Általános és személyiséglélektan A személyiség humanisztikus megközelítése

A fenomenológia és a Harmadik Erő A két nagy erő az 1950-es évekig: pszichoanalízis és behaviorizmus 1957-58 detroiti konferenciák egy emberarcú pszichológiáért A humanisztikus pszichológia egy értékorientáció, mely egy reményteljes, konstruktív nézőpontot nyújt az emberi lények megismeréséhez, az emberek lényeges képességeit emeli ki, melyek értelmében önmaguk által meghatározott, öndeterminált lények A szándékosság és etikai értékek fontossága A kutatás tárgya a megismételhetetlen emberi lény

A fenomenológiai mező saját, szubjektív realitásunk, a világ, amelynek tudatában vagyunk magába foglal fizikai elemeket, tárgyakat de embereket is az emberek viselkedését, gondolatai érzéseit, fantáziáit, érzelmeit és olyan ideáit mint igazságosság, szabadság, egyenlőség a humanisztikusok szerint a pszichológia pontosan ezzel kellene foglakozzon, mert az ember szubjektív értelmező

Az ember, mint szubjektív értelmező az ember vonatkoztatási keretei egyediek, az objektív valóság lényegtelen, az számít, ahogy az ember a környezetét megtapasztalja. öndetermináció és szabadakarat problémája az embernek meg kell határoznia, hogy milyen életet szeretne élni. korlátozás és megkötés helyett lehetőségek és képességek

A humanisztikus pszichológiai irányzat Rogers, Maslow, Comb és a mozgalom az emberi lehetőségek (humán potenciál) kibontakoztatására a technikai szemlélet kritikája a kliensközpontú (non-direktív) terápia kidolgozása elfogadó attitűd empátia kongruencia hitelesség

Rogers emberképe a növekedésre irányuló tendencián alapul megvalósulás vagy aktualizáció: olyan dinamika, ami fenntartja és növeli a szervezetet, pl. a fiziológiában az aktualizáció az én fenntartásának szolgálatában: önmegvalósítás és önaktualizáció az önmegvalósítás az összhang irányába vezet organizmikus értékelő folyamat: a humán szervezet értékeli a tapasztalatot, aszerint, hogy előmozdítja-e az aktualizációt

Az énkép és én-ideál szerepe Rogers személyiség elméletében központi szerepet az énképnek tulajdonít azon érzéseknek, érzelmeknek, attitűdöknek a belső sémája amelyeket a személy sajátjainak tart az énkép kialakulása szociális környezethez kötött, mivel szociális interakcióink révén jön létre, a személy csak másokkal való összehasonlítás révén tudja megítélni saját értékeit a másik összetevő az én-ideál, ez az a személy, akinek az ember látni szeretné önmagát, azokat az érzéseket, érzelmeket, attitűdöket tartalmazza melyeket az egyén sajátjának szeretne A harmonikus személyiség feltétele, hogy az énkép és az én-ideál minél közelebb legyenek egymáshoz, hogy a személy olyannak lássa magát ami valójában lenni szeretne.

Az önmegvalósító organizmus a teljes egyént Rogers organizmusnak nevezi, az organizmus szükségleteinek kielégítésére törekszik, célja az önmegvalósítás. minden helyzetben az organizmus valamilyen módon reagál a környezet ingereire, és ez összhangban kell legyen azzal ahogyan az énkép reagálni szeretne Az egészséges személyiség, Rogersi értelmezésben kongruensen cselekszik, tehát én azonos marad Probléma amikor az organizmus nem úgy cselekszik mint ahogyan azt a személy énképében előrevetíti. Például, ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő kiválóan alkalmas egy csoport vezetésére, de a gyakorlatban kiderül, ez nem így van, a csoport nem fogadja el irányítójául, nem tud szervezni. Ilyenkor a személy két dolgot tud cselekedni, vagy az énképét módosítja a helyzetnek megfelelően, vagy a viselkedését változtatja meg

Az értékelés hatása a személyiség alakulására a pozitív értékelés szerepe: jelentősen számít a mások értékelése, és jelentősen függ az értékelő személytől Két alapvető motívum: - önmegvalósítás: pl. sikerült azzá válnom, akivé szerettem volna - feltételhez kötött önértékelés: pl. hallgattam a szüleimre és nem hagytam cserben őket

