Gyógynövényismeret 1. „A természet kegyelmét ontja bőven: A fűben, a virágban és a kőben. Ó, nincs a földön oly silány anyag, Mely így vagy úgy ne szolgálná javad; De nincs oly jó, melyben ne volna vész, Ha balga módra véle visszaélsz!” „E kis virágszál gyenge levele Méreggel és balzsammal van tele. Szagold: szived gyönyörtől ittasul; Ízleld: szemedre örök éj borul.” (Shakespeare: Rómeó és Júlia fordította: Mészöly Dezső)

A népi gyógyászat kezdetei Kína: Sen Nang kínai császár (i.e. 3400): Kína első gyógynövénykönyve 237 növényt tartalmaz India: Punarvasu Atreya (i.e. 1200): India első orvosi iskolájának megalapítója, tanítványa: Jivaka ajurvédikus orvoslás → ayur (élet) veda (tudás) Rig Véda (i.e. 4500): 67 gyógynövény, szemműtétek Egyiptom: Ebers-féle papírusztekercsek (i.e. 1500): egyiptomi gyógyászat 1000 évét foglalja össze 876 gyógykészítményt sorol fel a ma használt gyógynövények 1/3-a szerepel benne → hagyma Európa: Dioszkoridész (i.e. 40) görög orvos: De Materia Medica: 600 gyógynövény, 1500 éven át hivatkozási alap Híres ókori orvosok: Hippokratész, Dioklész, Theophrasztosz, Plinius, Galenus Gyógyítók és bérgyilkosok virágkora Amerika: indián orvoslás, Samuel Thompson (1760-1843) herbalista

Európa Nagy Károly német-római császár birodalmának kolostoraiban „orvosi kertek” létesítését rendelte el, a gyógynövényeket a „szakácsok és orvosok barátainak” nevezte. Bingeni Szent Hildegárd (1098-1179) a Rupersburg zárda apáca főnökasszonya látomásában Istentől parancsot kapott a betegek gyógyítására és gyógyító receptjeinek összeállítására: Hildegard’s Medicine Az 1300-as évek után a népi gyógyítók megítélése megváltozott → boszorkányüldözés 1450 után a könyvnyomtatás feltalálásával megszaporodott a füveskönyvek száma Paracelsus (1493-1541): orvos-gyógyszerész-teológus „Minden dolog mérgező, és semmi sincs méreg nélkül. Csak a dózison múlik, hogy méreg-e vagy sem.” Nicholas Culpeper: Complete Herbal and English Physician 1652, orvosi szakkönyveket latinról angolra fordított

„Hazai gyökerek” Lencsés György (1530-1593): Ars Medica – Egész orvosságról való könyv, valószínűleg a Herbárium előtt látott napvilágot, a gyógynövényeket gyógyhatásuk szerint csoportosítja Melius Juhász Péter: Herbárium (1578) 2000 magyar növénynevet tartalmaz, az első magyar füveskönyvnek tartják Beythe András: Füves könüv (1595), főleg fordítás, irodalmi feldolgozás Lippai János: Posoni kert (1664-1667): a hazai kertészeti irodalom első kézikönyve

Csapó József: Új füves és virágos magyar kert (1775): 417 gyógynövényről tesz említést Veszelszki Antal (1798): „A ‘növény-plánták’ országából való erdei és mezei gyűjtemény, vagy – is fa és fűszeres könyv, mellyben azoknak deák, magyar, német, franz, tseh és oláh neveit, külső, belső, és köz hasznaikkal egyetemben Máthiolusból ‘s más több Fa-, és Füvész-Írókból a köz-rendü Hazafiak’ kedvekért szálanként egybe-szedettek” című több mint 500 oldalas műve, 500-nál is több fajt ír le. Diószegi Sámuel – Fazekas Mihály: Magyar Füvész Könyv (1807): Linné rendszerét követve a fajok kettős nevezéktannal szerepelnek, a mű gyakorlati vonatkozású folytatása Diószegi „Orvosi Füvész Könyv, mint a’ Magyar Füvész Könyv praktika része” 1813-ban jelent meg, 1500 régi magyar növénynevet sorol fel.

