Angol Romantika És Kiemelkedő alakjai

Az angol romantika minden törés és megszakítás nélkül növekszik ki a preromantikus kezdetekből, természet, a nép, a múlt XVIII. századi felfedezéséből. a Az első nemzedék lelkesen fogadja a francia forradalmat, de hamar kiábrándult belőle. A napóleoni háborúk felélesztik a nemzeti ellenállást, megteremtik az angol hazafias romantikát. 1798-ban jelent meg a Lírai balladák című – Wordsworth és Coleridge közös alkotásában készült – versgyűjtemény, melyet az angol romantika születési évének is tekinthetünk.

Az angol irodalomban a későbbiekben a romantika két korszakra bontható első generációja az angol tavi költők: William Wordsworth és Samuel Taylor Coleridge nemzedéke a második generáció Lord Gordon Byron, Walter Scott, John Keats, Percy Bysshe Shelley és Mary Shelley nevével fémjelezhető. A voltaképpeni romantikus kor egyetlen angol költője sem tekintette önmagát romantikusnak. A némethez hasonló egységes mozgalom nem volt. Az angol romantika hagyományai továbbéltek a viktoriánus korban is, romantika és realizmus keveredik a Bronte-nővérek művészetében.

1788. január 22. London 1824. április 19. Görögország George Byron 1788. január 22. London 1824. április 19. Görögország

Gyermekkor és korai évek Angol arisztokrata családból származott, apja nagy múltú, nagy tekintélyű főúri család sarja volt, azonban kártyás, részeges, szenvedélyes párbajozó. Anyja skót kálvinista család lánya volt, aki miatt apja anglikán családja Byront és anyját elutasította. Szülei viszonya, természetük összeférhetetlensége miatt nagyon korán megromlott, így apja elhagyta őket és Franciaországba ment. Később amikor egy szabálytalannak minősülő, halálos kimenetelű párbaj miatt gyilkossággal vádolták, agyonlőtte magát.

Tanulmányai Tanulmányait az Aberdeen Grammar School-ban kezdte, majd 1801-ben a Harrow School-ba került, ahol egészen 1805-ig maradt. Ezekután a cambridgei Trinity College-ben tanult, ahol kitűnő minősítéssel végzett. Első verseskötetei, a „Múlandó versek” címmel (1806), „A tétlenség órái” (1807) ezekben az években, diákkorában jelentek meg. Miután visszatért Cambridgebe, megismerkedett John Cam Hobhouseal, a whiggizmus liberális képviselőjével. 1808-as év első felétől érzelmi és érzéki élete kalandossá vált, melynek következményeként megbetegedett.

Byron már 1809-ben keletkezett verseiben szembeszállt Wordsworth és Coleridge romantikájával, s a felvilágosodás klasszicizmusát vallta eszményképének. A „byronizmus”, a byroni hős individualizmusa, bágyadt közönye, nemes gesztusai és embergyűlölete nemzedékeken keresztül a romantika legfőbb ismérve és vonzereje volt. Első alkotói korszakát 1813-15-ben keletkezett keleti tárgyú költemények alkotják. Ilyen költemények voltak „A gyaur” (1813), „Az abüdoszi menyasszony” (1813), „A kalóz” (1814), „Lara” (1814). Ezután egy sor drámát és drámai költeményt írt: Manfred (1817), A chilloni fogoly (1816), Marino Faliero (1821) és a Kain (1821); ezek a művek az emberi szabadság, az egyéniség lázadásának dicsőítései voltak. De írt politikai szatirákat is, mit „Az Ítélet látomása” (1822), „A bronzkor” (1823) majd megírta a nagy szatirikus verses regényét, a 16 énekből álló, befejezetlenül maradt „Don Juan”t (1819-24).

Percy Bysshe Shelley (1792. augusztus 4. – 1822. július 8.)

