Kereskedelmi szerződések joga GTK MSc 1. előadás Pétervári Kinga ( Jójárt Eszter)

Óravázlat Alapvetés. Ismétlés: jogviszonyelmélet. Jogképesség és cselekvőképesség. Kötelmi jog, kötelem, kötelemfakasztó tényállások. A szerződési jog fogalma, alapelvei. A szerződés fogalma.

I. Alapvetés

Mi a jog? Mikor szembesülünk a joggal? Valaki tartozik nekünk és nem fizet, nem teljesít. Valakit kárt okoz nekünk. Bűncselekményt követnek el. Házasodunk, válunk, örökbe fogadunk. Lakcímet jelentünk be. Szavazunk.

Szembesülés a joggal Tehát vitás kérdéseinket nem tudjuk másként rendezni, vagy valamilyen jogosultságunk megszerzéséhez, érvényesítéséhez, esetleg kötelezettségünk kikényszerítéséhez (más számára) szükséges a jog. A kiindulópontunk tehát az alanyi jog, illetve kötelezettség: mely egy konkrét jogalanyt mással szemben megillet, illetve kötelez, s ennek kíván érvényt szerezni állami segítség, kényszer útján. Vagy az állam kívánja ösztönözni az állampolgárokat valaminek a tevésére vagy valamitől való tartózkodásra. Az alanyi jognak többféle fajtája van (követelés, privilégium, immunitás, hatalom).

Mi ad választ a kérdésre: mit szabad, mi az alanyi jogunk és mit nem szabad, illetve mi a kötelezettségünk? A tárgyi jog. A tárgyi jog nem egyenlő az írott joggal!, az csak kontinentális rendszerben a legfontosabb forrása.  Tárgyi jog tehát: írott és íratlan jog, szokás(jog), bírói jogértelmezés.  A tárgyi jog a jogszabályon és a jogi norma fogalmán keresztül ragadható meg.

A tárgyi jog mint a társadalom speciális magatartásirányítási rendszere A (tárgyi) jog speciális más magatartásirányítási eszközökhöz képest, mert:  csak a legfontosabb társadalmi viszonyokat szabályozza (jogviszony→alanyi jog/kötelezettség),  kötődik az államhoz: az állam meghatározott szervei meghatározott eljárási rend szerint alkotják (jogalkotás)‏ és alkalmazzák (jogalkalmazás←jogértelmezés), továbbá érvényesítik (végrehajtás←állami kényszer). A tárgyi jog zárt szabályrendszerre törekszik (jogforrási hierarchia; joglogika szerepe), de ezt oldja a szabályok absztrakt megfogalmazása és a nyitott szabályok (generálklauzulák) léte. Emiatt különösen fontos a jogértelmezés, mely lényegében értékelést is jelent. Logika és értékelés együttes szerepe!

Jogrend ↓ Jogrendszer ↓ Jogágazatok ↓ Jogágak ↓ Jogszabályok ↓ Jogi normák

A jogrendszer Fogalma: egy adott állam térben és időben meghatározott jogszabályainak (külső jogforrásainak) az összessége. A jogrendszert alapvetően két nagy, egymástól csak viszonylagosan elkülöníthető területre, ún. jogágazatra bonthatjuk, ezek a közjog és a magánjog. A közjog több jogágból áll: alkotmányjog, közigazgatási jog, büntetőjog, eljárásjogok, pénzügyi jog stb. A magánjoghoz sorolhatók a következő jogágak: polgári jog, társasági jog, kereskedelmi jog (?), családi jog stb.

Közjog és magánjog alapvető elhatárolása Az elhatárolás csak viszonylagos, sok átfedés van a két jogterület között. A közjog főként kötelező szabályok útján (durva megközelítésben) alapvetően:  az állam és az állam szervei (mint közhatalmat gyakorló alanyok) belső viszonyait, valamint  az állam és a társadalom közhatalommal nem rendelkező tagjai (természetes személyek, jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetek) alá-fölérendeltségi viszonyát, továbbá  államok, nemzetközi szervezetek (pl. ENSZ, NATO stb.) egymás közötti viszonyát szabályozza.

