A Kőmíves Kelemenné középkori eredetű népballada. A népballada: - énekelt formában adták elő akár a népdalokat, - szájról szájra terjedt,(változatokban él) ismeretlen a szerzője, - tragikus történetet mond el általában párbeszédben, -felépítése drámai,tragédia bekövetkeztét sejtetik baljós előjelek, utalások, - balladai félhomály – kihagyásos szerkesztésmód, - gyakoriak az állandó jelzők (ismétlés, fokozás, hangsúlyozás) Témája: szerelmi - családi konfliktus, sorscsapás, történelmi esemény, gyilkosság, baleset.

Déva vára kicsiny, jelentéktelen erősség volt a Maros bal partján, egy 250 méter magas sziklán.

Déva vára A nép rege szerint hajdan tündérek lakták a hegyet, némelyek szerint egy dák király építette volna a várat. Dévát említtetik legelőször. ( Pallas nagy lekszikon) A vár a település fölé emelkedő meredek hegy tetején található. A Maros-völgyében elhaladó fontos útvonal védelmét szolgáló királyi vár feltehetően a XIII. század elején épült. A XIV. században ebben a várban raboskodott Dobó István, az egri hős.

Számos birtokosa közül a legjelentősebbek: Hunyadi János, Szapolyai János, Bocskai István és Bethlen Gábor voltak. A várat 1580 körül Geszti Ferenc építette újjá. Az őt követő birtokosok alatt az igen leromlott állapotú erőd köveit széthordták, de az 1817-ben idelátogató I. Ferenc császár utasítást és pénzt adott a vár teljes újjáépítésére.

Az es szabadságharc alatt, valószínűleg hanyagság következtében, a várerődben található lőporraktár felrobbant, és mintegy 150 honvédet maga alá temetett.

Falaiból ma már csak annyi látszik, amennyi megmaradhatott az idő viszontagságaival való szüntelen küzdelem során.

Kőmíves Kelemenné Tizenkét kőmíves összetanakodék, Magos Déva várát hogy felépítenék, Hogy felépítenék félvéka ezüstér, Félvéka ezüstér, félvéka aranyér. Déva városához meg is megjelentek, Magos Déva várhoz hozzá is kezdettek, Amit raktak délig, leomlott estére, Amit raktak estig, leomlott reggelre. Megint tanakodott tizenkét kőmíves, Falat megállítani, hogy lesz lehetséges, Míg elvégre ilyen gondolatra jöttek, Egymás között szoros egyességet köttek: Kinek felesége legelőbb jő ide, Szép gyöngén fogjuk meg, dobjuk bé a tűzbe. Keverjük a mészbe gyönge teste hamvát, Avval állítsuk meg magos Déva várát. "Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom, Én uramhoz menni lenne akaratom! - Kőmíves Kelemen felesége mondja - Fogd bé a lovakot, fogd bé a hintóba, Fogd bé a lovakot, állj is gyorsan elé, Hadd menjünk, hadd menjünk Déva vára felé. Mikor fele útját elutazták volna, Erős idő vala, záporesső hulla: "Asszonyom, csillagom, forduljunk mi vissza. Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba, Az éjjel álmomba olyan álmot láttam, Kőmíves Kelemen udvarába jártam, Hát az ő udvara gyásszal van béhúzva, Annak közepibe mély kút vala rakva, Az ő kicsi fia oda beléhulla. Az éjjeli álom nem telik ma jóra, Asszonyom, asszonyom, forduljunk meg vissza!" "Kocsisom, kocsisom, nem fordulunk vissza, A lovak se tiéd, a hintó se tiéd, Csapjad a lovakat, hadd haladjunk elébb!„

