Az antikvitás görög művészete II. A városállamok fényes korszakától a Mediterraneumba való kirajzásig Az archaikus előzmények >>> A klasszikus kor ideje >>> Hellenizmus

Figyelem! Azon diakockák, amelyeken a „Ø” jelzés szerepel, nem képezik a számonkérés részét, csak az emlékanyag teljességét segítik láttatni. A többi kocka tartalma viszont abszolút része a dolgozat anyagának, a fogalmak is! Az egyes szobrászok nevét meg kell jegyezni. A pirossal szedett fogalmak megtanulandók! Az időbeli elhelyezés sem maradhat le!

Az archaikus kor és a klasszikus kor Az archaikus kor (Kr. e ) Athénban Szolón idején veszi kezdetét. (földbirtokosok jogainak rögzítése, szegényeknek népbíróság) Az attikai városállamok felívelésének korszaka ez. Az athéni demokrácia fénykora Periklész idejére esik. Az ókori bölcseleti gondolkodás és a művészetek nagy korszaka ez. A kedvező légkör hatással van a művészetekre is: a korinthosi udvarban költők, zenészek, festők dolgoznak, a Sunion- fokon az arisztokrácia kolosszális méretű kúrosz- szobrokkal dicsőíti magát. Emlékeztetőül: a szobrászat eszménye a kalokagathía (kalón ‘jó’; és agathón ‘szép’ szavakból): a szépség és jóság megtestesítője. Fontos azonban a korabeli gondolkodásban lévő különbségtétel művészet és mesterség között : a szobrászt nem művésznek, hanem mesterembernek tartják, aki mesterségbeli tudása legja- vát nyújtva elvégzi a rá bízott feladatot. Művészetnek a kor görögjei számára egészen más minősült: a dalköltészet egyes (zenei) műfajai, a tragédiaírás, mely Arisztotelész Poétikája szerint nemes jellemek cselekdetei által mutatja meg, mi is az ember, valamint a legfontosabb, a szónoklás tana, a rétorika, ami egy szónoki beszéd megírását, elrendezését és előadásmódját írja le, ez által nagy presztízsű dolog. Az építész, festő vagy szobrász a saját mesterségének csínját- bínját kell, hogy ismerje és magas fokon alkalmazza.

Delphoi, A szakrális körzeten belül: az athéniek kincsesháza. Kr. e. VI. század A kincsesház az áldozatnak szánt kincstárgyak és egyéb javak elhelyezésére szolgált. Két dór oszlop tartotta oromzat, az épület az ún. ante-templom.

Delphoi, 3 kincsesház: Kr.e. VI. szd. eleje /Knidos, Marsilia és Siphnos/ ezt sem kell megjegyezni, csak a templomtípust: az előcsarnokot a cella meghosszabbított oldalfalai határolják, a homlokzatot pedig a homlokpillérek közti két oszlop vagy kariatida alkotja. Ez az ante- templom. Ø

Exekias attikai vázafestő feketealakos csészéje, Dionysos a tengeren Kr.e. 550 k Spártai feketealakos csésze mitológiai jelenettel, Kr.e. 550k Kétféle feketealakos stílus:

 Az általunk ismert szépművészetek gyűjtőfogalom, valamint a művészetek felosztása a képző- és iparművészetekre, illetve azok műfajaira csak a XVIII. század óta van jelen a művészetről való gondolkodásban. Mindezekről az ókori görögök teljesen eltérő fogalmakat alkottak.  Az ókori görög filozófiában (vesd össze: philein és sophia: ‘a bölcsesség szerete- te’) két bölcselő nevét kell megjegyeznünk: Platón, és tanítványa, Arisztotelész nevét. Platón az emberi lét legfőbb céljának a világ megismerését tartja, ezt azonban egy természetfeletti, metafizikai (vesd össze physis: ‘természet’; meta ‘felett’) régióhoz köti: az Ideák világához, amelyhez a visszaemlékezéssel (anamnézis) jutunk el. A platóni Ideatan- ban minden létezőnek és van egy eszménye, ideája, avagy tökéletes lényege, a szférák fölött, amiből részesül. Az idea leképeződése, tökéletlen megtestesülése az árnyékvilág minden élő és élettelen jelenléte. A szobrász vagy festő ezt a már eleve fogyatékos valóságot másolja, így, mondhatni, két lépcsőfokkal van lecsúszva a lényegről, a műalkotás tárgyának ideálképétől. Ezért a mesterségbeli tudásra helyeződik a hangsúly, Platón a „dolgok másolóit” hátrébb sorolja, ők legfeljebb az utánzást, a mimézist végzik.  Arisztotelész a megismerés lényegét e világhoz köti: a tapasztalás útján éri el. Az ember a logosz, az értelmes, megformált és kimondott szó által írja le az őt körül- fogó világot, a logosz az, ami által a bennünk lévő törvényt – nomosz- is megis- merhetjük. Az ember cselekedetei alapvetően kétfélék: vagy a mechanikus, berögzült tudáson alapulnak, ekkor beszélünk a tekhné- ről (a technika szó eredője) vagy pedig valaminek a megalkotására irányulnak, ez a létrehozás, a poiészisz.

