neki, Egy szempillantás alatt szinte hihetetlenül elromlott minden. Legalábbis ők így érezték. Hirtelen gazdátlanná, elhagyottakká, sőt, maguk is üldözöttekké váltak. Félelmükben bujdosni kezdtek. Ez az egy foroghatott mindegyikőjük fejében: "Most mi lesz velünk?" "Hogyan tovább?" "Hogy történhetett mindez?"

És ezen a reggelen, kora hajnalban, ugyanilyen váratlanul, ebben a legmélyebb elkeseredettségükben, amikor rájöttek, hogy ami miatt szomorkodnak, az nem is úgy van. Hogy Jézus, akinek nem csak a testét, de már gondolatban is eltemették… Amikor rájöttek, hogy mégsincs a sírban, hanem feltámadt, amikor ez világos lett előttük, és hirtelen eszükbe jutott, minden, amit ezzel kapcsolatosan ígért nekik, akkor az egyik végletből a másikba lendült a lelkiállapotuk. Nem győzték mondani egymásnak, hogy "Láttam az Urat!" "Feltámadt!" "Él!" Ezt az örömet mi is akkor tapasztalhatjuk meg, amikor Jézussal találkozunk. Külső cél: Ma egy olyan történetről lesz szó, ami valamivel húsvét reggele előtt történt és néhány ember számára kicsiben hasonló borúra derű érzés volt. Csak utólag lett világos az érintettek számára, hogy Jézus ezzel is a halálára és feltámadására készítette fel őket.

Márta a ház kis ablakánál állt, és nagyon szomorúan kifele nézett rajta. Ebben az irányban el lehetett látni egészen a holt tengerig, de ő nem olyan messze nézett, azt figyelte, hogy a Jerikóba vezető úton kik jönnek-mennek. Betánia, az olajfák hegyének tetején állt, a nagyváros, Jeruzsálem közelében, mindössze fél óra gyalogútra onnan. A kis falu csak néhány házból állt, de az ország egyik legforgalmasabb útja mellett feküdt. A faluban most gyász volt. A háztól le lehetett látni, ahogy az út egészen a hegy lábáig kanyargott, és onnan tovább, már egyenesebben haladt messze-messze a pusztába, ahol újra dombok közé érkezett és tovább ment Jerikó irányába. Márta most ezt a messzi részét figyelte az útnak, ahol az úton haladók csak pontoknak látszottak. Távolinak tűnt, hogy néhány hete még hárman, boldogan tettek-vettek a ház körül. Aztán Lázár rosszul lett, ágynak esett. Gondozták, de az állapota csak egyre romlott. Igazán nem ijedtek meg, mert tudták, hogy elég a barátjuknak Jézusnak szólni, és ő meg tudja gyógyítani. Jól ismerték Jézust, a tanítványaival többször tért be hozzájuk Jeruzsálembe jövet-menet. Olyankor megkínálták Jézusékat, Jézus pedig az ő házuknál is tanított, máskor meg csak beszélgetett velük. Ismerték az eseményeket, hogy hogyan gyógyított meg bénákat, vakokat, némákat. Ez a biztonságérzésük mindig meg volt, hitték, hogy neki semmi sem lehetetlen, és ők Jézus legközelebbi ismerősei közé tartoztak.