A drogismeret alapjai Gyógynövény: betegségek kezelésére és megelőzésére használt növény Az egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint 20 000 faj Felhasználási területük: - Fitogyógyszerek alapanyagai - Vegyipari ágazatok nyersanyagai (pl.: illatszeripar) - Élelmiszeripari felhasználás (konzerv-, hús-, fűszeripar) - Egészséges életmódot és táplálkozást kiegészítő készítmények alapanyagai Drog: gyógynövények hatóanyagot tartalmazó, rendszerint szárítással tartósított része → a germán „droge” (szárítani) szóból → a kelta „droch” (rossz) szóból → az illír „drug” (drága) szóból → a perzsa „drogue” (csalás) szóból

A növényi drog a gyógynövényeknek a Gyógyszerkönyvben és a Magyar Szabványban leírt része vagy annak meghatározott eljárással készített terméke, tehát a növényi drog: A felhasznált gyógynövény legtöbb hatóanyagot tartalmazó része, melyet többnyire szárítással tartósítanak A növényi nyersanyagból előállított termék (pl.: illóolaj, gyanta) A növényi nyersanyagból átalakítással nyert anyag (pl.: kátrány) A drogok elnevezése II. Nemzetközi Gyógyszerész Értekezlet (1929): egységes elnevezés, hazánk 1930-ban fogadta el. A drog nevét a drogot szolgáltató növényfaj és a növényrész nemzetközileg elfogadott tudományos nevével jelölik: Növényfaj tudományos neve birtokos esetben + a növényi szerv neve alanyesetben, pl.: Rosmarini folium, Lavandulae flos Termék esetén: termék neve alanyesetben + növény tudományos neve birtokos esetben, pl.: Oleum lini, Aetheroleum rosmarini

A drogkereskedelemben használt leggyakoribb kifejezések amentum, -i barka herba, -ae fű, herba amylum, -i keményítő lichen, -es zuzmó anthodium, -i virágzat lignum, -i faanyag bacca, -ae bogyó oleum, -i olaj bulbus, -i hagyma pericarpium, -ii terméshéj capsula, -ae toktermés petalum, -a szirom caput, -itis fej radix, -icis gyökér cortex, -icitis kéreg resina, -ae gyanta flos, -ris virág rhizoma, -ae gyöktörzs folium, -ii levél semen, -inis mag frons, -des ágvég, lomb stigma, -ae bibe fructus, -us gyümölcs stipes, -itis szár, nyél, kocsány galbulus, -i áltermés stolo, -onis inda, tarack galla, -ae gubacs strobulus, -i toboz gemma, -ae rügy summitas, -atis hajtáscsúcs granum, -i szemtermés tuber, -ecis gumó

A drogkereskedelemben használt leggyakoribb kifejezések aetheroleum illóolaj fluidus folyékony amarus keserű granulatus szemcsés aquosus vizes guttae csepp aromaticus aromás infusum forrázott balsamum balzsam inspissatus sűrített calyx csésze liquidus carbo szén liquor folyadék compositus összeállított maceratio macerátum concentratus koncentrált mucilago nyálka concisus aprított mundatus hámozott contusus összezúzott oleosus olajjal készített decoctum főzet paratus elkészített depuratus megtisztított pix kátrány dilutus higított pupla pép exsiccatus szárított pulveratus porított extractum kivonat pulvis por

A drogkereskedelemben használt leggyakoribb kifejezések purus tiszta standardisatus szabványosított raffinatus tisztított stigmata barka retificatus stipites szárképletek recens friss subtilis finom, apró resina gyanta succus nedv siccatus szárított inctura tinktúra siccus száraz titratus hatóértékre beállított sirupus szirup totus egész, teljes solutio oldat trituratio porítás solutus turiones sarj, hajtás species teakeverék unguentum kenőcs spirituosus alkoholos vinum bor spissus sűrű, sűrített

Hatóanyagok Hatóanyag: egészséget fenntartó, kórós folyamatokat gátló, ill. gyógyító hatású anyagok. Tartalomanyag: az adott drogra jellemző kémiai alkotórészek összessége. Hatóanyag: a drog gyógyhatásáért felelős vegyület. Kísérőanyag: a drog tartalomanyagain belül a hatóanyagok hatását elősegítő, de önmagukban nem kifejezett élettani hatású anyagcsoport. Vezetőanyag: a drog beltartalmi minősítését szolgáló, a drogra jellemző anyag, mely nem feltétlenül azonos a hatóanyaggal, de jelenléte és mennyisége a drog azonosságát (identitását) és minőségét jellemzi. A növényfajokban leggyakrabban hatóanyag-együttesek fordulnak elő.

