A beszéd mint cselekvés

A beszédaktus-elmélet „A nyelvhasználat maga a cselekvés, nem csupán annak irányítója”

Kezdetekben Arisztotelész (i.e ) mondatok logikájával foglalkozik „Herméneutika” c. művében –megkülönböztet: általános és egyedi alanyt általános és részleges kijelentést Koschmieder koincidencia: “szó és cselekedet egybeesése olyan formában, hogy a szó amelyet kiejtünk maga a cselekedet” (1930)

Ellentmondás FILOZÓFUSOK Nem minden mondat állítás vagy felkiáltás, létezik: utasítás vágy tiltás/engedmény ↔ Az állítás egyetlen feladata: NYELVÉSZEK dolgok pillanatnyi állásának leírása (ténymegállapítás)

J. L. Austin (1911 – 1960) ösztöndíjjal jut be egy angliai iskolába majd onnan az oxfordi egyetemre mélyebben negismerkedik Arisztotelész filozófiájával 1931 – Gaisford-díjra tesz szert az egyetemen, ahol nyelvfilozófusnak tanul 1955 – „How To Do Things With Words” – „Tetten ért szavak” – halála után kiadott legfontosabb műve 1960 – halála

Szerinte: A nyelvhasználat nem csak információátvitel, hanem cselekvés is, amit az információ átvitelével viszünk végbe – pl.: „elnézést” itt a szó kimondása maga a cselekedet Austin boldogulási feltételei: – helyes végrehajtás (eskünél) – megfelelő személy (csak a bírói ítélhet el valakit) – őszinteség („részvétem” - csak akkor cselekedet, ha mögötte őszinte érzés van) Lakoff, Gordon és Krékits kiegészítései: – a beszélő valóban óhajtsa a kérés végrehajtását, és – legyen tudatában annak, hogy a hallgató teljesíteni tudja a kérést – a hallgató nem teljesítené a tevékenységet a beszélő utasítása nélkül – a kérésnek kell időben előbb történnie

Austin osztályozása csoport nevepéldákigék végrehajtók szavazás, kinevezés kinevez, elvet, követel ítélkezők bíróság, sportbírók elítél, jellemez, osztályoz elkötelezők szándék bejelentése, ígéret javasol, támogat, szán(dékozik) viselkedők gratuláció, bocsánatkérés, megköszönés tisztel, köszön, ellenez bemutatók megnyilatkozásunk illeszkedése a társalgásba tudat, állít, kérdez, elismer, rátér, lezár

J. R. Searle (1932 –) Austin tanítványa rámutat az Austin által szabott beszédaktus- rendszer hibáira:  Austin csupán igéket osztályozott, nem beszédaktusokat  az osztályozás a nyelv függvényében változhat újradefiniálta az öt osztályt (1969)

Searle osztályozása 1.reprezentatívumok – a beszélő tagad, beszámol, megerősít 2.direktívumok – a beszélő kér, felszólít, parancsol 3.komisszívumok – a beszélő különböző mértékben elkötelezi magát (garantál, esküszik, megfogad) 4.expresszívumok – a beszélő állást foglal egy tényállással kapcsolatban (bocsánatot kér, sajnálja, gratulál) 5.deklarációk – a beszélő megváltoztatja egy tárgy, szituáció külső állapotát azzal, hogy kimondja „ megkeresztellek”, „lemondok” …

A beszédaktusok három csoportja Searl óta lokúció – legelemibb beszédaktus = nyelvtanilag értelmezhető hangsor illokúció – kijelentéssel cselekvés (adott feltételek teljesülése szükséges) perlokúció – kijelentéssel mások cselekvésre késztetése (adott feltételek teljesülése szükséges)

Egyéb osztályozások Récanti – csak négy csoport Vanderevken – történelmi megközelítésben öt csoport Carlson – az informáló illokúciós aktus bevezetése (egy ember informál egy csoportot) Mihalovics – a vegyes illokúciós aktus bevezetése (a trianoni békeszerződés elemzése kapcsán, 2005)

Irodalom Wikipedia: Beszédaktus-elmélet ( J. L. Austin: How To Do Things With Words ( Krékits: Felszólító performatív megnyilatkozások (Budapest, 1995) Wikipedia: Illocutionary act ( Wikipedia: John R. Searle ( Literary Encyclopedia: J. L. Austin (