Irodalom: Mátyás Cs. (szerk.) (1996): Erdészeti ökológia. – Mező-gazda Kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: oldal, oldal Hortobágy T. – Simon T. (szerk.) (1981): Növényföldrajz, társulástan és ökológia. – Tankönyv-kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: oldal. Borhidi A. (2003): Magyarország növénytársulásai. – Akadémiai Kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: oldal.

Borhidi A. – Sánta A. (szerk.) (1999): Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól I-II. – A KöM TVH tanulmánykötetei VI., Budapest. Soó R. ( ): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I-VI. – Akadémiai Kiadó, Budapest. Fekete G. és munkatársai (szerk.) (1997): Magyar-országi élőhelyek. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer. – Természettudományi Múzeum, Buda-pest. Kun A. – Molnár Zs. (szerk.) (1999): Élőhely- térképezés. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer. – Scientia Kiadó, Budapest.

Társulástan története Formációk felismerése – 19. század eleje Régiók növényzeti különbségeinek felismerése – 19. század közepe/vége Szigorúan vett növénytársulástan kezdetei – 20. század eleje “Növénytársulástani irányzatok” – különböző iskolák Tipológiai iskolák

Fontos társulástani fogalmak Növényzet (növénytakaró, vegetáció) Az ideális növénytársulás olyan növényközösség, amely - térben és időben ismétlődik, - fajkészlete hasonló, - meghatározott termőhelyi körülmények között alakul ki, - a szomszédos társulásoktól elhatárolható

Fontos társulástani fogalmak A reális növénytársulásoknál - a határok elmosódhatnak, - a fajkészlet átmeneti jellegű lehet, - az emberi hatások nagyban átalakíthatják a természetszerű állapotot

“Szuperorganizmus koncepció” Fontosabb képviselői: Clements Zürich-Montpellier társulástani iskola Braun-Blanquet Soó Borhidi “Individualisztikus koncepció” Fontosabb képviselői: Gleason

Koncepciók ütköztetése Biológiai kapcsolatok szerepe – abiotikus környezet szerepe Léteznek-e egyáltalán szervezett növénytársulások? Elválaszthatók-e a társulások éles határokkal? Jellemezhetők-e a társulások fajösszetételük alapján?

Társulások elnevezése jellemző növényfajok alapján, azok tudományos (latin) nevéből képezve -etum végződés (pl. Quercetum pubescentis) két részből álló társulásnév esete (pl. Cotino-Quercetum pubescentis)

Társulás felett: Társuláscsoport (-ion végződés, pl. Orno-Cotinion) Társulássorozat (-etalia végződés, pl. Orno-Cotinentalia) Társulásosztály (-etea végződés, pl. Quercetea pubescenti-petraeae) Társulásdivízió (-ea végződés, pl. Querco-Fagea)

Társulás felett: Társuláscsoport (-ion végződés, pl. Orno-Cotinion) Társulássorozat (-etalia végződés, pl. Orno-Cotinentalia) Társulásosztály (-etea végződés, pl. Quercetea pubescenti-petraeae) Társulásdivízió (-ea végződés, pl. Querco-Fagea)

Társulás alatt: Altársulás (szubasszociáció) (-etosum végződés) Fáciesz Szinúzium Konszociáció Geográfiai variánsok

Társulások leírása: Diagnosztikus fajkombináció Elemei: Domináns fajok Karakterfajok (abszolút karakterfajok) (regionális vagy lokális karakterfajok) Differenciális fajok (ökológiai differenciális fajok) (földrajzi differenciális fajok) Állandó fajok

Társulások terepi felvételezése („cönológiai felvétel készítése”) A mintaterület nagysága: erdőkben: 20 x x 40 m cserjésekben: 5 x x 10 m gyepekben: 1 x x 5 m de: minden esetben az igényekhez alkalmazkodni kell!

A társulásfelvételezés részei: a fajösszetétel jellemzése I. A fajok tömegességének, számarányának becslése Alapfogalmak: Borítás (gyepszint, mohaszint) Záródás (cserje- és lombszintek) Mérési lehetőség: A borítás vagy záródás százalékos megadása Úgynevezett “A-D” érték meghatározása (A-D = abundancia – dominancia) Az értékeket szintenként becsüljük A becslés szintenként abszolút értékben adjuk meg (nem relatív értékben)

A-D értékek meghatározása

A társulásfelvételek feldolgozása „Egy felvétel nem felvétel” – minimum 5 Szükséges mintaanyag összegyűjtése (saját vagy másoktól átvett) A felvételeket rendezni kell A következtetéseket (társulások jellemzését, leírását, összehasonlítását) a felvételek sok szempontú elemzésével, vizsgálatával kell megtenni

A társulások szerkezete: - vertikális struktúra (szintezettség) - horizontális struktúra (mozaikosság)

Fontos társulástani fogalmak Aszpektus – a társulások „képe”, megjelenése egy adott vegetációs periódusban A társulások fluktuációja (hullámzása) – a társulások jellemző fajainak arány-változásai (általában több év viszonylatában)

Fontos társulástani fogalmak Szukcesszió – a társulások fejlődése, átalakulása egymásba Pionír (kezdő, úttörő) társulások Átmeneti társulások Klimax (záró) társulások (valódi klimax, szubklimax, paraklimax állapotok)

Jellemző szukcessziós (társulásfejlődési) sorok: tavi zonáció: nyílt víz – hínaras – gyékényes – nádas – magassásos – lápi fás társulások folyóparti zonáció: pionír lágyszárú növényzet – bokorfüzes – puhafás ligeterdő – keményfás ligeterdő – síkvidéki gyertyános-kocsányos tölgyes sztyepréti zonáció: nyílt sziklafelszín – sziklahasadék- növényzet – sziklagyepek – sztyeprétek – bokorerdők – zárt molyhos tölgyesek

A társulások kialakulását meghatározó legfontosabb tényezők - klíma (klímazonális és klímaregionális társulások, extraregionális társulások) - talaj, domborzat, hidrológiai viszonyok (edafikus v. azonális társulások) - vegetációtagozódás (klímaövek – növényzeti övek)

A gyeptársulások helye a magyarországi vegetációban legszárazabb gyeptársulások legnedvesebb gyeptársulások üde gyeptársulások természetes gyepek „támogatott” gyeptársulások antropogén eredetű gyepek