1833. december 16. – 1904. október 13.) festőművész Lotz Károly 1833. december 16. – 1904. október 13.) festőművész Német apa és magyar anya nyolcadik gyermekeként született, a pesti piaristák iskolájában tanult. 1852-ben Bécsben kezdte festészeti tanulmányait. Zene: Beethoven V. szimfónia.
Cornélia, a leánya - aki ismert zongoraművésznő volt - a zongorához lép és az ötödik szimfónia lassú tételébe kezd. ,és mesél édesapjáról és munkásságáról.
Lotz Károly: Táborozó huszártisztek (1857) A szabadságharc eseményeit (1848) rögzíti a helyszín és az esemény tekintetében pontos akvarelleken. Lotz Károly: Táborozó huszártisztek (1857)
Korának egyik legfoglalkoztatottabb freskófestője Korának egyik legfoglalkoztatottabb freskófestője. Az alak- és aktábrázolásban, a portréfestésben, a tájkép- és állatábrázolásban egyaránt megcsillogtatta tehetségét, készségét, képzelőerejét és mesterségbeli tudását. Ménes a Zivatarban
Lotz Károly: Vágtató betyár
Pásztortűz
Mulatozó parasztok
A nagy mester legkedvesebb modellje a leánya volt: Cornélia, akit közel száz vásznon örökitett meg.
Híres aktképeiről is
A művész másik lánya: Lotz Ilona
Ámor és Psyché
Lippich Ilona portréja (Tavasz)
Lotz Kornélia fekete ruhában Leányportré
Hölgy prémgalléros kabátban Fiatal leány, korall fülbevalóval
Fürdő után (1880)
Néprajzi Múzeum
Lotz Károly: Szent István Bazilika kupolája mozaikokkal (1904-05)
Legjelentékenyebb munkája 1884-ből az Operaház Olympus-freskója. 1894-95-ben a Kúria és az Országház mennyezetképei megalkotásával - Hauszmann Alajos javaslatára - Lotz Károlyt bízzák meg.
Pécsi székesegyház számára, majd hasonló stílusban a Magyar Tudományos Akadémia secco-tempera faliképeit alkotja meg.
Budapest - Keleti-pályaudvar
Az Opera belsejének legszembetűnőbb alkotása talán a falakon végighúzódó freskósorozat, amely a zene egyetemes nagyszerűségét szimbolizálja. A Bécsben tanult Lotz Károly és Than Mór által készített képek újszerűek voltak akkor. Az országház festése közben súlyos tüdőgyulladást kapott, melynek következményeként asztmás és szívbeteg lett. Gyógykezelésre Ausztriába, Berlinbe, Drezdába, majd Párizsba utazott. Már nagy beteg volt, amikor az elpusztult és helyreállított királyi palota Habsburg-termének mennyezetét festette (1903). 1904-ben leányánál, Tordán próbált lábra kapni, de állapota egyre súlyosabbá vált. Hazatért és pár héttel később szívrohamban elhunyt.
Lotz Károlyról az alantiakat mondta leánya, Cornélia: Tiszteltem sokoldalúságát, nemességét, nagy emberi tulajdonságait. Nem csoda, ha én voltam a legboldogabb lány, mert egy jóságos apa gyermeke és egy igazi nagy művész modellja lehettem.