Amikor rosszabbodott Lázár állapota, hamar üzentek is Jézusnak: "Uram, akit szeretsz, beteg". Ennyi volt az üzenet. Sajnos Jézus éppen viszonylag messze volt tőlük, lenn a Jerikón túl a Jordánnál gyógyított, két napba is telt mire eljutott hozzá a hírnök. De azóta már a hírnök is visszajött, de Jézusra még várni kellett. És Márta várt. Pedig közben, Lázár még rosszabbul lett, és végül 4 napja meg is halt. De Márta tovább várta Jézust. El is temették a testvérüket, Jézus a temetésre se ért ide. Márta csak várta tovább. Elég volt szerintetek ez az üzenet, hogy "Akit szeretsz beteg"? Hátha Jézus nem tudta, hogy ilyen komoly a helyzet? Késik Jézus? ++ Azaz igazság, hogy tanulnunk kellene Mártáéktól, mert ilyen a helyes imádság. Akár boldogságunk van, akár problémánk, az nagyon klassz, hogy elmondhatjuk Jézusnak. Nem azt üzenték Jézusnak, hogy mit csináljon: "Gyere Jézus, mert beteg", vagy "Gyógyítsd meg Lázárt, kérünk". Ők igazi hittel üzentek Jézusnak, úgy hogy megbíztak Jézusban, hogy ő tudja mi a legjobb abban a helyzetben. Mi is megtanulhatjuk ezt, hogy így mondjuk el problémáinkat, és rábízzuk, hogy a legjobb módon segít, esetleg úgy, ahogyan mi nem is gondoltuk volna: Úr Jézus nem bírom szeretni a testvéremet. ►Látod, hogy nem tudom megtanulni ezt a verset. ►Ismersz, hogy soha nincs időm semmire, kérlek, segíts! Persze ennek megvan a kockázata is. Mert Jézus tényleg sokszor más megoldást fog adni, mint ahogy azt mi előre el tudnánk képzelni. Márta is máshogy képzelte előre valószínűleg, és nehéz lehetett, hogy láthatóan nem úgy történt a dolog. Már négy napja a sírba tették Lázár testét, és Márta csak várt, várt Jézusra. Jézus sose késik.

És akkor, egyszer csak előre hajolt és meresztgetni kezdte a szemeit És akkor, egyszer csak előre hajolt és meresztgetni kezdte a szemeit. 10, 11, 12, 13… Ezek csak ők lehetnek. 13 ember jelent meg a láthatáron egy csoportban, ahogy a Mester szokott jönni a tanítványokkal. Biztos? Ezek csak ők lehetnek. Még egyszer megszámolta, de annyira biztosnak látszott. Nem is gondolkodott tovább, Máriának, a testvérének és a többi házban levőknek nem szólt, csak szó nélkül kiment a házból. Egyre gyorsabb léptekkel az úthoz ment, és ott aztán már szinte szaladt lefele a hegyoldalban, Jézusék irányában. – Végre megjött! Nem tudta volna kivárni, hogy már a házig elérjen, muszáj volt elé sietni. Meg aztán négyszemközt is akart Jézussal beszélni először. Nem tudta Márta, hogy miért tartott ennyi ideig, hogy Jézus ideérjen. Azt esetleg sejthette, hogy Jézus tisztában van vele, hogy mi történt időközben, hogy Lázár már nem is él. De azt gondolom biztos nem sejtette, hogy Jézus annyira pontosan képben volt, hogy még meg is mondta a tanítványainak, amikor elindultak a Jordántól, hogy Lázár elaludt. A tanítványok ezt félre is értették, azt mondták: “az jó, ha már tud aludni akkor meg fog gyógyulni.” Jézus úgy kellett, hogy elmagyarázza nekik, hogy Lázár már meghalt, de azért megy, hogy felébressze. Ha tudta volna Márta, hogy azért csak most jön Jézus, mert akarattal várt még két napot az indulással, és ezt is megmagyarázta a tanítványainak: "Lázár meghalt, és örülök, hogy nem voltam ott, tiértetek, hogy higgyetek." ++ Jézus komolyan vette Mártáék üzenetét, csak valami sokkal nagyobb dolgot készült tenni, mint amit bármelyikük el tudott volna képzelni. És ahhoz, hogy ezt a nagyobb ajándékot is megkaphassák, ehhez várni kellett. Márta mindezt nem tudhatta, csak sietett Jézus elé, alig várta, hogy kiönthesse a szívét, elmondhassa a szomorúságát Jézusnak.

Én vagyok a feltámadás és az élet "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." - keserűség, kiábrándultság a hangjában "De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked" – nagyon nagy hite volt Mártának, mert tudta, hogy Jézus még ebben a helyzetben is tud segíteni. És tudjátok mit válaszolt neki Jézus? - "Feltámad a te testvéred“ Amikor meghal valakink, ezt mondják nekünk is sokan, akik hisznek Istenben, hogy feltámad a nagypapád, dédmamád. A temetőre is ki van írva: “Feltámadás”. Márta is csak bólogatott: "Igen, a feltámadáskor“. De Jézus ingatta a fejét. Az is igaz, de ő most nem úgy értette: ** "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él, és aki hisz énbennem az nem hal meg soha" Aki hisz énbennem örök élete van... Mégis meghal? Hogy van ez?

