LOVAGGÁ VÁLÁS ÉS LOVAGI ERÉNYEK

Lovaggá válás fokozatai: apród fegyverhordozó lovag A nemesi családok gyermekei 6-7 éves korukban kezdték el az apródkodást, a lovagi szolgálat legalacsonyabb fokát. A főúri udvarokban engedelmességet, illemet tanultak. A szellemi nevelést is ebben a korban kapták meg. Az idegen nyelv tudása - legfőképpen a francia nyelvé - nélkülözhetetlen volt számukra a társasági életben. Megjelent a testi edzettség fontossága.

Mikor az apród elérte a 14. életévét, fegyverhordozó lehetett belőle Mikor az apród elérte a 14. életévét, fegyverhordozó lehetett belőle. Először az úr pajzshordozója, végül fegyverhordozója lett. A legfőbb gondja a lovagi felszerelésre való pénz előkerítése volt. Ebben az életkorban sajátította el a fegyverforgatás nemeit, a lovagi torna szabályait. Megszerezte a vadászathoz szükséges készségeket is. Napjait a lovagok között tölthette, így tőlük kapta az erkölcsi nevelést.

20-22 éves korára már birtokában volt a hét lovagi készségnek mint a lovaglás, úszás, nyilazás, vívás, vadászat, sakkozás és éneklés. A felkészült ifjút lovaggá avatták. A lovagrendekkel rendkívül szoros kapcsolatban áll a vallás ami érthető, hiszen az egyház nem engedhette ki felügyelete alól ezt az egyre fontosabbá váló világi intézményt.

Az avatás előtti éjszakát a templomban egy szerzetessel és a keresztszüleivel töltötte imádsággal. Reggel megfürdött, szeplőtlensége jeléül fehér ruhát vett fel, és meghallgatta a prédikációt, illetve leendő kötelességeit.

E szertartás sugallta a lovagnak, hogy védje meg élete árán is az evangéliumot. A pap megáldotta kardját s egy lovag, rendszerint az, kinek udvarában szolgált, kardjával vállára ütött. A lovag ezután felugrott a lovára, néhány lépést tett, majd különböző irányba sújtott a kardjával és be is fejeződött az avatás.

Lovagi erények Minden lovag fontosnak tartotta a szigorúan vett lovagi becsületet, ami a következőket tartalmazza: A keresztény egyház védelme, akár az élete árán is. A fejedelem illetve a hűbérúr iránti töretlen hűség minden körülmények között. A gyengék és elesettek védelme. Az adott „lovag” szó szentsége.

A népszerű hősi énekek és lovagregények csábításának engedve sokan felkerekedtek, hogy az egész világ megismerje erényeiket, bátorságukat és erejüket. Az utazás előtt összekaparták minden vagyonukat, és attól kezdve a „kóbor lovagok” életét élték.

Óriási volt az ifjúkori álmok ereje, ám a vándorló lovag három célt tűzött ki maga elé: ♠ a nagyurak udvarában megtartott lovagi viadalokon akart győzelmeket elérni, ♠ bátorságát és úriemberhez méltó magatartását akarta mindenkinek megmutatni, ♠ minden lovag arról álmodott, hogy elnyeri egy gazdag örökösnő vagy özvegyasszony szívét. Valójában csak kevés lovag tudta megvalósítani ezeket a merész célkitűzéseket.

Készítette: Sághi Orsolya