Természetes anyagok Primer anyagcseretermék: általánosan előforduló, az élethez nélkülözhetetlen anyagcseretermékek. Szekunder anyagcseretermék: speciális, az élethez nem feltétlenül nélkülözhetetlen anyagcseretermékek, nem fordulnak elő minden növényfajban. A szekunder anyagcseretermékek funkciói: - növekedésszabályozás - védekezési funkció elősegítése - táplálkozásgátlás - repellensek - kártevő ellenségeit csalogató anyagok - allelopátia - tartaléktápanyagok

A hatóanyagok rendszerezése Többféle csoportosítási mód létezik. Illóolajok Könnyen párolgó, gyakran kellemes illatú anyagok Többnyire terpénszármazékok Többnyire folyékony halmazállapotúak Számos összetevőből állhatnak (a rózsaolaj közel 400-ból) Vízben nem oldódnak, de vízgőzben párolognak Vízgőz desztillációval kinyerhetők a friss növényből, de zsírokkal történő kivonás is lehetséges Illóolajban gazdag családok: ernyősvirágzatúak, ajakosak, rutafélék, babér-, fenyő- és ciprusfélék

Az illóolajok felhasználása Bőrizgató: rozmaringolaj, levendulaolaj Serkentik a vérkeringést, bőrpírt, melegérzetet, de hólyagosodást is okozhatnak (a hatás időtartamától függően) Légzéskönnyítők, szívműködést javítók lehetnek Reumás betegséges, idegbántalmak kezelésére szolgálhatnak Légúti betegségeket gyógyíthatnak (erdeifenyő, eukaliptusz) Nyálkaoldó, köptető, enyhe görcsoldó: kakukkfű, ánizs Szájápolásban használhatók: zsálya, borsmenta, kakukkfű Emésztésjavítók, étvágygerjesztők, fűszerek Görcsoldó, bélfertőtlenítő, szélhajtó: édeskömény, fokhagyma, kamilla, kömény Vízhajtó, túladagolás esetén vesekárosító: boróka, lestyán Nyugtató hatású: macskagyökér, citromfű Vannak méhizgató, a magzat károsodását okozó illóolajok is

Alkaloidok Nitrogéntartalmú szerves vegyületek Nagy részüknek meghatározott aminosav a fő alkotóeleme Többnyire bázikus jellegűek, vízben oldódó sók formájában fordulnak elő Nevüket gyakran a növényfaj nevéből képezik (atropin, nikotin) Emberi és állati szervezetre erős élettani hatást fejtenek ki, sok a mérgező, halált okozó vegyület Megfelelő dózisban viszont hatásos gyógyszerek Vannak függőséget okozó kábítószerek: morfinszármazékok, élvezeti cikkek: koffein, nikotin Alkaloidokban gazdag növénycsaládok: boglárka-, liliom-, mák- és burgonyafélék Felhasználásuk szigorú előírásokhoz kötött.

Antraglikozidok Közismert hashajtó szerek A friss növények főleg antronglikozidokat tartalmaz, érés során alakul ki az antraglikozid Az antronok fokozzák a az elektrolitok és a víz kiválasztását a bélben, fokozzák a bélperisztaltikát Csak rövid ideig (1-2 hét) használhatók Vértisztítás és fogyás céljára nem javasoltak mert a hosszan tartó alkalmazás májkárosodást, bélrákot okozhat Antraglikozidokat tartalmaz: fodros lórom, kutyabenge, varjútövis-benge, rebarbara Az orbáncfű fotoszenzibilizáló hipericinje is antraglikozid

Keserűanyagok Keserűanyag-drog: keserű ízűkért gyógyászatilag felhasználtak, de más hatást nem fejtenek ki (a kinin pl. nem) Nem egységes vegyületcsoport, de többségük terpénszármazék, szerkezeti elemük a laktongyűrű Keserű ízük révén fokozzák az emésztőnedvek elválasztását, étvágygerjesztők, emésztést serkentők Javítják a fehérjeemésztést, erősítenek, lábadozáskor javasoltak Étkezés előtt kb. fél órával célszerű fogyasztani őket Legkeserűbb természetes anyagok a tárnicsfélékben és a kis ezerjófűben fordulnak elő, ezenkívül a fészkesek és ajakosok is gazdagok keserűanyagokban.