Elhatárolás folyt. A magánjog:  a jogalanyok /jogi személyek (ide értve az államot is, de itt az nem közhatalmat gyakorló szervként jelenik meg!), a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetek és a természetes személyek (azaz az ember)/ vagyoni és személyi (magán)viszonyait akként szabályozza, hogy  a szabályozott viszonyokban a jogalanyok egymással egyenjogúak és egymáshoz képest mellérendelt pozícióban vannak,  A magánjogban a jogosító normák nagyobb számban fordulnak elő, mint a kötelező/korlátozó normák.

A kereskedelmi jog Helye ma: a magánjogon belül; ma nem önálló jogág, alapvetően a Polgári Törvénykönyv (Ptk.: 1959:IV. tv.) adja a törzsanyagát (ált. rend., személyek joga, dologi és kötelmi jog) azzal, hogy számos jogszabály egészíti ki ezt az anyagot speciális rendelkezésekkel (pl.: Gt. (társasági törv.), Ctv. (cégeljárási törv.); Csődtv.; Tpt. (tőkepiaci törvény); Tpvt. (versenytörvény), Hpt. (hitelpiaci törv.), Fogyv.tv. (fogyasztóvédelmi törv.), Grtv. (reklámtörv.) stb.) →ún. monista koncepció – Ptk: szabályozás 3-as rétegzettsége: gazdálkodó szervezet; gazdálkodó szervezetnek nem minősülő jogalanyok; fogyasztó (fogyasztói szerződés) Régen: a kereskedelmi jog önálló jogág (kb. a II. vh.-ig); így dualista koncepció; kereskedelmi jogviszonyokra a Kereskedelmi Törvény (Kt.).: évi 37. tc. vonatkozott: kereskedő; kereskedelmi ügylet; a „laikusok” jogviszonyaira pedig: a szokásjog, a bíróság szerepe (precedensjelleg!); az Áptk.-k+ Mtj.: törvénnyé nem vált magánjogi törvényjavaslatok. – Kt.: ált. rendelkezések (mi a vonatkozó joganyag: Kt. – kereskedelmi szokások – magánjog mögöttesen); státusjogi rész (kereskedő fogalma: olyan természetes személy és társaság, aki saját nevében iparszerűen – üzletszerűen - foglalkozik kereskedelmi ügyletekkel; kkt., bt., rt., szövetkezetek szabályai); kereskedelmi ügyletek: önmagában az ügylet kereskedelmi (pl.: ingók közvetítő adásvétele, biztosítás; tengeri fuvarozás)!

II. Ismétlés: jogviszonyelmélet. Jogképesség és cselekvőképesség.

A. A jogviszony fogalma a (tárgyi) jog a magatartásszabályozás révén társadalmi viszonyokat szabályoz jogviszony: jogilag szabályozott társadalmi viszony, amelyben a jog az emberi magatartást szabályozza hogy a társadalmi viszonyok köréből melyek minősülnek jogviszonynak, azt a jogszabály jelöli ki

B. A jogviszony elemei: alanya, tárgya, tartalma alanya a jogalany: tehát aki a jogilag szabályozott társadalmi viszonyban meghatározott magatartást tanúsít, illetve akit meghatározott jogok illetnek meg és kötelezettségek terhelnek (eladó – vevő, vállalkozó – megrendelő stb.)‏. Jogalany: az alanyi jog hordozója.  jogalanyok: természetes személy jogi személy (állam mint speciális jogi személy)‏ jogképességgel fölruházott nem jogi személy szervezet tárgya:  közvetlen tárgya: a magatartás  közvetett tárgya: dolog vagy követelés, kivételesen a forgalomképes jog és szerződési pozíció tartalma: a(z) alanyi jogok és kötelességek, amelyek az alanyokat egymással szemben megilletik illetve terhelik (ez tkp. a közvetlen tárgy felbontása)‏

C. A jogi tények Mindazok az események, körülmények és magatartások, amelyek jogviszonyokat hoznak létre, módosítanak vagy szüntetnek meg. Körülmények pl.:  születés  halál  időmúlás  bizonyos életkor betöltése Természeti és társadalmi események pl. (villámlás, földrengés, háború)‏ Emberi magatartások:  Tiltott (jogellenes): pl. károkozás.  Megengedett (jogszerű): pl. jogügyletek (egyoldalú – kétoldalú)‏  Nem tiltott, de nem is támogatott (naturalis obligatio=természetes kötelem).

