Fenomenológiai megközelítés Az egyén szubjektív tapasztalatai – öndetermináció – jónak születünk
Fenomenológiai nézőpont Öndetermináció – pozitív sajátosságok - humanisztikus pszichológia Rogers: biológiai alapokon fejlődünk – ez a „trend” természetes. Ha ebben nem akadályoznak bennünket: OK állapot – ÖNMEGVALÓSÍTÁS (autonómia; kongruencia) Alap: a jelentős másik pozitív értékelése Értékfeltétel – feltételhez kötött önértékelés – az elfogadás előfeltétele
Fenomenológiai nézőpont Kontrollált vagy önmeghatározó tevékenység Kontroll: külsőleg meghatározottság; információ-tartalom – nagyobb kompetenciával rendelkezünk Reaktancia – ellenállás: ha úgy éljük át, valaki megakadályoz bennünket szabad akaratunkban. Ideális – aktuális énkép hatásai Önsorsrontás – ismereteink ellenére sem viselkedünk ésszerűen.
Fenomenológiai nézőpont Maslow: hiány-növekedési szükségletek Önmegvalósító személy: hatékony valóság-észlelés Ön-mások elfogadása (hibákkal együtt) Szellemi spontaneitás (kreativitás, rugalmas gondolkodás) Problémaközpontú: széles látókör – etikai elvek; mély kötődés, kevés emberhez Csúcsélmény: flow (Csíkszentmihályi) – áhitat, extázis, rácsodálkozás
Fenomenológiai nézőpont Személyes konstrukciók (Kelly): a személyiség nem más, mint az a struktúra, melyen keresztül a személyiség a világot látja. Bipoláris – dichotóm konstrukciók: kétpólusú + igen – nem Érvényességi tartomány – permeabilitás: milyen mértékben változtatható (mi mindenre terjeszthető ki) Meghatározás: nagy valószínűséggel használjuk a „lehetséges” helyzetekre (fiatalság – arcforma, ráncok, hang) Kiterjesztés: új eseményekre való alkalmazás
Fenomenológiai nézőpont Hierarchiába való rendeződés: gyűjtőfogalom változtatás – átrendezés Szerepfelvétel: az interakciós partner világ-értelmezésének „kitalálása – megértése”