Kumarinok A kumarin (orto-hidroxi-fahéjsav-lakton) a szagos müge, az orvosi somkóró és a borjúpázsit illatanyaga Általában szárítás után szabadul fel a glikozidkötésből Hosszabb ideig történő alkalmazása bódultságot, fejfájást okoz Az élelmiszeriparban íz- és illatjavító volt, ma tiltott a használata (májkárosító, rákkeltő) A kumarin-drogokat érrendszeri megbetegedésekre használják, véralvadásgátló (trombózis kezelése) Sok kumarint tartalmaznak az ernyősök és a rutafélék

Kumarinok Fényérzékennyé tehetik a bőrt (medvetalp, orvosi angyalgyökér, nagyezerjófű, közönséges cickafark), bőrpírt, gyulladást, rosszullétet okozhat Orvosi felügyelet mellett a fotoszenzibilizáló furokumarinokkal bőrbetegségeket, pigmentációs zavarokat, pikkelysömört kezelnek

Zsíros olajok Túlnyomórészt magvakban és terméshúsban fordulnak elő Alkotói főleg trigliceridek és lipidek (glicerin + zsírsavak) A zsírsavmolekulákban találhatókettős kötések száma alapján vannak egyszeresen, kétszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavak (a telített zsírsavakban nincs kettős kötés) Csökkenthetik a vér koleszterinszintjét: lenolaj, földimogyoróolaj, búzacsíraolaj A gamma-linolénsavat (kerti borágó, fekete ribiszke, ligetszépe fajok) számos bőrbetegség kezelésére használják A zsíros olajok bőrvédő, irritációcsökkentő hatásúak lehetnek, segítik a sérült bőr és az ekcémák gyógyulását Zsírban oldódó gyógyhatású anyagok vivőanyagai is lehetnek Sokat kenőcsök előállításakor használnak

Flavonoidok Az elnevezés a sárgára színező hatásból ered (flavus=sárga) Fenilkromán alapvázas anyagok (színező hatástól függetlenül) A növényi szervek színéért felelősek A rutin (vadgesztenye mag, kerti ruta hajtás, japánakác rügy) és a heszperidin (citrusfélék termése): csökkenti a hajszálerek törékenységét, vénás megbetegedések, ödéma kezelésére alkalmasak. Szívműködést befolyásolják: árnika és galagonya flavonoidjai Vesére hat: nyír, aranyvessző, tövises iglice, zsurlófélék Görcsoldó: édesgyökér Máj-epe működését befolyásoló: máriatövis Falvonoidokban gazdagok a pillangósvirágúak és a fészkesek

Cserzőanyagok Széleskörűen elterjedt, fenolos szerkezetű vegyületek, az állati bőr cserzésére képesek, főleg kéregben és gyökérben fordulnak elő A bőr fehérjéivel csapadékot alkotnak, kicsapják azokat Adsztringens (összehúzó) hatásúak: a bőr és a nyálkahártyák felületén egy védőréteg kialakulását segítik elő Hatásuk sebösszehúzó, váladékozás csökkentése, fájdalomcsillapító, vérzéscsillapítás, bomlástermékek felszívódásának gátlása, kórokozók bejutásának megakadályozása Antibakteriálisak, foglepedék képződést gátlók A drogok sebek, égési, fagyási sérülések, száj, torok és nemi szervek és a végbélnyílás nyálkahártya-gyulladásainak, belsőleg gyomor- és bélhurut, ill. hasmenések kezelésére alkalmasak Cserzőanyagban gazdagok a bükk-, az erika-, a rózsa- és a gólyaorrfélék családja Túladagolás esetén májkárosodás, nyálkahártya irritáció léphet fel