Élete Percy Bysshe Shelley 1792-ben született az angliai Horsham-ban. Szülei, Elizabeth Pilfold és Timothy Shelley hét gyereket neveltek. Percy Bysshe Shelley a legidősebb volt a Shelley testvérek között. 1804-ben Oxfordban tanult. Itt írta a Gothic Zastrozzi (1810) és a The Necessity of Atheism (Az ateizmus szükségszerűsége) (1811); műveket. Nemsokára a művek megjelenése után ateista nézetei miatt elbocsátották az egyetemről. Ezt követően Skóciába szökött egy Harriet Westbrook (1795-1816) nevű nővel, akit később 1811. augusztus 28-án feleségül vett. A házasságból két gyerek született: 1813-ban egy Ianthe nevű lány és egy 1814-ban született Charles nevű fiú. 1816-ban Heriett, Shelley felesége, öngyilkos lett, Shelley viszont nem kapta meg a gyerekek feletti ügyeleti jogot, azonban mégis sikerült elrabolni a őket. 1818-ban Mary-vel Olaszországba költöztek, itt született meg egyetlen életben maradt gyermekük, Percy Florence. Shelly sokat írt, ugyanakkor sokat hajózott Don Juan nevű hajóján. Egy ilyen hajózás során vesztette el életét is: 1822. július 8-án egy Ariel nevű vitorláson, viharba keveredett másik három társával együtt.

A költői fő műnek szánt, valóban nagy alkotás, a Prométheusz-dráma is csak az irodalmi ínyencek olvasmánya volt és maradt. Aiszkhülosz klasszikus tragédiája, „A leláncolt Prométheusz" egy elveszett tetralógia megmaradt második részlete. Tudjuk — ismerve a drámaköltő vázlatát —, hogy a harmadik részben az alvilágra kárhoztatott Prométheusz bölcsen kiegyezik Zeusszal úgy, hogy a főhatalom Zeuszé marad, de a tűz mégis az emberek boldogító tulajdonába kerül. — Az anarchista Shelley már korábban is rossz véleménnyel volt Aiszkhüloszról is, hőséről is, hogy végül is kiegyezett a hatalommal. Valójában Aiszkhülosz és Prométheusz okosabb, reálpolitikusabb, mint a gyakorlattól idegen, anarchista költő . Aiszkhülosz nagyszerű alkotása magasztos, de reális tükrözése a politikai életnek. Shelley ennek ellendrámáját akarta megírni. Ebben az egész világmindenség, a természet az e világra ítélt Prométheusz mellé áll. Megbuktatják az Olümposz urát és az alvilágba, vagyis a halálba küldött szabadsághős titán diadalmasan támad fel. Ez se nem realitás, se nem dráma. De gyönyörű olvasmány, ugyanúgy, mint költőjének szerelmi, mozgalmi és filozófiai költeményei.

John Keats (London, 1795. október 31. – Róma, 1821. február 23.), a nagy angol romantikus költők egyike, a "Szépség Költője."

Élete Polgári családból származott, 15 éves korában árva lett. Patikusinasként dolgozott Edmondsban, majd 1815-től felcser volt Londonban. 1817-ben megjelent első verseskötete Versek címen. 1818-ban írta Endymion című szimbolikus elbeszélő költeményét, de értetlen fogadtatásban részesült. Később megjelent műveit már kedvezőbb fogadtatásban részesítették, de súlyos beteg lett, és Rómába utazott gyógyulni. Rómában hunyt el 26 éves korában.

Keats 1814 elején, 19 évesen írja első versét, és két éven belül biztos költői tudásról formaérzékenységről ad számot, amikor szonettet ír Homéroszról. Állandóan tanul, Shakespeare-t, Miltont, Wordsworth-öt, Dantét olvas. 1818-19-ben már hónapról hónapra alkotja a remekműveket. Nagy intenzitással éli át a hétköznapokat is, érzékeny ember. Szinte állandóan úton van (utazik). Óriási szenvedéllyel gyűjt maga köré barátokat, általában végtelenül szerelmes.   Első kötetét 1817-ben adta ki, senki nem figyelt oda rá. (Könyörtelen kritikával megítéli saját műveit, és másfajta versek írásába kezd.) Még 1817-ben megírja első mitológiai tárgyú elbeszélő költeményét, a négyezer soros ENDÜMION-t Elvonult a világtól egy szigetre (Wight szigete), és ott fogalmazta meg barátainak először a szépségről és a költészetről való esztétikai nézeteit. (Szerinte az a szép, ami igaz.) 18 éves öccse, Tom tüdőbajban meghal -- szinte a karjai kö9zött. Ezután írja az élet értelméről és a halálról elbeszélés-töredékét, a HÜPERION-t. Ezután egy középkori töredék következik Szt. Márkról, és egy középkori körülmények közé helyezett Rómeó és Júlia-történet (Szent Ágnes éje). Azután egy ballada egy középkori lovagról. Ezután következtek az ódák, a szonettek, újabb elbeszélés, és egy teljes dráma: Hüperión bukása. 1820 februárjában erős köhögés közben vér bukik fel a szájába. Tudja, hogy mit jelent ez. Mire utolsó kötete megjelent, melyet a kritika csak dicsérni tudott (egyébként 500 példányban jelent meg, és arra sem igen akadt vevő), már megírta a világtól való elbúcsúzásának ódáját: AZ ŐSZHÖZ. 1822. február 23-án hal meg. A római protestáns temetőben nyugszik.  