Athén, az Akropolisz (‘felleg- város) sziklatömbje a Parthenónnal és a hegy lábánál Priéné színházával, valamint későbbi hozzáépítésekkel Ø

A légifelvételen jól látszik a három, felmenő falaiban legépebben megmaradt épület- része az Akropolisznak: a Partheón (1), az Erectheión (2) és a Propülaia (3) Ø

Athén, az Akropolison a Parthenón alaprajz és metszet Kr.e (V. szd. közepe) A cella, közepén a monumentális Pallasz- Athéné szobor A cellát körülfogó egyszeres oszlopsor a  perypteros

Athén, az Erectheion Kr. e Az Akropoliszon található mellékszentély- együttes, a győzelem- istennő Niké templomával. Periklész bízta meg tagozatainak és szobordíszének kifaragásával a szobrászfejedelem Pheidiászt. Ø

Az athéni Akropolisz, az Erectheion, melynek legfőbb létesítménye a Győzelemistennő Niké szentélye. Pheidias faragta, az oszlopokat kiváltó kariatida- nőalakok. Ez az épületrész áldozó- oltárasztalt foglalhatott magába. Kr. e. 420 körül

A Propülaia vagy Propylae nevű kapuépítmény,  amely a védelmi funkciót is ellátta. Nagy hatással volt a klasszicizmus kastélyépíté- szetére. Athén, az Akropolisz rekonstruált távlati kép, az egyes oromzatok valóban festve lehettek. Ø

Athén, a Szelek tornya Nyolcszögletű, márványtömbökből épített torony az Akropolisz lábánál lévő Agorán. Oldalai az uralkodó szelek irányaiba néznek, erre utal az a 8 domborműves kőlap, amely szárnyas nőalakokként jeleníti meg a szeleket. Kr. e. 150 körül építette a szíriai Androkinosz.

A Szelek tornya. Az oldalain napórák voltak rögzítve, belsejében pedig egy vízóra működött, amit az Akropoliszról lefolyó víz működtetett. A tetején egy tritónt mintázó szélzászló volt, a mai szélkakasok előlépe.

Kocsihajtó szobra Delphoiból, a Polyzalos nevű szicíliai türannosz győzelmi emlékművéről, Kr.e. 470 k. Ø Amit a mintázás szempontjából tudni kell: realisztikus, portré- szerű arcábrázolás, de a test tartása még merev, hieratikus  Az emlékmű rekonstruciója, csak a főalak maradt meg. A négylovas fogat két oldalán egy- egy mellékalak is volt.

Phigalia, Apollón temploma Kr. e. V. szd. eleje  A romterület mai képe a templom alapfalaival és a rekonstruált  alaprajza. Ø

Phigalia, korinthoszi oszlopfő az Apollón- templomból, Kr.e. V.szd. eleje Akantuszlevél- sor és voluta. A korinthoszi oszloprend itt jelenik meg először. Phigalia, a szentély rekonstruciója  A szentély végében állt egyetlen egy korinthoszi oszlop.

Poszeidón vagy Zeusz szobra az attikai Artemision- fokról Kr.e. 460 k. A merev testtartás a múlté, a szobor kilép, „belakja” a teret. Tengerszorosok mentén fekvő szirtekre gyakran helyeztek monumentális szobrokat, erről nem tudjuk pontosan, hogy melyik istenség attribútumát, a szigonyt (Poszeidón), vagy a villámokat (Zeusz) tartotta kezében.