Szívre ható glikozidok Több mint 500-at izoláltak növényekből Az elsőt a piros gyűszűvirágban fedezték fel (digitalis-glikozid), más növényfajokból származókat digitaloidoknak nevezték el Szterinvázas vegyületek, laktongyűrűt tartalmaznak A meggyengült szívizomzat összehúzódását szabályozza, ennek hatására javul a veseműködés, csökken az ödémaveszély A hatékony és mérgező dózis közel áll egymáshoz! A piros és gyapjas gyűszűvirágot kevésbé használják, inkább szintetikus glikozidok alapjául szolgálnak A gyöngyvirág, tavaszi hérics, leander kivonatai a kereskedelmi forgalomban megtalálhatók A hatáserősség állandó értékét tengerimalacra vonatkoztatva határozzák meg

Szaponinok Vízzel összerázva habzanak, csökkentik a víz felületi feszültégét Glikozid jellegű vegyületek, aglikonjuk alapján vannak szteroid- és triterpén-szaponinok A szteroid-szaponinok főleg nem honos egyszikűekben, pl. agavé fordulnak elő, a nemi hormonok kiindulási anyagai lehetnek Ruszcin (szúrós csodabogyó): ödémát csökkentő, vénatonizáló A triterpén-szaponinok gyakoriak a szegfű-, libatop-, kankalinfélék és pillangósvirágúak családjában. A szaponinok hemolitikus (vvt oldó) hatásúak, ezért a véráramba fecskendezve mérgezőek Egészséges bélrendszerben alig szívódnak fel, de némelyikük erős mérgezést vált ki: farkasszőlő, erdei ciklámen, konkoly, alkörmösfajok

Szaponinok Elsősorban köhögés elleni szerként alkalmazzák őket (borostyánlevél, kankalingyökér, szappanfűgyökér) Ingerlik a gyomor nyálkahártyáját, fokozódik a hörgők váladék- elválasztása Fokozzák a vizeletkiválasztást (veseingerlők) Eszcin (vadgesztenyemag) érfalerősítő, gyulladáscsökkentő A szteroidalkaloid-szaponinok is hemolitikusak és habképzők, főleg a burgonyafélékben fordulnak elő.

Nyálkanyagok Vízzel érintkezve megduzzadnak, sűrűn folyó oldatot képeznek Homo- és heteropoliszacharidok Vízvisszatartó és térfogatnövelő hatásuk miatt fokozzák a bélperisztaltikát, pl.: lenmag Gyengítik az ingerlő és gyulladáskeltő anyagok hatását (bevonószerek) Csökkentik a nyálkahártya váladéktermelését a felső légutak és a gyomor-bélrendszer esetén is, megkötik a váladékot Csillapítják az ízlelőidegek érzékenységét, ízjavítók Gyulladáscsökkentők, hőtartók forró pakolások készítésekor (kelés, nyirokcsomó-duzzanat esetén) Magas nyálkatartalmúak: kerti mályva, papsajtmályva, martilapu, lándzsás útifű, hársfajok. Hatásukat hideg kivonatként (és nem főzetként) fejtik ki

Keményítők A cukrok nagy része keményítővé alakul a növényekben (glükózegységek, amilóz, amilopektin) Gyógyászatilag fontos keményítők: burgonya és gabonafélék ~i Vízben nem oldódnak Porok alapanyagaiként felhasználhatók Felületnövelő, párolgáscsökkentő, nedvszívó hatásúak, enyhítik a sebek váladékozását, bőrzsírosodást, hűsítők és gyulladáscsökkentők Síkosító hatásúak, csökkentik az irritációt (kötések, tapaszok) Könnyen emészthetők, irritációcsökkentők, diéták alkotói Por alakú gyógyszerek hígítására, tabletták adalékanyagaiként használják

A gyógynövények felhasználása, A népi gyógyászat növényei Népi gyógyászat: hivatalos egészségügyi ellátáson kívül alkalmazott gyógyeljárások összessége Évszázados múltra tekint vissza, nemzedékről nemzedékre száll Alapját a népi növényismeret képezi (vadon élő fajok 10-70 %-a) A népi gyógyászatban használt növények csoportjai: A népi és hivatalos gyógyászatban azonos módon használt növények (orbáncfű, fekete bodza, cickafark, hársfajok)

