Történeti kutatás: kiegészítés

Carl Hempel és az általános törvény (covering law) "nincs különbség a történelem (történetttudomány) és a természettudományok között. Mindkettő csak általános fogalmak keretében tud számot adni tárgyáról. ... Még nem rendelkezünk valóban szigorú történelmi magyarázatokkal, a mostani magyarázatok csak vázlatok. ... de ha eljutunk az általános törvényhez ... ez egyet jelent az ilyen jellegű jövőbeli események előrejelezhetőségével (megjósolhatóságával)".

Sir Karl Popper (1902-1994) kritikai racionalizmusa: az általános előrejelezhetőség szerinte a holisztikus utópiák körébe tartozik, próféciának tekinthető. Előrejelzés csak kis lépésekben tehető, megfigyelve az eredményeket, korrigálva a hibákat. Nevéhez fűződik a falszifikációs elmélet, miszerint egy feltevés addig érvényes, amíg meg nem cáfolják (falszifikálják). A megismerés tehát nyitott folyamat. A 60-as, 70-es években építészeti munkákban hivatkoztak Popperre: pl. Royston Landau: New Directions in British Architecture. George Braziller Inc., New York, 1968;, Colin Rowe – Fred Koetter: Collage City. The MIT Press 1978.

A nyelvi fordulat és a strukturalizmus Ferdinand Saussure: strukturális nyelvészet, language/parole (nyelv/beszéd) A nyelv mint rendszer: önmagát tartalmazó, szabályozó és átalakító (transzformáló) A kultúra mint nyelv: Claude Lévi-Strauss: Strukturális antropológia Az építészet mint nyelv

Claude Lévi-Strauss (1908-2009)

Claude Lévi-Strauss Francia etnográfus, a strukturalista módszer kidolgozója. Alapfeltevése, hogy a kultúra nyelvként működik, a kulturális jelenségek a nyelvi rendszer működésének analógiájára írhatók le. A kultúra alapvető rendszereiként elemezte a rokonsági kapcsolatokat és a mitoszokat. Különböző primitív kultúrákat tanulmányozva alapvető rokonságot talált a struktúrájukban.

Strukturalizmus A társadalmi-kulturális jelenségek osztályozása, rendszerezése és elemzése A jelenségeket jelekként, nyelvi elemekként kezeli. Saussure: language – parole, szinkron rendszer, oppozíciók Belső összefüggés, rendszer, mélystruktúra (Chomsky, Lévi-Strauss, Roman Jacobson, Propp) A mélység magyarázza a felszínt. A társadalmi jelenségek kaotikus és előreláthatatlan jellege bizonyos fokig illúzió. Mögöttük rejtett generatív mechanizmusok működnek. Ez a mélyebb szint strukturált. A generatív eljárások révén rendezett, szervezett mintázatok jönnek létre, amelyek véges számú elemekből állnak. Objektív működésmód, az események és jelentések nem az individuális cselekvőtől, hanem a generatív eljárásoktól, szabályoktól függenek. Ezért a vizsgálódásnak erre a rendszerszerűségre és nem a szubjektumokra kell figyelnie (‘túl a humanizmuson’).

A strukturalizmus jellemzői Rendszerszerűség, egészelvűség: a részek egy egészbe illeszkednek. A jelentés a részek kapcsolatából, összefüggéséből adódik. Az állandó szint hangsúlyozása a változóval szemben. A közvetlenül láthatóval, tapasztalhatóval szemben a rejtett, mélyebb struktúra meghatározó szerepe. A cselekvéseket, szándékokat meghatározza a mélyebben fekvő (társadalmi) struktúra.

Noam Chomsky (1928) Transzformatív általános nyelvészet Nyelvi mélystruktúra Szintaktika (a nyelvi jelek rendszere) – szemantika (a jelek összekapcsolásának szabályai, jelentéselmélet) Hatása az építészet(elméletben): Peter Eisenman

Strukturalizmus - posztstrukturalizmus A strukturalizmus zártságának felülbírálata: a jelentések és cselekvések nem foghatók fel csupán a mélyen fekvő struktúrák megjelenési formájaként. Sokféle változat, variáció, nyitott rendszer. Küzdelem a jelentések és identitások között. Politikai és hatalmi dimenzió. Nincs folytonosság a múlt és a jelen között. A történetiség szerepe

Posztstrukturalizmus (Roland Barthes, 1915-1980) A nyelvi jelek játéka, nincs megrögzíthető, állandónak tekinthető mélystruktúra Roland Barthes: Mitológiák A szöveg öröme

https://prezi.com/nzav3lkdigjb/roland-barthes-mitologiak/

Jean-Francois Lyotard: A posztmodern állapot A „nagy elbeszélés” (általános magyarázat, fejlődés-ideológia vége) Különbözőség, sokféleség, relativizmus

Michel Foucault (1926-1984): diskurzus-elmélet Foucault témái: tudás, hatalom, szubjektivitás Tudás, a dolgok feletti rendelkezés viszonyai Hatalom, a másokra ható cselekvés viszonyai Szubjektivitás, az önmagunkhoz való viszony

Jel, nyelv, diskurzus Nyelv és beszéd: rendszer és konkrét megvalósulás/ítás. Nem: ki beszél, milyen szándékok szerint beszél, hanem: milyen feltételek és szabályok szerint. A beszéd társadalmi hely(zet)hez kötöttsége, intézményesültsége. Különösen jellemző a kapcsolati háló sűrűsége, az intézményesültség intenzitása a modern korra. Diskurzus: intézményes gyakorlatokkal összeszövődő nyelvi cselekvések. A kategóriák, jelentések nem rögzítettek, hanem a társadalmi kapcsolatokban konstruálódnak. Hatalmi viszonyokba ágyazottság. De önmagával mindenki alakítója is a hatalmi viszonyoknak, nemcsak elszenvedője azoknak.

A fegyelmezés stratégiái A tér újfajta kialakítása az egyének szabályozott elhelyezésével és a test regulázásával A cselekvések végeredményének ellenőrzése helyett a cselekvések lefolyásának ellenőrzése Az egyén, az egyéni viselkedés szüntelen felügyelete A történések, cselekvések, eredmények folyamatos lejegyzése, osztályozása és minősítése.

A fegyelmezés eljárásai Hierarchikus felügyelet normalizáló szankció vizsgamechanizmus Intézményesülés és architektonizáció katonai tábor iskolaépület nagyüzemek, műhelyek

Épülettípusok (gyár, iskola, börtön, kórház) – space syntax elemzési módszer (Bill Hillier)