A KOGNITIVIZMUS HATÁSA A SZEMÉLYISÉG TANULMÁNYOZÁSÁRA

A sémák és kialakulásuk Hasonló minőségű események ismételt előfordulása alapján rendszert viszünk a tapasztalatainkba. Ez a rendszer a sémák, vagyis az információ mentális szerveződésének formáját ölti, és az új tárgyak és események felismerését és megértését könnyíti. Az új eseményeket úgy azonosítjuk, hogy összevetjük az emlékezetben tároltakkal. Ha az új inger jellegzetességei hasonlítanak egy, már meglévő séma jellegzetességeihez, akkor az új inger azonosítható. Így ismerjük fel a világ tárgyait és értjük meg, amit mondanak nekünk.

A sémák megjelenési formái 1.A sémák használata megkönnyíti az új információ emlékezeti kódolását. 2.A sémák segítségével pótoljuk ki a hiányzó információrészleteket. 3.A sémák segítségével szelektíven válogatunk az információk között. Mindig a séma szempontjából releváns információt keressük, ha sémát váltunk, más válhat fontossá.

Az énsémák Különösen nagy fontosságú az a séma, amit önmagunkról alakítunk ki. Ez úgy működik, mint a többi sémáink, megkönnyíti a hozzáférést a sémába illeszkedő dolgokhoz. Az énséma gazdagabb és bonyolultabb, mint a többi sémáink – önmagunk megfigyelése és az énsémák használata gyakoribb és több emocionális elemet is tartalmaz. Énsémák vonatkozhatnak egyetlen személyre, attól függően, hogyan működik, mire irányítja a figyelmét a személy más-más helyzetekben. Minél többet foglalkozik a személy az önmagával való gondolkodással, annál fejlettebbek az énsémái.

A szemantikus és az epizodikus memória A viláról szerzett, emlékezetben tartott információk szerveződésnek kétféle módja van. A szemantikus emlékezet – a jelentés szerint rendszerezi az információt, tárgyak és fogalmak kategóriáiból áll. A kategóriák észlelési, nyelvi és érzelmi információkat összegeznek. Az epizodikus emlékezet – saját térben és időben játszódó, szubjektív tapasztalataink megőrzésére szolgáló rendszer. Amikor egy eseményről kellő mennyiségű tapasztalat halmozódik fel, sémává alakul – forgatókönyv (eseménykategóriák megértésére szolgáló séma).

A deklaratív és a procedurális tudás Deklaratív az, amiről be tudunk számolni. Ide tartoznak az epizodikus és a szemantikus emlékezetben rögzített információk is. A procedurális tudás arra vonatkozik hogyan hajtsunk végre bizonyos műveleteket a deklaratív tudásanyagon. A procedurális memória valaminek a megváltoztatására vonatkozó utasítások készlete (információk összeköttetésének létrehozása, következtetések levonása). A procedurális tudás automatikusan működik, nehéz tudatosan hozzáférni.

Kognitív személyiségváltozók – Mischel (1973) Mischel a személyiséget öt változó mentén értelmezi, amelyek a személyiség részét képezik és az egész élet során szerzett tapasztalatok révén alakulnak ki. 1. A személy kompetenciái – készségek és problémamegoldási stratégiák, a világ elemzésének eszközei. A kompetencia nem tudás, hanem egy aktív folyamat, melynek célja a szituáció befolyásolása. 2. Kódolási stratégiák és személyes konstrukciók – a személyesen létrehozott elképzelés a világról.

Kognitív személyiségváltozók – Mischel (1973) 3. A személy elvárásai – inger – következmény elvárás és viselkedés – következmény elvárás. Az inger – következmény elvárás minden forgatókönyv sajátja, s arra vonatkozik, hogy a személy feltételezi, hogy egy eseményt milyen esemény fog követni. A viselkedés – következmény elvárás arra vonatkozik, hogy bizonyos viselkedések jellemzően milyen eredménnyel járnak. Ha a személy által ismert szabályok jól illeszkednek a valósághoz, akkor a személy cselekvései hatékonyak lesznek. A személy megpróbál olyan dolgokat tenni, amelyről azt gondolja, hogy eredményhez vezet.

Kognitív személyiségváltozók – Mischel (1973) 4. A személyben megfogalmazódott szubjektív értékek – ezek arra ösztönzik az egyént, hogy valamely viselkedést elvégezze. 5. Önszabályozó rendszerek és tervek – mielőtt egy cselekvést véghez viszünk azért, hogy elérjünk egy számunkra fontos értéket, terveket készítünk, célokat fogalmazunk meg.

A megismeréstől a viselkedésig Ahhoz, hogy egy viselkedést véghez tudjunk vinni a cselekvést magát végre kell tudni hajtani. A motoros sémák teszik lehetővé a mozdulatsoroknak az elvégzését, amelyek egy-egy viselkedés alapját képezik. A tulajdonképpeni viselkedésben figyelembe vesszük a cselekvés következményeit és, hogy mi magunk mennyire akarjuk elvégezni azt. E kettő együtt alkotja a viselkedésre vonatkozó attitűdöt, vagyis a cselekvéshez való személyes viszonyulást. Figyelembe vesszük még a szubjektív normát (a számunkra fontos személyek elvárásai és a saját akart, hogy eleget tegyünk az elvárásoknak).

A célok A célok energetizálják a viselkedést, irányítják a mozgást, értelmet adnak az életnek. Az én a személy céljai szerint szerveződik, a személyiségvonások is ebben nyernek értelmet. Életfeladatok (személyes törekvések) – átfogó, fölérendelt célok, életszakaszonként változhatnak, külön témát alkotnak a személyes élettörténetben. Aktuális érdeklődés (személyes tervek) – korlátozottabbak az életfeladatoknál, rövidebb időszakra vonatkoznak.

A célok Az életfeladatok és a személyes tervek megvalósítása egyaránt sikerélményt nyújt, de előbbit sokkal nehezebb megvalósítani (olykor nem is lehet). A magasabb szintű célok jobb teljesítményhez vezetnek, mert: 1.Arra ösztönzik a személyt, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyen, 2.Kitartásra ösztönöznek, vagyis rájövünk, hogy nem elég rövid távon erőfeszítéseket tenni, 3.Magasabb koncentrációra szoktatnak.

Az önszabályozás Ahhoz, hogy a cselekvéseink végbe menjenek szükségünk van egy célra, amire a viselkedés vonatkozik. Ha a cselekvés ennek elérésére beindult az egyén észleli a viselkedését és ennek hatását. Párhuzamosan összehasonlítjuk az észleleteket a vonatkoztatási értékkel (céllal), s ha a viselkedés megfelelőnek értékeljük a cél elérésében, folytatjuk azt, ha nem, kiigazítjuk, megváltoztatjuk a viselkedést. Az önszabályozás egy állandóan működő folyamat, mely a mozgássémákat, a rövid- és hosszútávú célok megvalósítását is szabályozza.