A gyógynövények felhasználása, A népi gyógyászat növényei Régi gyógynövények, amelyek a hivatalos gyógyászatból az évtizedek során eltűntek (ártéri deréceveronika) A népi és hivatalos gyógyászatban is használt, de más célokra alkalmazott növények (patika párlófű: tüdő-, ill. epebántalmakra) Olyan a népi gyógyászatban használt fajok, melyek rokonfajait a hivatalos gyógyászat használja (peremizs fajok) Olyan fajok, amelyeket tudományos módszerekkel még nem vizsgáltak (illatos jezsámen)

A népi gyógyászat növényei A hivatalosan használt fajok jelentős része a népi gyógyászatból származik, ennek szakaszai: Népi gyógyászat adatainak gyűjtése Az adatok kritikai mérlegelése A kiválasztott fajok kísérletes vizsgálata Új gyógyszer előállítása

Galenusi készítmények, galenikumok Elnevezésük Claudius Galenus római orvostól (2. sz.) származik Ilyen gyógykészítmények a teakeverékek, a kivonatok, tinktúrák, egyes kenőcsök, porkeverékek, oldatok Gyógyszerkönyv vagy más szakmunkák alapján egyszerű módszerekkel, költségkímélő módon készítik, a teakeverékeket a betegek is elkészíthetik A gyógyszerkönyv 3 teakeveréket, 3 spirituszt, 4 szirupot, 18 tinktúrát ismertet (epehajtó teakeverék, paprikatinktúra, stb.) Porok: porított drogok vagy keverékeik Gyógyteák: 3-5 drogból készülnek, önmagukban vagy gyógyszeres terápia kiegészítésére is használhatók Forrázat: forrázással majd áztatással készült kivonat Főzet: 5-15 perces főzéssel készül (kéreg, termések, gyökerek) Hideg vizes áztatással készült kivonat Oldat: víz oldószerrel készül (pl. szirupos szörpök) Tinktúrák (szeszes kivonatok): etilalkohollal készülnek

- Folyékony kivonatok (fluid extraktum): a legtöményebb cseppfolyós halmazállapotú kivonatok - Sűrűn folyó vagy száraz kivonatok (spissum és siccum extraktumok): sűrűn folyó vagy szárazra párolt vizes vagy alkoholos kivonatok - Kenőcsök: lágy gyógyszerformák, főleg bőrgyógyászati és fitokozmetikumok - Tabletták: porított drogokból, különböző bevonattal készülnek - Steril oldatok (injekció, infúzió): az emésztőrendszer kikerülésével jutnak a szervezetbe

Aromaterápia Az illóolajos növények és az illóolajok használatán alapuló gyógyeljárások összessége A gyógyászatban növényi részekből előállított, természetes illóolajokat használnak Aetheroleum néven jelöljük az illóolajokat, illékonyak, jellegzetes illatúak A legtöbb illóolajban van egy nagyobb mennyiségben található fő alkotórész (kakukkfű: timol) Az illóolajok összetétele fajon belül is változhat, a környezeti tényezők is lényegesen befolyásolják Az illóolajokat ritkán használják hígítatlanul, ált. szeszes vagy olajos kivonatok formájában alkalmazzák Használatuk csecsemőknél, kisgyermekeknél ellenjavallt (borsmentás orrcsepp légzésbénulást, szívmegállást okozhat)

Aromaterápia, az illóolajok főbb hatásai Antibiotikus hatás: régóta használják: múmiák balzsamozása, húsok tartósítása, füstölés járványok megakadályozására, bélférgek elűzésére, sebek kezelésére Egyes illóolajok a baktériumok fejlődését rendkívül kis hígításban is gátolják (timol: 1:5000 – 1:30 000) Légutakra gyakorolt hatás: több illóolaj a tüdőn keresztül választódik ki, könnyíti a váladék kiürülését a hörgőkből, légcsőből, a váladékot folyékonyabbá teszi, serkenti a légutakat bélelő hám csillóinak mozgását Szájon át adva vagy inhalálás, ill. kenőcs formájában is hatásosak lehetnek (törpefenyő, ánizs, kakukkfű)

