Flashcards Tátrai Szilveszter 10/2

A tanulókártya vagy tanulási kártya (angolul flashcard) egy osztálytermi vagy házi tanuláshoz használt kártyahalmaz, az egyes kártyák mindkét oldalán információval (szavakkal vagy számokkal). A kártyák egyik oldalán kérdés, másik oldalán pedig válasz található. A tanulókártyákat sokféle tanulási célra lehet használni, akár idegen szavak, történelmi dátumok, matematikai formulák vagy bármi egyéb tanulására, amit kérdés-válasz formában le lehet írni. A tanulókártyákat elterjedten használják segédeszközként a memorizálást igénylő feladatokban, általában időközönkénti ismétlés során. (Tanulókártyák használata a Leitner-módszerben.)

Felhasználás A tanulókártyák az aktív felidézés folyamatát indítják be: egy adott támpont (a kérdés) alapján a tanuló előhív egy emléket (a választ). Azon kívül, hogy mi kerül a paklikba gyűjtött kártyákra, az is nagyon fontos kérdés, hogy hogyan kerülnek felhasználásra a kártyák – azaz mit csinálunk a kártyákkal, és főleg hogy milyen gyakorisággal (milyen időközönként) ismételjük a kártyákat, és mi történik azokkal a kártyákkal, amelyeknél elhibázzuk a választ. Sokféle, ezekre a kérdésekre választ adó rendszert fejlesztettek ki, melyekben az a leglényegesebb közös pont, hogy helyes válasz esetén a kártyát egyre ritkábban kell ismételni.

Háromoldalas kártyák A papír tanulókártyák szükségszerűen kétoldalasak. Az elektronikus kártyák azonban háromoldalasak is lehetnek. Ez egy olyan aszimmetrikus kétoldalas kártya, melynek három mezője van: K (kérdés), V (válasz) és V*. A K és a V oldal megcserélhető a fordított tanulás során, de a V* mindkét esetben a válasz oldalra kerül, azaz a két oldal: K/V, V* és V/K, V*. Ezt a megoldást leginkább olyan idegen nyelvek tanulásánál lehet használni, ahol az idegen nyelvi kiejtés nem egyértelmű az írott forma alapján. Ebben az esetben a kérdés az anyanyelvi szó, a válasz pedig az írott idegen szó, vagy fordítva; az idegen nyelvi kiejtés pedig mindig a válasz része. Ilyen nyelv például a kínai és a japán, de például rendhagyó kiejtésű angol szavaknál is hasznos a módszer.

CÉLJA A háromoldalú kártyák célja az, hogy a kétoldalas kártyák minden előnyét – könnyű bevitel (csak egyszer kell beírni a két kártya szavait), szinkronizált frissítés (az egyik kártyát javítva a másik is javul), a kártyák közötti időközök betartása (nem látjuk egymáshoz közel a kártyát és fordított változatát) – kihasználja anélkül, hogy a kártyáknak szimmetrikusnak kéne lenniük. Az alapelv általánosítható tetszőleges számú mező egymáshoz rendelésével, ahol a tanulandó ismeretet minden mező más-más szemszögből írja le.

Köszönöm a Figyelmet!