Az első fokú bíróság határozatai Ítélet, végzés, a tettazonosság kérdése Tóth Mihály

Az ítéletek és végzések rendszere bűnösítő felmentő ügydöntő nem ügydöntő Bűnösség+ büntetés ill. intézkedés, (próba és megrovás is ítéletben !) Nincs bűnösség (és nincs megszüntetési ok) a) megszüntető, b) tárgyalás mellőzésével hozott a)fellebbezhető: pl. előzetes letartóztatás- sal kapcs.; rendbírságot kiszabó b) nem fellebbezhető pl. pervezető

Az ítélet és az ügydöntő végzés szerkezete bevezető rész - (Magyarország nevében – elmaradhat) - a bíróság megnevezése, az eljárás helye, - tárgyalási napok feltüntetése, döntéshozatal helyes és ideje - a bírósági eléjárás formája, a nyilvánosság rendelkező rész - előzetes fogvatartás adatai - név személyi adatok - bűnösség, felmentés, megszüntetés - a bűncselekmény (stádiummal és elkövetői alakzattal) - büntetés, intézkedés, egyéb jogkövetkezmények, - bűnügyi költség indokolás - a vád lényege, - vádlott személyi körülményei, előélete, - tényállás, - bizonyítékok számba vétele és értékelése, - minősítés, - büntetések, intézkedések ill ezek mellőzésének indokai – jogszabályokkal - egyéb rendelkezések, döntés az indítványokról keltezés - dátum és aláírások (az eredeti példányt és a kihirdetés előtt írásba foglalt rendelkező részt a tanács mindent tagja aláírja)

Az ítélet rendelkező részéről A BKv 61. fontosabb rendelkezései: 1. A bűncselekményt a Btk. Különös Része szerinti alcímével kell megnevezni. 2. A bűncselekmény megnevezése mellett a rendelkező részben meg kell jelölni, hogy a bűncselekmény bűntett vagy vétség, továbbá utalni kell a folytatólagos elkövetésére, valamint az elkövetői és az elkövetési alakzatra. 3. A bűncselekmény megnevezése után, zárójelben, fel kell tüntetni a bűncselekmény alapesetének - s ha megvalósult, minősített esetének - törvényi tényállását (diszpozícióját) és büntetési tételét meghatározó törvényi rendelkezéseket. 4. Bűnhalmazat esetén meg kell jelölni - számmal és a "rendbeli" jelzővel, hogy azonos törvényhely szerint összesen hány bűntett, illetve vétség minősül. 5. Az ügydöntő határozat kihirdetése során közérthetően meg kell magyarázni a minősítés lényegét, különös tekintettel a minősítő körülményekre és az irányadó büntetési tételekre. 6. Ha az ügydöntő határozat előzetesen írásba foglalt és kihirdetett rendelkező része, illetve az írásba foglalt határozat rendelkező része eltér egymástól, a kihirdetett rendelkező rész irányadó, és az írásba foglalt határozatot ennek megfelelően ki kell javítani. 7. A vádlott bűnösségét megállapító ítélet rendelkező részében fel kell tüntetni - a büntetés kiszabásáról szóló rendelkezések előtt - ha az elkövető mint visszaeső, különös visszaeső vagy többszörös visszaeső, illetve bűnszervezetben követte el a bűncselekményt.

A „tettazonosság” A bíró az ítéletében mindaddig (de csakis addig) szabadon vonhatja le az általa tényként megállapított tettek valamennyi jogi konzekvenciáját amíg ezek a tettek azonosnak tekinthetők a vádban közöltekkel, illetve fenntartottakkal. Nem sérti a tettazonosság elvét ha az ítélet a bizonyítási eljárás eredményeképpen a vádban közölt tényeket helyesbíti, illetve kiegészíti a büntetőjogi felelősség önálló megállapítását maga után nem vonó körülményekkel.

Ami vitatható: 25/2012. számú büntető elvi határozat A vádelv – a törvényes vádhoz kötöttség – nem akadálya annak, hogy a bíróság a tettazonosság keretei között a vádban lopásként értékelt cselekményt orgazdaságnak minősítve állapítson meg bűnösséget (Be. 2. §).

EJEB: DALLOS ZOLTÁN MAGYARORSZÁG ELLENI ÜGYE A 2001. FEBRUÁR 8-ÁN KELT ÍTÉLET Nem sértették meg az eljáró magyar bíróságok a kérelmező jogát arra, hogy a legrészletesebb módon tájékoztassák az ellene felhozott vád természetéről és indokairól, és hogy rendelkezzék a védekezésének előkészítéséhez szükséges idővel és eszközökkel (Egyezmény 6. cikke 3/a. és b. pontjai - tisztességes tárgyaláshoz való jog). A BIZOTTSÁG szerint nem lehet azt megállapítani, hogy a kérelmező tudhatott arról, hogy a Megyei Bíróság a jelentős értékre elkövetett csalás alternatív ítéletét hozhatja meg. A vádlott vádról történő értesítésének szentelendő speciális figyelem szükségességére való tekintettel a Bizottság úgy találta, hogy az eljárás nem felelt meg az Egyezmény 6. cikke 3. bekezdése a) pontjának. Továbbá, a Bizottság - nem bocsátkozva olyan találgatásba, hogy milyen lett volna érdemben az a védelem, amelyre a kérelmező támaszkodhatott volna, hogyha módjában állt volna a csalás vádjának vitatása a Megyei Bíróság előtt - biztos volt abban, hogy a "sikkasztás" és a "csalás" magyar törvényi meghatározásának nyilvánvaló különbségére tekintettel a védekezés eltért volna az eredeti váddal szembeni védekezéstől. Mivel a csalás nem alkotta a vád szorosan hozzátartozó elemét, a Bizottság úgy vélte, hogy a Megyei Bíróságnak lehetővé kellett volna tennie a kérelmező számára, hogy a védekezéshez fűződő jogait a csalás kérdésében gyakorlatban és hatékonyan, s különösen, hogy megfelelő időben gyakorolhassa. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező jogát arra, hogy az ellene felhozott vád természetéről és okáról részletes tájékoztatást kapjon, valamint, hogy védekezésének előkészítéséhez megfelelő idővel és eszközökkel rendelkezzék, megsértették, ami az Egyezmény 6. cikke 1. bekezdésével együtt vizsgált 6. cikk 3. bekezdése a) és b) pontjainak megsértését eredményezte. A jelen ügyben A BÍRÓSÁG észrevételezi, hogy a kérelmezőnek valóban nem lehetett tudomása arról, hogy a Megyei Bíróság csalássá minősítheti át a terhére rótt cselekményt. Ez a körülmény kétségtelenül rontotta a kérelmező védekezési esélyét azon vádak tekintetében, amelyek miatt végül is elítélték. Egyezménysértés mégsem történt, mert a vádlottnak módja volt a (tettazonosság körében) módosított váddal szemben a Legfelsőbb Bíróság előtt védekezni