Az EU regionális és vidékfejlesztési politikája Közös agrár- és vidékfejlesztési politika

I. A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA CÉLJAI, ALAPELVEI Az EU gazdaságilag és politikailag egyik legmeghatározóbb területe a mezőgazdaság. A KAP meghatározza és formálja a mezőgazdasági termelők az élelmiszer-feldolgozók a kereskedők és a fogyasztók mindennapjait.

A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA CÉLJAI, ALAPELVEI II. 2. A Római szerződés rögzítette a KAP céljait A mezőgazdasági termelés és termelékenység növelése műszaki fejlesztéssel és a munkaerő optimális felhasználásával. A mezőgazdasági termelésből élők számára méltányos jövedelemszint biztosítása. A mezőgazdasági termékek piacainak stabilizálása Az élelmiszer-ellátás biztonságának garantálása Annak biztosítása, hogy a fogyasztók reális áron jussanak az élelmiszerekhez.

A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA CÉLJAI, ALAPELVEI III. 3. A 60-as években alakult ki a KAP 3 alapelve A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek egységes piaca Eltörölték a mezőgazdasági termékek vámjait a tagországok közötti forgalomban. A határok lebontásával teljessé vált a szabad kereskedelem lehetősége. Az egyenlő piaci esélyek érdekében általános érvényű piaci szabályozást, azonos támogatásokat és a termékek minőségére, forgalmazására azonos szabályokat alkalmaznak. A közösségi preferencia elve Az EU-n belül termelt termékeket előnyben kell részesíteni az importból származóval szemben. A nemzetközi kötelezettségek miatt (pl. WTO-tárgyalások) ennek érvényesítése csak részben lehetséges. A pénzügyi szolidaritás elve A termelők közösségi szinten megszabott normatívák szerint támogatást kapnak

A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA CÉLJAI, ALAPELVEI IV. 4. A KAP kialakítás óta eltelt időben a célok változatlanul maradtak, de értelmezésük némileg módosult. Pl: a közvetlen beavatkozás mértékét nemzetközi nyomásra csökkenteni kellett. Az élelmiszer-ellátás biztonságának garantálása helyett a 80-as évek óta inkább a túltermelés ellen kell küzdeni. A piac stabilizálást ma főleg indirekt eszközökkel valósítják meg. A méltányos jövedelemszintet a piaci árbevétel és a közösségi támogatások együttesen adják.

A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA CÉLJAI, ALAPELVEI V. 5. A KAP-ot kezdettől fogva ellentmondások jellemzik Csak részben tudták megoldani: a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek piacának globalizálását, a fogyasztói igények és a társadalmi elvárások változásának problémáját, és az EU bővülésével keletkező problémákat. a szabályozást folyamatosan át kell alakítani sok kényszer szülte reformra van szükség

A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA CÉLJAI, ALAPELVEI VI. 6. A KAP alapjait Németország és Franciaország rakta le az 50-es években Franciaország célja a mezőgazdasági termelés gyors bővítése volt. Németország (akkor NSZK) kezdetben támogatta a francia törekvéseket ( a szén és acélközösségből származó előnyei ellentételezéseként) Németország szimpátiája megváltozott, amikor egyre nagyobb terhet jelentett számára a KAP finanszírozása. A két ország közösségi költségvetési befizetései közel azonosak, de Franciaország kb. kétszer akkora agrártámogatáshoz jut. A német kormányzatok nemigen akarják támogatni a francia parasztokat.

A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA CÉLJAI, ALAPELVEI VII. 7. Az Egyesült Királyság csatlakozása óta nehezen fogadja el a KAP-át. Egyesült Királyság: jelentős mezőgazdasági termék és élelmiszer importőr, amelyeket hagyományosan az egykori gyarmataiból elégített ki: OLCSÓN! A csatlakozással az élelmiszerárak jelentős emelkedése. Az Egyesült Királyság kormányai sem szeretik más tagországok mezőgazdaságát finanszírozni.

