Bevezetés a jog- és államtudományokba 8. előadás Jogviszony és jogi felelősség

A jogviszony mibenléte A jogviszonyok mindig egy mögöttes társadalmi viszonyon alapszanak Ezek közül néhány típusosat rögzít a jog (pl. a házasság intézményét, vagy a szerződés intézményét) A jogviszony – jogilag szabályozott társadalmi viszony Nemcsak úgy jöhet létre jogviszony, hogy a jog egy típusos társadalmi viszonyt elnevez és szabályoz, hanem fordítva is, hogy létrehoz egy társadalmi viszonyt. (Pl. az adófizető és az adóhatóság, az állam és az állampolgár, stb. viszonyát) Az első esetben a jogi szabályozás szelektív: nem minden aspektust szabályoz – pl. egy házasságból csak a legfontosabb személyi és vagyoni viszonyokat – de azt nem, hogy ki mosogasson. A „természetes” jogviszonyokban is lehet konstitutív (teremtő) szerepe a jognak (nem triviális, hogy a házastársak váláskor mindent meg kell felezzenek) A konstitutív jogi szabályozás nem tetszőlegesen alakítja a társadalmi viszonyokat, figyelemmel kell lennie a realitásokra, a betarthatóságra, a szokásokra, stb.

A jogviszonyok típusai Jogágak szerint Polgári jogi Alkotmányjogi Közigazgatási jogi Munkajogi Általános és konkrét (egyedi) jogviszony Általános: a törvényben rögzített típus (adófizetés) Konkrét: az egyedi, emberek (vagy szervezetek) közötti jogviszony (az én adófizetési kötelezettségem) Szimmetrikus és aszimmetrikus Szimmetrikus: magánjogi jogviszonyok – önkéntesek, szabad akaratunkból bocsátkozunk bele Asszimetrikus: közjogi jogviszonyok – nem önkéntesek Relatív és abszolút szerkezetű jogviszonyok Relatív: meghatározott személyek között jön létre (tipikus formája: a szerződéses jogviszony) Abszolút: egy személy, és „mindenki más” között létrejövő viszony. A „mindenki más” elsősorban tartózkodásra (pl. a tulajdon nem háborítására) kötelezett.

Jogi tények A jogviszonyokban változást előidéző valóságbeli történések A tényből a jogi minősítése miatt lesz jogi tény Szinte bármi válhat jogi ténnyé Jogi tények Természeti események (nem akaratlagosak) Emberi magatartások Bírói, vagy közigazgatási aktusok A jog címzettjeinek cselekményei Tiltott (pl. bűncselekmény) Megengedett (pl. szerződés) Kötelező (pl. Adófizetés) Jogi aktusok Kétoldalúak (szerződés) Egyoldalú (nyilatkozat) Az egy-vagy kétoldalú aktusok lehetnek kifejezettek, de megvalósulhatnak „ráutaló magatartással” is. (Pl. bolti vásárlás)

A jogviszony elemei – a jogviszony alanya A jogviszony alanyai – a személyek – a „személy” kilúgozott, általános fogalom, amely ráhúzható aztán nem természetes szemálykre is, személyegyesülésre, vagyontömegre. A jog személyiségképe: racionális, céltudatos, arctalan, nagyon szűk körben képes figyelembe venni az érzelmeket – jogalany A jogalanyok lehetnek természetes és jogi személyek Két fontos tudlajdonsággal rendelkezik: Jogképesség: az a jogalany, akinek jogai és kötelezettségei lehetnek. Nem minden embercsoportnak lehetnek ilyenek, ez gondokat is okoz. (Pl. csoportos perlés a fogyasztóvédelemben, kisebbségi jogok) Cselekvőképesség – saját cselekedeteivel szerezhet magának jogokat és vállalhat kötelezettségeket. A jogképességet a természetes személyeknél ma már nem korlátozzák, de a jogi személyeknél folyamatos problémát jelent. (Pl. bank fióktelepe perelhető-e) A cselekvőképességnél épp fordítva áll a dolog: itt a jogi személyeknél nem lehet ezt korlátozni. Természetes személyeknél viszont vannak fokozatai.