Amikor valaki, aki Istenhez tartozik meghal, a lelke, az igazi önmaga elhagyja a testét, ami igazából olyan csak mint egy sátor. Senki sem gondol egy sátorra mint egy örök lakóhelyre. Sátorba csak átmenetileg, időszakra költözünk. A Biblia a földi testünkről úgy beszél mint egy ilyen ideiglenes lakóhelyről. - A földi testünket olyanra teremtette Isten, ami alkalmas a földi életre. - A mennyországban kapunk új testet, ami az örökkévalósághoz megfelelő - A vándorló népek is amikor letelepszenek, felcserélik az átmeneti sátrakat állandó házakra

Mint egy hernyó, akinek a teste alkalmas ahhoz, hogy a leveleken táplálkozzon. De ha próbál átmászni az autópályán, a forró aszfalton. Milyen vacak, bárcsak tudnék repülni. - Aztán elmászik egy bokorra. Felragasztja magát, begubódzik, és ha felnyitod a gubót, csak valami ragacsos dolgot találsz benne. De ha kivárod, egy idő után növekedni kezd egy kicsit a gubó, és akkor már érdemes figyelni, mert nemsokára megmozdul, és szárnyak bújnak elő belőle, és kimászik egy pillangó. És már repül is, nyugodtan át bármilyen kerítésen, úton, mezőn. Nincs több forró aszfalton járás. Megtörtént a metamorfózis. Megvan a teste az új környezethez. Mi is látjuk a sok rosszat magunk körül, és azt gondolhatjuk, elegünk van a forró aszfaltból, bárcsak repülhetnénk. És az úgy lesz, kapunk mi is egy új testet. Mi nem tudom, hogy tudunk-e majd repülni, de az biztos, hogy ez a test már nem fog betegeskedni, nem fog öregedni. Lehet, hogy az emberek azt mondják: "Viczián Gergő meghalt" de az igazság az lesz, hogy csak megkaptam az új testet. És ebben az új testben ettől kezdve örökké élek, Istennél.

és az élet… …Hiszed-e ezt Márta? Én vagyok a feltámadás és az élet… …Hiszed-e ezt Márta? "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él, és aki hisz énbennem az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt Márta?" Mit lehet erre válaszolni? Csak igen-t vagy nem-et lehet erre felelni. Nincs "nem tudom“ Te mit válaszolnál? Márta: "Igen uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba“ Te hiszed-e hogy Jézus minden problémán tud segíteni? Hogy Ő Isten Fia? Hogy aki Őbenne hisz ha meghal is él?

Márta visszafut a házhoz. Ott még ugyan az a gyász van Márta visszafut a házhoz. Ott még ugyan az a gyász van. Csak Márta szíve kalapál. Szép csöndben visszaoson a házba. Nem akarja még, hogy a többiek észrevegyék a változást. Csak Máriához megy oda, a testvéréhez, és titokban odasúgja neki: "A Mester itt van.“ Mária is felvillanyozódik, ketten mennek ki, vissza a falu határába ahol ahol Jézus Mártával találkozott. A gyászoló ismerősök magukra maradnak a szobában, de látták hogy a testvérpár elsietett. Nem lehet, de nem is kell tovább titkolni, a házban levők azt gondolják, hogy a két asszony biztos a sírhoz ment. Követik őket.