II. A KAP HATÁLYA ÉS KEDVEZMÉNYEZETTJEI 1. A közösségi szabályozás elsődleges alanya Más szóval: a támogatások fő kedvezményezettje: a termelő a gazdaság 2. A közösségi jog szerinti definíciók: A mezőgazdasági termelő: az a természetes vagy jogi személy (vagy ezek csoportja), akinek gazdasága az Európai Közösségek területén található + aki mezőgazdasági termeléssel foglalkozik. A gazdaság: a termelő által irányított minden olyan termelő egység, amely ugyanazon tagállam területén működik. Mezőgazdasági tevékenység: a termékeke előállítása, beleértve azok elsődleges feldolgozását a mezőgazdasági területek helyes mezőgazdasági és környezeti állapotban tartása.

A KAP HATÁLYA ÉS KEDVEZMÉNYEZETTJEI II. 3. A KAP előírásai Az élelmiszerekre, mezőgazdasági alaphányaduk erejéig vonatkozik. 4. A szabályok a termék-előállításban az elsődleges feldolgozásban és az értékesítési fázisban egyaránt érvényesülnek, és a mezőgazdasági termelők mellett az élelmiszerek előállításával, kereskedelmével foglalkozókat + a fogyasztókat is érinti.

A KAP HATÁLYA ÉS KEDVEZMÉNYEZETTJEI III. 5. A KAP-val az európai termelők jelentős része nincs megelégedve OKOK: A szabályozás csak részben biztosítja az agrárpiac és az árak stabilitását. A mezőgazdasági termelők jövedelme szinte minden tagállamban a nemzetgazdasági átlag alatt van. A szabályok csak részben veszik figyelembe az egyes termelők eltérő adottságait. A támogatások jórészt nem oda jutnak, ahol igazán szükség lenne rájuk. A kis- és középméretű farmergazdaságok egyre nehezebben képesek megfelelni a versenyfeltételeknek, minden évben a gazdaságok 2-5%-a kényszerül arra, hogy felhagyjon a termeléssel. A tagországok területén folyamatosan zajlik a birtokkoncentráció.

III. A KAP TÖRTÉNETE, FEJLŐDÉSE A KAP létrehozása, első évtizedei a Római Szerződésben rögzítették a célokat (lásd korábban) A rögzített célok megvalósítása érdekében a 60-as évek elején kialakították a termékpálya szabályozást: amely adott termék előállítása, feldolgozása, forgalmazása tekintetében alkalmaz egységes szabályokat. A főbb termékekre árgarancia-rendszert működtettek, ↓ legnagyobb hatású intézkedések a garantált áron történő intervenciós felvásárlás és az agrárminiszterek tanácsa a meghatározó termékekre intézményes árakat határozott meg (árak > világpiaci árak = mesterségesen)

A KAP TÖRTÉNETE, FEJLŐDÉSE II. A legerőteljesebb beavatkozást a gabonafélék a cukor a marhahús a juhhús és a tej termékpálya esetén alkalmazták Σ: a 60-as években olyan rendszer alakult ki, amelyben garantálni lehetett a termelői jövedelmeket biztosítva volt a családi gazdaságok fennmaradása a mezőgazdasági termelés bővült csökkent az EGK élelmiszerimport függősége

A KAP TÖRTÉNETE, FEJLŐDÉSE III. 2. 70-es évek Bevezették a horizontális szabályokat, amelyek egyszerre több termékpályát is érintettek. Egyszerűsítették az állat- és növény-egészségügyi állatvédelmi élelmiszerminőségi higiéniai előírásokat Létrehozták a vidékfejlesztés rendszerét, amelynek keretében támogatták a természeti vagy közigazgatási adottságok miatt kedvezőtlen helyzetben lévő termelőket. A 70-es években egyértelművé váltak a KAP korlátai. Mesterségesen túl magasan tartottak voltak az árak. túltermeléshez vezetett egyre többe került a Közösségnek a felvásárlási és árgarancia kötelezettség semmi sem ösztönözte a termelőt, hogy figyeljen a piacra és termelését a piaci igényekhez igazítsa.