D. A jogviszony szerkezete A jogviszony szerkezete lehet: abszolút vagy relatív. A megkülönböztetés alapja: -Ki, melyik pozíció konkretizált a jogviszonyban? -Kire hat ki a jogviszony? -Tipikusan mire köteles a kötelezett: tevésre (aktív, pozitív magatartásra) vagy nem-tevésre, tűrésre, tartózkodásra (negatív magatartás)? -Példák: abszolút.: személyek joga; dologi jog; SZAJ; relatív: kötelmi jog.

E. Jogalanyiság kezdete, vége, a jogképesség Természetes személy: élve születés – biológiai halál Jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek: alapítás – jogutód nélküli megszűnés (részletesen a társasági jogban)‏ Jogképesség: absztrakt képesség, mely azt fejezi ki, hogy aki jogalany, annak /egy jogviszonyban/ jogai lehetnek, ill. kötelezettségek terhelhetik. A jogképesség abszolút, feltétlen, egyenlő, de! a szerzőképesség hiánya, a biztosítási érdek hiánya a jogképesség fogalmát a konkrét viszonyra vetítve mégis korlátozza, relativizálja.

F. Cselekvőképesség A jogképesség dinamikáját jelenti, azt mutatja meg, hogy valaki rendelkezik- e belátási képességgel (kizárólag természetes személy!), azaz képes-e a jog szerint a saját cselekményével saját magának, illetve másnak (másoknak) jogot szerezni, kötelezettséget vállalni szerződéskötés vagy más jognyilatkozat útján. /másnak: képviselet: álképviseletnél tárgyaljuk/ Cselekvőképességnek 3 formája, fokozata van (különbségtétel okai életkorhoz és/vagy bírósági határozathoz kötődnek /bírósági határozat tartalma: cselkép. korlátozása vagy kizárása és egyidejűleg gondnok rendelése; törvényben taxatíve meghatározott okok megléte esetén/: – (teljes) cselekvőképesség: önálló eljárás lehetősége saját vagy más javára – korlátozott cselekvőképesség: főszabály az, hogy csak törvényes képviselője előzetes beleegyezésével, ill. utólagos jóváhagyásával szerezhet érvényesen jogot, vállalhat kötelezettséget magának v. másnak – cselekvőképtelenség: főszabály szerint helyette és javára törvényes képviselője jár el. /cselekvőképesség≠vétőképesség!)‏

III. Kötelmi jog. Kötelem. Kötelemfakasztó tényállások.

A kötelmi jog helye, funkciója A kötelmi jog a magánjogon belül, a polgári jog részeként helyezhető el. A polgári jog a jogalanyok vagyoni és egyes személyi viszonyaival foglalkozik. A jogalanyok vagyoni viszonyait (ún. vagyonjog) a polgári jogon belül a kötelmi jogi, a dologi jogi és az öröklési jogi szabályok, más-más módszer alapján, rendezik.

Dologi jog A dologi jog a vagyoni viszonyokat statikusan (állapotszerűen), kimerevítetten vizsgálja. Alapvetően azt mutatja meg, hogy a dolgok (követelések, forgalomképes jogok, szerződési pozíciók) kinek a tulajdonát (vagyonát) képezik, s hogy a tulajdonoshoz (jogosulthoz) képest ki(k)nek lehet/van még részjogosítványa/uk (pl. használati, haszonélvezeti jog, zálogjog stb.) az adott dolgon (forgalomképes jogon, követelésen, szerződési pozíción), s hogy e jogok, jogosítványok egymáshoz és kívülálló személyekhez hogyan viszonyulnak. A dologi jog által szabályozott (jog)viszonyok jellemzője az abszolút szerkezet: azaz az, hogy a tulajdonoshoz, a részjogosítvány gyakorlójához képest mindenki más tűrésre, a dologtól (jogtól, követeléstől, szerződési pozíciótól) való tartózkodásra kötelezett.

Öröklési jog A polgári jog azon területe, amely a vagyonjogi kérdéseket halál esetére, azaz a tulajdonos halála utáni időre rendezi. Az öröklési jog az örökhagyó (elhalt tulajdonos) vagyonának helyzetét rendezi azáltal, hogy a vagyonhoz a végintézkedési, illetve a törvényes öröklési szabályok alapján új tulajdonost rendel. Az öröklési jog tehát sajátosan, halál esetére „ötvözi” a dologi jogi statikus és a kötelmi jogi dinamikus szabályokat (utóbbiról lsd. köv. dia).