Aromaterápia, az illóolajok főbb hatásai Szélhajtó (karminatív) hatás: az illóolajok görcsoldó hatása a bélrendszerben is megnyilvánul, az emésztőrendszer kiegyensúlyozott működését biztosítják Fontos fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő hatásuk itt is Szélhajtó, görcsoldó: kömény, ánizs, kamilla Gyomorerősítő, étvágyjavító: fokozhatják a gyomornedv termelését, így javul az étvágy (aperitívek, fűszerek): fehér üröm, édeskömény

Aromaterápia, az illóolajok főbb hatásai Májra és epére gyakorolt hatás: szabályozható az epeürítés és az epehólyag összehúzódása: epehólyag összehúzódását kiváltó hatás: kolagóg vagy koleocisztokinetikus, epetermelést fokozó hatás: koleretikus hatás Májműkődés serkentés révén fokozódik az epetermelés, hígabban folyóvá válik, könnyebben kiürül Az antibiotikus és görcsoldó hatás itt is fontos Epekövek képződésének gátlása, már kialakult kövek állományának befolyásolása (lágyítás, feldarabolódás) A borsosmenta levelének illóolaja ilyen hatású

Aromaterápia, az illóolajok főbb hatásai Vízhajtó hatás: fokozzák a kiválasztott vizelet mennyiségét, fontos az antibiotikus és görcsoldó hatás, csökken a vesekő képződésének esélye Boróka tobozbogyója ilyen hatású, de vesegyulladás esetén ellenjavallt, az ánizs és az édeskömény enyhébb hatású Külsőleges használat: a bőr felületi ereit tágítják, bőrvörösödést, vérbőséget, melegérzetet váltanak ki: reumás, izom- és ízületi fájdalmak csökkennek (fekete mustár, rozmaring) Mélyebb szövetekbe is eljutnak, a légzési és keringési központokra is hatnak

Homeopátia (hasonszervészet) Önálló gyógyászati irányzat, alapelve a természet, az emberi szervezet öngyógyító képessége, amelyet gyógyszeresen támogat Egységes tanként Hahnemann német orvos dolgozta ki (1796) A homeopátiás készítmények alapanyagai ásványi anyagok, növényi és állati termékek, kis számú szerves vegyület A homeopátia csökkentett, gyakran alig mérhető ki adagokat alkalmaz olyan szerekből, amelyek nagy adagban, egészséges személyeknél hasonló tüneteket váltanak ki, mint a betegnél észleltek (hasonlóság elve).

A homeopátia jellemvonásai Hasonlóság elve: különböző szerekkel egyfajta gyógyszeres betegség váltható ki, a homeopátiás szert az egészséges egyénen észlelhető megbetegítő képesség (patogenezis) jellemzi Megállapítják a beteg tünet együttesének hasonlóságát a szer patogenezisével A beteget a hasonszer nevével jelölik (pl. konyhasó) A kezelés eredménye a betegen fordítottja annak, amit az egészséges emberen tapasztaltnak (ha az nagyadagot alkalmaz belőle) kínafa nagyadagban hőemelkedés, kicsiben lázcsillapító A hasonszert csökkentett adagban adják, előállításának módja fokozatos hígításon alapul A homeopátia szerint a hígítás növelésével nő a hatás

A homeopátia jellemvonásai Mérgező anyagokat is használnak, de a kis adag miatt nem lép fel mérgezés A beteget kezelik nem a betegséget (holisztikus világszemlélet) A készítmények engedélyezése esetén nem követelik meg a hatás igazolását csak az ártalmatlanságét Az alkalmazott mennyiségek gyakran már nem mérhetők: nem az anyag hat hanem az információ A hangsúly nem a szer erősségén hanem a szervezet válaszreakcióján van