A KAP TÖRTÉNETE, FEJLŐDÉSE IV. 3. 80-as évek 80-as évek elején a KAP első jelentős átalakítása az intézményes árakat befagyasztották, ami fékezte a termelés bővítését számos termék esetében (pl. tej, cukor) mennyiségi korlátozásokat (kvótákat) vezettek be, amelyek a termelés korlátai lettek. Ezeki a lépések csak átmenetileg tudták kezelni a problémákat. a termelés folyamatosan bővült → túltermelés EGK-hoz újabb jelentős mezőgazdasági potenciákkal rendelkező országok csatlakoztak (pl. Görögország, Spanyolország)

A KAP TÖRTÉNETE, FEJLŐDÉSE V. 4. MacSharry reform (1992) Cél: a közösségi ár- és jövedelempolitika szétválasztása Jelentősen csökkentették az intézményes árakat ami a piaci árak mérséklődését eredményezte. Ez összhangban volt a fogyasztói és a nemzetközi (pl. GATT, WTO) elvárásokkal. A termelőket az árcsökkenés miatti veszteségeikért közvetlen támogatásokkal kompenzálták. A tagországokra támogatási kvótákat határoztak meg. Kötelezővé tették a szántók egy részének ugaroltatását. Útjára indították az agrár-környezetvédelmi programot Támogatást kapott a mezőgazdasági területeken végzett erdőtelepítés Bevezették a gazdák hazai nyugdíjazását. Eredmények: a piacok részlegesen stabilizálódtak csökkentek a termékfeleslegek (de nem tűntek el) emelkedtek a termelői támogatások nőttek a KAP költségei a termelők jövedelme továbbra is elmaradt a nemzetgazdasági átlagtól.

A KAP TÖRTÉNETE, FEJLŐDÉSE VI. 5. AGENDA 2000 Megfogalmazott célok az európai mezőgazdaság versenyképességének fokozása a WTO megállapodásokból eredő kötelezettségek teljesítése a vidékfejlesztés szerepének növelése a bővítésre való felkészülés Ennek érdekében: Ismét csökkentették az intézményes árakat. Tovább támogatták az extenzív termelésre (minőségre és nem mennyiségre) való törekvést. Tovább folyt a termőterület ugaroltatásának ösztönzése Megszorították a kifizetések ellenőrzésének rendszerét. Σ: a reform stabilizálta a mezőgazdaság helyzetét, de nem vezetett el a fenntartható fejlődés érdekében szükséges szerkezetváltozáshoz az intézkedések gyakorlatilag nem vették figyelembe a bővítés kapcsán jelentkező igényeket.

A KAP TÖRTÉNETE, FEJLŐDÉSE VII. 6. Európa Tanács 2002-es brüsszeli döntése 2013-ig befagyasztotta a közvetlen és a piaci támogatások költségvetési keretét (csak az inflációnál kisebb (évi 1%) növelésre van lehetőség). E döntés elkerülhetetlenné tette a szabályozás újabb átalakítását. 7. KOPPENHÁGA, 2002-es döntés Az új tagoknak taggá válásuktól vállalni kellett a KAP alkalmazásával járó minden kötelezettséget, viszont a közösségi agrártámogatások legnagyobb tételét jelentő KÖZÖSSÉGI KIFIZETÉSEKHEZ csak egy hosszabb átmenetet követően juthattak. Érvek: a támogatások azonnali, teljes mértékű kiterjesztése magakadályozná az egységes belső piachoz szükséges szerkezetátalakítást az új tagországok termelőinek az ottani alacsonyabb életszínvonal miatt kisebb jövedelem pótló támogatásokra van szükségük. Valódi indok: a bővítés költségeinek minimalizálása volt.

A KAP TÖRTÉNETE, FEJLŐDÉSE VIII. 8. A LUXEMBURGI REFORM 2003 Alapvető célok: a 25 tagúra bővített EU-ban a KAP működésének biztosítása a 2002-ben befagyasztott (gyakorlatilag a 15-ökre szabott költségvetési keretek mellett a piaci feszültségek kezelése ↓ Meg kellett felelni: a WTO a fogyasztók és a társadalom elvárásainak

