Egy nép sötétségben élt és várta az áldott fényt. Nyomorúsága az égbe kiált, és Istene meghallja szavát.
Elküldi prófétáit, hogy figyelmeztessen és ígérjen, bíztasson és kérve kérjen. Térjetek meg bűnös utaitokról, s reátok bőséges kegyelem omol.
Egy volt, ki hallgatott Istene szavára, engedelmes szívét az imádság átjárta. Bár rémületbe ejti az angyal köszöntése, mégis IGEN-t mondott Ura kérésére.
Legyünk mi is eggyé a várakozóval, hogy tanuljunk Tőle csendességet, sóhajt. Szívünknek hidegét bízzuk Istenünkre, hogy Lelke tüzével felmelegíthesse.
Gőgünknek hegyeit adjuk szent kezére, türelemmel várjuk, hogy elegyengesse. Kihajthasson rajta az alázat gyopárja, mely önmagát nem, csak Isten tervét látja.
Felragyoghat ekkor tiszta szíveinkben a szeretet hajnala, mit az angyal hirdet.
Tudjuk hol a helyünk, és hogy ki vár minket. Szívünkbe fogadjuk ezt az áldott kincset.
Karácsony éjjelén az örök Szeretet vágyódó szívünkben életre születhet.
ÁLDOTT ADVENTET!