Mária leborul Jézus előtt: "Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem“ Máriának nagy hite van. Hiszi, hogy Jézus meg tud gyógyítani egy halálos beteget. De akkora hite nincs, hogy elhiggye, hogy a halál sem akadály Jézusnak. Teneked mekkora a hited? Hogy Jézus el tud mulasztani egy fejfájást? De össze tudja-e békíteni a család két felét? Jézus szomorúan kérdezi Máriát: "Hova helyeztétek?" Mária szipogva válaszol: "Uram, jöjj és lásd meg" Ekkor Jézus könnyekre fakad. Az ott állók is teljesen meghatódnak: "Ime, mennyire szerette" De a bibliában azt olvassuk, hogy Jézus lelke háborgott… Miért sírt Jézus? - Mert siratta Lázárt? Ez nevetséges lenne, hiszen néhány perc múlva feltámasztotta - Már napokkal korábban megmondta a tanítványainak, hogy azért most mennek, hogy feltámassza a halálból, ezzel a céllal ment - Jézus együtt érez velünk amikor szomorúak vagyunk. Megindítja a szomorúságunk. Amikor valaki, aki Jézusban bízott meghal, nem őt sajnáljuk, aki elment, hanem azokat akik itt marradtak vagy magunkért sírunk. Mert elvesztettünk valakit aki nagyon fontos volt nekünk. Kicsit irígységből is esetleg, hogy ők már a menyországban lehetnek, ennyivel hamarabb mint mi. Sokszor ez egy önző sírás, magunkért sírunk. Jézus nem magáért sírt, de nem is Lázárért. Miért fakadt könnyekre Jézus? Milyen nehéz lehetett, hogy még a hozzá legközelebb állók, a közvetlen barátai sem értették. Hittek benne, de nem volt elég nagy a hitük. Leginkább a hitetlenségünkkel tudjuk elszomorítani - annyit hallottunk már róla, és mégsem vesszük komolyan amit mond... Az ott állók is félreértették Jézus sírását: "Õ, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?"

Ha hiszel meglátod az Isten dicsőségét Odaértek a sírhoz. A hegy oldalában egy sziklabarlangba temették el, mindenféle leplekbe tekerve. Az üreg szájára nehéz követ fektettek, hogy illetéktelen ne háborgathassa. “Milyen szép, természetes, hogy a Mester ki akart jönni a sírhoz…” – gondolták az ott levők. De Jézus valami nagyon meglepőt mondott: "Vegyétek el a követ“. Az olyan mintha manapság azt mondaná, hogy ássátok elő a koporsót! "Uram már szaga van mert negyednapos“. Már három teljes napot töltött a sírban. ** Jézus: "Nem mondtam-e, hogy ha hiszel meglátod az Isten dicsőségét?“ Ez a hitpróba. Ha elhiszed, hogy tudok beteget gyógyítani, de azt már nem, hogy vissza tudok hozni valakit a halálból, akkor lebeszélsz: “Mester, ez nem szükséges” De ha elhiszed, hogy nekem tényleg mindenhez van hatalmam, akkor megteszed a legérthetetlenebb dolgot is amit mondok.

Mária és Márta így hitt Jézusban Mária és Márta így hitt Jézusban. A hit azt jelenti, hogy engedelmeskedünk neki. Ki vagyok futva az időből, de amikor a testvérem kéri, hogy segítsek a leckében, mégis szánok rá időt, mert Jézustól így tanultam. Amikor valaki nagyon gonosz volt velem az iskolában, én mégse mondok rosszat róla a háta mögött, mert Jézustól így tanultam. Akkor is engedelmeskedem Jézusnak, amikor nem egészen értem, hogy az miért jó nekem. Mert hiszem, hogy ő tudja, mi a jó nekem.

És akkor Jézus imádkozott És akkor Jézus imádkozott. Sokszor olvassuk az evangéliumokban hogy Jézus imádkozott. Többször külön vonult és magában volt az Atyával. Előre küldte a tanítványokat ő pedig hátramaradt imádkozni. Leültette a tanítványokat a gecsemáné kertben, és ő kicsit távolabb ment és ott imádkozott. Máskor hangosan imádkozott. Milyen jó, mert megtanulhatjuk, hogy magunkban jó imádkozni és hangosan is. Megtanulhatjuk, hogy ő hogyan szólította Istent, mi is így tehetünk: - "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” Az imádság után csak ennyit mondott: “Lázár jöjj ki!“ Érdekes, hogy nem azt mondta csak, hogy "Jöjj ki“ - minden halott elõ jött volna, azért úgy mondta: "Lázár jöjj ki" :-) Nem kell semmi különlegeset tennie. Nincs "bűvészkedés" "varázslás“, hókusz pókusz… Isten a szavával teremtette az egész világot. "Azt monda legyen... és lett“. Jézus Isten, ő is a szavával tud teremteni. Megújítani. Életet adni.

„Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” Ha csak ezt a képet mutattam volna nektek, azt gondolnátok, hogy múmiákról szól majd az óra. De ez Lázár. Ő is engedelmeskedett Jézus hívó szavának. Amikor hallotta a nevét, előjött a barlangból. Mert Jézus feltámasztotta, visszahozta az életbe. Képzelhetitek a kerekre nyílt szemeket ott a sír előtt. Két féle ember volt a társaságban: Aki nem gondolta, hogy Jézus bármit tud tenni ebben a helyzetben És azok, akik előre hitték, hogy Jézusnak elég nagy a hatalma, akár arra is hogy legyőzze a halált Ezek számára mást jelentett ez: akik nem hittek Jézusban, azok is ámultak de akik ismerték Jézust, azok számára ez nagy megerősítés volt: “Igen, tőle tényleg bármit kérhetek, mert számára a világon semmi sem lehetetlen” És ahogy ott állt a sok tátott szájú ember, Jézus visszazökkentette őket a valóságba: "Oldjátok fel és hagyjátok elmenni“, mert a kendőktől nem tudott mozogni Lázár. Jézusnak mindenre van hatalma most is. Az időzítést és a módot bízzuk rá! ** „Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” Autóban gyerekek majréznak, mert berepült egy méhecske: sokkal nagyobb baj lehet a majrézásból, mint egy csípéstől. Ha az apuka nem tud figyelni a vezetésre. Apuka egyszer csak elkapja a méhet, mindenki megnyugszik De kinyitja markát, és kirepül a méh: újra kiabálni kezdenek a gyerekek Apuka: „ne izguljatok, már nincs fullánkja” (az apuka viselte el a méhcsípést, hogy a gyerekek biztonságban legyenek) A halál manapság már ilyen fullánk nélküli méh.

Én vagyok a feltámadás és az élet. Jézus ezt is azért tette, hogy mi biztosak lehessünk benne, hogy aki őbenne hisz annak örök élete van. Hogy a barátai, tanítványai tudják ezt és ne legyen olyan nehéz számukra az a néhány nap, amig Jézus a sírban lesz. Hogy nekünk ne kelljen semmitől se félnünk. Moody: Fiatal lelkészként temetésre készülve kereste, mit prédikált Jézus, temetésekkor. Rájött: Jézus nem prédikált. Ő „meghiúsította” a temetéseket… Jairus lánya Naini ifjú Lázár Még a saját temetését is meghiúsította! A tanítványok nem emlékeztek, de Jézus mégis feltámadt. Nem csak, hogy vissza tudott hozni másokat az életbe, de legyőzte a halált, megjárta a poklot és feltámadt. Ezen múlik minden: - Ha nem támadt fel Jézus, akkor nagyon szép amit tett, hogy mártír halált halt, de sokan megtették már előtte és utána is. Ott vannak az aradi vértanúk, vagy a Zrínyiék is akár. - Ha viszont tényleg feltámadt, az azt jelenti, hogy Isten elfogadja, hogy Ő helyettünk, a mi büntetésünket elviselve halt meg, hogy nekünk ne kelljen. Az azt jelenti, hogy nekünk sem kell félnünk a haláltól. (*) mi már az üres síron keresztül láthatjuk, hogy mi történt nagypénteken. Az üres sír megváltoztatja a nézőpontot! az üres sír felől nézve a kereszt már nem a vereség, hanem a győzelem jele az élet győzött a halál felett (*) Mennyire fontos a feltámadás számunkra?  Azért tudunk beszélni a halálról, mert ismerjük a feltámadást  Aki nem ismeri a feltámadást, az fél a haláltól. Az tabuként kezeli.  Mi úgy búcsúzhatunk el a szeretteinktől: „visz’ lát!” Jézus feltámadt a halálból, és ezért mi is fel fogunk – ez kiveszi a dolog fullánkját! Én vagyok a feltámadás és az élet. Jn.11,25