A KAP TÖRTÉNETE, FEJLŐDÉSE VIII. 2. Megoldások minden tagország részére meghatározták 2013-ig a közvetlen támogatások éves keretét. Elfogadták a pénzügyi fegyelem elvét ↓ amennyiben a közvetlen és a piaci támogatások kerete az adott évben nem fedezné az igényeket a tagok agrár miniszterei döntést hoznak a közvetlen kifizetések arányos csökkentéséről. A WTO nyomására meg kellett valósítani a közvetlen támogatásoknak a termeléstől való elválasztását ( a kifizetett közvetlen támogatások egy részét a területük mértékében kapták). A piaci feszültségek enyhítése érdekében csökkentették az intézményes árakat mérsékeltek egyes támogatásokat

A KAP TÖRTÉNETE, FEJLŐDÉSE IX. 9. További reformok Mediterrán reform gyapot olíva dohány komló szabályozása Cukorreform (2005) lebontották a protekcionista az ágazat szereplőinek kivételezett helyzetét biztosító rendszert drasztikusan csökkentették az árakat 2010-ig a közösségi cukortermelés 30%-os csökkenése várható Vidékfejlesztési reform Szőlő és bor reform Gyümölcs és zöldség reform Gabona szabályzás

IV. Az EU vidékfejlesztési intézkedéseinek fejlődése Az EU vidékfejlesztési politikáját a KAP részeként dolgozták ki. A fejlődés korai szakasza kezdetben a hangsúly a fizikai tőkebefektetések támogatásán volt (feldolgozás és értékesítés támogatása). Cél: a mezőgazdaság szerkezetének fejlesztése és versenyképességének növelése. A figyelem fokozatosan az emberi tőke felé irányult. Eszközök: a korkedvezményes nyugdíjazások szakképzési programok 2. Az első elemek a 70-es években jelentek meg. Cél: az egyes vidéki területek túlélését veszélyeztető mezőgazdasági és vidéki népvándorlás megállítása a természetes környezet és táj védelme

Az EU vidékfejlesztési intézkedéseinek fejlődése II. 3. A 90-es évekre már számos eszközzel rendelkezett az EU a célkitűzések teljesítéséhez. Pl: a mezőgazdasági szerkezetalakítás terület és vidékfejlesztés környezetvédelmi integráció 4. Agenda 2000 a korábbi intézkedések egy fő vidékfejlesztési rendelet hatály alá kerültek. Ez a rendelet egy 22 intézkedésből álló választókat biztosított amelyektől a tagállamok kiválasztották a vidéki területeikhez leginkább illőket, ezeket aztán a nemzeti vagy regionális programjaikba vonták be. Az Agenda 2000 a vidékfejlesztési politikát a KAP második pilléreként hozta létre, hogy támogassa a piac politikát (az első pillért) A KAP célja a két pillér közötti egyensúly elérése

Az EU vidékfejlesztési intézkedéseinek fejlődése III.

Az EU vidékfejlesztési intézkedéseinek fejlődése IV. 5. Salzburgi konferencia (2003) Összefoglalta a jövőbeli vidékfejlesztési politika fő területeit. Mezőgazdaság és erdészet a) ezek az ágazatok alapvető szerepet játszanak a vidéki táj alakításában életképes vidéki közösségek fenntartásában b) cél: elősegíteni a mezőgazdasági szerkezetátalakítást a vidék fenntartható fejlődését a vidéki és városi területek kiegyensúlyozott kapcsolatát Tágabb értelemben vett vidéki környezet vidéki területek fejlesztése nem alapulhat csak a mezőgazdaságon Cél: a mezőgazdaságon túlmutató diverzifikáció az életképes vidéki közösségekért. Élelmiszer minőség és biztonság Az európai polgárok számára egyre fontosabb kérdés: egészség biogazdálkodás haszonállat jólléte, stb.

Az EU vidékfejlesztési intézkedéseinek fejlődése V. Közszolgáltatások elérhetősége egyes vidéki területek nem képesek megfelelő hozzáférést biztosítani a közszolgáltatásokhoz a munkalehetőségek hiánya, a népesség korszerkezete, jelentősen csökkenti a fejlesztési lehetőségeket a fiatalok előtt nincs perspektíva Az EU területének lefedettsége A vidékfejlesztési politikának a bővített EU minden vidéki területére vonatkoznia kell, hogy a gazdák meg tudjanak felelni a kihívásoknak. Kohézió Az EU vidékfejlesztési politikájának még inkább hozzá kell járulni a gazdasági és társadalmi kohézióhoz.