Kötelmi jog A polgári jog azon területe, amely a vagyoni viszonyokat folyamatukban ragadja meg. A kötelmi jog a vagyonmozgás joga, dinamikus terület. A kötelmi jog központi fogalma a kötelem. Kötelem>szerződés! A kötelem két vagy több meghatározott személy (de mindenképpen két póluson megjelenő személy(ek)) közötti mellérendelt jogviszony, amelynél fogva kikényszeríthető kötelezettség keletkezik valamely szolgáltatás teljesítésére, és a másik oldalon jogosultság a szolgáltatás követelésére.

A kötelem relatív szerkezete A kötelem meghatározott személyek közötti vagyoni kapcsolat, jogviszony. A meghatározott személyek egymással szemben tartoznak szolgáltatással, illetve egymással szemben van joguk a másik szolgáltatását követelni. A szolgáltatások általában kölcsönösek és kiegyenlítettek. A kötelem attól relatív, hogy az a kötelem alanyain kívül kívülálló személyeket nem jogosít és nem is kötelez semmire, ellentétben a dologi jogi jogviszony abszolút szerkezetével (utóbbinál ugyanis egy jogosulttal szemben mindenki más kötelezett). (De! relatív szerk. áttörése olykor.)‏

Diszpozivitás 1. A kötelmi jogot szabályozó normák egyaránt tartalmaznak eltérést nem engedő (kógens) és a felek akaratát előtérbe helyező, a jogi szabályozástól eltérést engedő (diszpozitív) elemeket. A diszpozitivitás azonban nem az egész kötelmi jog sajátja, hanem csak a kötelmi jog legtipikusabb részéé a szerződési jogé. A szerződési jog kb. 90%-ban diszpozitív szabályokat tartalmaz.

Diszpozitivitás 2. A diszpozitivitás azt jelenti, hogy a jogalkotó a szerződések megalkotásánál alapvetően a felek akaratát, döntését helyezi előtérbe (magánautonómia elve) akként, hogy a felek a szerződés tartalmát saját érdekeiknek megfelelően, a lehető legszabadabban, állami beavatkozástól mentesen állapíthassák meg, s csak a tartalom felek által meg nem határozott elemeinél játszik kiegészítő szerepet a törvény vonatkozó rendelkezése, kivéve, ha annak alkalmazását a felek szerződésükben kifejezetten kizárták.

A kötelem elemei 1. Minden jogviszonynak, így a kötelemnek is van alanya, tárgya (közvetlen és közvetett) és tartalma. Például Orsi és Béla adásvételi szerződést kötnek egymással, amelynek értelmében Orsi eladja fekete színű „xy” típusú 1 éves mobiltelefonját 5000 ft-ért Bélának. A példában egy adásvételi szerződés fakasztotta kötelem szerepel, amelynek alanyai Orsi mint eladó és Béla mint vevő. A kötelem közvetlen tárgya a mobiltelefon tulajdonjogának átruházása Bélára, illetve az 5000 Ft mint ellenszolgáltatás feletti tulajdonjog átruházása.

A kötelem elemei 2. A példában a kötelem közvetett tárgya az, amire a közvetlen tárgy irányul, azaz a dolog, itt az „xy” típusú 1 éves, fekete mobiltelefon. A kötelem tartalma Orsi és Béla azon jogainak és kötelezettségeinek az összessége, ami ahhoz kell, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás (tehát a közvetlen tárgy) szerződésszerűen teljesüljön: a dolog, illetve a vételár átadása, a kölcsönös tájékoztatás kötelezettsége stb. Összefoglalva: a kötelem elemei: a kötelem meghatározott alanyai, a tárgy, amely mindig „kettős”: a közvetlen tárgy: az a magatartás, vagy szolgáltatás, amit a szerződés céloz, amire létrejött, a közvetett tárgy pedig az a dolog (jog vagy követelés), amire a közvetlen tárgy irányul. A tartalom pedig tulajdonképpen a közvetlen tárgy részletes kibontása alanyi jogok és kötelezettségek formájában.