Fitoterpeutikumok Fitoterápia: gyógynövénnyel vagy annak készítményeivel folytatott kezelés, gyógyszereit fitoterapeutikumoknak nevezzük Fontos szerepe van az egészségmegőrzés, prevenció, betegségkezelés, közérzetjavítás terén Gyógyszerei az orvosi terápia részei, önálló vagy kiegészítő módon Gyakran több gyógynövényből állnak , egy alap, ill. bázisszerből továbbá kiegészítő komponensekből, gyakran szín vagy ízkorrigenst is tartalmaznak A hatóanyag(ok) mellett mindig tartalmaznak egyéb komponenseket, melyek nem közömbösek a hatás szempontjából Az összetétel aránya, a kivonás módja optimalizálja a hatást Az egyes komponensek hatása lehet hatványozott (a szaponinok elősegítik az anyagfelszívódást), eltérő, de ellentétes is. A galenusi készítmények is ide tartoznak

Fitoterpeutikumok Esetükben vizsgálni kell a hatásosságot, biztonságot és az állandó anyagminőséget Fontos az adagolás, enyhe hatású szer is vezethet túladagolás esetén mérgezéshez (kamilla és a cickafark helyi alkalmazása allergiát okozhat) Hamis és veszélyes a nézet: minden, ami növényi eredetű ártalmatlan Vannak vény nélkül vásárolhatók és receptkötelesek is

A fitoterpeutikumok főbb terápiás csoportjai Gyomor és bélrendszer tüneteinek kezelésére: Étvágyjavító: főleg keserűanyagokat tartalmaznak Karminatív: illóolaj-tartalmúak (ánizs, édeskömény) Gyulladáscsökkentők: csökkenti a nedvtermelést, elősegíti a regenerálódást (kamilla) Nem specifikus bélhurutot kezelők: adsztringens cserzőanyagok, csökkentik az ingerlékenységet, a perisztaltikát Hashajtók: elősegítik a belek kiürülését (szenna, rebarbara)

A fitoterpeutikumok főbb terápiás csoportjai Máj- és epeműködés kezelésére: Májvédő, regenerációt segítő: máriatövis Koleretikus, koleokinetikus: menta, articsóka, katáng, kurkuma Hólyag- vese és prosztatabetegségek kezelésére: Vizelethajtó (diuretikus): nyírfa, kukorica, vizelethajtó és fertőtlenítő: csarab, nehézvizelés panaszaira: tökmagolaj Reuma és köszvény kezelésre: Kötőszöveteket víztelenítő (csalán) és vízhajtó növények Szív- és érrendszeri betegségek kezelésére: Javítják a koszorúerek állapotát, a szív vérellátását: galagonya Perifériás arteoszklerotikus elváltozások: fokhagyma Agyér-elmeszesedés: páfrányfenyő Vénás erek megbetegedése, ödémák csökkentése: vadgesztenye

A fitoterpeutikumok főbb terápiás csoportjai Meghűléses megbetegedések kezelésére: Immunrendszer erősítése: vitaminok (csipkebogyó), izzasztók (hárs, fekete bodza), ~ aktivizálása: bíbor kasvirág Garat- és torok kezelésére: adsztringensek, gyulladáscsökkentők (cserszömörce, zsálya) Hurutoldók: szaponintartalmú fajok (lándzsás útifű) Bőrbetegségek kezelésére: Sebek vérellátását javítják, fájdalomcsillapítók, granulációt serkentők (körömvirág)

A fitoterpeutikumok főbb terápiás csoportjai Időskorúak fitoterápiájának gyógyszerei: Szomjúságérzet hiányának javítása: szeder, málna, borsmenta Étvágytalanság esetén: fűszerek használata „Öregedő szívnek”: galagonya Keringésfokozó: rozmaring Általános geriátriás szer: fokhagyma, ginszeng Alvászavarok: citromfű, macskagyökér

Izolált természetes anyagok Természetes eredetű anyagok szintetikus előállítása előtérbe került Ezeket nem tekintjük fitoterapeutikumoknak, ezek fitofarmakonok Az átalakítás előnyösebb hatást eredményezhet: a rutin félszintetikus átalakítása jobb felszívódást eredményez Könnyebb beállítani a szükséges dózist A tiszta vegyületekkel a mellékhatások mérsékelhetők Izolált természetes anyagok: digitoxin, morfin, mentol, kámfor, atropin, rutin, vinkamin, efedrin, kapszaicin, szennozoid, stb.