Mennek, mendegélnek Déva vára felé, Kőmíves Kelemen őket észrevevé, Megijede szörnyen, imádkozik vala: Én uram istenem, vidd el valahova! Mind a négy pej lovam törje ki a lábát, Vessen a hintómnak négy kereke szakát, Csapjon le az útra tüzes istennyila, Horkolva térjenek lovaim vissza! Mennek, mendegélnek Déva vára felé, Sem lovat, sem hintót semmi baj nem lelé! "Jó napot, jó napot tizenkét kőmíves! Neked is jó napot Kelemen kőmíves! Köszöne az asszony, az ura válaszolt: "Édes feleségem, neked is jó napot! Hát ide mért jöttél a veszedelmedre, Szép gyöngén megfogunk, bédobunk a tűzbe. Tizenkét kőmíves azt a törvényt tette: Kinek felesége hamarabb jő ide, Fogjuk meg szép gyöngén, dobjuk bé a tűzbe, annak gyönge hamvát keverjük a mészbe, Avval állítsuk meg magos Déva várát, Csak így nyerhessük el annak drága árát. Kelemenné asszony, hogy átalértette, Bánatos szívének így lett felelete: "Várjatok, várjatok tizenkét gyilkosok, Amig búcsut veszek; csak addig várjatok, Hogy búcsut vehessek asszonybarátimtól, Asszonybarátimtól s szép kicsi fiamtól: Mert a halottnak is hármat harangoznak, Én árva fejemnek egyet sem kondítnak!" Kelemenné asszony avval haza mene, Egyszer-mindenkorra, hogy végbúcsút venne, Hogy végbúcsút venne asszonybarátitól, Asszonybarátitól s szép kicsi fiától. Avval visszamene Kőmíves Kelemenné, Sírva haladt magos Déva vára felé, Megfogták szép gyöngén, bétevék a tűzbe, Az ő gyönge hamvát keverék a mészbe, Avval állíták meg magos Déva várát, Csak így nyerheték meg annak drága árát...

Kőmíves Kelemen, mikor haza mene, Az ő kicsi fia jöve véle szembe. "Isten hozott haza, kedves édes apám! Hol maradt, hol maradt az én édes anyám?" Az ő édes apja neki így felele: "Hadd el fiam, hadd el, haza jő estére." "Istenem, istenem, este is eljöve, Mégis édes anyám még haza nem jöve. Apám, édes apám! mondja meg igazán, Hogy hol van, hogy hol van az édes anyám?" "Hadd el fiam, hadd el, haza jő reggelre," Az ő édes apja neki így felele. "Istenem, istenem, reggel is eljöve, Mégis édes anyám még haza nem jöve, Apám, édes apám! mondja meg igazán, Hogy hol van, hogy hol van az én édes anyám!" "Menj el fiam, menj el magos Déva várra, Ott van a te anyád, kőfalba van rakva." Elindula sírva az ő kicsi fia, Elindula sírva magos Déva várra, Háromszor kiáltá magos Déva várán: "Anyám, édes anyám! szólj bár egyet hozzám!" "Nem szólhatok, fiam, mert a kőfal szorít, Erős kövek közé vagyok bérakva itt." Szíve meghasada s a föld is alatta, S az ő kicsi fia oda beléhulla...

Refrén Irodalmi zenei alkotások egységeinek, szakaszainak a végén visszatérő, többé- kevésbé változatlanul ismétlődő sor vagy sorok, a zeneművekben a motívumok. Szerepe a nyomatékosítás. Pl.: „Befogad és kitaszít a világ" (Villon) „Vén daru, vén” (Fehér Ferenc) „Cserebogár, sárga cserebogár” (Petőfi S.)

Metafora ( ógörög: μεταφορά – átvitel) összevont, egybecsúsztatott hasonlat ógöröghasonlat Az ókorban metaforának nevezték azt a jelenséget, amikor valaki egy hasonlatot használt egy általa meg nem nevezett dolog nevén nevezése helyett, azért, mert az egyik dolog hasonlít a másikra, vagy nem létezik megfelelő szó az említett dologra. A metafora egy olyan nyelvi eszköz, amelynek segítségével képesek vagyunk absztrakt cselekvések és tartalmak konkrét módon való kifejezésére. Két dolog azonosítása hangulati egyezés vagy tartalmi hasonlóság alapján. Zene: Kárpátia Örökség