Herkules és Kerberosz, attikai vörösalakos nyak- amphora a Kr. e as évek végéről. Kerberosz vagy Cerberus a Hádész kapuját őrző háromfejű eb. Ø

Az olympiai Zeusz- templom oromcsoportjai (/Oinomaos és Pelops/ kocsiversenye; a lapiták és kentaurok harca) Kr.e. 460k A budapesti Szépművészeti Múzeum középső portikuszának timpanon- oromcsoportján az alsó szoborjelenet látszik. A XIX. század klasszicista múzeum- építészete az antik templomépület- típust tekintette a legfőbb előképnek. Ez biztosan kérdés lesz a dolgozatban!

Budapest, Szépművészeti Múzeum, oromcsoport

Myrón: Diskobolos (Diszkoszvető), római kori másolat, az eredeti.: Kr.e. 450 k. Mélységes és értő tanulmányozása az anatómiának, az izomzat mozdulat közbeni változásainak.

Pheidias: Apollón. A szobor római kori másolata. Az eredeti: Kr. e. 450 k. Ø

Polykleitos: Doryphoros – Dárdavivő c. szobrának római más. Az er.: Kr.e. 440 k. Kontraposzt: Az a szobrászati kompozíciós elv, amely az emberi testnek ellentétes irányú mozdulatokból kialakuló egyensúlyi helyzetét jeleníti meg. (jellemzően a vállak és a medencevonal ellentétes dőlése) Ennek kifejlesztése Polykleitos érdeme. Polykleitos dolgozza ki az emberi testrészek arányait számszerűsítő teoretikai munkát, a Kanónt. Innen ered a latin kánon szó: valamely összefoglaló szabályrendszer, rendező elv neve.

A Parthenón frízének részlete a keleti oldalról: az olymposi istenek – Kr.e. 430 előtti, valószínűleg Pheidiász vagy az ő keze alatt dolgozó műhely Ø

Lysippos: Az Ökölvívó. Kr. e. 350 k.

Egy olyan realizmus irányába mozdul el a szobrászat, amely szakít minden korábbi idealizáló törekvéssel. Nem elfedi, hanem pontosan megmutatja a hibákat, mint itt, a sebek az ökölvívó arcán és az összetört porcú fülkagyló.

Szókratész portréja (az ún.B- típusú Sz.-portré) talán Lysippos koncepciója szerint, róm. más.; az er.: Kr.e. 330 k. A szakállas, idős bölcselőt megjelenítő fiziognómiai típus számos római kori szobron és császárportrén megjelenik, a filozófus vagy a hadvezér- uralkodó portréjának archetípusa (előképe) ez. Ø

Samothraké szigetéről Niké szobra Kr.e. II. szd. A ruha redőzetének a test forgásirányát követő leképezése hallatlan plasz- ticitást és valósághűséget kölcsönöz a szoboralaknak. Ez már a hellenizmus felfogása a szobrászatról: minél realisztikusabb, minél valósághűbb ábrázolást! Ø

A pergamoni nagy Zeusz- oltár Kr.e Rhodosz, Pergamon és római szövetsé- geseinek III. Antiókhosz szíriai uralkodó fölött aratott diadalát megünneplendő emelték. Az alépítmény párkánysora alatti domborműves alakok a Gigantomachia, a gigászok küzdelmét örökíti meg. Berlin, Stadtlichte Múzeum

A pergamoni oltár összképe a múzeumban, alul a Gigászok harcának részletei

A haldokló Galata alakja a pergamoni emlékműről, római másolat, az eredeti : Kr.e. II. század eleje Fontossá válik a drámaiság, az érzelmek kifejezésére való abszolút törekvés

A Laokoón- csoport, II. szd.végi, talán rodoszi alkotóhoz köthető eredeti nyomán készült ókori verzió, Titus thermáiból A haláltusa pillanatának megjelenítése: a pap Laokoón és fiai az életükért küzdenek az őket összeroppantani készülő, Zeusz által küldött óriáskígyó alatt.

Szerkesztette: Vasuta Zsolt A felhasznált képanyag egy része a PPKE- BTK Művészettörténet Tanszékének oktatási segédanyagából származik. A jogtulajdonos Dr. Jankovits Katalin. Hang- Szín- Tér Művészeti Szakközépiskola Bodajk 2016