Az EU vidékfejlesztési intézkedéseinek fejlődése VI. Az érintett felek részvétele A jövőbeni vidékfejlesztési politikának alulról építkező helyi partnerségeken keresztül kell igénybe venni az EU vidéki területeknek nyújtott támogatást. Partnerség A vidékfejlesztési politikák az állami és magánszervezetek, valamint a civil társadalom partnersége segítségével kell megvalósítani a SZUBSZIDINÁRIS elvével összhangban. Egyszerűsítés Az EU vidékfejlesztési politikáját jelentősen egyszerűsíteni kell, egységes programozási, finanszírozási és ellenőrzési rendszeren kell alapulnia

V. AZ EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA (2007-2013) Az EU 1698/2005/EK tanácsi rendelete írja le az új vidékfejlesztési politikáját. A Vidékfejlesztési Politika továbbra is intézkedések sorozatát kínálja, amelyek közül a tagállamok választhatnak, hogy melyikre kapjanak közösségi pénzügyi támogatást az integrált vidékfejlesztési programok kontextusában. A jövőbeni vidékfejlesztés 3 fő szakpolitikai célra összpontosít: a mezőgazdaság és az erdészet versenyképességének javítása a termőföld-hasznosítás támogatása és a környezet minőségének javítása az életminőség javítása és a gazdasági tevékenység diverzifikálásának ösztönzése

AZ EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA (2007-2013) II. A vidékfejlesztési programok keretében minden fő célkitűzéshez tartozik egy tematikus tengely. A három tematikus tengely a leader-megközelítés „módszertani” tengelyével egészül ki. Minden tematikus tengelyre előre meghatározott vidékfejlesztési intézkedések állnak rendelkezésre, amelyekből a tagállamok választhatnak (részletek később). A vidékfejlesztés egységes alapon áll ↓ az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) az egységes programozási finanszírozási jelentési és ellenőrzési szabályok jelentősen leegyszerűsítik a politika végrehajtását.

AZ EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA (2007-2013) III.

AZ EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA (2007-2013) IV. 2. Közösségi stratégiai irányelvek 6 irányelv (1) A mezőgazdasági és erdészeti ágazat versenyképességének javítása. (2) A környezte és a vidék fejlesztése. (3) Az életminőség javítása a vidéki területeken és a diverzifikáció ösztönzése. (4) Helyi kapacitásépítés a munkahelyteremtés és diverzifikáció érdekében (5) Programok kidolgozása a prioritások alapján. (6) Komplementaritás az eszközök között.

AZ EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA (2007-2013) V. (1) A mezőgazdasági és erdészeti ágazat versenyképességének javítása Az 1. tengelyhez rendelt erőforrásoknak a tudásátadásra a modernizációra az innováció és a minőségfejlesztésre az anyagi és az emberi tőkébe történő befektetésre összpontosítva kell hozzájárulniuk ↓ az erős és dinamikus európai agrár-élelmiszeripari ágazat kialakításához.

AZ EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA (2007-2013) VI. (2) A környezet és a vidék fejlesztése A 2. tengelyhez rendelt erőforrásoknak hozzá kell járulniuk 3 EU szintű prioritást élvező területhez: a biológiai sokféleség és a jelentős természeti értéket képviselő mezőgazdasági és erdőgazdálkodási rendszerek megóvását. a vízügy az éghajlatváltozás

AZ EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA (2007-2013) VII. (3) Az életminőség javítása a vidéki területeken és a diverzifikáció ösztönzése A 3. tengelyhez rendelt erőforrásoknak hozzá kell járulni a munkalehetőségek és növekedési feltételek megteremtésének átfogó prioritásához. A 3. tengely keretei között elérhető intézkedéseket a kapacitásfejlesztés a képességfejlesztés és a helyi stratégiák kidolgozásának megszervezésére kell felhasználni illetve arra, hogy a vidéki területek vonzóak maradjanak a jövőbeli generációk számára. az oktatás, az információátadás és a vállalkozói szemlélet előmozdítása során figyelembe kell venni a nők a a fiatalok és az idős munkavállalók saját igényeit