Kötelemfakasztó tények 1. A kötelmek aszerint, hogy mi hozza őket létre többfélék lehetnek, s némileg eltérő szabályozás is vonatkozik rájuk. Kiemelt szerepe és helye a szabályozásban a legtipikusabb kötelmeknek a szerződéses kötelmeknek van. Kötelmi ált. rész a Ptk.-ban: szerződési ált. rész! (okok)‏ A kötelmeket a következő tények fakaszthatják (hozhatják létre): –szerződés (vö. fenti példa)‏ –egyoldalú jognyilatkozat (pl. díjkitűzés: „aki megtalálja fekete pulimat méltányos találói díjra jogosult....”, s én, a gazda a jognyilatkozatom miatt köteles is vagyok ezt kifizetni, tőlem ez bírói úton kikényszeríthető)‏ –jogszabály (pl. a szülővel egy háztartásban élő gyermek szülő általi tartásának kötelezettsége)‏

Kötelemfakasztó tények 2. –bírósági határozat vagy más, hatósági határozat (építésügyi határozat értelmében az építési engedélyt sértő ingatlant le kell bontanom)‏ –károkozás (jogszerű /jogszabály felhatalmazása alapján megengedett/károkozás: pl. állam kisajátít egy ingatlant közérdekből – autópálya nyomvonalon fekszik az ingatlan – feltétlen+azonnali+teljes kártalanítás fizetése mellett; jogellenes károkozás: egy autós elüt egy biciklist, kártérítést köteles fizetni a károsultnak a bicikliben és a testi épségben bekövetkezett károkért (del. fel.))‏ –jogalap nélküli gazdagodás (pl. tévedésből kétszer fizetem be a közös költséget, s ezért a társasház jogalap nélkül gazdagodott a másodszor utalt összeggel)‏

Kötelemfakasztó tények 3. –megbízás nélküli ügyvitel (a vállalkozó a megrendelővel kötött építési szerződést mintegy „túlteljesítve” plusz egy emeletet épít a két szintes lakóingatlan helyett, e 3. szintre nem volt jogalap (mivel erre nem terjedt ki a szerződés), de ha egyébként a megrendelő érdekét szolgálja a 3. emelet, akkor a vállalkozó követelhet díjat a 3. szint felhúzása után is)‏ –értékpapír (szerződés/egyoldalú jogügylet?)

Kötelemfakasztó tények 4. –utaló magatartás (A Piros Zrt. a Kék Kft.-vel kíván nagy volumenű építési szerződést kötni. A zrt. csak úgy hajlandó szerződni, ha a kft. átvilágítása megtörténik, melynek költségei természetesen a kft.-t terhelik. Az üzleti tárgyalások odáig jutnak, hogy a felek már ki is tűzték a szerződéskötés helyét és időpontját, ami 3 nap múlva esedékes a zrt. székhelyén. A kft. képviseletét ellátó Kovács Tihamér megveszi a szerződéskötés helyére szóló repülőjegyet, hotelszobát is bérel, sőt, még kivesz néhány nap szabadságot, hogy az üzleti utat összekösse egy kis városnézéssel is. Egy órával a gép indulása előtt a zrt. képviselője telefonon közli, hogy nem akar szerződést kötni. A kft. biztatási kárért perli a zrt.-t. arra hivatkozva, hogy őt mint jóhiszemű személyt (a céget) a zrt. szándékos magatartása miatt önhibáján kívül károsodás érte tekintve az audit, a repülőjegy, a szálloda, költségeit. A bíróság e kárt részben vagy egészben megtéríttetheti a zrt.-vel.)‏

A kötelmi jog általános és különös része A kötelmi jog két nagyobb egységre tagolódik: az általános és a különös részre. Az általános szabályok, noha a szerződésekre modellezettek, kis eltéréssel a többi kötelemfakasztó ténynek is közös szabályát adják. Az általános rész az általános (általában mindenegyes szerződéstípusra alkalmazható) szerződési szabályokon kívül a szerződésen kívüli károkért való felelősség jogát és a jogalap nélküli gazdagodás szabályait is felöleli. A különös rész az egyes, nevesített szerződések, szerződéstípusok speciális szabályait fekteti le (pl. adásvétel, csere, vállalkozás, megbízás, fuvarozás, biztosítás, stb.)