A jogviszony elemei – a jogviszony tárgya Mindig az emberi magatartás Régebben ugyan megkülönböztettek közvetlen és közvetett tárgyat, de ha autót veszünk (közvetlen tárgy) is az az „igazi” tárgya a szerződésnek, hogy azt átadják. Az emberi magatartás lehet sokféle. Régi római felosztás szerint: dare (tulajdonjog átruházása), facere (ház felépítése), praestare (biztosítási jogviszony) Más felosztás: tevés – nem tevés – mulasztás (jogszabályi kötelezettség ellenére történő nem tevés)

A jogviszony tartalma A jogviszony alanyait terhelő és megillető kötelezettségek és jogok. A tárgyi jog (a jogszabályok) által telepített alanyi jogok (jogosultságok) és kötelezettségek. A jog szó jelentésének többértelműsége (erkölcsi, tág értelemben vett jogi és jogi jog értelemben) A modern jog (liberális) jog három jellemzője Individuális (csak „valakinek” lehet joga) Tulajdon-szerű (olyan metaforákban beszélünk róla, mint a tulajdonról) Kizárólagos („zéró összegű” – ami nlam jog, az máshol kötelezettség) Semleges (nem függ pl. rendi helyzettől) A liberális jogfelfogás kritikája A szabadságok korlátozzák egymást Egoista és individualista egyéneket képzel el

Felelősség Felelősség szűk és tág értelme Tág: a kötelezettség olyan „sérülékeny” fajtáit értjük alatta, amikor a kötelezett egyben hatalmi helyzetben is van: miniszteri felelősség, szülői felelősség. Szűk: jogsértéshez kapcsolódik. A jogsértésre adott kérdés után, arra adott válasz (Marton Géza) A norma alkalmazója kérdez, (miért és hogyan tetted, mulasztottad ezt el kötelességedet megszegve) a norma megsértője felel (ha kielégítő a válasz felmentik, nem marasztalják, ha nem, akkor marasztalják, elítélik) Közös a tág és a szűk értelem között az, hogy az egyén és a társadalom közötti viszonyról van szó. A kártérítési felelősség nemcsak a károkozót és a kérosultat köti össze, hanem a károkozót és a társadalmat is.

Jogi felelősség A többi felelősségtől abban tér el, hogy a felelősség elemei, és a felelősségre-vonási eljárás pontosan meghatározott Nem minden normaszegés von maga után felelősségrevonást. Ennek lehetnek akadályai, (pl. a kiskorúság) Speciális esetei a felelősségnek a másokért való felelősség: Hatalmi helyzet (pl. kiskorúért, alkalmazottért) Kollektív felelősség (nem megengedett a jogban)

A felelősségrevonás alapja Szubjektív (egy felelősségre vonható személy) Két nézet: determinizmus és indeterminizmus (szabad akarat) Felelősségre vonhatóság csak akkor lehetséges, ha legalább részben feltételezzük, hogy az ember a legtöbb helyzetben cselekedhet többféleképpen. Joggyakorlat: mérsékelt determinizmus: bizonyos helyzetekben van, másokban azonban nincsen szabad akarat. Objektív (a valóság összefüggései) Különösen az ok-okozati összefüggés Ha a cselekményem nem oka a kárnak, akkor nem lehet szó felelősségről Lennie kell kárnak is Normatív (egy norma, amit megszegnek) Ez teremti meg valójában a felelősséget. Minta amivel összehasonlítjuk.

Felelősségi alakzatok Magánjogi (polgári jogi) Elvileg két szélsőség lehetséges minden felelősségi formánál: a teljesen személyre szabott, („ahogy tőle elvárható”) és a teljesen személytelen („általában elvárható”,) A magánjogi inkább az utóbbi: „az átlagembert” tartja szem előtt (bonus pater familias, „ahogy általában elvárható” ha nem úgy jár el: „felróható”) Szélsőséges eseteiben már nem is kell „felelősnek”lenni (hétköznapi értelemben), sőt még tudni sem kell róla, de mégis megtörténik a felelősségre vonás (veszélyes üzemi felelősség – objektív felelősségnek is mondják), és az alkalmazottért való felelősség

Felelősségi alakzatok II. Büntetőjogi Mércéje: a vétkesség – személyre szabott, és mindig kell hozzá egy szubjektív mozzanat Két alakzata van – a szándékosság és a gondatlanság Szándékosság Egyenes szándék: tudja, és kívánja Eshetőleges szándék: csak cselekszik, de a következményeket nem tudja, vagy ha felmerül benne, akkor belenyugszik. („Megverem alaposan, és nem érdekel, hogy mi lesz vele”.) Gondatlanság Tudatos gondatlanság: látja a következményeket, de könnyelműen bízik azok elmaradásában („nem biztos, hogy bekövetkezik, és remélem hogy valóban nem fog”) Hanyagság: nem tudta (itt már hiányzik a szubjektív elem)

A felelősség típusai Normarendszerek szerint Tudattartalom szerint Erkölcsi Vallási Politikai Gazdasági (!) Tudattartalom szerint Objektív („rup(s)it – sarcito” VIII.) Szubjektív (Kizárólag, ha pontosan tudatában volt) Telepítése szerint Egyéni Kollektív (nincsen helye a jogban)