AZ EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA (2007-2013) VIII. (4) Helyi kapacitásépítés a munkahelyteremtés és diverzifikáció érdekében A 4. tengelyhez (Leader) rendelt erőforrásoknak hozzá kell járulni az 1. 2. és 3. tengely prioritásainak megvalósításához, de ezen kívül fontos szerepet kell játszaniuk: a kormányzás javításában és a vidéki területek fejlesztésének horizontális prioritásának megvalósításában is (5) Programok kidolgozása a prioritások alapján Nemzeti stratégiákban a tagállamokban gondoskodniuk kell arról, hogy a tengelyeken belüli és azok közötti szinergiákat (együtt működéseket) maximálisan kihasználják. A programokban tükröződnie kell annak, hogy miként veszik figyelembe a többi EU-szintű stratégiát különösen a környezetvédelem területén

AZ EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA (2007-2013) IX. (6) Komplementaritás a közösségi eszközök között a strukturális a foglalkoztatási és a vidékfejlesztési politikák közötti együttműködést ösztönözni kell A tagállamoknak biztosítaniuk kell: az Európai Regionális Fejlesztési Alap a Kohéziós Alap az Európai Szociális Alap az Európai Halászati Alap és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) közötti komplementaritást egy-egy adott területen.

VI. VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZKEDÉSEK 4 csoportba oszthatók az intézkedések: (1) Emberi erőforrások (2) Anyagi tőke (3) Élelmiszer minőség (4) Az új tagállamokra vonatkozó átmeneti intézkedések

VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZKEDÉSEK II. (1) Emberi erőforrások Szakmai képzés és tájékoztatási tevékenységek minden mezőgazdasággal, élelmiszeriparral és erdőgazdálkodással foglalkozó számára megfelelő technikai és gazdasági szaktudás biztosítása a versenyképesség érdekében. A fiatal (40 év alatti) mezőgazdasági termelők számára nyújtott kedvezmények, pl. elindulást segítő támogatások letelepedési támogatások. Korkedvezményes nyugdíj. Magában foglalja a gazdálkodással a tervezettnél hamarabb felhagyó idősebb gazdáknak nyújtott anyagi ösztönzést. Az így felszabaduló földterületet át lehet ruházni másik gazdára vagy ki lehet venni a mezőgazdasági termelésből. Támogatás a tanácsadási szolgáltatások igénybevételéből eredő költségekre.

VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZKEDÉSEK III. (2) Anyagi tőke Az EU támogatást nyújt a mezőgazdasági birtokok modernizációjára, pl. termelési tényezők jobb felhasználása új technológiák bevezetése munkahelyi biztonság javítása higiéniai feltételek javítása állatjóléti feltételek javítása révén. Támogatható a mezőgazdasági és erdészeti termékek megújuló energiává való feldolgozásának elősegítése. Támogathatók a gazdálkodók és az élelmiszerpiaci feldolgozók közötti együttműködések. Támogatás igényelhető: a mezőgazdaság és az erdészet korszerűsítésével összefüggő infrastruktúrák fejlesztése.

VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZKEDÉSEK IV. (3) Élelmiszerminőség E témakör alatt két intézkedés található: a) Ösztönző kifizetések Mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredet-megjelöléseinek védelme. Különleges termékeknek minősülő mezőgazdasági termékek és élelmiszerek tanúsítványa. A mezőgazdasági termékek ökológiai termelése, valamint az erre utaló jelölések. Borvidékeken termelt minőségi bor. Információs és promóciós tevékenység A projekt támogatható költségeinek 70%-ig támogatást lehet nyújtani a fogyasztókat célzó információs és promóciós tevékenységekre.

VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZKEDÉSEK V. (4) Az új tagállamokra vonatkozó átmeneti intézkedések Támogatás folyósítható az új tagállamoknak 2007-2013 között a zökkenőmentes átmenet érdekében a félig önellátó gazdálkodás segítésére a termelői csoportok létrehozására.