Comenius project

3-kor indultunk az iskola elől kisbusszal a reptérre, ahová 4-kor érkeztünk ki. A rep- téren jól teletömtük ma- gunkat KFC-s kajával és utána rohantunk a repülőhöz. A gépünk 6-kor indult Buda- pestről és 8-kor szállt le Rómában. A szállásra 10 órakor érkeztünk meg, de ekkor még nem ért véget a nap, mert elmentünk fagyizni és utána hajnali fél 1-ig pom- pomokat csináltunk a flashmob-hoz.

Amikor hajnali 2-kor végre elaludtunk, várt ránk egy kb. 5-6 órás alvás és: REGGELI!!! Reggeli után, viszont már taníthattuk is a spanyoloknak és az olaszoknak a flash- mobot (nagyon ügyik voltak). Azt még hozzá kell tennünk, hogy az olasz gyerekek 3-tól 9 éves, míg a spanyolok éves kor között voltak. Délután elmentünk a városba, megnéztünk néhány neveze- tességet, köztük a Pantheont, a Spanyol lépcsőt és a Spanyol Nagykövetséget is. Spanyol lépcső (Annát ne keressétek, ő fotóz) Pantheon Spanyol Nagykövetség

Az „össznépi vacsorázás” után eléggé fáradtak voltunk, de nagyon tetszett, mert összebarátkoztunk Barbival és megalkottuk a közös szlogenünket: „Csúszol ember?” De nem ő volt az egyetlen, akivel megbarátkoztunk. A buszon elvettük Tomi sapkáját és közben rájöttünk, hogy egészen jó fej. Ez a nap 2 barátsággal végződött.

Péntek reggel amikor fölkeltünk, mentünk reggelizni és már kezdődött is a kézműves foglalkozás. Nagyon sok érdekes dolgot csináltunk, mindenki valami újrahasznosított dolgot talált ki. Mi papírkarkötőt hajtogattunk, de lehetőség volt a papírbéka is. Délután fölszálltunk egy városnéző buszra és megnéztük Rómát. Este előadtuk a népmesét, melynek címe: Az Aranyszőrű bárány. Míra játszotta az öregasszonyt fakanállal és mesélt is, Anna pedig aranyszőrű bárányként remekelt. Nagy sikert arattunk, az olaszok még a tánclépéseinket is próbálgatták.

Szombat reggel korán fölkeltünk, mert egy egész napos túra várt ránk a városban. Megnéztük a Colosseumot, nagyon tetszett, de nem tudtunk elvonatkoztatni attól, hogy több ezer ember és állat halt meg itt. Elmentünk a Szent Péter Bazilikához (Vatikán), amelybe be is mentünk és a kupolájába is fölmentünk egy hosszú, nagyon hosszú (310 lépcsőfok) és keskeny csigalépcsőn. Este az olasz szülői szervezésnek köszönhetően elmentünk egy étterembe, ami nem igazán nyerte el tetszésünket. A zene ordított, a kaja hideg volt és nem volt túl finom, de azért élveztük, mondván:”Ilyet is ki kell próbálni!” Ezután még elmentünk megnézni Rómát éjszaka „Rome by night”, bár a képek elég festőien sikerültek.

Vasárnap reggel a bőröndünk már útra készen volt leadva a portán, mi meg teletömtük a táskánkat keksszel. Az aznapi terv az volt, hogy megnézzük a katakombákat, amelyek mártírok, szentek és egyéb emberkék sírjai, kriptái. Ezek közül már sokat kinyitottak, de azokban már nem volt SEMMI! Én megpróbáltam lemenni a barlangba a kriptákhoz, de már a második sírnál éreztem, hogy ez nem az én műfajom. Így hát visszamentem a templomrészbe, ahol a német nyugdíjasok nevetésében „gyönyörködtem” és közben a templomot fotóztam. Én nagyon élvezetem a túrát, mert sok érdekes dolgot ismertem meg, például azt, hogy a mártírok sírjai mellé gyertyákat építettek be, mert hittek a feltámadásban és abban reménykedtek, hogy ha szeretteik feltámadnak, a láng fényének segítségével megtalálják a kivezető utat.

Nagyon jól éreztük ma- gunkat, Róma gyönyörű hely, a mindennapi fagyi azért nagyon hiányzik, de csak túléljük valahogy. Örülünk annak, hogy szereztünk barátokat. Nagyon jók voltak a programok. REMÉLJÜK LESZ MÉG ILYEN UTAZÁS!!!