Az önaktualizáció Az aktualizáció az én fönntartását vagy kiteljesítését szolgálja. A személyt a nagyobb önállóság (autonómia) irányába mozdítja el. Minimálisra csökkenti a rendezetlenséget vagy inkongruenciát. A személyen belüli összhang (kongruencia) vagy integráció irányába hat. Az öa. révén nagyobb megfelelés jön létre az aktuális és az ideális énkép között: egyre inkább olyanná válunk, amilyenné válni szeretnénk. fontos az aktuális énkép és a tényleges tapasztalatok közti kongruencia: tapasztalatainknak összhangban kell lenniük azzal, amilyennek elképzeljük magunkat

Deci és Ryan önmeghatározás elmélete

önmeghatározott viselkedések: az, ami szabad akaratomból történik és egyéni opcióimnak van alárendelve kontrollált viselkedések: külső kontroll és helyzeti tényezők vezérelnek A jutalomnak fontos szerepe van az érdeklődés alakulásában: az önmeghatározó viselkedés növelheti az érdeklődést és motivációt, ez az informáló jutalom, mely saját kompetenciánkról tudósít. Ezzel szemben a kontrolláló jutalom csökkenti az érdeklődést.

A szabályozás módozatai Introjektált: a viselkedés célja a szorongás és bűntudat elkerülése Identifikált: szabad akaratból cselekszünk, vagy legalábbis azt hisszük A szabadakarat korlátozása reaktanciát eredményez. Az erős tiltás növeli a tiltott viselkedés elkövetésének valószínűségét, pl. tiltott szerek használata, vagy a nehezen bevehető partnerek melletti kitartás esete

Az énkép és a védekezési folyamatok ideális énkép vs. aktuális énkép: a kettő közötti kongruencia jelenti az önmegvalósítást, a kettő közötti szakadék az inkongruencia az emberek hárítják a dezorganizációt racionalizáció tagadás helyzet elkerülése, melyben az énkép csorbulhat önsorsrontás: azoknak a feltételeknek a megteremtése, melyek a kudarchoz vezetnek. Így könnyebben elkerülhető a kudarc, külső okokra lehet hivatkozni.

Az önmegvalósítás Maslow-féle piramisa az ember maga irányítja a viselkedését, a belső természetet a tapasztalat és a tudattalan érzések formálják a harmadik erő koncepció deficit- és növekedés-igények

A szükségletek piramisa (Maslow, 1962) CSÚCS- ÉLMÉNY potencia törvény hierarchia törvény ÖNAKTUA- LIZÁCIÓ ÖNBECSÜLÉS SZERETET ÉS VALAHOVA TARTOZÁS BIZTONSÁGI SZÜKSÉGLETEK FIZIOLÓGIAI SZÜKSÉGLETEK

deficit-igények: olyan dolgokat jelenítenek meg, amelyek a szervezetből hiányoznak fiziológiai biztonság hovatartozás szeretet növekedés-igények: olyan dolgok, melyek belülről fakadóak, ha a deficit-igények kielégítettek: esztétikai igények tudás és megértés

deficit növekedés szabadulni kellemetlen feszültség csökkentése megkönnyebbülés kielégüléskor külső irányítottság mások segítsége szert tenni kellemes feszültség növekedése élvezet kielégüléskor belső irányítottság önmagán segít

Az önmegvalósító személy jellemzői hatékony és pontos észlelés elfogadó spontán és nem mesterkélt problémaközpontú független és autonóm friss látásmód óceánérzés mély kapcsolat néhány személlyel humorérzéke filozofikus és nem ellenséges kreativitás és találékonyság csúcsélmény megtapasztalása

Metaszükségletek, melyek jó közérzetet és boldogságot eredményeznek Igazság és nem tiszteletlenség Jóság és nem gonoszság Szépség és nem csúnyaság, vulgaritás Túlélés és nem halál Egyediség és nem uniformizálódás Egyszerűség és nem szükségtelen bonyolultság Én meghatározottság és nem függőség

Könyvészet Allport, G. W. (1980): A személyiség alakulása. Budapest, Gondolat Carver, Charles S. – Scheier, Michael. F. (2003): Személyiségpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó. (373-430. oldal) Gyöngyösiné K. E. – Oláh A. (2006) (szerk.): Vázlatok a személyiségről – a személyiséglélektan alapvető irányzatainak tükrében. Új Mandátum Könyvkiadó Szakács F., Kulcsár Zs. (1980): Személyiséglélektani szöveggyűjtemény. II. Elméleti irányzatok. Budapest, Tankönyvkiadó