Bolyai János
Bolyai János 1802. december 15-én született Kolozsváron Bolyai János 1802. december 15-én született Kolozsváron. Apja Bolyai Farkas, szintén matematikus volt, akinek tanári és matematikusi munkásságán kívül hatalmas érdeme, hogy fiát különös gonddal nevelte és irányította a matematika felé. Nemcsak a tudományra, de vívásra, hegedűjátékra, zenei ismeretekre is maga oktatta. János már négyéves korában felismerte a geometriai alakzatokat. 12 éves korában került a marosvásárhelyi kollégiumba, azonnal a negyedik osztályba. Sokszor helyettesítette apját a matematikaórákon, s Farkas büszkén állapította meg, hogy ő már semmi újra nem tudja megtanítani. De mivel tanulmányainak folytatására nem volt pénz, János a bécsi katonai mérnökakadémián tanult tovább. A felvételi vizsgája oly jól sikerült, hogy rögtön a negyedik évfolyamon kezdte a tanulást. Elnyerte János főherceg, az akadémia parancsnokának támogatását is.
A tanulás mellett maradt ideje a kutatásra is, így már ekkor foglalkozott a "parallelákkal", amelyektől apja óvni igyekezett őt. Szász Károllyal (1798-1853) együtt fedezték fel, hogy a sokat vitatott euklideszi V. posztulátum (XI. axióma) - mely szerint egy ponton át egy adott egyeneshez csak egy párhuzamos egyenes húzható - helyettesíthető azzal az állítással, hogy a végtelen nagy sugarú körvonal: egyenes. 1823-ban befejezve tanulmányait, alhadnagyi rangban a temesvári erődítési igazgatósághoz került. Ekkor írta híres levelét apjának: "semmiből egy más, új világot teremtettem". Bolyai János egy új geometriai rendszert épített ki, amelyből az euklideszi V. posztulátumot, mint nélkülözhetőt, kihagyta. 1825-ben átadta atyjának az "abszolút geometria" első megfogalmazását.
Szigorú axiómákra alapozva létre akart hozni egy teljes geometriai rendszert, ám ez a műve töredék maradt. Egy pályázatra kidolgozta a képzetes, illetve komplex számok szerepét az abszolút geometriában - e művét sem értették meg a kortársak. 1846-ban Marosvásárhelyre költözött, s Lobacsevszkij munkáját tanulmányozta, amelynek érdemeit elismerte, bár még emögött is Gauss cselszövését gyanította. Utolsó éveiben egy Üdvtan megírásával foglalkozott, melyben az abszolút geometriához kapcsolódó filozófiai nézeteit fejtette ki.