Szervezeti kultúra

A szervezeti kultúra fogalom három alapvető jellemzője: A szervezeti kultúra emberi kreáció, "termék”, amelynek gyökerét a múltban találhatjuk meg, s amely akár generációkon át is öröklődött és csiszolódott. A szervezeti kultúra tanult jelenség. A csoport/társadalom új tagjai megfigyelés, tanulás útján sajátítják el s fogadják el mint normál viselkedésmintákat. A szervezeti kultúrának alig észlelhető a dinamikája, a változása, fejlődése csak lassan történhet.

A szervezeti kultúra modelljei A szervezeti kultúrák különféle típusaival Harrison, amerikai szervezetpszichológus foglalkozott részletesen, majd az angol Handy fejlesztette tovább a szakirodalomban Harrison modellként ismert kultúra-megközelítéseket.

A klub kultúra - Zeusz Az ilyen kultúra jellemzői a legszemléletesebben egy pókhálóval mutathatók be, amelyben legbelül, a középpontban áll a vezető, vagy foglal helyet a vezetés, a vezetői testület, amelyet körbevesznek az érdekek, a kapcsolatok, a befolyások koncentrikus körei. Klub kultúra – a pók

A szerep kultúra - Apolló Ez a fajta kultúra az előzőtől szinte mindenben különbözik. Ezt a kultúrát egy olyan, oszlopokból álló görög templomhoz lehetne hasonlítani, amelyben az oszlopokat bizonyos dobozokból építik fel, és minden egyes dobozon megtalálható a beosztás és a foglalkozás neve. Szerep kultúra – görög templom

A feladat kultúra - Athéné A feladat kultúra amiatt a szükség miatt fejlődött ki, hogy a szervezet a változásokra a szerep kultúránál gyorsabban tudjon válaszolni. E felfogás szerint a szervezet az erőforrásokat és a kiváló emberek csoportjait hozzárendeli egy adott feladathoz, projekthez, problémához. Ilyen módon minden feladathoz megvan a feladat követelte személyiség. Feladat kultúra – a háló

A személyiség kultúra - Dionüszosz A személyiség kultúrában a legnagyobb hangsúly az egyénen van, a szervezet maga az egyének képességei, talentumai köré épül ki. Személyiség kultúra – a csillag konstelláció

Szervezeti játszmák (Mintzberg, 1983) Játszmák a hatalom iránti ellenállásra, ezek az úgynevezett lázadási játszmák, az engedetlenség, a hatalom elutasítása a hatalom összpontosítása elleni felhívások. Játszmák az ellenállás letörésére, az ellen-lázadások, a hirtelen vizsgálatok, versengő csoportok létrehozása, felelősségek átrendeződése. A hatalmi alapok kiépítésére vonatkozó játszmák, azaz szponzorok keresése, felsőbb kapcsolatok építése, szövetségi kapcsolatok kialakítása a kollégákkal, "birodalom" kiépítése a beosztottakkal a szakértői tudás és hatalom felhalmozása.

Szervezeti játszmák (Mintzberg, 1983) Játszmák az ellenfelek és a riválisok kiütésére, az egyes személyek és a különböző ügyosztályok, csoportok közötti játszmák. Játszmák a szervezet megváltoztatására, egy csoport ellenállása a vezetéssel szemben, befolyásos külső szakértő által felnagyított alapkérdések.

Az intézményi kultúra háromsíkú modellje

Köszönöm a figyelmet! dr. Tóth András