IV. Szerződési jog

Szerződési jog 1. A kötelmi jog általános szabályai a legtipikusabb kötelemfakasztó tényre, a szerződésre modellezettek. A szerződések általános szabályait és az egyes, nevesített szerződéstípusok szabályait a kötelmi jogon belül a szerződési jog szabályozza. A szerződési jog nagyrészt diszpozitív szabályokkal dolgozik. (Mi akkor a szabályozás értelme? (3)) A szerződési jogra jellemző a szerződési szabadság alapelve. (lásd később)‏

Szerződési jog 2. Ha egy jogvitában a bíróságnak azt kell tisztáznia, hogy egy konkrét szerződésre, annak típus szerinti minősítése alapján, milyen konkrét szabályok vonatkoznak, akkor a bíróság a diszpozitivitás elve és az alább részletezett szerződési szabadság elve alapján a következőket vizsgálja meg: –miről rendelkeztek a szerződésben a felek, –amiről nem rendelkeztek, ott mit mond a diszpozitivitás elve alapján a szerződési jog különös szabálya (pl. ha a konkrét szerződés adásvételi szerződés, akkor az adásvételre vonatkozó törvényi szabályok), –és a diszpoztivitás következő lépcsőjeként, ha a szerződés különös szabályai sem mondanak semmit, akkor mit mondanak a szerződési általános szabályok, –és végül, ha a vitatott kérdésre még mindig nincs megfelelő szabály a fentiek alapján, akkor mit mondanak a polgári jog alapelvei.

A szerződési jog alapelvei Főszabályként – azaz lehetnek kivételek – az összes szerződésnél érvényesülniük kell a következő elveknek: –pacta sunt servanda: a szerződéseket teljesíteni kell, azaz a szerződés ugyanúgy teljesítésre kötelez, mint a jogszabály, –szerződési szabadság elve: 4 részeleme van, amelyek értelmében a felek viszonylag szabadon dönthetnek arról, hogy: 1) kötnek-e szerződést? 2) kivel kötik a szerződést?, 3) milyen típusú szerződést kötnek?, 4) milyen tartalommal kötik a konkrét szerződést? /korlátokra pl.-k!/ –visszterhesség vélelme: a szerződésben vállalt szolgáltatást a kötelezett általában nem ingyen, hanem ellenszolgáltatásért cserébe /ez a leggyakrabban pénz/ szolgáltatja, –szerződéses értékegyensúly elve: a szerződésben vállalt szolgáltatásért arányos ellenszolgáltatás jár. (megtám. ok.)

A szerződés fogalma A szerződés két vagy több fél (mindenképpen legalább két pólus) joghatás kiváltását célzó kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozata. –A szerződésben bárki lehet fél, aki jogképes (tehát aki jogok és kötelezettségek hordozója lehet, ilyen az élve született ember (természetes személy) és a jog által kreált személy, a szervezeti jogalany (pl. bt., kkt., kft., rt., állam, és egyes állami szervek, a szövetkezet, stb.)). – Akaratnyilatkozat: valamilyen jog által szabályozott cél / joghatás elérését célzó szándék kijelentése (történhet szóban, írásban, vagy ráutaló magatartással). –Joghatás: itt valamilyen szolgáltatás és ellenszolgáltatás teljesítésére kötelezés. –Az akaratnyilatkozatnak kölcsönösnek és egybehangzónak kell lennie, különben nincs szerződés: a két szerződő fél saját, egyoldalú nyilatkozatának ugyanarra a célra kell irányulnia legalább a lényeges elemek tekintetében (lsd. később).

Egy szerződéssel kapcsolatos jogvita esetén, a sorrendet tartva, vizsgálandó kérdések 1.Létrejött-e a szerződés? (előkérdés: titulus meghatározása) 2.Érvényes-e a szerződés? 3.Hatályos-e a szerződés? 4.Fennáll-e még a szerződés vagy módosult? 5.Mi a szerződésszerű teljesítés? 6.Milyen igény érvényesíthető, ha a teljesítés nem szerződésszerű (szerződésszegés); mik a szerződést biztosító mellékkötelezettségekből fakadó igények? 7.Az igényérvényesítés akadályai (elévülés, beszámítás, egyéb)‏