Művei a detektívregény, a krimi és a sci-fi előfutárai Amerikában. Edgar Allan Poe (Boston, (Massachusetts állam), 1809. január 19. – Baltimore, (Maryland állam), 1849. október 7.) amerikai író, költő, novellista és kritikus volt, az amerikai romantika egyik legnagyobb alakja. Művei a detektívregény, a krimi és a sci-fi előfutárai Amerikában.

Élete Edgar Allan Poe Bostonban, Massachusettsben skót-ír családba született. Édesanyja, Elizabeth Arnold Hopkins Poe, és édesapja, David Poe, vándorszínészek voltak. Édesapja 1810-ben elhagyta a családot. Édesanyja 1811-ben tuberkulózisban meghalt, majd John Allan – egy gazdag richmond-i dohánytermesztő – fogadta örökbe. Poe 1838-ban kiadta az Arthur Gordon Pym, a tengerész c. regényét, amellyel kritikai sikereket ért el, majd a következő év nyarán a Burton's Gentleman's Magazine segédszerkesztője lett. Ezévben adta ki 2 kötetben Groteszk és arabeszk című novellagyűjteményét, amely – habár nem volt pénzügyileg sikeres – mégis az amerikai irodalom mérföldköve lett, olyan klasszikus történetekkel, mint az Usher-ház vége, A palackba zárt kézirat, Berenice, Ligeia és a William Wilson. Otthagyta korábbi állását és még ugyanabban az évben a Graham's Magazine segédszerkesztője lett.

1842-ben Poe alkoholista lett, mivel kiderült Virginiáról, hogy TBC-ben szenved. Otthagyta a Graham's-t és visszatért New York-ba, majd az Evening Mirror-nál, később pedig a Broadway Journal-nál c. lapoknál dolgozott. Ekkor találkozott és kötött örök barátságot Henry Wadsworth Longfellow-val. 1845, Január 29-én jelent meg „A holló” (The Raven) című verse az Evening Mirror-ban, melyért 10 dollárt és világhírét kapta. A Broadway Journal csődbe ment 1846-ban és Poe Bronx-ba költözött, ahol rendszeresen beszélgetett a Fordham University jezsuita tanáraival és diákjaival egyaránt. Az egyetem harangtornya ihlette A harangok – The Bells c. mű megírására. Akkori lakhelye ma emlékhelyként funkcionál. Virginia 1847-ben bekövetkezett halála után Sarah Helen Whitman-nek kezdett el udvarolni. Eljegyzésük felbontásáért Poe alkoholizmusa, féltékeny természete és Sarah anyjának mesterkedése volt a felelős. Ezután visszatért Richmond-ba és udvarolni kezdett gyermekkori szerelmének, Sarah Elmira Royster-nek, aki ekkor már özvegy volt. Halála 1849. október 3-án eszméletét vesztve találták meg Baltimore egyik utcáján, majd a Washington College Hospital-ba vitték, ahol október 7-én hajnalban halt meg. Poe sosem tudta elmondani hogyan került olyan siralmas állapotba és miért volt rajta más ruhája. Többek szerint a Reynolds nevet emlegette kórházi napjai alatt, egyik tanítványa viszont Poe bácsikája nevét vélte hallani. Egyes források megemlítik, hogy utolsó szavai ,,Istenem mentsd meg szegény lelkem" voltak. Halálának oka vitatott, de egyik orvosa szerint az alkoholizmus következménye volt, habár ugyanez a doktor volt az alkohol ellen és írt könyvet Poe példájával, ezért későbbi kutatók megcáfolták ezt az álláspontot. Dr. John Moran – aki Poe pszichológusa volt – kijelentette, hogy ,,Poe testében nem találták alkohol nyomát és likőr szaga sem volt".