A karmesternek: Dávid zsoltára.
Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent!
Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevôk dühöngésétôl!
Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértô szavakkal célba vesznek, mint nyilakkal.
Rejtekhelyrôl lövöldöznek a feddhetetlenre, hirtelen lônek rá, nem félnek.
Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tört vetnek. Gondolják: Ki látja ôket?
Álnokságot terveznek, titokban tartják tervüket. Mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve.
De Isten kilövi rájuk nyilát hirtelen, és megsebesülnek.
Saját nyelvük buktatja el ôket, aki csak látja, fejét csóválja.
Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit.
Örülni fog az Úrban az igaz, mert nála talált oltalmat, dicséretet mondanak a tiszta szívüek.